hirdetés
nyito-Copy-1.jpg

A delejes tekintetű családfő és vérszomjas lányai: 50 évvel a Manson-család rémtettei után

Még napjainkban is hallunk olyan eseteket, amikor gyilkosságokat, öngyilkosságokat, összefüggésbe hoznak a rockzenével, és a kettő között kapocs maga a sátán. Ez az agyrém Charles Manson szektájának fél évszázaddal ezelőtt elkövetett vérengzéseinek következménye.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. augusztus 20.


hirdetés

Az ürügy erre a Beatles történetének legagresszívebb dala, az 1968-as Fehér Albumon hallható Helter Skelter.

Maga a kifejezés sokféleképpen értelmezhető. Jelenthet, zűrzavart, véletlent, sorsszerű döntést, a dolgok elsietését, pánikszerű menekülést, de egy Angliában divatos spirális csúszdát is. A szöveg viszont olyan kábítószeres utazásra utal, amelyben a fent és lent gyorsan váltakozik. De vérengzésre semmiképpen.

A Manson-féle „Helter Skelter”-ideológia szerint a végítélet egy fajok közötti háborúban jön el, amelyben a feketék megölik az összes fehér embert, kivéve egyetlen kiválasztott Családot, amely a háború idején egy feneketlen lyuk mélyén rejtőzik el. Csakhogy a feketék az évszázadok során mindig csak azt tették, amit a fehérek mondtak nekik és ezért a megszerzett világuralommal sem tudnak mit kezdeni. Így aztán elindulnak a föld alá, hogy megtalálják a „Családfőt”, és a világ királyává tegyék.

Ez a „Családfő” volt maga Charles Manson.

A szektavezér 1934. november 12-én jött a világra Cincinnatiben egy 16 éves leányanya, Kathleen Maddox gyermekeként. Az anya ezután ment férjhez egy William Manson nevű földmunkáshoz, aki nevét adta a gyermeknek, mást nem. Iszákos anyja sokszor napokra eltűnt, ezért Charlie-t inkább nagyanyja és nagynénje nevelte. Alig volt öt éves, amikor anyját és nagybátyját öt évi börtönre ítélték rablás miatt. Tízévesen visszakapta az anyját, aki két év múlva intézetbe adta. A fiú hamarosan a bűn útjára lépett, volt két fegyveres akciója is. A nevelőintézetekből 18-szor szökött meg, de mindig elkapták, végül 1954-ben feltételesen szabadult. Mindössze négy osztályt végzett el, gyakorlatilag analfabéta volt, kirendelt szociális gondozója „agresszívan antiszociálisként” jellemezte őt.

hirdetés

Manson a következő 13 évből és 9-et töltött börtönben. Amikor 1967. március 21-én kiszabadult a kaliforniai Terminal Island-beli börtönből, egy későbbi vallomása szerint elhatározta, hogy rock-zenész lesz és a Beatles ötödik tagja. Az ilyen fajta karrierre a nagy nyugati parti állam tökéletesen alkalmasnak látszott, hiszen virágzott a „Flower Power”, a hippivilág, amelynek elválaszthatatlan része volt a szabad zenélés és a kábítószeres tudattágítás egyaránt, a kommunák pedig a társadalommal szembefordulók vagy az abból kitaszítottak számára is új közösségi életformát jelentettek. Ugyanakkor mindenkinek jogában állt „csodabogárnak” lenni, külsejében, viselkedésében vagy gondolkodásában.

Manson végzetes útjában fontos szerepe volt a valláskeresésnek. Utolsó börtönbüntetése idején L. Ron Hubbard szcientológiáját tanulmányozta megszállottan, de legalább ennyire izgatta a Process Church világvége-váró szekta, amely szerint Jézus Krisztus és a Sátán békét kötnek és együtt ítélkeznek a világ felett.

Manson a börtönben egy bankrablótól tanult meg gitározni, de nem tudott belőle megélni. Ekkor ismerkedett meg egy Mary Brunner nevű 23 éves berkeley könyvtáros lánnyal, aki ideiglenesen eltartotta. Manson hamarosan azzal az ötlettel állt elő, hogy további nőket költöztessenek magukhoz. Ez lett a Család „magja”.

Még 1967 nyarán beköltöztek a San Franciscó-i Haight-Ashbury-be, a város hippi-központjába, ahol Manson mindenhonnan összeszedett, zavaros filozófiájával egyfajta „gurunak” adta ki magát. A Család egyre bővült, főleg nőkből, akik híveivé szegődtek.

