hirdetés
koronavirus-10.jpg

„800-1000 olyan fertőzött terjeszti nálunk a vírust, akik ezt nem is tudják magukról”

Sokkal többet kellene tesztelni, mondja dr. Duda Ernő biológus-immunológus, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének professzora.
Szöveg:Göbölyös N. László - szmo.hu
2020. március 28.


hirdetés

- Mennyire igaz, hogy a koronavírussal szemben inkább az idősebbek veszélyeztetettebbek?

- Inkább azt mondanám, hogy azok, akiknek egyéb betegségük is van, mert vannak egészséges öregemberek, és beteg fiatalok is. Most már hallottunk olyan híreket is, hogy gyerekek és fiatalok is meghaltak. Nyilvánvaló, hogy ha valakinek a szíve nincsen jó állapotban, az nagyon nehezen él túl 2-3 napot 40 feletti lázzal. És az is biztos, hogy aki egész életében dohányzott, annak a tüdejét már alaposan megviselte a bagó.

Az már kiderült, hogy nemcsak Kínában, hanem Európában is sokkal több férfi hal meg, mint nő. Ez arra vezethető vissza, hogy a férfiak többet dohányoznak.

Nagyon veszélyeztetettek még a radio-, vagy kemoterápiával kezeltek és a szervátültetettek, hiszen ők immunhiányos állapotban vannak.

- A kormány, a szakemberek, de a közösségi média is folyamatosan az otthonra maradásra szólítanak fel, különösen az időseket figyelmeztetik. Nekem viszont az a tapasztalatom, hogy mintha a fiatalok fegyelmezettebbek lennének. Hogy saját családomat említsem: nagyfiam, unokámmal és menyemmel második hete önkéntes karanténban vannak.

hirdetés

- Nagyon helyes! Ha egy hónapig mindenki a fenekén maradna a lakásában, eltűnne a vírus. De ezt elég nehéz megoldani. Pedig ha a fertőzött ember nem tudja továbbadni a vírust, megszűnik a járvány. Ebből a szempontból lenne borzasztó nagy jelentősége annak, hogy a tünetmentes fertőzötteket felderítsük. Ennek pedig egyetlen módja van: rengeteg tesztet kell végezni.

Ha megnézzük a hivatalos adatokat, kiderül, hogy Magyarországon 4% felett van a halálozási arány. Az összes körülöttünk lévő országban 1% alatt van. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországon rosszabb az egészségügy, többen halnak meg, hanem azt, hogy sokkal kevesebb fertőzöttről tudunk.

Vagyis körülbelül 800-1000 olyan fertőzött terjeszti a vírust, aki nem is tudja magáról, hogy fertőzött, és mások sem tudják. Ez nagyon nagy hiba.

- A legfrissebb adatok szerint  eddig alig több, mint 10 ezer tesztet csináltak.

- Számomra ez azért felfoghatatlan, mert a teszt olcsó. Ausztriában napi 5000 a cél! Gondoljon bele, hogy Dél-Koreában több mint negyedmillió szűrést végeztek! Ha egymillió embert letesztelnének, az is csak 2 milliárd forint kiadást jelentene. Miközben a gazdasági károk százmilliárdok lehetnek. Helyszínek is lennének hozzá: ismereteim szerint csak Szegeden van legalább 20 olyan labor, ahol ezt a tesztet meg lehetne csinálni. De nem is kellene ennyi: ha akkreditálnának országosan öt-tíz labort, Szegeden, Pécsett, Debrecenben, meg lehetne ezt vidéken mindenütt oldani.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
54236874_667260237024452_4244090496391053312_n.jpg

„A karantén luxus” – homlokegyenest mást mond az oxfordi professzor a járványról

A rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Tudományos körökben kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint a Covid-19 halálos kimenetelű betegség, amely a Föld lakosságának csak töredékét érte el. A másik szerint egy enyhébb lefolyású világjárványról van szó, amellyel az emberek nagy része már találkozott és eltűnőben van.

