hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
8 dolog, amiről fogalmam sem volt, mielőtt autista gyerekem lett
Egy budapesti édesanya fogalmazta meg, mennyi mindenben változott a felfogása, mióta tudja, hogy a kisfia autista.
Forrás: Papás Mamás Magazin, A fotók illusztrációk (Pexels) - szmo.hu
2019. március 06.


hirdetés

A Papás Mamás Magazin segít szülőknek és nagyszülőknek a gyerekneveléssel és a család életével kapcsolatos kérdések megválaszolásában. Mindemellett remek családi programokat is javasolnak a szerzők és a jog útvesztőiben is utat mutatnak.

A szülést követően 3-4 év boldogságban volt részem, olyanban, mint mindenkinek, aki gyereket vállal. Úgy éreztem minden rendben alakul velem és körülöttem, éltem a boldog, fiatal anyukák életét, akinek talán azt volt a legnagyobb gondja, hogy melyik játszótérre vigye a gyerekét aznap. Mi is lehetett volna a baj? Hiszen volt egy gyönyörű, egészséges kisfiam, és ráadásul csodájára jártak a környéken, mert a korát meghaladóan, gyönyörűen mondott mondókákat akkor, amikor a kortársai még meg sem szólaltak igazán.

Kaptam három nyugodt évet a sorstól, hogy aztán éles fájdalommal belém hasítson a felismerés: a gyermekem autista. Felfogni, megérteni és elfogadni azt, hogy a gyereked autista, egy hosszú folyamat, nem megy egyből, és valóban igaz: amikor a padlón vagyunk, akkor tudunk másként tekinteni dolgokra. Amikor a legnagyobb mélypontok történnek az életünkben, akkor jövünk rá arra, hogy mennyi mindenre vagyunk képesek, meddig tartanak a saját fizikai és lelki határaink. Olyan dolgok kerülnek előtérbe, ami a kényelmünkben és nyugalmunkban soha nem tolakodtak volna elő.

Mint ahogy a "Carly hangja" című könyvben is olvasható: "Vannak évek, amelyek kérdéseket tesznek fel, és vannak, amelyek a válaszokat adják". Milyen igaz! És csakis tőlünk függ, hogy mikor kezdődhetnek azok az évek, amikor a válaszok jönnek. Előre megsúgom: akkor, amikor te nyitott vagy rá, és onnantól, hogy elfogadtad: a gyereked autista.

Milyen szép is a magyar nyelv, két szava is létezik arra, hogy megszokjuk azt, amit ránk mért a sors: beletörődés és belenyugvás. És tudod, hogy mi a kettő közt a különbség?

A beletörődésben benne rejlik a megtörés jelentéstartalom, hogy valami összetörik, károsodik, kettéhasad. A belenyugvás, az egészen más: nyugodtan és békével fogadni, ami megtörtént, elfogadni az újat. A belenyugvás számomra nem azt jelenti, hogy az autista gyerekemért semmit nem teszek. Sőt! Milliókban lehet mérni az összeget, amit évente a kisfiúnkra költöttünk fejlesztés címén. A gyerekkel való éveken át tartó törődésen és elfogadáson keresztül alakulunk át mi magunk, és értjük meg a lényegét, hogy miért is kaptuk ezt a nehéz szülői feladatot. Megjegyzem, mindenki másért.

Összeírtam 8 dolgot, amitől én más embernek érzem magam azóta.

1.

Volt egy álmom. Már a gyerekem születése előtt "biztosra" tudtam, hogy milyen oviba, iskolába járatom majd, hogyan fogom őt nevelni, milyen nevelési elveket tartok fontosnak. Részletekbe menően elkészítettem a tervet a fejemben, hogy milyen életet szánok neki. Aztán rájöttem, hogy nem mi tervezünk.

Rájöttem arra is, hogy nem a gyereknek kell olyannak lennie, mint amire én vágytam, hanem nekem kell az ő képességeiből várat építenem. Viszonylag hamar rádöbbentem: nem lehetek indulatos, szigorú, büntető szülő, amilyen akkor lennék, ha nem lenne autista a gyerekem. Más nevelési eszközökhöz kellett nyúlnom, szelíd nevelési módszereket kellett megtanulnom.

