hirdetés
artemisia-1.jpg

„60 férfiból álló háremet tartott, és egy éjszaka után mindet kivégezte” – a történelem legkönyörtelenebb női

Girl power! Boudicca, Zenobia, Artemiszia és Dzsinga nem épp a tűzhely őrzőjeként vált ismertté.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. október 09.


hirdetés

Az elmúlt évtizedekben mi nők megtanultunk kiállni magunkért, de még ma is bizonygatnunk kell a világnak, hogy bizonyos szerepkörökben egyenrangúak vagyunk a férfiakkal.

Ha a hagyományokat tekintjük, a háborúzás sem éppen női szerepkör. A történelem folyamán a királynőktől maximum azt várták, hogy lelkesítő beszédeket tartsanak az ütközetek előtt. Ez a négy uralkodónő azonban már az ókorban bebizonyította, hogy a nők is lehetnek olyan tökös hadvezérek, mint a férfiak.

Lányai megerőszakolása miatt indított hadjáratot Boudicca királynő

A római hadsereg erejével kevés vezető szállt szembe. Egy ilyen kivételes királynő volt Boudicca királynő, aki jelentős csapásokat mért a birodalomra.

A rómaiak i.sz. 60-ban megszállták Britannia nagy részét, és elfoglalták az Icenus törzs földjét is. A király hitvesét, Boudiccát is foglyul ejtették, a nyilvánosság előtt megverték, lányait pedig meggyalázták.

A királyné bosszúból később bősz támadásokat intézett a római települések ellen Colchesterben, St. Albansben és Londonban. Hadserege porig égette e városokat, és ezzel körülbelül 70 000 rómait pusztított el.

A birodalom végül összevonta erőit, és legyőzték a királynő 80 ezer icenus harcosát. Boudicca és lányai ekkor inkább megmérgezték magukat, minthogy fogságba essenek.

Boudica, a britek királynője (John Opie festménye)

Zenobia hódításai a Római birodalomban

Zenobia arab nemes hölgy a Szíriában fekvő Palmüra város királynéja volt a 3. században. Gyakran kísérte el férjét hadjáratokra, együtt lovagolva vagy menetelve a csapatokkal. A király meggyilkolása után fia trónra lépéséig Zenobia uralkodott.

Bár Palmüra római fennhatóság alatt állt, Zenobia kinyilvánította a város függetlenségét. Megtorlásul Marcus Aurelianus császár megtámadta a várost, és menekülés közben elfogták a királynőt.

Zenobiának részt kellett vennie Marcus Aurelianus győzelmi parádéján, a megalázáson kívül azonban nem esett baja. Sőt az élelmes hadvezérnő végül feleségül ment egy római szenátorhoz, és fényűzően élt tovább.

Zenobia királynő utolsó pillantása Palmyrára (Herbert Gustave Schmalz)

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nasa-laza.jpg

Sosem látott fotó jelent meg arról, ahogy Buzz Aldrin a Holdon vigyorog

50 év után tettek közzé egy digitálisan feljavított képet a Holdra szállásról.
Daily Mail, NASA - szmo.hu
2019. október 04.



Bár eddig is voltak nyilvánosságra hozott fényképek a Holdra szállásról, az akkori technikai lehetőségek miatt nem jelentettek fényképtechnikai csúcspontot a Holdon készült fotók. Andy Saunders, egy lelkes civil azonban fogta az egyik képet - amelyen Buzz Aldrin ácsorog a Holdon a szkafanderében -, és addig dolgozott rajta, hogy sikerült teljesen feljavítania a képet.

Így már nem csak a sötét szkafander látszik, hanem a mögötte megbúvó arc és Aldrin félreérthetetlen mosolya is.

A képet 1969. július 20-án készítette Neil Armstrong asztronauta társáról közvetlenül azután, hogy az leszúrta a Hold talajába az amerikai zászlót.

Saunders a Holdra szállás ötvenedik évfordulója alkalmából hozta nyilvánosságra a képet, amelyen rengeteget dolgozott: pixelrő pixelre haladva kellett hol világosítania, hol sötétítenie a képet, hogy Aldrin láthatóvá váljon.