Nagy-Britanniában Neil Ferguson, az Imperial College professzora képviseli az első álláspontot, míg Sunetra Gupta, az oxfordi egyetem elméleti epidemiológia professzor-asszonya a másodikat. Az ő csoportja még márciusban egy olyan modellt állított fel, amely azzal számolt, hogy a lakosságnak több mint 50%-a már megkapta a vírust, és hogy a fertőzés halálozási rátája 0,1% lehet.

Azóta számos antitest-tanulmány született a világban, és ezek azt mutatták, hogy az emberek igen kis százaléka rendelkezik ellenanyaggal a koronavírussal szemben. Gupta viszont az Unherd által idézett interjú szerint továbbra is meg van győződve modellje helyességéről.

A professzornő szerint ugyanis az antitest-tanulmányok nem jelzik sem a vírusnak való kitettség, sem pedig az immunitás szintjét. Ezenkívül a koronavírus által fertőzöttek közül sokan másfajta immunitásokkal is rendelkeznek, amelyeket az antitest-tesztek nem mutatnak ki. Ezek kialakulhattak genetikai adottságokból, vagy pedig korábbi, a koronavírushoz hasonló betegségekből. Tehát a valódi vírusellenállással rendelkezők sokkal többen lehetnek.

Guptát számos ország járványmintája erősítette meg abban, hogy ez a rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
anyalanya_ck.jpg

Tönkretette a családot a koronavírus – hazautazás előtt kapta el a betegséget a 48 éves anya

Vesebetegség miatt kórházban volt a járvány kezdetén. Készült, hogy végre találkozhat 20 éves lányával és férjével.
Belicza Bea írása, a címkép illusztráció: Aline Ponce képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2020. június 06.


hirdetés

Egy hónapig volt a Fejér megyei Szent György kórházban Szimonetta édesanyja, és már készült haza. A 20 éves lány elmondása szerint az orvosok szerint minden rendben volt, tervezték a hazaszállítást.

"Március 25-én édesanyám írt egy sms-t, hogy mellé fektettek egy koronagyanús nénit"

– mondja Szimonetta, hozzátéve, hogy ettől megijedtek, mert egy cukorbeteg, szívbeteg és vesebeteg embernek ez nagy kockázat.

A 48 éves asszony azért került kórházba, mert fulladt a vesebetegség okozta víz miatti túlsúlytól. Ebből a problémából hiába lábalt ki, március 28-án kiderült, hogy koronavírusos.

"Amikor április elsején az orvos elmondta, hogy pozitív a teszt, elkezdtünk sírni. Tudtuk, hogy ezt nem fogja túlélni – emlékszik Szimonetta. Telefonon sem tudtunk vele beszélni, csak április 5-én válthattunk vele pár szót. Akkor utoljára."

hirdetés

Április 7-én levitték Ajkára a veséje miatti speciális kezelésre. Nem is szóltak a hozzátartozóknak, csak a férj épp hívta a kórházat, így tudták meg.

Az orvos azt mondta, nincs komolyabb baja a betegnek, csak egy kis hőemelkedés. Másnap hajnalban meghalt.

"Nagyon jó ember volt, borzasztóan sajnálom, hogy ezt kellett átélnie. Tőle tudjuk, hogy rettenetes volt neki a kórházban, de erről inkább ne beszéljünk – mondja Szimonetta.

A rendőrség is kereste a családot, hogy nem ők vitték-e be a koronát a kórházba.

"Hihetetlen. Egy hónapja bent feküdt a kórházban és látogatási tilalom volt. Nem is találkozhattunk vele."

A lány elmondása szerint az apával aláírattak egy papírt, hogy nincs panasza és nem kér boncolást.

Szimonettát nagyon megviselte anyja elvesztése:

"5 éve küzdünk a betegségeivel. Feladtam az iskolát, mindent, hogy segíteni tudjam. Tudom, hogy beteg volt, de élne, ha nem kapta volna meg a vírust a kórházban."

A halotti bizonyítványon veseelégtelenség, pangásos szívelégtelenség, magasvérnyomás és cukorbetegség szerepel. Kísérőbetegség volt a Covid-19 és a felfekvés.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
igazgyongy-maradjotthon.jpg

L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”

A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.
Láng Dávid; képek forrása: Igazgyöngy Alapítvány - szmo.hu
2020. május 31.


hirdetés

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait.

