hirdetés
obuda_sramli_ck.jpg

Legendás kocsmákkal, éttermekkel, kávéházakkal Óbudán volt a bulinegyed a 20. század elején

Itt mulatott Fedák Sári, Karinthy, Krúdy és Latabár. Kéhli Mama pedig bárkit szívesen megkínált egy kis zöldszilvánival.
Forrás: Budapest romantikája blog, címkép: Fortepan/Fogel József - szmo.hu
2018. december 01.


hirdetés

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Macskaköves utcácskák, leanderes udvarok és a finom étkek illata a langyos nyári estében. A kocsmákból sramli zene és borgőzös beszélgetések keveréke szűrődik ki. A XX. század elejének Óbudáján járunk éppen. Egy olyan helyen, mely a török dúlás után szinte elnéptelenedett, de az ide települő külföldiek – különösen a németajkúak – jóvoltából egy igazi ikonikus helyévé vált a fiatal Budapestnek.

Az osztrák és német (sváb és bajor) telepesek érkezésükkor sok mindent hoztak magukkal, és ezek közül az egyik legfontosabb a szőlészet és a bor készítésének tudománya volt. A kadarka, a zöldszilváni és az ottelo fajták ekkor terjedtek el a környéken, és lettek az óbudai kiskocsmák és vendéglők keresett italai. Áldás volt ez a budaiaknak és pestieknek egyaránt, hiszen a jóminőségű vízhálózat kiépítése előtt gyakran a fertőzésektől való félelem okán még víz helyett is bort hörpintettek, mely így a kultúra részévé vált. Az óbudai aranykorban pedig egymás után nyíltak a borkimérések és egyéb vendéglátóhelyek. Az összes nagy, vendéglátó dinasztia az 1800 évek közepén-végén telepedett meg a környéken.

Kerthelyiség. 1920. Fotó: Fortepan

Bródyék ugyan már 1831-ben megnyitották kávémérésüket, de igazi népszerűségük az alapító fia, Adolf neve alatt kezdődött 1869-től. A Kéhli család első bormérése 1885-től fogadata a vendégeit, de a többi nagy sváb vendéglátós dinasztia is ekkoriban vetette meg itt a lábát. S ha már láb: ebből a korból származik az óbudaiak barnalábú elnevezése is, mivel az akkoriban bevándorolt telepesek felhajtott nadrágszárral dolgoztak a földjeiken, amitől lábszáruk jobban lebarnult, mint a többi testrészük.

hirdetés

Az 1920-as évekre a terület már legendássá vált városszerte és mindenki tudta, hogy ha jót akar enni és mulatni, akkor Óbuda felé kell vennie az irányt. Bár az 1882-es itteni filoxéra járvány megnehezítette a bor beszerzését, a környék népszerűsége és a vendéglátóhelyek addigi bevételei lehetővé tették, hogy más úton-módon de továbbra is jófajta nedű kerüljön esténként a poharakba. Ekkorra több, mint 70 italmérés, kávéház és kockásabroszos étterem várta a vendégeit, akik egy jó táfelspiccet vagy túróscsuszát szerettek volna sramli zene mellett elfogyasztani. Az akkori mondás azt tartotta, hogy Óbudán minden második házban kocsma működik és volt olyan utca, ahol 17 vendéglátóhely versengett a megéhezett látogatókért. Az ilyen hangulatú helyek mára ritkaságszámba mennek, de nem tűntek el teljesen.

Fotó: kerthelyiség. 1935. Fotó: Fortepan

Persze ekkoriban egy vacsora vagy esti mulatság elképzelhetetlen lett volna sramli nélkül, mely abban az időben felkapott, modern zenének számított. Maga a műfaj 1886-ban született meg két bécsi testvér, a Schrammel fivérek jóvoltából. Az általuk kialakított zenei stílus hamar népszerűvé vált, és kinőtte az osztrák főváros Grinzing mulatónegyedének kereteit. Bár a fivérek eredetileg gitárral, hegedűvel és harmonikával adták elő szerzeményeiket, az óbudai éttermek kerthelyiségeiben igazán csak ez utóbbi maradt állandó zeneszerszám. A sikert jól jelzi, hogy ma is nehéz olyan élőzenés esküvőt találni, ahol a magyar mulatós mellett ne csendülne fel néhány unalomig ismert sramli-sláger is.