A férfi azt nyilatkozta a Daily Mailnek, hogy semmihez sem fogható pillanat, amikor egy ennyire híres és ismert képen az ő kezei által bukkan elő a szereplő arca.


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
nyit.jpg

Sosem látott régi fotók a Balaton életéről: digitalizálták a BAHART fotóarchívumát

A Közlekedési Múzeum szakemberei rendkívüli képanyagot dolgoztak fel és tettek elérhetővé.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. október 07.



A megújuló Közlekedési Múzeum páratlan balatoni képanyagot digitalizált a nyár végére. A fotókon főleg a két világháború közötti kikötőépítések, parti munkák és a balatoni, balatonparti közlekedésben dolgozók társadalmi helyzetét érzékeltető életképek elevenednek meg.

A Múzeum szakemberei a Balatoni Hajózási Zrt.-vel kötött együttműködésnek köszönhetőn dolgozzák fel a BAHART páratlan archívumát. Ennek első lépéseként egy unikális fényképanyag vált most elérhetővé és kutathatóvá.

„A BAHART fényképarchívumának feldolgozása révén egy olyan, eddig kevesek számára elérhető anyagot sikerült most közkinccsé tenni, amely nem csupán a kutatók számára lehet érdekes. A sosem publikált fotók főleg a két háború közötti Balatonról adnak újfajta képet"

– mondta el Vitézy Dávid főigazgató.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
balatoni_hajok_ck.jpg

A szárnyas vízitaxitól a kompmoziig – eszement balatoni hajójáratok a múltból

Nem vicc: még bútorvásárlásra szakosodott hajójárat is volt. Vajon ma is sikeresek lennének ezek?
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Nagy Gyula - szmo.hu
2019. október 06.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A fordított arányosság és a piacbővítés

A balatoni hajózás egy igen speciális területe az ország hajóközlekedésének, hiszen

a tavon közlekedő menetrendszerinti járatok és turista hajók forgalma szinte pontosan fordítottan arányos az időjárással. Ha kisüt a nap, akkor a nyaralók, turisták inkább keresik a fürdőzés örömeit, mint a hajók nyújtotta élményt.

Persze mindez nem mai jelenség. A Mahart Balatoni Igazgatósága az előző rendszerben is küzdött ezzel a jelenséggel és a legkülönbözőbb, speciális járatokkal próbálták a fedélzetre csalogatni a vízből az embereket. Szükség is volt erre, hiszen – az év eleji nagyotmondások ellenére – soha nem sikerült az utasszámokat jelentősen feltornázni.

Míg a Balaton aranykorának a kezdetén, vagyis a hatvanas évek elején általában 1,6 millióan váltottak jegyet a magyar tenger hajóira, addig a rendszerváltás előtt ez a szám stabilan 2 millió köré állt be. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy az egyetlen megbízható forgalmat adó ág, az átkelő hajózás az új kompok 70-80 évekbeli forgalomba állásával a korábbinál is nagyobb szeletet hasított ki az éves forgalomból.

Jöjjön hát egy csokor az egykori speciális hajójáratokból, melyek egyikének sem sikerült megváltani a világot.

A vízitaxi

Amikor 1962-ben a Dunán először végzett próbautat egy szárnyashajó, a Mahart azonnal potenciált látott a hagyományos kirándulóhajóknál akár ötször-hatszor gyorsabb vízijárművekben. Az eladó Szovjetuniónak pedig a folyón ma is közlekedő nagyobbak mellett voltak kicsi, Volga gépkocsimotorral hajtott, hatszemélyes hajói is. A Mahart ezeket szánta a Balatonra, mint vízitaxit és a szándékot tett követte, hiszen 1963-ban már a tavon végezte próbaútját az első modell.

Népszava, 1963. június 29.

A szolgáltatás még azon a nyáron létrejött és

a Fecske névre keresztelt vízitaxik Tihanyrév – Szántód, illetve Tihanyrév – Földvár között szállítottak, 55 kilométeres óránkénti sebességgel.

