hirdetés
A 11 legjobb bosszúfilm, amit egyszerre izgulunk és borzongunk végig
Belegondoltunk a Bosszúállók - Végjáték kapcsán, hogy milyen megtorlás-filmeket szeretünk - és kiderült, hogy meglepően sok jó van.
Szajki-Vörös Adél, fotó: YouTube - szmo.hu
2019. április 28.


hirdetés

Tudósok szerint már a bosszúállás gondolata is mozgósítja az agy jutalomközpontját - így az sem meglepő, hogy a revans-témájú filmek is egyfajta pozitív érzést váltanak ki belőlünk. Ennek egyrészt hasonló oka van, mint a horrorfilmek iránti rajongásnak - ami a biztos agressziómegélés és a biztonságos félelem megélésének a terepe -, másfelől pedig az igazságérzetünk is elégtételt nyerhet egy jól sikerült bosszútörténetet végigizgulva.

Oldboy (2003)

Park Chan-wook Cannes-i zsűri nagydíjas filmje igazi filmtörténeti ínyencség, olyan szépen keverednek benne a vagány mozgóképes fogások. Az Oldboy egy költői mozi egy férfiról, aki 15 évig van bezárva egy szobába, számára ismeretlen okból. A családapa egyetlen kapcsolata a külvilággal egy televízió, melyből arról értesül, hogy a feleségét valaki meggyilkolta s ő a gyanúsított. Az izolált helyzet azonban nem azt váltja ki belőle, hogy összeomlik, hanem bosszút forral. Miután minden magyarázat nélkül szabadul, nem ér véget a rémálom számára: öt napja van arra, hogy kiderítse és megtalálja, ki is miért tartotta fogva másfél évtizeden át.

Kill Bill (Vol I., II., 2003, 2004)

Quentin Tarantino Menyasszonya (Uma Thurman) napsárga öltözékével együtt mára a popkultúra ikonikus karakterévé vált, mintha csakis erre teremtette volna író-rendezőjének képzelete. De a film képei is olyanok, mintha Tarantino azt akarta volna, hogy hejj, most csináljunk egy újabb ikonikus képet - és csinált, többet is. A filmre lehet mondani, hogy túlzó, hatásvadász, viszont működik és hatásos. A bosszúszomjas Menyasszony gyakorlatilag végigküzdi és mészárolja az egész mozit, miután női bérgyilkos-csapatának vezetője, Bill mindenkit meggyilkolt az esküvőjén. Bill fejlövéssel végez a lánnyal, azazhogy csak végezne, az ugyanis öt évi kóma után feléled, bosszút esküszik, felveszi a sárga bőrszerkóját és útnak indul, hogy leszámoljon mindenkivel, aki a tragédiát okozta.

Django elszabadul (2012)

Kinek a történetével lehetne hatásosabban szemléltetni a bosszú működési mechanizmusát, mint egy megszabadított rabszolgáéval? Itt ráadásul még azzal is meg van fejelve a sztori, hogy Django (Jamie Foxx) szeretett felesége is rabszolgasorban tengődik, csakhogy egy gonosz uraság szolgálatában, s őt is meg kell szabadítani. Tarantinónak elég erős lehet az igazságérzete - vagy valamit nagyon szublimál a filmjeiben -, ugyanis elég csak belegondolni a filmográfiájába, mennyire fontos szerepet játszott filmjeiben a bosszú motívuma. A Becstelen Bigantyknak is helye lenne a listánkban, de azért no, adjunk helyet a többi rendezőnek is.

A félszemű (2010)

Van ennek a filmnek a vége felé egy jelenete, melyben a csillagos éjben lován vágtató Jeff Bridgest látjuk hosszan egy drámai pillanatban - amikor először láttam ezt a filmet, akkor éreztem, hogy az ilyen jelenetek miatt jó, hogy megszületett a western műfaja. És az is szuper, hogy vannak, akik ma is továbbviszik, például a film rendezőpárosa, a zseniális Coen-testvérek. A félszemű egyik főszereplője ugyan tényleg a félszemű, vagyis a bérgyilkos Bridges figurája, a másik azonban a tizenkét éves kislány (Hailee Steinfeld), aki azzal bízza meg a szétesett középkorú hitmant, hogy vadássza le apja gyilkosát. A film eredeti címe - True Grit, azaz Igazi állhatatosság - jobban ki is fejezi azt, ami itt a lényeg: a főhősök kitartó, céltudatos hajszája az igazság után.