Az események 1968 tavaszán gyorsultak fel, egy szerencsétlen véletlen során. Dennis Wilson, a Beach Boys dobosa felvett ugyanis két stoppos nőt, Patricia Krenwinkelt és Ella Jo Bailey-t, akik Manson gyülekezetéhez tartoztak. Wilson tehát hazavitte saját házába a két lányt, elment egy stúdiófelvételre, és mire visszatért, ott találta Mansont és további 12 nőt. A zenész megrémült az iszonyú tekintetű Mansontól, megkérdezte tőle, hogy bántani akarja-e őt, a guru azonban válasz helyett megcsókolta Dennis lábát. Wilson „hálából” bevezette Mansont a helyi zenei világba, stúdióidőt fizetett neki, hogy felvételeket készíthessen, összehozta a show-business néhány jeles személyiségével, Gregg Jacobson és Terry Melcher producerekkel, valamint Rudi Altobelli menedzserrel. Altobellinek Los Angeles egyik elit negyede, Bel-Air felett egy dombon egy zsákutcában volt egy háza, amelyet ekkoriban bérelt ki tőle az új amerikai szexbomba, Sharon Tate és férje, Roman Polanski…

Manson és lányai a westernekhez gyakran díszletként használt Spahn Ranchen rendezték be főhadiszállásukat, de időnként a Halál Völgye elhagyott farmjait is igénybe vették. Manson 1968 végén hallgatta meg először a Fehér Albumot, és valósággal megszállottja lett. Ekkor vette a fejébe, hogy a zenekar „a végtelen lelke”, amely meghirdette a végítéletet. A fajok háborújáról alkotott elméletében közrejátszott Martin Luther King 1968. április 4-i meggyilkolása is. A lyukat pedig, ahol a világmegváltó kivárja az utolsó háború végét, Manson éppen a Halál Völgyében vélte megtalálni. Lányai pedig vakon hittek neki, aki kételkedett szavaiban, vagy engedetlenséget tanúsított, annak a legkegyetlenebb büntetésekre kellett számítania.

A családba bekerült néhány férfi is, mint Tex Watson vagy Bobby Beausoleil, akik később a gyilkosságokból is alaposan kivették a részüket.

Ismét egy fatális véletlen sodorta az eseményeket a véres végkifejlet felé 1969 márciusában. Melcher megígérte Mansonnak, hogy meghallgatja a Család elkészült lemezét, amelyen az új világ eljövetelét hirdetik. Csakhogy a producer nem jelentkezett. Manson ezért felkereste a Cielo Drive 10050. számú házat, amelyről úgy tudta, hogy Melcheré. Manson és Sharon Tate ekkor találkoztak először és utoljára szemtől szembe.

A „Családfő” 1969 júniusában bejelentette: „itt az idő, hogy megmutassák a feketéknek, miként kell a Helter Skeltert végrehajtani.” Az öldöklés július 27-én kezdődött. Beausoleil, Brunner és egy másik lány, Susan Atkins foglyul ejtették Gary Hinman zenetanárt. Manson azt követelte tőle, hogy adja oda nekik örökölt 21 ezer dollárját. Beausoleil később azt vallotta, hogy csupán azt a pénzt követelték vissza, amit a Hinman által nekik szállított rossz minőségű kábítószerért fizettek. Hinman azonban nem állt kötélnek, ezért két napi fogság után halálra szurkálták, a ház falára pedig az áldozat vérével írták fel: „Politikai disznó”. (Political Pig) Biztos, ami biztos, még egy párducmancsot is festettek, a Fekete Párducok szimbólumát.

Beausoleilt augusztus 6-án letartóztatták, Hinman lopott kocsijában, és ott volt nála a gyilkos fegyver is. Két napra rá Manson kiadta a parancsot az újabb öldöklésre. Watsont bízta meg, hogy vigye Atkinst, Krenwinkelt és Linda Kasabiant a Cielo Drive 10050-hez és mészároljanak le mindenkit.

1969. augusztus 9 lett Hollywood történetének legvéresebb éjszakája. Az iszonyú mészárlás áldozatai a gyilkosok számára mind ismeretlenek voltak, nem úgy a film- és a művészvilág előtt.

A 26 éves, nyolc és fél hónapos várandós Sharon Tate brutális meggyilkolása tartósabb utóéletet biztosított neki, mint néhány éves filmes pályája. Legemlékezetesebb alakítását a Polanski rendezte Vámpírok báljában nyújtotta, amelyben férje egyben partnere is volt.