Aki a második világháború előtti időszakban egy nyári estén Óbudát választotta úticéljául, az szinte biztosan összefutott valamelyik akkori hírességgel. Fedák Sári, Karinthy Frigyes, Latabár Kálmán, Honthy Hanna és Krúdy Gyula is nagy rajongója volt az óbudai kiskocsmák és kávéházak vidám hangulatának. Utóbbi élete végén át is költözött a környékre és a néhány háztömbnyire lévő Kéhli vendéglő lett a törzshelye (bár a Bródy kávéházban is gyakran megfordult). Annyira szerette ezt a helyet, hogy szinte minden este megfordult a Kéhliben, és gyakran távozás után is magával vitt némi zöldszilvánit. Egy idő után titokban kellett elosonnia otthonról, lévén családja nem vette jó néven ezt a hobbiját. Szerencsére Krúdy kitartó ember volt, különben ma rengeteg csodás éttermi sztorival és ínycsiklandó gasztronómiai leírással lennénk szegényebbek.

Mókus utca 22. Híd vendéglő (előtte, majd 1991 után ismét Kéhli vendéglő). 1972. Fotó: Fortepan/Óbudai Múzeum

A Kéhli étterem alapítói az 1700-as években érkeztek Óbudára, a németországi Kehl város környékéről. 1885-ben még Kéhli Józsefné nyitotta meg a már említett borkimérést, de a vendéglő fia, Ferenc vezetése alatt élte fénykorát az 1920-as években, amikor igazán divatba jött az óbudai mulatozás. Ebben az időszakban Ferenc felesége, Kéhli Mama szolgálta ki a betérőket, akik gyakran a már említett zöldszilvániért jöttek, melyet maga Ferenc állított elő több féle bor házasításával.

A vendéglő és az óbudai éjszakák leanderes, kockásabroszos, sramlizenés romantikájának végül a második világháború vetett véget. Azokat a helyeket, melyek túlélték a pusztítást és a világégés utáni ínséges időket az államosítás szüntette meg végképp, mivel a Vendéglátóipari vállalat már nem volt képes eredeti állapotukban és hangulatukban helyreállítani ezeket a legendás helyeket.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
karora_ck.jpg

Ezekkel a karórákkal menőztek, akik a 70-es években születtek

Az NDK-s mutatós órák mellett természetesen a klasszikus japán és egyéb kvarcórák, amelyek az ébresztéshez különböző zenéket játszottak le.
Forrás: Játékmúzeum blog - szmo.hu
2020. november 16.


hirdetés

Egy virtuális Játékmúzeum azoknak, akik kedvelik a nosztalgiát és érdeklődnek a 60-as, 70-es vagy 80-as évek régi játékai iránt.

Már megszokhattátok, hogy időről-időre olyan nosztalgikus témákkal is igyekszem foglalkozni a blogon, ami nem feltétlenül a játékokkal kapcsolatos, viszont a gyerekkorunkat mindenképpen meghatározta.

Ilyen téma volt a televíziós műsorokkal foglalkozó sorozat, a zenékkel, reklámokkal, újságokkal foglalkozó sorozat is.

A mai téma egy kicsit furcsának tűnhet egy mai fiatal számára, de úgy gondoltam érdemes egy bejegyzést szentelni az órákra is.

Az órákra, amelyek akkoriban nem egyszerű időmérő eszközök voltak számunkra, hanem sokkal inkább vágyott tárgyak, sőt sok esetben státusszimbólumok is.

Aki a 70-es, 80-as években volt gyerek, azok számára ismerős lesz a ma bemutatásra kerülő órák többsége, hiszen egészen biztosan volt valamelyik haverunknak, osztálytársunknak vagy esetleg nekünk is ilyen óránk. Vágjunk is bele a nosztalgiázásba!

hirdetés

1.

Aki a 70-es években született az elsőként a mutatós karórákkal találkozott. Ebből általában a szovjet gyártóknak köszönhetően voltak gyerekeknek készült karórák is. A gyakoribb az egyszerű számokkal ellátott számlappal készült változatok voltak, de természetesen beszerezhetőek voltak különböző rajzokkal díszített változatok is.