Carrie (1976)

A Carrie-vel először készült film Stephen King-regényből - ráadásul a legelső Stephen King-regényből. Brian de Palma rendezte ezt a hátborzongató thrillert, amiben nagy szerepet kap ugyan a természetfeletti, aminek később King igazi mesterévé vált - mégis ennél igazabb film kevés készült az elfojtott szexualitásról és a tinédzserkori frusztrációkról. Carrie, a visszafogott tinilány, akit a kortársai kegyetlenül kigúnyolnak, egy személyben testesít meg minden megalázott fiatal nőt, akiből őserőként tör fel a düh, amikor már nem bírja elviselni, hogy a földbe tiporták.

Volt egyszer egy vadnyugat (1968)

A film, aminek mindenki nosztalgiával eltelve fütyörészi a zenéjét, ha meghallja. A film, ami sokak számára az abszolút western, s a film, ami Charles Bronson arcát világszerte beleégette a memóriánkba. Nem mellesleg vagány revanstörténet is. Frank és a bandája lemészárolja az egykori prostituált, Jill McBain (Claudia Cardinale) családját, akiket életében először látott volna, ugyanis postán keresztül ment férjhez. Szerencsére segítségére lesz Harmonika (Bronson) abban, hogy ne veszítse el a családja után a birtokát is. Frank szerepében Henry Fonda felejthetetlen, velejéig gonosz figurát keltett életre. Máig beleborzongok a hideg szemekbe, a hegyes köpésbe.

Mementó (2000)

A film világának és nekünk, nézőknek nagy szerencsénk az, hogy Christopher Nolan ambiciózus rendező, mert ha nem az lenne, nem készült volna el a Dunkirk, a Csillagok között, az Eredet, vagy A sötét lovag. Na meg a Mementó, ami önmagában is egy óriási ambíció, egy kísérlet a filmnyelvvel, a nézői elvárásokkal-filmnézési szokásokkal. Főhőse Leonard Shelby (Guy Pearce), akinek legutolsó emléke feleségének halála, s egyetlen célja van: hogy ezt megbosszulja. Viszont mivel amnéziás és a rövid távú memóriazavara van, ez egy "icipicit" nehéz lesz.

Nincs bocsánat (1992)

Ha pedig bocsánat nincs, akkor ott csak a bosszúnak marad hely. Clint Eastwood négyszeres Oscar-díjas filmje azt mutatta meg, milyen, amikor egy hollywoodi színész olyan erőset állít direktorként a vásznon, amilyenre csak a legnagyobb rendezőktől számíthatunk. S hogy mit állított Eastwood a Nincs bocsánattal? Hogy igenis él és létezik a western, ez a jó ideje halottnak hitt műfaj. Főhőse, vagyis inkább antihőse - maga Eastwood játssza - egy kiöregedett bérgyilkos, aki egy kegyetlen seriffen akar elégtételt venni.

Leon, a profi (1994)

Luc Besson filmje mindent tud, amit egy nagy mozi. Lírai, drámai, vicces, egyéni hangvételű és csodálatosak a színészei. Az elárvult kislány, a bűnöző zsaru és a nagy szívű bérgyilkos archetipikus karakterek. Leonnak (Jean Reno) és Mathildának (Natalie Portman ezzel az emlékezetes szereppel robbant be a film világába) kölcsönösen szüksége van egymásra ahhoz, hogy ismét családra és szeretetre leljenek, na meg ahhoz, hogy véres bosszút álljanak Stansfield nyomozóval (Gary Oldman), aki a megveszekedett gonoszt képviseli a sztoriban.