– Hogyan gyűrűzött be önökhöz a járványhelyzet, mikor észlelték az első jeleit?

hirdetés

– A megbetegedéseket szerencsésen megúsztuk, legalábbis azokban a falvakban, ahol dolgozunk, senkiről nem tudunk, aki elkapta volna. Karanténról hallottunk, itt közel a román határ, de fertőzésről nem. Ez óriási megkönnyebbülés, fogalmam sincs, mihez kezdtünk volna, ha valóban terjedni kezd a járvány.

Az intézkedések hatásait viszont azonnal érezni kezdtük. Az első két hét volt ebből a szempontból a legrázósabb, főleg azért, mert nagyon zavarosan terjedtek az információk.

A családok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nehezen tudnak különbséget tenni az igaz és hamis állítások, a valós és az álhírek között. Emiatt rengeteg hergelő, pánikot keltő hírt véltek valósnak, ami nem segített nekünk abban, hogy uralni tudjuk a helyzetet.

Mondok egy példát. A környéken főleg Berettyóújfaluban vannak nagyáruházak, a többség oda jár vásárolni. Az első felhalmozási hullám idején itt is ürültek ki polcok, ha nem is gyakran, de volt olyan pillanat, amikor valamilyen tartós élelmiszert nem lehetett kapni. Az olyan Facebook-posztok pedig, hogy „lerabolták a berettyóújfalui Tescót”, futótűzként terjedni kezdtek, és komolyan megrengették azoknak a családoknak a létbiztonság-érzését, akiknek nem volt semmi tartalékuk.

– Konkrét pánikhangulat is volt?

– Igen, határozottan. Azt tudni kell, hogy a generációs szegénységben élőknek a Facebook a legfontosabb tájékozódási forrás és egyben közösségi színtér. Minden családban van legalább egyvalakinek profilja, és mivel mi már régóta tartjuk így is a kapcsolatot a családokkal, rálátunk a posztjaikra és kommentjeikre. Sajnos bőven voltak olyanok ezek között, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”, és még sorolhatnám.

Az állandó krízishelyzetben élők érzelmileg amúgy is elég labilisak, ehhez jött hozzá a mostani helyzet, szóval el lehet képzelni, mennyire volt olaj a tűzre egy-egy ilyen kiírás. Mi persze próbáltuk megnyugtatni őket, de legtöbbször eredménytelenül.

Sok tényező nehezítette a helyzetet, rögtön első körben az is, hogy az iskolák bezárásával otthon maradtak a gyerekek. Ezeknél a családoknál az iskolai étkezés olyan tétel, ami létfontosságú a túlélés szempontjából. Az első pár napban még az se volt tiszta, hogy lesz ezután az ebéd, kiszállítják-e, kell-e ételhordó, stb. Nagy zavart okozott az is, amikor a kisebbségi önkormányzatok elkezdtek kríziscsomagokat osztani, mert utána jött egy központi rendelkezés, hogy az erre fordított pénzek a működésre vannak, és nem segélyezésre. Ez megint csak felpaprikázta a kedélyeket, a roma önkormányzatok között is indulatos vitákat okozott.

Közben ne felejtsük el, hogy a közmédiában folyamatosan az hangzott el, hogy az önkormányzatoknak mindent meg kell oldaniuk, forduljanak hozzájuk az emberek a gondjaikkal. Ezt persze készpénznek vették a nehéz helyzetben élők, csak azt nem látták át, hogy az egyes települések anyagi helyzete nem azonos. Ha egy település nagyobb, és vannak üzemek, vállalkozások, ott a helyi adóbevétel nagyobb mozgásteret enged, mint azokban a kis falvakban, ahol semmi ilyen nincs.

Így aztán, amikor például egy kisvárosban élő kiposztolta a Facebookra, hogy „köszönjük szépen a segélycsomagot a polgármesternek”, a közeli falvakban élők nem értették, ők miért nem kapnak, és rögtön lázadozni kezdtek.

