hirdetés
1-119.jpg

A 11 legjobb bosszúfilm, amit egyszerre izgulunk és borzongunk végig

Belegondoltunk a Bosszúállók - Végjáték kapcsán, hogy milyen megtorlás-filmeket szeretünk - és kiderült, hogy meglepően sok jó van.
Szajki-Vörös Adél, fotó: YouTube - szmo.hu
2019. április 28.


hirdetés

Tudósok szerint már a bosszúállás gondolata is mozgósítja az agy jutalomközpontját - így az sem meglepő, hogy a revans-témájú filmek is egyfajta pozitív érzést váltanak ki belőlünk. Ennek egyrészt hasonló oka van, mint a horrorfilmek iránti rajongásnak - ami a biztos agressziómegélés és a biztonságos félelem megélésének a terepe -, másfelől pedig az igazságérzetünk is elégtételt nyerhet egy jól sikerült bosszútörténetet végigizgulva.

Oldboy (2003)

Park Chan-wook Cannes-i zsűri nagydíjas filmje igazi filmtörténeti ínyencség, olyan szépen keverednek benne a vagány mozgóképes fogások. Az Oldboy egy költői mozi egy férfiról, aki 15 évig van bezárva egy szobába, számára ismeretlen okból. A családapa egyetlen kapcsolata a külvilággal egy televízió, melyből arról értesül, hogy a feleségét valaki meggyilkolta s ő a gyanúsított. Az izolált helyzet azonban nem azt váltja ki belőle, hogy összeomlik, hanem bosszút forral. Miután minden magyarázat nélkül szabadul, nem ér véget a rémálom számára: öt napja van arra, hogy kiderítse és megtalálja, ki is miért tartotta fogva másfél évtizeden át.

Kill Bill (Vol I., II., 2003, 2004)

Quentin Tarantino Menyasszonya (Uma Thurman) napsárga öltözékével együtt mára a popkultúra ikonikus karakterévé vált, mintha csakis erre teremtette volna író-rendezőjének képzelete. De a film képei is olyanok, mintha Tarantino azt akarta volna, hogy hejj, most csináljunk egy újabb ikonikus képet - és csinált, többet is. A filmre lehet mondani, hogy túlzó, hatásvadász, viszont működik és hatásos. A bosszúszomjas Menyasszony gyakorlatilag végigküzdi és mészárolja az egész mozit, miután női bérgyilkos-csapatának vezetője, Bill mindenkit meggyilkolt az esküvőjén. Bill fejlövéssel végez a lánnyal, azazhogy csak végezne, az ugyanis öt évi kóma után feléled, bosszút esküszik, felveszi a sárga bőrszerkóját és útnak indul, hogy leszámoljon mindenkivel, aki a tragédiát okozta.

Django elszabadul (2012)

Kinek a történetével lehetne hatásosabban szemléltetni a bosszú működési mechanizmusát, mint egy megszabadított rabszolgáéval? Itt ráadásul még azzal is meg van fejelve a sztori, hogy Django (Jamie Foxx) szeretett felesége is rabszolgasorban tengődik, csakhogy egy gonosz uraság szolgálatában, s őt is meg kell szabadítani. Tarantinónak elég erős lehet az igazságérzete - vagy valamit nagyon szublimál a filmjeiben -, ugyanis elég csak belegondolni a filmográfiájába, mennyire fontos szerepet játszott filmjeiben a bosszú motívuma. A Becstelen Bigantyknak is helye lenne a listánkban, de azért no, adjunk helyet a többi rendezőnek is.

A félszemű (2010)

Van ennek a filmnek a vége felé egy jelenete, melyben a csillagos éjben lován vágtató Jeff Bridgest látjuk hosszan egy drámai pillanatban - amikor először láttam ezt a filmet, akkor éreztem, hogy az ilyen jelenetek miatt jó, hogy megszületett a western műfaja. És az is szuper, hogy vannak, akik ma is továbbviszik, például a film rendezőpárosa, a zseniális Coen-testvérek. A félszemű egyik főszereplője ugyan tényleg a félszemű, vagyis a bérgyilkos Bridges figurája, a másik azonban a tizenkét éves kislány (Hailee Steinfeld), aki azzal bízza meg a szétesett középkorú hitmant, hogy vadássza le apja gyilkosát. A film eredeti címe - True Grit, azaz Igazi állhatatosság - jobban ki is fejezi azt, ami itt a lényeg: a főhősök kitartó, céltudatos hajszája az igazság után.

