hirdetés
okori_roma1.jpg

7 dolog, amit a rómaiaknak köszönhetünk

A rómaiak jól épített utakon közlekedtek, vízvezetékeket, szennyvízcsatornákat építettek, feltalálták a fűzött könyvet, újságot és naptárt szerkesztettek. Hol tartanánk ma, ha nem pusztítják el a római civilizációt?
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon - szmo.hu
2018. november 03.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

1. Az utak

A római úthálózat hossza elérte a 400 000 kilométert, és behálózta az egész birodalmat. Pontosabban Rómát kötötte össze a provinciákkal. A fő kereskedelmi utakat általában cement és homok keverékébe ágyazott kőzúzalék- és cseréptörmelék-rétegre rakott kőlapokkal fedték be. Az úttestet úgy alakították ki, hogy mindkét oldalra lejtsen, így lefolyt róla a víz, és esős időben nem keletkeztek pocsolyák. Sok út mellett kétoldalt lovaglóutat, vizesárkot, városokban járdát építettek. A rómaiak rendkívüli figyelmet szenteltek az utak karbantartásának. Öt fontos útvonal volt, amely mind Rómából indult, a Forum Romanum lévő arany mérföldkőtől.

2. A beton

A rómaiak kiváló minőségű betont tudtak előállítani, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Pantheon, az ókori kikötők hullámtörő gátjai, mólói két évezrede dacolnak az elemekkel. A római betont égetett mész és vulkanikus kőzet, tufa keverékéből állították elő, a víz alatti építményekhez égetett meszet és vulkanikus hamut alkalmaztak, amelyekből egyfajta habarcsot kevertek. Ebbe a keverékbe tufatörmeléket tettek, faformába öntötték, és a tengervízbe merítették, amely ott erősen megkötött.

3. A vízvezeték

hirdetés

Mivel Rómában csak néhány forrásból lehetett vizet nyerni, valahogy meg kellett oldaniuk az egyre növekvő város vízellátását. Ezt úgy csinálták, hogy a városon kívüli forrásokból nyerték a vizet, és ezt vezették el a földfelszín feletti és alatti vezetékeken a fővárosba. A vízvezeték ötlete nem római találmány, az etruszkok már csináltak valami hasonlót, ám a rómaiak ezt alaposan továbbfejlesztették. A felszíni vízvezetékek magas, boltíves völgyhidakon jutottak a városba, és a vizet egyedül a gravitáció juttatta el a rendeltetési helyére. A föld alatti vezetékek szintén lejtettek, és bizonyos távolságonként szerelőaknákat építettek be. Ezeken keresztül történt a víz ellenőrzése is, mert a rómaiak pontosan tudták, hogy a rossz minőségű ivóvíz betegségeket okoz. A vízvezeték általában cserépből készült, ám használtak ólombélésű vezetékeket is. Ennek következtében az ólommérgezés nem volt ritka jelenség Rómában. A római vízvezetékek több mint egymillió embert láttak el vízzel, a császárkorban pedig pompás kutakat, szökőkutakat tápláltak.

4. A szennyvízcsatornák

Ahol vízvezeték van, ott nem árt gondoskodni a szennyvíz elvezetéséről sem. A városba vezetett vizek egy része nem volt iható, így ezt árnyékszékek és a csatornahálózat szennyének eltakarításához használták. A római nyilvános vécék tartalmát vízáram továbbította a város alatt egymásba ömlő szennyvízcsatornákba, amelyek a közeli folyókba torkolltak. A tehetősek a saját latrináikat is rákötötték a városi hálózatra. Nem csupán Rómát örvendeztették meg ezzel a találmánnyal: a birodalom más nagyvárosait is ellátták vele.

5. A naptár

A kora római naptárt a holdciklusok alapján állították össze, így az első királyok idején 304 napból és 10 hónapból állt. Később az egyik király bevezette a 12 hónapot és a 355 napos évet. Csakhogy ez még mindig 10 nappal rövidebb mint a napév szerinti naptár. Így aztán az i.e. II. századra teljesen felborult az időszámítás rendje. Az ünnepek, áldozati napok fokozatosan eltolódtak, és nemegyszer éppen az ellenkező évszakban tartották meg őket, mint ahogy azt a vallás eredetileg előírta. Julius Caesar parancsára Szószigenész alexandriai csillagász új naptárt készített, ami már 365 napból állt, és négyévenként 1-1 szökőnapot illesztettek be.