Kiosztott kríziscsomag egy ház udvarán

– Az Igazgyöngy Alapítvány miben tudott segíteni?

– Első lépésként fertőtlenítőszereket szereztünk be, hiszen mi is megijedtünk, hogy mi lesz, ha berobban a járvány ezekben a közösségekben. Akkor már észleltük, hogy ha a helyi intézményrendszertől (önkormányzat, családsegítő) hiába kérnek segítséget, és mi, civilek fogunk segíteni, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Muszáj, hogy együtt, összefogva, és ne egymás ellenére dolgozzunk. Ezért a beszerzett fertőtlenítőket első körben igyekeztünk az erre nyitott intézményeknek eljuttatni, hogy ők adják oda az embereknek, ne feszüljön tovább a helyzet, és ne az legyen az üzenet, hogy ők nem, csak mi tudjuk megoldani a helyzetet.

Persze nekünk is plusz forrásokat kellett előteremtenünk, hiszen a sokszorosára nőttek a járványhelyzet miatt a kiadásaink. Van olyan településünk, ahol önmagában erre több mint 6 millió forintot költöttünk. Első körben a korábbi, nem címkézett céges támogatásokból csoportosítottunk át, amit például nyári táboroztatásra költöttünk volna eredetileg. Azzal, hogy az első pillanattól kezdve kommunikáltuk a helyzetet, szerencsére nagyon sok embert meg tudtunk szólítani, akik szolidárisak voltak. Akadt, aki kampányt szervezett nekünk, sőt egy amerikai egyházi szervezettől és egy nemzetközi cég alapítványától is érkezett egy nagyobb összeg. Ez tervezhetőbbé tette a működésünket, át tudtunk állni folyamatos segítségnyújtásra.

Elkezdtünk szájmaszkokat varrni és osztani, ezekből szintén adtunk az intézményrendszernek is. Kialakítottuk a kríziscsomagok adminisztrációs rendszerét, egy kolléganőnk folyamatosan rögzítette a kéréseket. Pénzbeli segítségnyújtást is kellett tennünk a tárgyi adományok mellé, ez például Toldon nagyon szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, hiszen egy bolt nélküli zsákfaluról van szó, ahol még könnyebben eluralkodott a pánik. Egyébként 16 településen dolgoztunk a járvány alatt.

Kríziscsomagok kiosztás előtt

– A munkahelyek megszűnése mennyire érintette a környéken élőket?

– Ebben a térségben munkát leginkább a közszféra ad, tehát vagy az intézményrendszer, vagy a közmunkaprogram. Esetleg még a nagy- és kiskereskedelem. Aki nem tartozik a fenti körbe és dolgozik, az messzebbre jár, többnyire feketemunkában, vagy alkalmi bejelentéssel. Nagyjából a harmadik héten tapasztaltuk, hogy leálltak ezek a munkalehetőségek, és akiket addig szervezetten vittek például építkezésekre, onnantól otthon voltak.

A szolgáltatáshiány miatt más téren is virágzik a feketegazdaság a falvakban, enélkül a leszakadó települések már nem is élhetők: a cigaretta-kereskedelemtől a pénzért fuvarozásig jó néhány családnak származott innen a megélhetése.

Ezek szintén inogni kezdtek, mivel a jövedelmek csökkenése miatt szűkült a kereslet. A bizonytalanságérzés pedig emiatt is csak tovább fokozódott.

– A digitális oktatásra való átállás milyen gyakorlati nehézségeket hozott?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kaisersara_cim.jpg

„Attól féltem, sosem fogom újra látni a lányomat” – egy minneapolisi magyar a tüntetések sűrűjéből

Sára néhány utcányira lakik a Floyd-gyilkosság helyszínétől. Azóta mindennap kint volt a tüntető tömegben, könnygázt is kapott az arcába. Elmesélte, mit élt át.
Láng Dávid; fotók: Kaiser Sára - szmo.hu
2020. június 05.


hirdetés

Kaiser Sára testközelből élte át a George Floyd halála miatt kirobbant felkeléssorozatot. Szerinte olyan mozgalom indult be Minneapolisban, amilyet még nem látott az élete során.