Ezek még felhúzósak voltak, így minden reggel vagy este a tulajdonosnak akkurátusan fel kellett azt húznia, hogy ne hagyja cserben az órája.

2.

Még mindig a felhúzós karórák világánál tartunk, amikor a sokkal vagányabb Miki Egeres karórát mutatom meg nektek. Ez már valamivel komolyabbnak számított az én gyerekkoromban mint a szovjet kisórák, de ez nem a véletlen műve volt.

Miki egér kezei voltak a mutatók, amelyek az éppen aktuális időt mutatták. Mindig nagy csodálattal néztük azt, akinek ilyen órája volt, hiszen valószínűleg valami nyugati rokontól kapta. Itthon az ilyesmi akkoriban elérhetetlen kincs volt. Manapság néha feltűnik egy-egy ilyen óra valamelyik aukciós oldalon, de általában elég gyorsan talál új gazdára.

3.

A képen egy NDK-ban gyártott karórát láthattok, ami maga volt akkoriban a megtestesült vagányság. Az órát a Ruhla készítette és kicsit nagyzolósan Ruhla Digital volt a neve. Természetesen ez nem digitális óra volt, hanem még mindig a felhúzós szerkezettel ellátott szokásos karóra.

A különlegességét a számlap jelentette, amin egy mezőben az órát, míg a másik mezőben a percet tudtuk leolvasni. Több színben is gyártották és ilyen bizony még nálunk is volt a családban, mégpedig a bátyámnak.

4.

A kvarcórák forradalma lényegében ezzel a stílussal vette kezdetét. Ezek az órák már valóban kvarcórák voltak és elemmel működtek. Itt már nem kellett vesződnünk a felhúzással, mindössze arra kellett figyelmet fordítani, hogy az elem ne merüljün le.

Az első daraboknál még csak akkor vált láthatóvá a számlap, ha a tulajdonos megnyomott egy gombot, de ekkor tündöklő piros színben láthattuk a számokat. Az elemek ezekben az órákban nem húzták túlságosan sokáig, de ez senkit nem zavart akkoriban, mint ahogy az sem, hogy tűző napsütésben szinte lehetetlen volt leolvasni a pontos időt.

5.

És elérkeztünk ahhoz az órához, amire mindenki nagyon jól emlékszik. Ezek voltak a klasszikus kvarcórák, amelyek az ébresztéshez különböző zenéket játszottak le.

Ilyen órákat a legnagyobb gyártóktól kezdve a legkisebb távol-keleti cégek is készítettek, így találkozhattunk a Casio mellett mondjuk Montana, Piratron, Kessel márkájú órákkal is. Tanáraink gyűlölték ezeket az órákat, amelyek gyakran zavarták meg a tanítást - nem is teljesen véletlenül.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
csonka_janos-1.jpg

Hat magyar zseni, aki megváltoztatta az autók történelmét

Henry Ford, Ferdinand Porsche és a Bentley fivérek – az autóipar úttörőinek nevét máig őrzik az általuk alapított gyárak. Kevesebben tudják, hogy az iparág fejlődéséhez magyar származású mérnökök is döntően hozzájárultak.
HISTORY, Fotók: Wikimedia Commons - szmo.hu
2020. november 27.


hirdetés

A HISTORY televíziócsatorna új sorozata – Autók, amelyek megváltoztatták a világot – két rivális német mérnökkel kezdődik. Az autók felemelkedésének első mérföldköve az volt, amikor Karl Benz és Gottlieb Daimler a belső égésű motor megalkotásával lerakta az alapjait az egyéni mobilitás forradalmának.

A következő epizódok elemzik az autózás történelmét meghatározó társadalmi és technológiai folyamatokat. Ebben a történetben magyar származású mérnökök is fontos szerepet játszottak. Noha a HISTORY sorozata nem rájuk koncentrál, érdemes áttekinteni az autóipar legfontosabb magyar pionírjait.