Carrie (1976)

A Carrie-vel először készült film Stephen King-regényből - ráadásul a legelső Stephen King-regényből. Brian de Palma rendezte ezt a hátborzongató thrillert, amiben nagy szerepet kap ugyan a természetfeletti, aminek később King igazi mesterévé vált - mégis ennél igazabb film kevés készült az elfojtott szexualitásról és a tinédzserkori frusztrációkról. Carrie, a visszafogott tinilány, akit a kortársai kegyetlenül kigúnyolnak, egy személyben testesít meg minden megalázott fiatal nőt, akiből őserőként tör fel a düh, amikor már nem bírja elviselni, hogy a földbe tiporták.

Volt egyszer egy vadnyugat (1968)

A film, aminek mindenki nosztalgiával eltelve fütyörészi a zenéjét, ha meghallja. A film, ami sokak számára az abszolút western, s a film, ami Charles Bronson arcát világszerte beleégette a memóriánkba. Nem mellesleg vagány revanstörténet is. Frank és a bandája lemészárolja az egykori prostituált, Jill McBain (Claudia Cardinale) családját, akiket életében először látott volna, ugyanis postán keresztül ment férjhez. Szerencsére segítségére lesz Harmonika (Bronson) abban, hogy ne veszítse el a családja után a birtokát is. Frank szerepében Henry Fonda felejthetetlen, velejéig gonosz figurát keltett életre. Máig beleborzongok a hideg szemekbe, a hegyes köpésbe.

Mementó (2000)

A film világának és nekünk, nézőknek nagy szerencsénk az, hogy Christopher Nolan ambiciózus rendező, mert ha nem az lenne, nem készült volna el a Dunkirk, a Csillagok között, az Eredet, vagy A sötét lovag. Na meg a Mementó, ami önmagában is egy óriási ambíció, egy kísérlet a filmnyelvvel, a nézői elvárásokkal-filmnézési szokásokkal. Főhőse Leonard Shelby (Guy Pearce), akinek legutolsó emléke feleségének halála, s egyetlen célja van: hogy ezt megbosszulja. Viszont mivel amnéziás és a rövid távú memóriazavara van, ez egy "icipicit" nehéz lesz.

Nincs bocsánat (1992)

Ha pedig bocsánat nincs, akkor ott csak a bosszúnak marad hely. Clint Eastwood négyszeres Oscar-díjas filmje azt mutatta meg, milyen, amikor egy hollywoodi színész olyan erőset állít direktorként a vásznon, amilyenre csak a legnagyobb rendezőktől számíthatunk. S hogy mit állított Eastwood a Nincs bocsánattal? Hogy igenis él és létezik a western, ez a jó ideje halottnak hitt műfaj. Főhőse, vagyis inkább antihőse - maga Eastwood játssza - egy kiöregedett bérgyilkos, aki egy kegyetlen seriffen akar elégtételt venni.

Leon, a profi (1994)

Luc Besson filmje mindent tud, amit egy nagy mozi. Lírai, drámai, vicces, egyéni hangvételű és csodálatosak a színészei. Az elárvult kislány, a bűnöző zsaru és a nagy szívű bérgyilkos archetipikus karakterek. Leonnak (Jean Reno) és Mathildának (Natalie Portman ezzel az emlékezetes szereppel robbant be a film világába) kölcsönösen szüksége van egymásra ahhoz, hogy ismét családra és szeretetre leljenek, na meg ahhoz, hogy véres bosszút álljanak Stansfield nyomozóval (Gary Oldman), aki a megveszekedett gonoszt képviseli a sztoriban.