6. Az újság

A történelem első újságát is a rómaiaknak köszönhetjük. Na, jó, ne olyan lapra gondolj, amit a karosszékben lehetett lapozgatni! A római acta diurnát fémbe vagy kőbe vésve tették nyilvánossá az utcákon, tereken. Így adtak hírt a hadjáratok és a gladiátorküzdelmek eredményeiről, beszámoltak születésekről és a nevezetesebb polgárok haláláról.

7. Bekötött könyvek

A császárkor előtt az irodalmi alkotásokat súlyos agyagtáblákra vagy papirusztekercsekre írták. Ez utóbbi azonban könnyen szakadt, és a széle folyton kirojtozódott. Ezért az i.e. II. századtól kezdve vékony bőrhártyára is írtak, amelyet a feltaláló pergamoni tudósokról pergamennek neveztek. Ez jóval tartósabb volt mint a papirusz, mindkét oldalára lehetett írni, sőt, ha újra akarták hasznosítani az adott lapot, a korábbi írást ki is lehetett vakarni. A pergamen súlyosabb volt a papirusznál, ezért a rómaiak a tekercsformáról áttértek az összefűzött lapokból álló kódexekre. Az íveket összehajtották, lefűzték és összeszíjazott viasztáblák közé szorították. Készítettek fa- és bronztáblák közé kötött ívfüzeteket is, amelyeket már a mai könyvekhez hasonlóan lehetett lapozni.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
utszamozas_ck.jpg

85 éve számozzák a magyar utakat

Ha mindig érdekelt, hogy miért az M7 vezet a Balatonra, akkor itt az ideje, elmélyedni a magyar utak számmisztikájában.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Mezőzombor 37-es (ekkor 34-es) főút, jobbra a leágazás Tokaj felé. 1939. Fortepan/Lissák Tivadar - szmo.hu
2020. szeptember 03.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Valószínűleg minden autót vezető vagy autóban utazó fejében megfordult már a kérdés, hogy vajon miképpen alakult ki a magyar utak számozásának rendszere. Ha máskor nem, az M7-esen a Balaton felé araszolva sokaknak jutott már eszébe Hofi Géza vicce, melyben azt tudakolja, hogy miért ez a neve az autópályának, és hol a többi hat? Bár azt gondolhatnánk, hogy az utak számozása ősidők óta kíséri a magyar automobilizmust, valójában

először 85 éve vezették be, majd a hatvanas évek közepén nyerte el mai, végleges logikáját.

Sajnos maga az ötlet nem a Kárpát-medencében látta meg a napvilágot, hanem a hitleri Németországban 1930-ban. Az ottani számozás a birodalmi utak rendszeréhez alkalmazkodott és valójában a náci autópályaépítési láz hívta életre. Abban az időben párhuzamosan az olaszok is fejlesztettek egy saját rendszert, ám az számok helyett ókori nevekkel (Via Flamini, Via Aurelia, stb.) illette a fontosabb utakat. A magyar kormány hosszas mérlegelés után végül a német minta mellett döntött, és röpke öt év alatt kidolgozta a hazai rendszert.

A mai 86-os és 7418-as út kereszteződése Belsősárd és Külsősárd között. 1941. Fortepan/Karabélyos Péter

A számozást elsősorban a hazánkba látogató külföldiek és – a szaporodó autóállomány következtében egyre nagyobb távokra utazó – hazai kirándulók igényei hívták életre. Ők egy ismeretlen helyen jóval könnyebben kiismerték magukat az egyértelmű számozásokat tartalmazó térképek segítségével, hiszen a kereszteződésnél leolvasták az út számát és az atlaszban már látták is, hogy mely városokat érhetnek el az adott útvonalon. Bár a számozást tartalmazó rendelet csak 1935. augusztus 1-én lépett életbe, valójában nem késtünk el semmivel. 1939-ben – rajtunk kívül - még mindig csak 3 ország, Németország, Franciaország és a Cseh-Szlovák Köztársaság használt számozásokat a térképein.

hirdetés

De hogyan is nézett ki a II. világháború előtt bevezetett rendszer?

Első körben a hazai utakat három kategóriába sorolták. Az I. kategóriába a határokon átmenő, nemzetközi érdekeltségű utak kerültek, 1 számjegyű, arab számos jelöléssel.