A karburátor születése

Az első benzinmotoroknál még felületi porlasztást alkalmazták, így csak hozzávetőlegesen sikerült jó benzin-levegő keveréket előállítani az égéstérben. Ezt a problémát hidalta a Ganz gyár két munkatársa, Bánki Donát és Csonka János műegyetemi professzor találmánya, a porlasztó, vagyis a karburátor. Ötletét a legenda szerint egy körúti virágáruslány adta, aki kézi vízporlasztóval locsolta a virágokat. Hogy ez igaz-e, nem tudjuk. Mindenesetre a találmánnyal a benzinmotor megbízhatóan működő erőgép lett. A szabadalmi kérelmet 1893-ban adták meg, mintegy fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot.

Csonka János

Mint Makó Detroittól

hirdetés

A szegény makói parasztcsaládba született Galamb József már az iskolapadban elhatározta, hogy autókkal akar foglalkozni. Előbb ösztöndíjjal Németországba került, majd összespórolt pénzéből Amerikába utazott, hogy megtekinthesse az 1904-es St. Louis-i világkiállítást. Ezután Detroitban telepedett le, ahol felfigyelt rá Henry Ford. A Fordnál – többek között a szintén magyar Eugene Farkassal – Galamb vetette papírra a T-modell terveit. Az első futószalagon gyártott jármű igazi népautó lett, húsz év alatt 15 milliót adtak el belőle. A tervezés során Galamb több újítást is bevetett, az ő találmánya volt például a bolygóműves sebességváltó.

Galamb József

Az áramvonalak atyja

Az első autók szögletes, lovas kocsira emlékeztető karosszériával készültek. Az aerodinamika tudományát egy monarchiabéli mérnök hozta be az autóiparba. Járay Pál magyar zsidó családban született Bécsben, Prágában tanult, majd a híres Zeppelin gyárban léghajókat tervezett. Az I. világháború után felépítette a világ akkori legnagyobb szélcsatornáját, majd a gépkocsik felé fordult. Svájcban telepedett le, ahol megnyitotta karosszéria-tervező irodáját. Bevezette az „áramvonalas autó” fogalmát, elveit egyre több autógyár kezdte alkalmazni az Auditól a Bugattiig, a Mercedestől a Maybachig. Az igazi sikert a Tatra márka hozta meg számára, amely még a ’60-as években is gyártott Járay-karosszériával autókat.

Járay Pál

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
pixa-dohany.jpg

Eltűnt illatok nyomában – a pestisjárvány elleni védekezésre használt illatoktól a dohány illatáig minden „történelmi szagot” össze akarnak gyűjteni

Elmúlt korok európai illatainak enciklopédiáját akarja létrehozni egy nemzetközi kutatócsoport.
MTI, fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. november 20.


hirdetés

Az Odeuropa elnevezésű nemzetközi projekten brit és más európai tudósok, történészek és mesterségesintelligencia-szakértők dolgoznak. A 2,8 millió euróval támogatott kutatás az egykor ismerős, de mára már eltűnt illatok azonosítását, ha szükséges újrateremtését tűzte ki célul. Az illattárba a 16. századtól a 20. század elejéig gyűjtik az aromákat.

"Amint belemélyedünk az 1500-as évektől Európában megjelent nyomtatott szövegekbe, rengeteg utalást és leírást találunk bennük a különböző szagokról, a vallással kapcsolatos illatokról, például a tömjénről, vagy akár a dohány illatáról"

- mondta el William Tullett, a cambridge-i Anglia Ruskin Egyetem tudósa, az Odeuropa kutatócsoport tagja, a 18. századi Anglia illatairól készült könyv szerzője.

A hároméves projekt januárban induló első lépéseként olyan mesterséges intelligenciát akarnak kifejleszteni, amely segít a hét nyelven írt történelmi szövegek áttekintésében, valamint a szagok és azok kontextusának leírásában és a képeken ábrázolt illatokkal kapcsolatos részletek észlelésében.

hirdetés

Az összegyűjtött információkat az európai illatok online enciklopédiájának létrehozásához használják fel. Ebben megtalálhatóak majd bizonyos szagok, de rávilágítanak különleges szagokhoz kapcsolódó érzelmekre és helyszínekre is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
sicc-osszes-kalandja.jpg

Sicc: Hogy lett egy amerikai macskából Magyarország kedvence?