Sleepers - Pokoli lecke (1996)

Vannak azok a bosszúfilmek, amik "csak filmek", melyeket látva eszünkbe sem jut, hogy az életben mi is kardot/kést/pisztolyt ragadnánk, hogy önbíráskodva nekimenjünk valakinek, aki ártott nekünk vagy szeretteinknek. És aztán vannak azok, amiket látva azt gondoljuk, igen, ennek így kellett lennie, én is így tettem volna. Szerintem sokan éreznek így a Sleepers főszereplői kapcsán, akik úgy próbálják meg túltenni magukat súlyos gyermekkori traumájukon, hogy ketten közülük megölik fő kínzójukat, a másik kettő pedig túl akar járni az törvény eszén, hogy mindenki a helyére kerülhessen, és végre megszűnjenek az álmatlan éjszakák.

Három óriásplakát Ebbing határában (2017)

Számomra a tavalyi év legerősebb filmélménye volt Martin McDonagh rendezése, melyben a csúnya és szikár és lenyűgöző Frances McDormand száll szembe a rendőrséggel, akik jó ideje töketlenkednek meggyalázott és meggyilkolt lánya ügyében. Egy bizonyos olvasatban igazi feminista mozi, egy másikban pedig az állhatatosság és a szeretet krónikája egy nagyon bizarr és épp ettől nagyon életszerű sztoriba ültetve.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
ZAGAR-Live-2019-2..jpg

Zságer Balázs: A civilizációra már csak egy elveszett törzsként tekintek

A Žagar nemrég jelentette meg új lemezét, most pedig egy izgalmas pszichedelikus utazásra invitál, különleges vizuállal a Margitsziget fái közé. Electric Rituals a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Szponzorált tartalom (X) interjú: Nagy Kátya, fotó: Dobos Tamás - szmo.hu
2019. augusztus 21.



A természet jelentette a legfőbb inspirációt a Žagar új lemezéhez, amely olyan, mint egy pszichedelikus erdei túra. A Woods, Spirits & Sorcery zenéjével szinte teljesen elhagyták a megszokott dalformát, koncertjeik is izgalmas, az improvizációt sem nélkülöző zenefolyammá váltak. Zságer Balázzsal az új lemezről és az augusztus 23-i Electric Rituals című koncertről beszélgettünk, ahol különleges vendégekkel és vizuállal lépnek fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

- Hat év telt el a legutóbbi lemezetek óta. Mi minden történt közben a zenekar életében?

- Nagyrészt koncertezéssel teltek az elmúlt évek. Úgy döntöttünk, hogy előbb színpadra állítunk egy új koncertrepertoárt és csak utána adunk ki albumot. Közben csináltam egy filmzenét is, az Éjszakám a nappalod c. nagyjátékfilmhez, meg igazából különböző iránykeresésekkel foglalkoztunk, hogy mit is szeretnénk a könnyűzenei piacon továbbra folytatni.

A popzene klisés formulái már nem nagyon izgattak minket, megpróbáltunk új utakat keresni, amik főképp nekünk jelentenek valamit.

Másrészről pedig nem szeretek úgy lemezt kiadni, hogy nincs mit mondanom, ahhoz mindig kell egy olyan élmény anyag, egy olyan hiteles inspiráció, amit érdemes egy korongra rögzíteni.

- Hogyan fordultatok most ebbe a folyamatzenés irányba?

- Már a kezdetekkor, a négy tagú Žagar is instrumentális zenekar volt. Lehet, hogy nem voltak ennyire összefésülve a számok, de már akkor is a kötetlen szerkezetekkel való játszadozás izgatott minket. Aztán jött az Eastern Sugar meg a Wings of Love, amik szélesebb ismertségre tettek szert és ezáltal kicsit elsodródtunk a kezdeti iránytól. Úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy most találunk vissza oda, de talán már egy sokkal tapasztaltabb és érettebb zenei megközelítéssel.

- Akkor tulajdonképpen leróttatok egy kört, visszatérve a gyökerekhez.

- Igen, sokan mondják, hogy az új lemez inkább hasonlít az korai Žagarhoz, annak ellenére, hogy hangszerelésében sokkal szerteágazóbb és néha akár a world musicot és a tribalt érinti hangzásában, viszont a filozófia és az attitűd inkább ahhoz hasonlít, ahogy indult ez a zenekar.