A gyilkosság idején Polanski Londonban volt. Azt ígérte, a szülésre otthon lesz, addig megkérte honfitársát, Wojciech Frykowski forgatókönyvírót és barátnőjét, Abigail Folgert, a Folger kávé-birodalom örökösét, hogy vigyázzanak feleségére a terhesség utolsó heteiben. A rendező helyett így Frykowskiék estek áldozatul a „rituális” mészárlásnak. A házban tartózkodott a sztárfodrász Jay Sebring, aki két évig Sharon Tate élettársa volt.

Az autóstop, mint végzet jelent meg a 18 éves Steven Parent sorsában: nem sokkal az események előtt felvette kocsijába a vele egykorú William Garretsont, akit Polanskiék alkalmaztak bérelt házuk gondnokaként. Parent egy különleges FM-rádiót szeretett volna eladni Garretsonnak, ezért hajtott oda a házhoz augusztus 8-án, nem sokkal éjfél előtt. Ő volt az első, akit Watson halálra szurkált.

Hogy mi történt a Cielo Drive 10050-ban, a gyilkosok későbbi vallomásaiból részletekbe menően kiderült.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
adolf_hitler_northfoto.jpg

Eddig sosem látott fotók kerültek elő Adolf Hitlerről és Joseph Goebbelsről

A képeket röviddel a II. világháború kitörése után készítette egy Luftwaffe-pilóta.
Fotók: Northfoto/Hansons/SWNS - szmo.hu
2020. július 22.


hirdetés

Néhány nappal Lengyelország megszállása, vagyis a II. világháború kezdete után készültek Adolf Hitlerről és Joseph Goebbelsről azok a fotók, melyeket augusztus elején több száz fontért árverezhetnek el, írja a Daily Mail. A képeket egy ismeretlen Luftwaffe-pilóta készítette, feltehetően Lengyelország területén.

Némelyik fotó hátuljára rövid szöveget és dátumot is írtak, utóbbi teszi történelmileg még jelentősebbé a 9x6 centiméteres képeket. Ezek szerint a felvételek 1939. szeptember 14-én készültek a náci vezérekről. Márpedig semmilyen feljegyzésben nem találni nyomokat arra vonatkozóan, hogy ezekben a napokban hol tartózkodott a Führer és végsőkig hűséges minisztere.

A náci diktátor látogatása az ideiglenes lengyelországi légitámaszponton szigorúan őrzött titok lehetett, valószínűleg ezért is nem maradt nyoma sehol.

A képek Lengyelország szeptember 1-i lerohanása után két héttel készültek, napokkal azután, hogy a szövetségesek szeptember 3-án háborút hirdettek Németország ellen. Ennek ellenére mind Hitler, mind pedig propagandaminisztere, Goebbels meglehetősen vidámnak és mosolygósnak tűnnek a régi fotók alapján.

Az egyik képen Joseph Goebbels beszélget a légierő egyik parancsnokával, miközben közösen ellenőrzik a repülőgépeket:

hirdetés

Szakértők szerint a Hitlerhez kapcsolódó tárgyak világszerte slágernek számítanak az aukciókon, és intenzív érdeklődést váltanak ki a gyűjtőkből. Feltehetően így lesz a kis kopott könyv esetében is, ami a két náci vezér fotóin felül a Luftwaffe több katonáját is bemutatja, és részletes betekintést enged a flotta mindennapjaiba.

A II. világháború Lengyelország megszállásától egészen 1945-ig tartott. Hat év alatt több mint 30 országot érintett, a halálos áldozatok számát 70-85 millióra becsülik.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
level.jpg

Egy második világháborús palackba zárt levelet találtak, melyet két férfi írt az utókornak

Az üzenet alapján megpróbálják most megkeresni a hozzátartozókat.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. július 10.


hirdetés

Egy második világháborús palackba zárt levelet találtak egy lengyel vasútállomás falába rejtve. Az üzenetre az épület felújításakor bukkantak rá. A kis települést eddig szinte alig ismerték, ám a különös lelet óta hirtelen híressé vált.

Mint kiderült, az elrejtett levelet 1941-ben írta két lengyel férfi. Az akkor 39 és 41 éves férfiak egy náci táborban dolgoztak kényszermunkásként. A levélben az általuk átélt szörnyűségekre akarták felhívni a világ figyelmét.

Egy történész szerint 1940-41-ben sokakat vittek el táborokba és a levél írói bizonyára tanúi lehettek a borzalmaknak. A városka állomásán tranzitállomás működött, ahonnan koncentrációs táborokba szállították az embereket.