2.

Keserűen figyeltem, hogy milyen szépen fejlődnek a gyerekem kortársai. Irigy voltam mindenkire. Szomorúan olvastam a barátok, ismerősök "kifogástalan" gyerekeiről szóló ömlengéseit a Facebookon. Egyszer egy anyukatársam azt írta, hogy "olyan boldog vagyok, mióta gyerekem van". Én aznap meggyötört és fáradt voltam a több órás fejlesztés után, és végtelenül elkeseredett, mert az én gyerekem viszont semmire nem válaszolt rendesen, csak ugrált, és borzasztóan viselkedett.

Rájöttem, hogy a gyerekem különb, mint azok, akikre irigy voltam. Az autista kisfiamnak olyan értékei vannak már most, amik nekik felnőtt korukra is küszködve lesz meg. A gyerekem bölcs, egy szellemileg bölcs lélek, és ez nap mint nap megnyilvánul, csak az önsajnálattól eddig nem vettem észre.Igaza van Albert Einsteinnek, aki azt mondta: egy embernek nem sikeresnek kell lennie, hanem értékesnek.

3.

A kisfiamat nem hívták meg az óvodás évei alatt egyetlen egy gyerekzsúrba sem. Talán ez volt a legfájóbb az óvodás évek alatt.

Rájöttem, hogy ez nekem sokkal rosszabbul esik, mint a kisfiamnak. Ő nem volt ettől boldogtalan, csak én, mert azt akartam, hogy ő úgy legyen boldog, ahogy én akarom. De neki megvan a saját boldogság ládikója, csak azt én nem fogadtam el.

4.

Minden fejlődési lépcsőnek, minden egyes fejlődési ugrásnak örülni kell, mert nem természetes, mert nem magától értetődő.

Rájöttem, hogy sokszor érezzük azt, hogy nem változik a gyerek körül semmi. A fejlesztések ellenére nem tartunk sehol. Holott az apróságoknak is örülni kell. Könnyű mondani, nehéz betartani: minden "semminek tűnő" hétköznapi dologért hálásnak kell lennünk.

5.

A gyerek fejlesztőinek, szakembereinek, pedagógusainak szó szerint ki vagyunk szolgáltatva, ugyanis nincs választási lehetőségünk.

Rájöttem, hogy félre kell tennem a büszkeségemet, a gőgömet. Ezentúl nem csaphatom be bárhol, bárkire az ajtót, mert a gyerekem fejlődése forog kockán. Rájöttem, hogy autista gyereket nevelni egyúttal azt jelenti, hogy alázatot tanulsz.

6.

Ma már egyértelmű számomra, hogy nem olyan iskolába kell beíratni a gyereket, ahova én szeretném, hanem olyanba, amire szüksége van. Milyen egyszerű gondolat ez, és mégis hány SNI-s szülő erőltetné eltérő viselkedésű gyerekét a nem megfelelő iskolába, tagadná le a diagnózisát az eltérő fejlődésű gyerekének!

7.

Amióta autista gyerekem van, azóta önkéntes munkát vállaltam. És tudod mit? Az önkéntes munka, bármilyen kimerítő tud lenni, megsokszorozza a szellemi erőimet. Örömmel tölt el, hogy másoknak segíthetek, még akkor is, ha időnként megszakadok is.

Arra is az elmúlt évek alatt ébredtem rá: az önkéntes segítségért nem szabad semmit elvárni. Úgy kell másokon segíteni, hogy nem vársz érte viszonzást!

8.

A gyerekem nem tökéletes. Rájöttem, hogy másként tekintettem eddig az érzékeny, sebezhető, csetlő-botló emberekre magam körül. Amióta elfogadtam a gyerekemet olyannak, amilyen, rájöttem, hogy óriási karakter ő! A válaszaival, kérdéseivel tanít engem. Tanít engem jobb embernek lenni, mert a "zárt" autista gyerekek a világ "legnyíltabb" szívű gyerekei.

Autista gyerek szülőjének lenni - az én felfogásomban – küldetést jelent, bármilyen nehéz is az. És habár senki nem örül ennek a kényszerből vállalt sorsfeladatnak, én magam sem, nyugodtabb napjaimon felfogom: gazdag és nem mindennapi tapasztalatokkal teli önismereti utazás ez, amitől teljesen más emberekké válunk. Soha nem leszek már ugyanazaz ember, aki előtte voltam. Zsigereimben változtam meg, és még csak az út elején járok.