Sleepers - Pokoli lecke (1996)

Vannak azok a bosszúfilmek, amik "csak filmek", melyeket látva eszünkbe sem jut, hogy az életben mi is kardot/kést/pisztolyt ragadnánk, hogy önbíráskodva nekimenjünk valakinek, aki ártott nekünk vagy szeretteinknek. És aztán vannak azok, amiket látva azt gondoljuk, igen, ennek így kellett lennie, én is így tettem volna. Szerintem sokan éreznek így a Sleepers főszereplői kapcsán, akik úgy próbálják meg túltenni magukat súlyos gyermekkori traumájukon, hogy ketten közülük megölik fő kínzójukat, a másik kettő pedig túl akar járni az törvény eszén, hogy mindenki a helyére kerülhessen, és végre megszűnjenek az álmatlan éjszakák.

Három óriásplakát Ebbing határában (2017)

Számomra a tavalyi év legerősebb filmélménye volt Martin McDonagh rendezése, melyben a csúnya és szikár és lenyűgöző Frances McDormand száll szembe a rendőrséggel, akik jó ideje töketlenkednek meggyalázott és meggyilkolt lánya ügyében. Egy bizonyos olvasatban igazi feminista mozi, egy másikban pedig az állhatatosság és a szeretet krónikája egy nagyon bizarr és épp ettől nagyon életszerű sztoriba ültetve.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
Óriási baki a Trónok harcában: egy starbucksos pohár lopta el a show-t
A baki igencsak szúrja a rajongók szemét.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 06.



Ugyan a Trónok harca ikonikus sorozatának zöme fantázia és modern technika szüleménye, egy meglehetősen valóságos "vendégszereplő" mégis a díszlet foglya maradt - egy hétköznapi starbucksos pohár.

A nézők a várva várt befejező évad előző részénél még amiatt sopánkodtak, hogy az epizód egyszerűen túl sötétre sikerült.

Azóta napvilágot látott a negyedik rész és most az indokolatlan kávéspohár megjelenése borzolja a kedélyeket.

Az egyik jelenetben ülnek egy asztalnál.

A sasszemű nézők azonban egy pillanat alatt kiszúrták, hogy Daenerys előtt egy starbucksos pohár is helyet kapott, ami el is lopta a show-t.

A Twittert rögvest ellepték a felháborodott posztok, mivel a 15. perc környékén többször is felbukkan a nem túl korhű elem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
A mozi, amitől egy vödör vérbe akarod tunkolni a nachost
A többszörösen magyar vonatkozású Lords of Chaos – A sötétség gyermekei remek tömegfilm egy rétegzenéről.
Kovács-Tóth Noémi írása - szmo.hu
2019. május 04.



 

A világ leghírhedtebb norvég black metal zenekara, a Mayhem történetét feldolgozó film az „igazság és hazugságok alapján” készült, ezért felesleges arról szakmázni, hogy mi hogyan (nem) történt. Adott egy rendező, aki eléggé összetett figura: Jonas Åkerlund egyrészt egy szintén világhírű black metal banda, a Bathory ex-dobosa, tehát szívügye a téma, másrészt egy veterán kliprendező, aki olyan nagyágyúknak dolgozott, mint a Prodigy, Lady Gaga, Metallica, Rammstein, The Rolling Stones, U2, Iggy Pop vagy Ozzy Osbourne. Ez az éles kontraszt vetül ki a Lords of Chaos – A sötétség gyermekeire, de mégsem kellett döntenie bevétel és hitelesség között, mert szerencsére működött a koncepció.

A sztori a ’90-es évek felkavaró bűncselekmény-sorozatára, azaz templomgyújtogatásokra és gyilkosságokra épül, mégis inkább fekete komédiába oltott karakterdráma lett a filmből.

A színészi játék egyértelműen a film legnagyobb erőssége: Rory Culkin annyira bestiálisan hozza az alapító Euronymust, hogy tőle jobban reszketnének a betörők, mint – a rá feltűnően hasonlító – testvérétől annak idején.

A Varg Vikernest játszó Emory Cohen pszichopata tekintetétől pedig még Jack Torrance a Ragyogásból is elmenekülne a baltájával együtt. A Lords of Chaos dramaturgiai íve lebilincselően épül fel, ahogy a zenekar tagjai egymásra licitálva mossák el a határokat, és a kezdeti pózer poénkodást a valóságos kegyetlenkedések és botrányok váltják fel.