Az üzenetet írók későbbi sorsáról semmit nem lehet tudni. A hatóságok most megpróbálják felkutatni hozzátartozóikat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
noi3.jpg

Olyan volt felnőni a ’90-es években, mint belehemperegni egy marék zizibe, miközben a walkmanből szól a Spice Girls

Ha te is telefonbetyárkodtál a tudakozóval, és köpte ki hibásan a CD-író a válogatáslemezedet, akkor tudod, miről mesélek.
Tóth Noémi írása - szmo.hu
2020. július 29.


hirdetés

Nézem reggelente az üveggolyó-tekintetű embertársaimat a villamoson, ahogy – akár egy ingaóra mutatója – betokosodott hüvelykujjal lapozgatják a Facebook-hírfolyamot. Eszembe jut róla, hogy gyerekként a hírolvasás még közös program volt az iskolában.

Az osztály legmenőbb csaja mindig elsőként vette meg a Bravo magazint, ami persze nem a Backstreet Boys albumkritikánál volt szamárfüles: az egész osztály rongyosra járatta a pad alatt a Szex, szerelem, gyengédség rovatot.

Néha megpróbáltam megelőzni, hogy én lehessek magazin-díler, mert akkor enyém lehetett belőle a poszter és az ajándék nyakpánt.

Amikor egyszer ő volt a gyorsabb, sírva jött be a terembe, és alig bírta kimondani, hogy Geri Halliwell kiszállt a Spice Girls-ből. Hazaérve első dolgom volt, hogy dühösen áthúzzam egy vastag tollal a kedvenc lánybandám dögös vörösét a szekrényemre ragasztott plakáton.

Amikor még nem volt internet és mobiltelefon, azzal szórakoztunk a suliszünetben, hogy telefonkártyáról felhívtuk a tudakozót, és nettó sületlenségeket kérdeztünk faarccal a diszpécsertől, aki igyekezett mindenre komolyan felelni.

hirdetés

Néha csak úgy ismeretlen számokat tárcsáztunk, és telefonbetyárkodtunk, ami persze kimerült némi idétlen heherészésben. De akkora adrenalint adott, mint kinyitni egy Kinder-tojást, és megpillantani pont azt a kék vízilovas figurát, ami még nem volt meg.

Imádtam matricákat gyűjteni, nyolc albumom lett tele velük az általános iskola végére. Életem első és utolsó lopása is ehhez köthető: kinéztem egy iskolatársam hologramos pufi-matricáját (értitek, nem ám csak simán pufi vagy hologramos, hanem a kettő egyszerre!), de nem volt hajlandó elcserélni velem, pedig ötöt is adtam volna érte.

Erre egyszer kiloptam az áhított darabot, de belecsempésztem a helyére az előzőleg felajánlott sajátjaimat, amiből persze rögtön tudta a lány, hogy ki lehetett a fehérgalléros bűnöző. Szerintem bosszúból ő lopta el utána a tamagocsimat, amiért mondjuk hálás voltam, mert ajándékba kaptam, ezért sosem mertem bevallani, hogy mennyire irritál a csipogása.

A legmenőbb dolog persze a kötelezően kikunyerált walkman volt a ’90-es évek végén. A kazettáimnál alig győztem kivárni a B-oldalt, ezért néha beletekertem ceruzával a közepébe, ahogy a nagyok mutatták.

Persze amikor megjelent a CD, mindenki hirtelen discmant akart, úgyhogy én is, de rajtam idétlenül nézett ki, mintha leszállt volna a csípőmre egy ufó.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
Fischer_Annie_zongoramuvesz.jpg

A láncdohányos magyar zongoraművész 8 éves korától 80 éves koráig koncertezett világszerte

A XX. század egyik legnagyobb zongoristáját mindenhol éltették. Ő mégis a balatoni naplementénél érezte igazán jól magát imádott férjével, Tóth Aladárral.
Tóth Noémi, fotó: Dudva/Wikimedia Commons/CC BY-SA 4.0 - szmo.hu
2020. július 14.


hirdetés

Nem volt kérdés, hogy milyen pályára szánják a kis Fischer Annie-t (1914-1995) a szülei, mivel már kisgyerekként döbbenetes jelét adta őstehetségének. Alig érte még fel a zongorát a kislány, amikor a szomszédban lakó zenetanár miatt átszűrődő dallamokat egy az egyben lejátszotta rajta. A család rögtön taníttatni kezdte Annie-t, aki 8 évesen adta első koncertjét – Beethoven C-dúr zongoraversenyét adta elő –, 11 évesen pedig már Zürichben Mozart és Schumann műveit adta elő. A Zeneakadémiára rögtön felvették korengedménnyel, és 16 évesen bekerült a Zenei Lexikonba. Alig múlt nagykorú, amikor 1933-ban a legfiatalabb versenyzőként megnyerte az I. Nemzetközi Liszt-zongoraversenyt, az ebből kerekedő botránytól még sokáig hangos volt a szakma.