Ha programot keresel a családnak, vagy segítségre van szükséged a gyerekneveléssel illetve családjogi kérdésekkel kapcsolatban, jusson eszedbe a Papás Mamás Magazin!

KÖVESS MINKET:




Kirabolta a nőt, de mikor meglátta az egyenlegét, inkább visszaadta a pénzét
Az internet népe csak modern Robin Hoodként emlegeti a rablót.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 16.


hirdetés

A bűntudattal együtt élni cseppet sem egyszerű dolog, és bármilyen furán is hangzik ez, olykor még a legelvetemültebb bűnözők is marcangolják magukat. Így történt ez a rablóval is, aki egy kínai ATM-nél fosztott ki egy gyanútlan hölgyet.

A biztonsági kamera felvételén jól látszik, hogy a rémült nő átadja minden pénzét a késsel fenyegetőző férfinak, ami, mint kiderült 2500 yuan, tehát körülbelül 100 ezer forint volt. Azonban a férfi nem elégedett meg ennyivel: a nő bankszámláján szereplő összeget is szerette volna látni, így a nő bedugta a gépbe a kártyáját. A bankautomata kimutatta, hogy a nő egyenlege 0, azaz nulla yuan.

Mikor ezt meglátta a rabló, az egész történet 180 fokos fordulatot vett.

A férfi elnevette magát, és visszaadta a továbbra is sokkos állapotban lévő nőnek a készpénzt.

Bár a férfi végül nem vette el a pénzt, a rendőrség azonnali eljárást indított ellene erőszakos bűncselekmény gyanújával. A sztori persze már az egész világhálót bejárta, az internet népe pedig modern Robin Hoodként emlegeti a srácot. Sőt mi több, sokan már vígan poénkodnak az eseten:

"Ha a rabló látná az én egyenlegem, másokat rabolna ki, hogy segítsen nekem", "Most gondoljatok csak bele: valaki rád ijeszt, majd még ki is nevet, hogy nincs pénzed." - írták.

Nos, úgy tűnik, a világ egy újabb ambivalens hőssel gazdagodott.

Íme a felvétel a teljes esetről:

Forrás: BoredPanda


KÖVESS MINKET:




"Megcsalt a férjem, megbocsátottam, de azóta rettegésben élek, mit tegyek?"
'A postás hozott egy borítékot, kinyitottam, és egy fotó volt benne, amin a férjem egy nővel csókolózik.'
The Sun. Fotó: Pexels - szmo.hu
2019. március 15.


hirdetés

A 41 éves, brit nő a The Sun párkapcsolati tanácsadójához, Deidre Sandershez fordult tanácsért. "A férjem 45 éves. Egy reggel kaptam egy borítékot, benne egy fotóval. A férjem volt rajta, amint egy másik nővel csókolózik, és egy levél a nőtől, akiről kiderült, hogy egy kolléganője, és már négy éve viszonyuk van. Állítólag elhagyta a nőt, ezért írta nekem a levelet. Úgy éreztem, mintha egy rossz thrillerbe kerültem volna" – írja az asszony.

"Azonnal szembesítettem a férjemet a dologgal, és ő nem is tagadta, de amikor a részletekről kérdeztem, eléggé elmismásolta a dolgot. Tudni kell, hogy épp akkoriban haldoklott az apám, és én nem voltam elég erős ahhoz, hogy abban a sebezhető időszakomban még a férjemet is elveszítsem. Így hát megbocsátottam neki, továbbléptünk, de bevallom, azóta nem bízom benne. Apa meghalt, én pedig rettegésben élek, hogy a férjem mikor csal meg újra, pedig úgy érzem, tényleg próbálja megmenteni a házasságunkat."