Tény azonban, hogy csupán a Mayhem zenekar bázisa aligha töltené meg a mozitermeket, úgyhogy kellett egy kis hollywoodi csillámpor, amivel beszórták a literes popcornt, hogy jobban csússzon a közönségnek. Emiatt lett beleszőve a teljesen felesleges szerelmi szál is, bár pirospont jár azért, hogy Euronymus barátnőjét pattanásokkal és rendezetlen fogazattal ábrázolták (ezáltal hű volt eredeti karakteréhez). Åkerlund továbbá túl sokat játszhatott a Mortal Kombattal, mert a késelős jelenetek során az áldozatok juszt sem akartak meghalni, vagy legalább tisztességesen haldokolni húsz késszúrás után sem. Azonban az összes naturalisztikusan véres jelenet, kezdve az első énekes – a Val Kilmer fia, Jack Kilmer által megformált – Dead érvágós-agyszétloccsantós öngyilkosságával, megkerülhetetlen eleme volt a Lords of Chaosnak.

A folytatásért lapozz:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Így búcsúzik Csubakkától Harrison Ford, George Lucas és Mark Hamill
'30 évig barátok voltunk, szerettem őt' - nyilatkozta a Harrison Ford az elhunyt Peter Mayhew-ról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 03.



Ahogy arról mi is beszámoltunk, családja tájékoztatása szerint április 30-án, texasi otthonában elhunyt Peter Mayhew, aki Csubakkát alakította a Star Wars filmekben. A brit származású színész 74 éves volt.

A több, mint két méteres magasságú művészt kollégái és barátai, köztük természetesen a Star Wars alkotói és sztárjai is mélyen gyászolják. A Han Solót alakító Harrison Ford a Varietynak adott interjújában a következő szavakkal emlékezett Mayhew-ra:

"Kedves, tiszteletreméltó, egyszersmind nagyon vicces és bájos ember volt. És ezeket a tulajdonságait mind át tudta vinni Csubakka karakterébe. Nemcsak kollégák voltunk, hanem 30 évig barátok is, nagyon szerettem őt. A szíve-lelke benne volt Csubakkában, és ezt Star Wars rajongók milliói érezték világszerte. Soha nem fogunk elfelejteni, drága barátom, Peter."

Luke Skywalker megformálója, Mark Hamill a Twitteren fejezte ki gyászát:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Itt az új szerelmes tinidráma: igazi pityergős randifilm a Két lépés távolság
Nem gondoltam volna, hogy amikor a Két lépés távolságról kell írnom, ilyen könnyen fog menni. Pedig nem nekem készült a film, nagyon nem. Mégis egy remek kis film, klasszikus elemekből építkező se veled-se nélküled típusú történet.
B.M. fotók: YouTube - szmo.hu
2019. május 06.



Stella (Haley Lu Richardson) tipikus 17 éves tinédzser. YouTube-csatornája van, az Instagramon lóg, tanul, szerelmes, a barátaival csetel - csak épp mindezt egy kórházban csinálja, mivel cisztás fibrózisa van. Ez egy olyan betegség, ami hatalmas önuralmat és rendezett életmódot követel meg, ugyanis ha az illető kontaktusba lép egy másik beteggel, felülfertőződhet és könnyen meghalhat.

Főszereplőnk egy napon megismerkedik a gazdag családból származó, lázadó Willel, aki szintén ebben a betegségben szenved. A fiatalok között szikra és szerelem lobban, ami teljesen lehetetlen, beteljesülhetetlen, ugyanakkor mégis nagyon szép, pláne a modern, rideg és szigorú intézmény falai között. Apróság ugyan, de engem eléggé zavart: vajon a hasonló betegeket egy ilyen kórházban miért nem izolálják teljesen?

Ha fizikai kapcsolatba lépnek egymással, gyakorlatilag megölhetik egymást.

Nem gondolnám, hogy a való életben ennyire szabadon közlekedhetnének, még ha klinikai teszt alatt is állnak.