A tehetséges emberek sajátossága, hogy hamar rájönnek, kevés gyakorlással is eredményesek, ezért nehéz őket rábírni a kemény munkára. Erről kering egy legenda Annie-val kapcsolatban, amikor fiatal leányként éppen Amszterdamban lépett fel. Amikor a pályaudvarra érkezett, nem igazán fűlt a foga a gyakorláshoz, mert fáradt volt. Erre az őt fogadó híres karmester, Willem Mengelberg nemes egyszerűséggel egy zongoraterembe vitte, rázárta az ajtót, majd közölte vele, hogy „tessék gyakorolni!”

Fischer Annie tudását senki nem vitatta, egymás után hívták Európa-szerte, hogy élőben láthassák, ahogyan a fekete és fehér billentyűk szenvedélyesen megelevenednek a kezei alatt. Sokat járt Angliába, Franciaországba, Hollandiába, Svájcba, sőt, előbb-utóbb más kontinenseken is szívesen látott vendég volt. Később Amerikában és Japánban is leborultak az előtt, ahogyan visszaidézte Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Chopin vagy Liszt életművét. Legnagyobb példaképének egyébként Bartók Bélát tekintette.

Egy ismert zenekritikus és esztéta, Tóth Aladár “kivételes kis zongorazseninek” nevezte Annie-t, aztán évekkel később, 1937-ben el is vette feleségül a nála bő másfél évtizeddel fiatalabb lányt. Házasságuk legendásan harmonikusan alakult, és életük végéig tartott. A házaspár a II. világháború idején Svédországba emigrált, de 1946-ban hazatértek, és a sikertörténet folytatódott: Tóth Aladár az Operaház igazgatója lett, Annie hangversenyeit pedig kitörő ováció övezte, akárhová ment. Amikor a londoni Royal Festival Hallban volt visszatérő vendég, a Times zenekritikusa ezt írta: „A reklám teljes hiánya ellenére egyetlen üres hely sem maradt Fischer Annie második londoni hangversenyén. A harmadikra London egyik legnagyobb termét, az ünnepi csarnokot kell majd kibérelni.”

A művésznő zenei nagykövetként járt-kelt az egész világban, mégis sehol nem volt szívesebben, mint Balatonaligán, a szerényen berendezett nyaralójukban. Egyszer azt nyilatkozta, hogy a balatoni naplementét semmiért sem cserélte volna el. Férjével, Tóth Aladárral éjszakai baglyok voltak, előszeretettel hallgattak és kommentáltak komolyzenei felvételeket, Annie pedig színvonalas vacsorák készítésével és rejtvényekkel is töltötte az időt.

hirdetés

A mindig elegáns, csinos asszonynak volt egy kevésbé nőies szokása is: erős láncdohányos hírében állt, akár napi négy doboz cigarettát is elszívott. A koncertjein már a közönség tapsolása alatt meg kellett gyújtani neki a dohányt a színfalak mögött, hogy amint a függöny mögé ért, rögtön beleszívhasson. A zongoristának voltak más allűrjei is: nem szerette, ha gyakorlás közben figyelték, és interjút sem szívesen adott, sőt, a stúdiófelvételeket is kerülte. Annie-val azért volt nehéz lemezfelvételt készíteni, mert örökké elégedetlen volt a végeredménnyel, és egyfolytában újrajátszotta a műveket. Végül pedig általában nem a hibátlanul előadott változatra esett a választása, hanem a technikailag tökéletlenebb, de kifejezőbb előadásmódra, amiben megvolt az a bizonyos varázslat. Annie egyébként is híres volt arról, hogy soha nem játszott el darabot kétszer ugyanúgy, emiatt a karmesterek nem szerettek vele dolgozni, mert túlságosan szabadon értelmezte a darabokat.

Mivel a felvétel-undora miatt kevés hanganyag maradt fenn Fischer Annie-ról az utókornak, sok kalózfelvétel kering a zenerajongók köreiben. Volt, hogy titokban kazettás magnót csempészett be egy rajongója a koncertjére, és amikor be akarta kapcsolni a készüléket, véletlenül rossz gombot nyomott meg, és az ülés alól Szepesi György sportkommentátor futballközvetítése hallatszott, egy lelkes „GÓÓÓL” felkiáltással. Fischer Annie állítólag az előadás végén csak annyit kérdezett, hogy „mi történt”?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!