A párterapeuta a következő tanácsot adta: "Ha a férje tényleg igyekszik, akkor mindenképp sok, őszinte beszélgetésre lenne szükség önök között. Üljön le vele, tisztázzák, hogy a házasságuk miért vált labilissá, mi vezette rá őt abban az időszakban, hogy egy másik nő felé forduljon. Mondja el neki, hogy még ha végül önt is választotta, önnek időre van szüksége, hogy rendbehozzák a dolgokat, és újra bízni tudjon benne. De ez csak akkor megy, hogy együtt dolgoznak ezen, és nagyon őszinték egymáshoz. Ha ez nem megy, ön talán soha nem nyeri vissza a hitét a szövetségükben, és onnan már nincs visszaút."


KÖVESS MINKET:




Nem vagy bűnbak! – avagy hogyan szakíts egy depresszióssal?
A szakértők szerint sajnálatból és bűntudatból maradni sokszor ártalmasabb, mint őszintén belátni, hogy vége.
Metro. Fotó: Pexels - szmo.hu
2019. március 17.


hirdetés

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján elképesztő mértékben emelkedik a mentális betegségek és zavarok gyakorisága: 1996 és 2013 között világszerte 54 százalékkal emelkedett a depresszióval küzdők száma. És ez "csak" a depresszió, a többi pszichiátriai problémáról még nem beszéltünk.

Egy párkapcsolatban tehát sajnos szembe kell néznünk azzal, hogy társunk esetleg már az elején depresszióval küzd, vagy valamilyen okból később csúszik bele ebbe az alattomos betegségbe. Mivel a tünetek sokfélék és a depresszió mértéke is különféle lehet, orvosi diagnózis nélkül nehéz mit kezdeni egy depresszióssal, együtt élni vele természetesen szintén küzdelmes, és sajnos elérkezhet az a pont is, amikor úgy érezzük: ezért (vagy más okok miatt is) nem megy tovább, szakítani szeretnénk.

Amanda Perl amerikai pszichológus szerint itt kezdődnek a gondok. Abban a félben, aki szakít, egyébként is sokszor rengeteg bűntudat és sajnálat halmozódik fel, de aki épp egy depressziós embert készül elhagyni, az még inkább bűnösnek érezheti magát.

A szakember szerint ha ilyen helyzetben vagy, először is azt kell tisztán látnod, hogy nem vagy bűnbak. Nem te vagy a felelős senki más mentális problémájáért, a párodért sem te felelsz, ha úgy döntesz, elhagyod, azzal nem lököd tovább a lejtőn, nem taszítod öngyilkosságba. Egyszerűen csak felvállalod az érzéseidet, és hozol egy döntést, amivel magadat véded meg. És ehhez minden jogod meg is van.

Nirma, aki egy év halogatás után szakított depressziós barátjával, szintén erre figyelmeztet. "Az én barátom már abban a stádiumban volt, amikor minden iránt teljes közönyt mutatott. Úgy éreztem, az se érdekli, hogy élek vagy halok. Ennek ellenére annyira felelősnek éreztem magam az állapotáért, hogy egy évig húztam még a kapcsolatban. Pedig semmi értelme nem volt, mindketten csak szenvedtünk. A végén egyébként őszintén megbeszéltük a dolgot, és a barátom megértette a döntésemet. Érdekes, azóta mindketten jobban is vagyunk, maradt a barátságunk."

Katie nem volt ilyen szerencsés, az ő barátja nagyon nehezen viselte a szakítást. "Eleve nagyon hosszú ideig nem mertem megmondani neki, mert minden nap azt hajtogatta, hogy egyedül miattam van még életben. Ki az, aki ezek után elhagyná? Egy önző szörnyetegnek éreztem volna magam. De előbb-utóbb nem ment tovább a színlelés,már nekem is fizikai tüneteim voltak, lefogytam, elkezdett hullani a hajam. Hát elmondtam neki, hogy vége. Erre eltűnt, és egy napig kikapcsolta a mobilját. A poklok poklát álltam ki, azt hittem, megölte magát" – mesélte a lány.

Végül kiderült, hogy a fiúnak szerencsére nem történt baja, de Katie azóta is nehezen szabadul a bűntudattól.