Ezeket útirányuk szerint, az óramutató járásának megfelelően számozták meg, a legfontosabb, Bécsbe vezetővel kezdve. Így ez lett az 1. számú főút, míg a 2-es a losonci, a 3-as a kassai, a 4-es az erdélyi, az 5-ös a Szeged – belgrádi, a 6-os az eszéki, a 7-es a Balaton – Varasdi és a 8-as a grazi út lett.

A további két kategóriába az ezekbe betorkolló és fontos nagyvárosok forgalmát odaszállító utakat (két számjegyű), valamint a helyi érdekű, csak közeli településeket összekötő (három számjegyű) hálózatot sorolták.

Jósvafő útelágazás a Jósvafő - Aggtelek közötti úton. 1943. Fortepan/Lissák Tivadar

A nyolc főút szektorokra osztotta az országot a térképen és az alsóbb rendű utak ez alapján kapták a számukat. Tehát az 1-es főúttól jobbra (az óramutató járásával megegyezően) található utak száma 1-essel kezdődött (11, 12, 111, stb.), egészen a 2-es főútig. Ott minden szám 2-vel kezdődött és így tovább. Így tehát mindenkinek világos volt, hogy az 1-essel kezdődő utakat az 1-es számú főút közelében, attól jobbra kell keresni. Ez a rendszer egyébként a mai napig érvényben van, bár 1966-ban – a megváltozott igények miatt – némileg változtattak a rendszeren.

1966 után...

Ekkor úgy módosult a felépítés, hogy az elsőrendű főutak országos jelentőségűek, és a nagyobb távolságú, illetve nemzetközi forgalmat szolgálják. Jelölésükre egy, illetve két jegyből álló számok szolgálnak. A másodrendű főutak az egyes nagyobb, vagy az idegenforgalmi szempontból jelentős helységek összekötését szolgálják, és forgalmuk lényegesen meghaladja az alsóbbrendű utak átlagos forgalmát. Jelölésük két, illetve három jegyből álló számmal történik. Tehát jól látható, hogy

ebben az időben már nagyobb fontosságot kapott az úton bonyolódó forgalom nagysága a számozás tekintetében.

Ez az újtípusú felfogás persze hozott magával néhány változást.

Budapest XI. Osztapenko szobor az M1-M7 közös szakaszánál, jobbra a Budaörsi út. 1968. Fortepan/UVATERV

Budaörs az M1-M7-es autópálya közös szakasza az elágazásnál. 1972. Fortepan/Urban Tamás

Az egyik legfontosabb és legszemléletesebb példa az 1-es főút esete. Az ugyanis korábban a Duna vonalát követte Győrön keresztül egészen a Dunakanyarig, majd magát a kanyart levágva Dorogon keresztül futott be Budapestre. Ám Tata és Tatabánya megnövekedett fontossága következtében 1966-tól a mai útvonal kapta az 1-es számot, míg a Dorogon áthaladó lett – a kevésbé kiemelt – 10-es. Ha ellenpéldát keresünk, akkor pedig megemlíthetjük a Hatvanból Salgótarján és a csehszlovák határ, Somoskőújfalu felé vezető utat, mely 3 számjegyűből 21-es főúttá lépett elő.

Legvégül érdemes még megemlíteni, hogy szintén 1966-ban lépett életbe az autópályák (illetve akkor még csak egy) jelölésének új rendje.

Bár az épülő balatoni sztrádát már korábban is megkülönböztették a többi úttól (VII. római számot kapott), az új rendelkezések szerint ez és minden olyan út, melyen csak motoros járművek közlekedhetnek(!) M jelölést és kiegészítő számot kapott. Ha eddig azt gondoltuk, hogy ez a „Magyar” szó rövidítése, akkor tévedtünk.

Az M ugyanis az angol „Motorway” (csak motorziált járműveknek épült út) szóból ered...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es és 80-as évekre és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta csoporthoz!

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
keresztes-vipera-wiki.jpg

Az utolsó magyar, aki kígyómarásba halt bele – a hivatása lett a végzete

Az ország legismertebb kígyószakértőjén, Benke Zoltánon a tizenharmadik halálos támadás fogott ki. Gyermekei mellett negyven mérgeskígyót hagyott maga után.
Tóth Noémi, címkép: Benny Trapp/Wikimedia Commons - szmo.hu
2020. szeptember 17.


hirdetés

Benke Zoltán (1964-2001) már gyerekkorában is az állatok bűvöletében élt, aztán a kígyókra összpontosította az érdeklődését. Bizonyára nem ő volt a szomszédok kedvence Tatabányán, miután első önálló lakásában elkezdett mérgeskígyókat gyűjteni. Szenvedélye a családalapítás után sem csillapodott, végül majdnem negyven életveszélyes csúszómászóval népesítette be otthonát.