- Hogyan találtál most vissza ezekhez a természet inspirálta témákhoz, amik a lemezen többfele is előfordulnak?

- Kicsit meguntam a létezés városi formáját. Egyre többet jártam ki a természetbe, az erdőbe, utaztam a tengerhez. Például amikor külföldön nyaraltunk a barátnőmmel, végig néztük az apály-dagályt vagy csak kimentünk egy erdőbe éjszaka és figyeltük hogyan jön fel a Hold, hogy lesz a közelgő szélből vihar, hogyan hallgatnak el a madarak és adják át a helyett a rovaroknak a ’hangversenytermet’.

Azt vettem észre, hogy a természet sokkal komplexebb és tökéletesebb egység, mint amit az ember valaha létre tud hozni.

A városi ember azt hiszi, hogy mindent kontrollálhat, de sokkal több alázatot kéne mutatnia a természet felé, de ezzel is már rég elkésett. A civilizációra már csak egy elveszett törzsként tekintek.

- Ezeket az inspirációkat hogyan kezdtétek végül dallá formálni?

- Egyrészt elkezdtem rengeteg vázlatot készíteni, és egyre több olyan organikus hangszert használni, mint az afrikai balafon, az indiai szitár vagy az arab Ney. Másrészt ahogy említettem is, elkezdtünk egyszerűen új számokat játszani a koncerteken. Ezek a közönség előtt formálódtak és mi is koncertről-koncertre, a visszajelzések és az érzéseink alapján változtattunk szerkezeteken és a hangzáson, így mire rögzítettük őket, addigra már sokadik életüket élték ezek a számok.

- Melyik változott a legtöbbet az idők során?

- A Mind Awake Body Asleep és az Anata Wa Watashi c. trekkeket elég sok verzióban játszottuk már a fellépéseken és végül egy ikszedik változatban kerültek fel a lemezre. De már a lemezbemutató óta is újabb köntöst kapott élőben egy-egy szám. Izgalmas mikor egy zenéről újabb és újabb rétegek válnak le, mégis a lényege, a magja nem változik. Emellett nálunk mindig fontos volt az improvizáció és hogy adjunk esélyt a véletlennek.

A közönség is érzi, hogyha valami a mostban történik és annak ő is a részese.

- Több vendégművész és különleges hangszer is szerepel a lemezen. Kik ők és hogyan jöttek létre ezek a kapcsolódások?

- Gozlán Fatima darbukán, djembén és különböző egzotikus fúvós hangszereken játszik, mint pléldaul az arab ney. Ő volt talán az első olyan zenész, akivel kicsit tágítottuk ezt a zenei horizontot. Az énekesnőnk, aki már állandó vendég a koncerteken a nigériai származású Bukky, illetve a New York-i Brooklyn Gypsies énekese Carmen Estevez két számban is énekel az új albumon. Nekik is köszönhetjük, hogy lett egy kicsit egzotikusabb, orientális hangzása a lemeznek. Emellett Tóth Szabolcs szitáron játszik és Barabás Lőrinc is trombitál egy-egy dalban.

- Hamarosan a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adtok különleges koncertet. Mesélnél kicsit arról, mit várhatunk az Electric Ritualstól?

- Megpróbáltuk úgy összerakni a hangszerelést, hogy igazán érdekes és színes legyen a műsor. Az említett zenészeken túl ott lesz még velünk Bakai Márton, aki öthúros hegedűn játszik majd illetve a szenegáli Ibro Fall aki a balafon és a djembe mestere. Főleg az utóbbi lemez anyaga, de régebbi áthangszerelt zenék is várhatóak és lesznek olyan új, kicsit improvizatív részek is ebben a műsorban, amik még sehol nem jelentek meg. Látványban is próbálunk egy rendhagyó vizuált mögénk rakni, ennek Biljárszki Maxim lesz a felelőse. Megpróbáljuk belekomponálni a margitsziget fáit is a látványba.


KÖVESS MINKET:



hirdetés
baratok-kozt-epulet-matyas-kiraly-ter.jpg

Egy korszak lezárul: a Barátok közt 20 év után már késő délután képernyőre kerül

Jó hír viszont, hogy az új részeket a korán és későn tévézők is elcsíphetik.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 21.