A két lépés távolság tipikus Rómeó és Júlia-történet, vagyis egy olyan szerelmesfilm, aminek a végkimenetele nem lehet pozitív. A film elején megtudjuk ugyanis, hogy ha még tüdőtranszplantációt kap is egy cisztás fibrózisos, az is csak 5 évvel hosszabbítja meg az életét. Vagyis mindannyian halálos betegek, és minden pillanatot ki kell használniuk az életből, ami adatott nekik.

Az érintés, a testiség vajon hogyan helyettesíthető egy szerelmespár életében? Persze kapásból azt mondanánk: sehogy. Pedig a film egy gyönyörű kapcsolatot mutat be, szinte nulla fizikai kontaktussal a két karakter között. A főszereplők közti szerelem szívszorító, de működőképesnek érezhető. Ennek a különleges helyzetnek az elfogadása és feldolgozása a karakterek egyik fontos feladata a történet során.

Főszereplők: a három beteg teenager Haley Lu Richardson, Cole Sprouse - Palvin Barbara "sógora" - és Moises Arias interakciója nagyon működik, Moises Ariasról még nem esett szó, ő Poet játsza Stella homoszexuális legjobbbarátját.

A kémia erős a szereplők között, jók az interakciók,

a forgatókönyv jól megírt, a párbeszédek természetesek, nem érezni annyira az erőltetett „tiniséget”, mint amikor idősebb írók vontatott szövegeket adnak fiatalabb színészek szájába. Rendezésileg is oké a film, amit az elsőfilmes Justin Baldoni rendezett (ezelőtt sorozatokban és rövidfilmekben volt benne a keze). Kiemelném még Parminder Nagrat, aki a Vészhelyzet Doktor Neelaja volt a kétezres években: jó volt újra látni a vásznon a brit színésznőt. Kimberly Hebert Gregory ,a keménykezű, de szerethető főnővér is jól hozta a szerepét.

A főhős, Will rendezetlen életet él, csak gazdag édesanyja miatt vesz vonakodva részt a különleges kísérleti programban. Stella beszéli rá, hogy rendezze az életét, persze ebben nagy szerepet játszik az, hogy Stella elég súlyos kényszerbetegségben is szenved, kényszeresen próbál életben maradni, rendezett, tökéletes körülményeket teremteni magának és barátainak. Will belemegy, azért cserébe, hogy lerajzolhatja Stellát. Ekkor egy erős Titanic flashbackem támadt, de amikor megláttam a rajz végeredményét, felnevettem és képzeletben megráztam a készítők kezét, mert nagyon ügyesen játszottak ezzel a klisével.

Nagyon érdekes film vizualitása: folyamatos távolság van a szereplők között, és mégis olyan szögből fényképezték őket, hogy egy intim kapcsolatnak tűnt az egész, pedig ha jól emlékszem, összesen egyszer érnek ténylegesen egymáshoz a szerelmesek.

Számomra talán egy zavaró dolog volt: Stella túl hátrányos helyzetből indul a filmben.

Halálos betegség, kényszerbetegség, halott testvér, akit imádott - egyszerűen elképzelhetetlennek érzem, hogy ennyire pozitív legyen a figurája. Nem csak pozitív, de Haley Lu Richardson nagyon szép is, még betegként is. Ugyan megpróbáltak mindent megtenni érte a sminkesek, hogy úgy nézzen ki, mint egy halálos beteg, de egy enyhe megfázásnál többet nem éreztem a karakterén. Will is egy túl jóképű, túl jól szituált, gondozott "halálraítélt"… Persze, értem én, hogy a marketing megköveteli a szép színészeket, de azért ez egy kicsit vicces.

A Két lépés távolság a szerelem határtalanságáról mesél. Annak ellenére, hogy nem az én filmes ízlésemnek készült, még én is bekönnyeztem. Ahogy követjük a karaktereket az útjukon, úgy nőnek a szívünkhöz. Nem annyira sírós és tragikus, mint a Csillagainkban a hiba, néha túl kiszámítható, de akkor is szerethető.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x