„Egyre többen ébrednek fel, és eszmélnek arra, micsoda igazságtalanság folyik a mai napig az USA-ban. Ennek a felkelésnek meg kellett történni, történelmi változásokat élünk meg most, napról napra”

– fogalmaz. Arról is elmondta a véleményét, miért pont a mostani eset fajult idáig, és hogy hatással lehetnek-e a történtek Trump újraválasztására.

– Mikor és hogyan került Amerikába?

– A szegedi egyetemre jártam, majd ott is tanítottam amerikanisztika szakon, fő területem az amerikai indián irodalom, történelem, és kultúra kritika volt. 1991-ben jutottam el először az Egyesült Államokba egy ösztöndíjnak köszönhetően. Ezt több másik hasonló tanulmányút követte, végleg pedig 1998-ban telepedtem le Minneapolisban, amikor elkezdtem a University of Minnesota doktori programját. Kulturális antropológus vagyok. Azóta is itt élek a most 17 éves lányommal, Zigivel, méghozzá néhány utcára a gyilkosság helyszínétől és az azóta leégett rendőrkapitányságtól.

hirdetés

– Hogy emlékszik vissza az eddigi tüntetésekre?

– Én nem veszek részt a fosztogatásban, a békés demonstráción és megemlékezésen viszont minden nap ott vagyok és helytállok, teszem azt, amit igazságosnak vélek. Hétfőn, már a gyilkosság napján volt egy megemlékezés a helyszínen, a második napon szintén. A dolog szerintem ott fajult el, hogy Tim Walz, Minnesota kormányzója, illetve a minneapolisi polgármester, valamint Freeman ügyész nem léptek időben: ennek a vezetőségnek azonnal kellett volna lépni, és letartóztatni a fehér rendőrt, aki meggyilkolta Floydot. De az igazságtétel George Floydnak napokig elmaradt. Ehelyett inkább csak kivártak, amíg végül már lángolt Lake Street és a város más pontjai is.

A rendőrörsnél most már az a felirat olvasható, hogy „Abolish the police”, tehát azt követeljük, hogy a rendőri erőszaknak, amit a feketék ellen alkalmaznak, legyen vége.

A minneapolisi rendőrség sajnos régóta híres a brutalitásáról, rengeteg feketét csuknak börtönbe, sőt, gyilkolnak meg a mostanihoz hasonló módon. Messze nem a mostani volt az első eset, utoljára pár hónapja történt ilyen. És egyiket sem követték reformok.

Évszázadok óta nem változott sokat az ország, ami a rasszizmust, az elnyomást és a szegregációt illeti. Ez lett az eredménye.

– Mi történhetett, ami miatt pont a mostani eset fajult idáig?

– Ehhez nagyban hozzájárulhatott a járvány is: az emberek félnek, mert fogalmuk sincs, mit hoz akár csak a közeljövő, emiatt sokkal frusztráltabbak. George Floyd meggyilkolásának módja brutális volt. A fehér rendőr zsebre tett kézzel térdelt a nyakára 9 percig, ő pedig csak azt mondogatta, miközben az életéért könyörgött, hogy Nem Kapok Levegőt.

És ahelyett, hogy a négy rendőrt gyilkossággal vádolva börtönbe tették volna, a minneapolisi ügyészség a döntést június 3-ig halogatta. Ez keltette fel az indulatokat, hogy az igazságtétel elmaradt.

Most egész nap zúgnak a fejünk fölött a katonai helikopterek, az utcán pedig tankok vonulnak. Pedig a szövetségi rendőrség és a Nemzeti Gárda bevetése csak olaj volt a tűzre: azt lehetett leszűrni belőle, hogy még mindig nem a romlott rendszer megreformálása a cél, sokkal inkább azoknak az elnyomása, akik hallatják a hangjukat ellene. Az egész már messze nem csak George Floydról, vagy a feketék jogairól szól, hanem általánosságban a kisebbségek elnyomása elleni harcról.

– A fosztogatás és a gyújtogatás mennyire jogos válaszreakció egy ilyen helyzetben?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!