Sokak esti rutinja változhat meg némiképp szeptembertől, ugyanis a hamarosan 21 éves születésnapját ünneplő Barátok közt ősztől új időpontokba kerül.

Az 1998. október 16-a óta futó széria az RTL Klub egyik legrégebbi és legnépszerűbb sorozata és indulása óta a főműsoridőben láthatták a nézők, aki pedig lemaradt az aktuális részről, az RTL Magyarország egy másik csatornáján visszanézhette.

Jelenleg 21:10-től látható, azonban az őszi műsorrend nyomán ezentúl más időpontokban találkozhatunk a Mátyás király tér lakóival - adta hírül a SorozatWiki, akik számára az RTL Magyarország Marketing és Kommunikációs Igazgatósága is megerősítette a változás hírét.

Szeptember 2-től késő délután és késő este vár a Barátok közt: a friss részek hétköznap negyed 6 körül, a Híradó előtt kerülnek adásba és negyed 11 körül újra levetítik őket.

A főműsoridőben a Híradó mellett a Fókusz és a Drága örökösök megy majd, a 9-es sávot pedig a csatorna 1-én induló új realityje, a Love Island kapta.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
DBOGI20190820035.jpg

Nagy Feró életműdíjat kapott, a Halott Pénz és Rúzsa Magdi is nyert - átadták a Petőfi Zenei Díjakat

Pápai Joci újabb elismerést zsebelt be Az én apám című dalával, de a Follow The Flow és a Bagossy Brothers Company sem ment haza üres kézzel a Strand Fesztivál nyitónapján megtartott díjátadóról.
MTI, Fotó: Bodnár Boglárka/MTI - szmo.hu
2019. augusztus 21.



Tizenkét kategóriában már a negyedik alkalommal adták át a Petőfi Zenei Díjakat a Zamárdiban tartott Strand Fesztivál nyitónapján kedd este. Több jelöltet a Petőfi Rádió 2018. március 1. és 2019. március 1. között legtöbbet játszott száz magyar dala közül választotta ki egy százfős, elismert zenészekből, producerekből, zenei szerkesztőkből, újságírókból, koncert- és fesztiválszervezőkből álló szakmai grémium.

Az év zenekarára, az év női és férfi előadójára, az év videoklipjére és az év akusztikus koncertjére június 18. és augusztus 12. között szavazhatott a közönség és a szakmai testület. A végeredménybe a szakmai zsűri és a közönség szavazatai 50-50 százalékban számítottak bele.

Az év zenekara a Halott Pénz, az év női előadója Rúzsa Magdi, az év férfi előadója Ákos lett.

Az év videoklipjének a Follow The Flow Nem tudja senki című dalának videoklipjét, az év akusztikus koncertjének pedig a Bagossy Brothers Company tavaly november 5-ei koncertjét választották.

Az életműdíjat Nagy Feró, a Beatrice és az Ős-Bikini frontembere kapta.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
1-21.jpg

Valami nagyon durva történt 20 éve a mozikban - 1999, a filmtörténet legjobb éve

Mátrix, Hatodik érzék, Harcosok klubja, Sztárom a párom. Csak pár cím, hogy elájulj tőle: mindez ugyanakkor készült.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2019. augusztus 22.



Sokunk kedvenc filmjei ebből az évből valók. Olyan különleges volt ugyanis 1999-ben a csillagállás, hogy megdöbbentően sok filmremek született. Nemcsak akkorra elismert alkotók jutottak el a pályájukon egy fontos fordulópontra 1999-ben, hanem elképesztően eredeti elsőfilmek is születtek, melyek rendezői bombaként robbantak be a filmvilágba. Van, aki azóta sem tudta megismételni az akkori sikerét, és van, akinek ez csak egy dobbantó volt további emlékezetes filmjeihez.

Ami különösen érdekes ebben az évben, hogy több hasonló gondolkodású alkotó jelent meg egyszerre, illetve több, hasonló témát feldolgozó, különleges film is készült el, ami nem meglepő: ugyanabban a közhangulatban születtek meg, amikor hasonló problémák foglalkoztathatták az ugyanabban az érában gondolkodókat. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk pár mozit ebből az évből, melyek nélkül a filmművészet nem kérdés, hogy kevesebb lenne.