Több évtizedes munkája révén vált Magyarország legelismertebb herpetológusává, azaz kígyószakértőjévé.

Három – gyermekeinek ajánlott, és néha kicsit róluk is szóló – kígyós könyv és rengeteg magyar, illetve külföldi publikáció maradt örökségül utána. Ezen kívül a Kistermelők Lapjának állandó szerzőjeként is tevékenykedett.

Magyarország kígyói című kötetét ezzel a lelkes felütéssel kezdte: „Kedves Olvasóim! Ugye nem találják túlzottan elszomorítónak azt a tényt, hogy hazánkban alig több mint fél tucat kígyófaj 'rémisztgeti' a lakosságot. Én bizony elkeserítőnek tartom ezt a hüllőszegénységet – hiszen százszor ennyit is el tudnék viselni! Hát még milyen sanyarúság az, hogy eme néhány 'polgártársunkat' is legszívesebben száműznék innen, pedig az igazi honfoglalók ők voltak.”

Mióta létezik a herpetológia?

A 18. században vált ki a zoológiából a kígyókkal foglalkozó külön tudományág. Első szaktekintélye Méhely Lajos volt, aki rendkívül megosztó személyiségével vívta ki sokak tiszteletét és ellenszenvét egyaránt. Ugyanis amellett, hogy a darwinizmus élharcosaként számos törzsfejlődéstani elméletet dolgozott ki, és megírta 1896-ra a Magyarország hüllőiről szóló grandiózus kötetét, a Herpetologia Hungaricát (amelyet saját akvarelljeivel tett halhatatlanná, és máig a Magyar Természettudományi Múzeum egyik fő relikviája), nyíltan hirdette a fajvédelem eszméjét.

hirdetés

Benke élete első mérgeskígyó-marását egy monoklis kobrától kapta, de további 13 alkalommal szenvedett el hasonlót, ebből az utolsó kettő bizonyult végzetesnek. Az egyébként profi kígyóbűvölő éppen fényképeket készített barátaival a lónyai erdőben egy készülő könyvéhez, amikor egy keresztes vipera pechjére az ujjába és a karjába kapott. Ellenszérum-allergiája miatt a kiérkező mentők már nem tudtak segíteni Benke Zoltánon, aki a szerencsétlenségben életét vesztette.

Az utána fennmaradt különleges és veszélyes állatseregletet az elhunyt barátja, Belső László fogadta be abban az abonyi iskolaépületben, ahol családjával lakott. Egy természetvédelmi alapítvány elnökeként bocsátották rendelkezésére az ingatlant, cserébe pedig izgalmas kutatásokat végzett világszerte. Például a Bolgár Tudományos Akadémia megbízásából tanulmányozta Dél-Bulgária állatvilágát, de járt Vietnamban, Laoszon, Malajziában, Szingapúrban, Peruban és Thaiföldön is hasonló céllal.

László remekül értett a kígyógondozáshoz, csakhogy pénz nem járt az egzotikus jószágok mellé, amelyeknek folyamatos meleg és fény kellett. Úgyhogy

amikor a Belső-család közüzemi tartozása elérte a félmilliót és kikapcsolták a villanyt, az állatbarát családapa kénytelen volt elaltatni Benke Zoltán örökségét, miután egyik állatkert sem tartott rájuk igényt.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
sufnituning_ck.jpg

Top 8 sufni-tuning a Kádár-korból

A Kádár-kori DIY gyöngyszemei a rádióra gumizott ős-powerbanktól a Lada hangszimulátoron át a kávéfőző-tuningig.
Forrás: Tó-retró blog - szmo.hu
2020. szeptember 15.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Az előző rendszer kapcsán gyakran hangzik el a hiánygazdaság kifejezés, és ez nem csupán egy szakzsargonból átvett szófutam, hanem akkoriban a mindennapok meghatározó tapasztalata volt. Különösen akkor igaz ez a kifejezés, ha nem csak a különböző áruféleségek, hanem azok esetleges alkatrészeivel kapcsolatban is használjuk.

Aki élt az előző rendszerben, az biztosan emlékszik a végtelen alkatrészkeresgélésre, a naphosszat tartó boltkörutakra és a folyamatos, semmitmondó ígérgetésekre a közeledő, de soha meg nem érkező szállítmányokról.