A szakember szerint az őszinteség akkor is a legjobb út, ha ezzel átmenetileg úgy érezzük, cserben hagyjuk amúgy is szenvedő párunkat. "Nem fizethetjük meg a másik ember mentális állapotának árát. Jogunk van a saját lelki egészségünkhöz, és egy depresszióssal együtt élni önmagában is óriási megpróbáltatás, ha úgy döntünk, kilépünk belőle, attól nem leszünk rossz emberek. Sőt, épp hogy mindkettőnket megtiszteljük azzal, hogy nem könyörületből vagyunk együtt, hanem szembenézünk az igazsággal."

A szakértő szerint természetesen egy depresszióssal szakítani nagyon nehéz feladat. Különösen sok tapintat, empátia, kíméletes bánásmód kell hozzá. Fontos, hogy "én-üzenetekkel" kommunikáljunk, azaz ne a másikat hibáztassuk a döntésünkért, hanem mondjuk azt: "Nem érzem már jól magam ebben a kapcsolatban", vagy "Úgy érzem,...", "Nekem ez úgy jön le..." stb.

Azt is el kell fogadnunk, hogy a szakítás időlegesen valóban ronthat társunk állapotán. Ezért célszerű "mozgósítani" a családját és a barátait, hogy figyeljenek rá, illetve éreztetni vele, hogy nem veszít el téged teljesen. Igaz, azt sem szabad hagyni, hogy utána erre való hivatkozással állandóan hívogasson, vagy írogasson neked. Kíméletesen, de meg kell szabni a határaidat.


KÖVESS MINKET:




10 tipp, amitől jobb lesz az életed 40+ kor után is
Hogyan lehet kihozni úgy a legtöbbet az életből, hogy közben jól érezzük magunkat?
Iványi Orsolya írása a Neverordinary blogon, Képek: Pexels - szmo.hu
2019. március 16.


hirdetés

"A Neverordinary a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. A pasim (most már férjem) kezdte el mondogatni, hogy arról írjál, ami történik veled: 42 évesen elköltöztél (megint) egy új országba, egy emberhez, akit alig ismersz, feladtad az eddigi életed, próbálod megvalósítani az álmaidat, és még öregszel is. Valahogy így jött a képbe, hogy arról kellene írni, hogy igenis 40 felett is van élet! Lehet pasit találni, lehet új karriert építeni és lehet életmódot is váltani. Éljenek a 40 feletti nők!"

Tudom, a kérdés banálisnak tűnhet. Amióta elmúltam 40, azt hiszem, ez a téma foglalkoztat a legjobban. Talán nem vesszük észre, mert nem is akarjuk észrevenni, miközben megy a mindennapi túlélés, hogy mennyi minden befolyásolja életminőségünket, és ha kicsit jobban odafigyelünk magunkra, és bevezetünk néhány új szokást, akkor tényleg minőségi változásokat érhetünk el életünkben. Íme, 10 tipp, nekem ezek váltak be!

1. Lefekvés előtt kiengedés

Egyik este feküdtem az ágyban és valamin megint stresszeltem magam, úgy éreztem, hogy tele vagyok megválaszolatlan levelekkel, el nem végzett munkákkal, ki nem mondott válaszokkal. Az egyik megoldás az lett volna, hogy felkelek, és kinyitom a laptopot, de ehhez semmi kedvem nem volt, vagy megpróbálok elaludni. Nem tudom honnan jött az ötlet, de egyszer csak elkezdtem mély ki- és belégzéseket csinálni, közben pedig azt mondogattam magamnak, hogy amikor kilélegzem, akkor minden stresszelő gondolattól is megszabadulok egyben. Pár percen belül elaludtam. Azóta minden nap csinálom, ha nem merülök álomba már azelőtt, hogy elkezdenék stresszelni.

2. Szülinap

A Facebook amúgy is jelzi, így minden nap írok szülinapi köszöntőt az aktuális ismerősnek, kicsi dolog, de tudom, hogy jól esik. Ezenfelül, ha például feljön a feedben egy olyan ismerősöm, akivel régen beszéltem és még érdekel, írok neki csak úgy, megkérdezem mi van vele, és néha igazán jó dolgok sülnek ki belőle. (A férjem szerint ezt amúgy is érdemes gyakorolni, mert szívességet nem lehet kérni abban az esetben, ha az illető felé sem néztél évekig.)