Hatodik érzék

M. Night Shyamalan harmadik nagyjátékfilmje sok szempontból vágott elébe a trendeknek. Először is egy, nem az intellektusáról ismert népszerű akciósztárt pottyantott a főszerepbe. Bruce Willisről korábban nem tudtuk volna elképzelni, hogy pszichológust játsszon, pláne azt nem, hogy élete legjobb alakítását nyújtsa egy ilyen szerepben. A halottlátó kisfiú, Haley Joel Osment a másik hidegrázósan erős színészi játékot nyújtja, és akkor még nem beszéltünk a remek filmvégi csavarról, amitől jól kikerekedett a szemünk 1999-ben.

Harcosok klubja

Érdemes ezt a filmet pár évenként újranézni, már csak azért is, mert amit Brad Pitt és Edward Norton művel benne, az maga az elszabadult színészi zsenialitás. Aki pedig hagyta őket és a saját elméjét is elszabadulni, az David Fincher volt, aki rögtön a második nagyjátékfilmjével a legmagasabbra repítette magát szakmailag. Ez volt a Hetedik. A Harcosok klubja - SPOILER - egy mentális leépülés pontosan elmesélt története, miközben a fogyasztói társadalom végtelenül keserű kritikája is. Meg még egy csomó minden, ez a film egy külön cikket érdekelne, annyira sűrű a szövete.

Magnólia

Paul Thomas Anderson rendező már második filmjével, a Boogie Nightsszal kitörölhetetlenül beírta magát a múlt század kultúrtörténetébe, míg a Magnóliával feltette a pontot az i-re (bár sokan az előbbit szeretik tőle, a Boogie Nights ugyanis egy popkulturális eposz a pornó születéséről, míg a Magnólia inkább egy nagyszabású tabló, annyi drámával és melodramatikus elemmel, amennyi csak a csövön kifért, és sok szomorú sorsú szereplőjével, akik mind csak arra vágynak, hogy szeressék és elfogadják őket. Minden esélye megvolt rá a Magnóliának, hogy egy giccshalmaz legyen, de nem lett az.

Tágra zárt szemek

Azt beszélik, Stanley Kubrick utolsó filmje volt az utolsó csepp a pohárban Nicole Kidmannek és Tom Cruise-nak, mielőtt végleg szétváltak útjaik. A Tágra zárt szemek ma már egyik olvasatában hátborzongató dokumentum egy súlyos krízist átélő házasságról egy valós színészházasság tragédiájával a háttérben, valamint mozgóképes filozófiai elmélkedés az összetartozásról és megcsalásról, valamint a féltékenységről. Az is tök kísérteties, ahogy Cruise filmbeli figurája belecsöppen egy rejtélyes szektás univerzumba, miközben jól tudjuk, hogy a valóságban a szcientológai egyház vert éket a színész és egymás után két felesége közé is. Persze nemcsak a magánéleti vonulat miatt izgi a film. A késői Kubrick sötét világnézetével egybeforrnak a Tágra zárt szemek nyomasztó, esztétizáló képei és az üzenet: igazából soha nem lehet tiéd a másik, még akkor sem, ha a legközelebb áll hozzád.

A bennfentes

Michael Mann Az utolsó mohikán és a Szemtől szemben után készítette el pályája egyik csúcsdarabját, a főszerepben Al Pacinóval és Russell Crow-val. Utóbbi simán megkaphatta volna az Oscart az igaz történetben nyújtott lefegyverző alakításáért, de nem kapta, mint ahogy 6 további jelölését sem váltotta szoborra A bennfentes. Pedig a dohányipart leleplező, a teher alatt összeroppanó kisember és az őt meginterjúvoló 60 minutes-riporter kálváriája igazi mai sztori volt, mélységgel, katarzissal, gyönyörűen fényképezve. Michael Mann azóta is Oscar-nélkül, a film pedig mementója egy hollywoodi mesterember kiállásának az igazság mellett.

Lapozz a Mátrixért, az Amerikai szépségért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x