Ebben a légkörben pedig komoly virágzásnak indult az otthoni kendácsolás műfaja, melyet virágnyelven Kádár-kori DIY (Do It Yourself vagy magyarul csináld magad) névvel is illethetünk. Mint minden lista, ez is szubjektív, de lássuk hát a műfaj - szerintünk - top 8 gyöngyszemét!

8.

Bár egy nyolcas listán már minden versenyző nehézsúlyúnak számít, az általunk felállított rangsorban szőrösszívűen az utolsó helyre tettük az autó biztonsági zár korai, magyar ősét, a Koppány Zárat.

hirdetés

Ezt a szerkezetet egy Koppány Zsolt nevű lakatosmester találta fel 1984-ben és egy igencsak kínzó problémára, a Lada gépkocsik egyetlen öngyújtóval történő kinyitására adott megoldást.

Az említett poszt-olasz, szovjet típusoknak ugyanis gyenge pontja volt az oldalablak előtti, külön nyitható háromszög, a „pillangó ablak” vagy „elefántfül”. Ennek zárja ugyanis egyszerűen belülről az üvegre volt ragasztva. Ha a ragasztást az üvegen keresztül hevítették (mondjuk az említett öngyújtóval), az egyszerűen leesett, nyithatóvá téve az elefántfület és vele együtt az autót is (ekkoriban még nem lehetett itthon riasztót szereltetni az autóba, így az szabad prédává vált). A Koppány zárat megvásárolva bárki otthon is felszerelhette azt, persze ha nem volt az is éppen hiánycikk...

7.

Ha már az autóknál tartottunk, akkor szóljunk a csodás kipufogó-sípról, melyet már valóban többnyire otthon készítettek el.

A helyettesítésre váró alkatrész ebben az eseteben egy, a gyorsításnál sípoló hangot adó turbófeltöltő volt, melyet bizony a KGST piacon annak feloszlásáig nem építettek be egyetlen személyautóba sem.

A magyar azonban szilaj nemzet, és ha ő turbósivítást akar az autójába, akkor megoldja okosban. Elég volt egy - éppen a kipufogócsőbe passzoló - párcentis fémlemez, melyre lyukakat fúrtak, és már jöhetett is a sípolás...

6.

Szintén a kreatív megoldások fajtájába sorolható az igen elterjedt Autopress-tunning megoldás, a házikészítésű szárnyas anya. A

kotyogós kávéfőző mellett a hetvenes-nyolcvanas évek legelterjedtebb (és legrobbanékonyabb) eszköze, az Autopress volt, amely gyárilag egy csinos, fekete, bakelit tekerővel került a polcokra, mellyel a tetőt leszorító kengyel csavarját lehetett meghúzni.

A magyar ipar magas gyártási minősége folytán azonban ez a tekerő hamarabb tört el, mint hogy az első lefőzött kávé kihűlt volna. Ekkor az önjelölt kávéfőző tunerek egy mezei anyacsavarral helyettesítették a beszerezhetetlen alkatrészt. Az indusztriál stílus hívői ezt villáskulccsal nyitották zárták, míg a steampunk rajongók a képen látható módon „szárnyasanyát” gyártottak hozzá.

5.

Ötödik helyre futott be a szovjet-magyar gyártmánykoprodukció ékköve, a Perion zsebtelep-Sokol rádió kombó. Mivel a hatvanas évek végétől gyakorlatilag a rendszerváltásig hiánycikk maradt a rádiókészülékek működtetéséhez szükséges 9 voltos „négyszögelem”, így lépni kellett.

A két darab 4,5 voltos laposelem összekötése orvosolta ugyan a kínzó delejhiányt, ám azok – érthető módon – nem fértek el a rádiók elemtartójában. A megoldás így a befőttesgumival a rádióra erősített ős-powerbank lett.

4.

Tüzes élményt nyújtott egy, a lakótelepeken elterjedt házi kendács, a fűthető fregoli.

A felhúzható ruhaszárító fölé szerelt szobai hősugárzó ugyan orvosolta a panelfürdőszobák szellőzéshiánya miatti lassú ruhaszáradást, ám folyamatosan ellátta munkával a tűzoltókat is.

Nem véletlenül írták a hősugárzókra nagybetűkkel, hogy éghető anyagtól távoltartandó...

3.