3. Napsütés

Amikor csak tehetem és van Nap, ugye, 5 percig süttetem az arcomat a napfényben. Ezt lehet padon ülve, vagy séta közben is, a lényeg, hogy a friss levegő és a nap jó hatással van ránk, nálam nyugtató hatással is párosul, ilyenkor valamiért az agyam azt közvetíti, hogy minden oké, és minden rendben lesz.

4. Elengedés

Amikor kitettem magam az internetre, fel kellett készülnöm arra, hogy biztosan kapok hideget és meleget. Szerencsére nem sokszor szólnak be, de meg kellett tanulni, hogy mire érdemes és mire nem érdemes válaszolni. A legalapvetőbb taktika, hogy várunk pár órát, aztán döntjük el, hogy lesz-e válasz sem. Én általában már nem válaszolok, mert akkor meg elindul egy párbeszéd, és ahhoz semmi kedvem. És általában az jobban idegesíti a beszólókat, ha nem kapnak választ.

5. Szünet

Bár már nem dolgozom irodában, de amikor dolgoztam, ahol tehetettem, többször tartottam szünetet napközben. Például amikor Londonban dolgoztam, az iroda Knightsbridge-ben volt a Harrods-szal szemben, így mindig kimentem naponta párszor szellőzni, a napi luxus volt, ha ott vettem meg ebédre a levesemet, kirakatot nézni, és utána sokkal hatékonyabban tudtam dolgozni, arról nem beszélve, hogy mindig ért valami impulzus, ami kicsit kiszakított a munkából. Persze vicces, de erre most is emlékeztetnem kell magamat, hajlamos vagyok egész nap a gép előtt ülni köntösben, amikor körülöttem ott a természet az ajtóban.

6. Pozitivitás

Nem vagyok hajlandó lehangoló híreket nézegetni/hallgatni, ezért a pozitív, inspiráló történeteket mániákus gyűjtöm. Főleg a 40 feletti napi sztorik érdekelnek, a "sosem késő" és "semmihez sem vagy öreg" témában. Szerencsére, egyre több ilyen sztorival találkozhatunk, és egyre több nő mutatja meg magát, akikről példát vehetünk.

7. 100%

Maximalista lévén, állandóan nyomasztottam magam azzal, hogy semmi sem tökéletes, amit csinálok. Biztosan lehet még jobban, mondtam magamnak számtalanszor. Aztán egyszer csak azt a kérdést tettem fel magamnak: Ez a legjobb, amit ki tudsz hozni magadból ezzel kapcsolatban? Azóta sokkal egyszerűbb befejeznem a dolgaimat.

8. Kibeszélni

Szerencsés vagyok, mert olyan férjem van, akivel mindent meg tudok beszélni, tényleg mindent. Így sosem rágódom egymagam valamin, bár van benne tapasztalatom rendesen, felnőtt életem nagy részében egyedül éltem (a férjem az első férfi, akivel összeköltöztem), és sokszor emésztettem magam egyedül. Ha te is így vagy ezzel, gyere a zárt csoportba! (Lehet anonimként is kérdezni!)

9. Türelem

Amióta peri-menopauzában vagyok, és ezt tudom is, azóta sokkal türelmesebb vagyok magammal. El kellett fogadnom, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok kontrollálni, például a hormonváltozás okozta dührohamaimat (szegény férjem!), de ha érzem, hogy jön, akkor előtte már gyorsan elnézést kérek. Mostanában főleg földhöz vágok dolgokat, miközben üvöltözöm, bár szerencsére már csak havonta 1-2 alkalommal kell ezt.

10. Legyél kedves

Ezt pár éve kezdtem el gyakorolni, nem kell nagy dolgokra gondolni. Például megdicsérem nőtársaim ruháit/haját, néha még ismeretlenül is. Előre engedek, kinyitok, felállok, mosolygok. Néha magam is meglepődöm, hogy milyen pozitív láncreakciót tudok elindítani. Ahogy érzem, valamiért mindenki csak arra vár, hogy valaki rámosolyogjon, kezdjük mi el!

Majdnem 40 éves vagy? Talán már el is múltál? Ha egy olyan társaságra vágysz, ahol korodbeli, okos és jófej nők közösen beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, keresd a Neverordinary csoportot vagy az Instagram oldalt és mindenképp olvasd a blogot is!

KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x