Sicc történeteit Kálmán Jenő szedte szellemes rímekbe, és Tankó Béla kedves rajzaival lopta be magát egy ország szívébe. A foglalkoztató Sicc-könyveket pedig Karinthy titkára, a rejtvénykirály Grätzer József találta ki.
Tóth Noémi, Címkép: Régikönyvek - szmo.hu
2020. november 24.


hirdetés

A régi magyar mesekönyvek örökérvényű színfoltját jelentik a Sicc-kötetek. Több generáció nőtt fel a legendás vers-meséken, amelyek szókimondó humorán mindig a felnőttek kacagtak hangosabban. Mindezt Kálmán Jenőnek (1885-1968) köszönhetjük, akiről kevésbé köztudott, hogy előtte a magyar kabaré műfaját alapozta meg hazánkban. Az is eléggé érdekes élettörténeti mérföldkő volt, amikor frontszolgálat után Jenő egy szibériai hadifogolytáborban színitársulatot szervezett, rendszeres fellépésekkel.

Siccet, a fekete-fehér cicát sokan hungarikumnak hiszik, holott eredetileg amerikai, és Felix névre hallgat.

A Bibliotéka Kiadó vásárolta meg a nyugaton befutott képregény jogait a két világháború között, utána kapta a magyar nevet.

Az eredeti jog Pat Sullivan (1887–1933) ausztrál-amerikai karikaturista, úttörő animátor és filmproducer tulajdonában volt, akit a Felix the Cat című néma rajzfilmek gyártása tett világhírűvé. Akkor tört derékba a karrierje, amikor megjelentek a hangos Mickey Mouse rajzfilmek, ő pedig túl sokáig halogatta, hogy hangsávot tegyen Felix alá. Sajnos Sullivan nem volt éppen gyerekbarát figura: kőkemény alkoholista volt, ráadásul börtönben is ült egy 14 éves kislány megerőszakolásáért.

Kálmán Jenő szellemes négysorosaival sokkal nívósabbá vált a magyar változat, mint az eredeti – nem versbe szedett – képregény. Nem beszélve Tankó Béla (1885-1982) bájos, szerethető rajzairól, amelyek már a hazai közízlésnek lettek kitalálva. Megelevenedett színes tollai nyomán a szeleburdi macska nagy ellensége, Róka Rudi, illetve Sniff, a vizsla és Hápi kacsa egyaránt.

Kálmán Jenő (1885–1968)

A mesekönyveknek nagy sikere lett Magyarországon, amely annak is szólt, hogy friss, laza hangnemet ütöttek meg a rímek: nyoma sem volt bennük a megszokott sémáknak. Például a Sicc Meseországban című történetben Sicc nem várja tétlenül, hogy majd holmi csókra felébredjen Hófehérke, hanem megragad egy új divatlapot, hiszen

hirdetés

„…nincs olyan nő, ki föl nem ébred / új divatról hogyha szó van. /- Muti!- Sikolt Hófehérke, / és felül a koporsóban.”

Kálmán Jenő annyira örült a várakozásokat felülmúló sikerének, hogy egész életében sorra gyártotta a Sicc-életművet, illetve diafilmeket és kifestőket is készített belőlük.

A fentiek nem összekeverendők a szintén Sicc névre hallgató – Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok alcímű – könyvekkel, amelyek Grätzer József (1897-1945) munkáját dicsérik. Rengeteg gyermek otthoni szórakozását jelentették ezek a kötetek, hiszen a bennük rejlő feladványokhoz csupa olyan dologra volt szükség, amelyek minden háztartásban fellelhetők voltak.

A szerző fantáziája nyomán egy egész ifjúság tudta, hogy megannyi izgalmas dolgot lehet kezdeni egy bottal, doboz gyufával, pohárral vagy papírral egyaránt.

Grätzer József arról volt ismeretes, hogy szenzációs keresztrejtvényeket készített: majdnem 150 rejtvényújság konkrétan belőle élt. Már amelyik nem csak plagizálta, azaz szó és fizetség nélkül ellopta a munkáit. Erről egy anekdota is fennmaradt: egyszer egy újság feladványában a „Grätzertől lopva” szöveg rajzolódott ki a megfejtéskor, a tanulságos eset után azonban érdekes módon mindig kifizették őt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!