Mit tesz egy gyakorlott alkoholista, ha a boltban drágán és rossz minőségben lehet csak italt kapni, miközben ő ügyesen mozog a konyhában, és sikerült a gyógyszertárból tisztaszeszt szereznie? Belép az anonim tojáslikőrfőzők klubjába. A nyolcvanas években ez volt az ország talán legnagyobb képzeletbeli klubja, annyira sokan főzték otthon ezt a likőrt. Bár néhányan megvakultak ugyan az rosszul sikerült tisztaszesz adagolástól, a mondás szerint a piát nem nézni kell, hanem nyelni...

2.

Egy fokkal szerencsésebbek voltak azok a függők, akik valamilyen trükkel elegendő gyümölcshöz jutottak (már ez is kihívás volt néha), mert ők előkapták a kuktát, és készítettek egy, a képen láthatóhoz hasonló kukta-pálinkafőző installációt.

Arról persze nem szólt a fáma, hogy a szomszédok mennyire voltak lelkesek a terjengő szagok miatt.

Láthatjuk, hogy az emberi kreativitás határtalan, így igen nehéz volt győztest hirdetni. Az első helyezett azonban mindent megtestesít, ami jellemzi a Kádár-kori DIY szellemét.

1.

A zuhanysapka-gumibugyit ugyanis a pelenkázó nadrág (leánykori nevén gumibugyi) csapnivaló minősége és folyamatos hiánya hívta életre, ráadásul a helyettesítő termék kiválasztása igen ésszerű és rendkívül kreatív. Aki nem látott ilyet, az is könnyen rájöhet az elkészítésre:

csak két lyukat kellett vágni a kisded lábainak, és valahogy meg kellett kötözni a derekán a sapkát.

Ha esetleg valaki eleve gumis zuhanysapkát használt, annak nyert ügye volt. Rendkívül ügyes! Sajnos azonban az akadozó gumibugyi kínálat többnyire a zuhany- és gumis úszósapkákat is hamar eltűntette a boltokból...

Éredemes elolvasni a kommenteket az eredeti blogbejegyzés alatt, mert további számos berhelést találtok, ami megkönnyítette az életet a 70-es, 80-as években.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es és 80-as évekre és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta csoporthoz!

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
Osama_bin_Laden_cropped.jpg

Pornófilmekbe rejtett üzenetekkel kommunikálhatott bin Laden egy új dokumentumfilm szerint

Legalábbis ezt állítja a CNN elemzője, a CIA szakértője szerint viszont csak nem kell mást belelátni, bin Laden is férfiből volt, így nyilvánvaló, miért kellett neki a sok pornó.
Fotó: Wikipedia / Hamid Mir - szmo.hu
2020. szeptember 07.


hirdetés

Pornófilmekbe rejtett üzeneteken keresztül kommunikált a terroristákkal Oszama bin Laden a National Geographicon megjelenő új dokumentumfilm egyik szakértője szerint - írja a Metro.

A Bin Laden’s Hard Drive című film elsősorban azokkal az anyagokkal foglalkozik, amelyeket a 2011-ben meggyilkolt terroristavezér pakisztáni rejtekhelyén találtak a bunkerben levő öt számítógépen.

Összesen 250 gigabájtnyi anyagot, 470 ezer fájlt, több mint 100 USB kulcsot, CD-t és DVD-t találtak a rejtekhelyen, ezeket elemezték ki.

A vizsgálat során azonban olyan dolgot is találtak, amire nem számítottak: nagy mennyiségű pornográf kép és videó is megbújt a gépeken.

A dokumentumfilmben Peter Bergen, a CNN nemzetbiztonsági szakértője - nem mellesleg az első nyugati újságíró, aki interjút készíthetett bin Ladennel - beszél arról, hogy a pornográf felvételek nem csupán a szórakozást szolgálták, hanem komoly, kódolt üzenetek lehetnek benne a terroristák számára.

hirdetés

Az Al-Kaida alapítója jellemzően futárokon és kézzel írt leveleken keresztül kommunikált híveivel, mivel nem bízott az internetben és az emailekben, úgy gondolta, hogy a kódolt emaileket is meg lehet fejteni. Bergen szerint a számítógépen talált nagy mennyiségű pornófájlokban kódolt üzenetek lehettek, amelyek segítségével tudott a többi terroristával kommunikálni.

CIA törvényszéki pszichológusa, Reid Meloy szerint azonban ez csak belemagyarázás, és bin Laden pusztán a nyilvánvaló okból tartott ennyi pornót a gépén: önmaga szórakoztatására.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!