Egy kis ideig úgy tűnt, hogy a vízitaxik megtalálják a célközönségüket, mivel a kompok éjféli üzemzárása után ezek maradtak az átkelés egyetlen eszközei, így számuk 1966-ra már 13 darabra nőtt. Azonban a komphoz mért közel tízszeres feláruk még a nyugati turistákat is elrémítette, és a motorcsónakok hetvenes években bevezetett tilalma pedig végképp megpecsételte a szolgáltatás sorsát.

Mivel speciális felépítése miatt akár 50 centiméteres vízben is tudott manőverezni, így úgy képzelték, hogy a nagyobb üdülők közelébe úszva összegyűjti az embereket és a nyílt vízen, mint mesterséges strandsziget működik majd.

Az ötlet azonban nem vált be.

9-kor indul, 1 órakor érkezik vissza, délután fél 3-kor fogadja vendégeit, majd 3 órakor indul ismét Szentendre, Visegrád felé. A strandhajó sehol nem áll meg, nem köt ki, napozni, zuhanyozni lehet rajta. Egyszerre 350-en napozhatnak kényelmesen, lehet kérni raffiaszőnyeget, nyugágyat, széket A hajón büfészolgálat és étterem működik. Gondoskodtak zenéről is, minden második hét keddjén a RÖLTEX strandcikkbemutatót tart A dunai napozással egybekötött hajós körséta húsz forintba kerül. Esti Hírlap, 1967. június 7.

Ahogyan szintén nem aratott osztatlan sikert a Mahart strandhajója sem. Ők a Dunán már a hatvanas évek közepén működő Panoráma Strandhajóról vették a mintát, mely a napozás élvezetét kombinálta a folyami kirándulással.

Az 1974-ben indult balatoni hajón öltözőkabin és fedélzeti zuhanyzó is várta a tó közepén napozni vágyókat, ám a siker elmaradt.

A napozásért a partokon már nem kellett felárat fizetni, míg a hajón kellett volna...

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
madarmentes_ck.jpg

Madármentő akció 1931-ben: amikor repülővel szállították a fecskéket a telelőhelyükre

A Napi Történelmi Forrás szerzője ennek a nem mindennapi (és mint kiderült, nem csak magyar) madármentő-akciónak járt utána egy kicsit, néhány korabeli újságcikk segítségével.
György Sándor írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép: Pixabay - szmo.hu
2019. október 05.



A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

Köztudott, hogy a fecskék többsége, hasonlóan a többi költöző madárhoz hasonlóan ősszel dél felé indulnak, hogy a hideg téli hónapokat Afrikában/Ázsiában/Dél-Amerikában (utóbbi helyre persze az észak-amerikai fecskék repülnek) bekkeljék ki. A vándorlás mindig nagy veszteségekkel jár (lásd pl. Fekete István Csí című klasszikusát), ugyanakkor a madarak évezredek óta rendszeresen útra kelnek és igazi profihoz méltóan navigálják-repülik le a több száz (vagy akár több ezer) kilométeres utakat.

Épp ezért kaptam fel a fejem, amikor az Aranysas 2019 szeptemberi számában, az Ujvári László pilótakarrierjét bemutató cikkben arról olvastam, hogy 1931 októberében repülőgépen szállítottak több tízezer fecskét telelőhelyükre.

1931 szeptemberében igen korán, és igen nagy hideggel köszöntött be az ősz Közép-Európába, ami nagyon rosszul jött az itteni fecskeállománynak is. És a zimankó nem csak a hazai madárpopulációt érintette, hanem az északabbról érkező fecskék is feltorlódtak Ausztriában és Magyarországon, mert a szél, a hideg és az eső (az Alpokban hó) miatt nem tudtak továbbrepülni.

A helyzetet nehezítette, hogy a viszonylag hűvös nyár miatt a később kikelt fiókák nem jutottak elég élelemhez, így nem tudtak megerősödni. Ráadásul a kis madarakat nem ilyen időjárásra “kalibrálták”, így ezerszám pusztultak el a hidegben. Mindez cselekvésre késztette előbb az osztrák, majd a magyar madárvédőket, akiknek a munkáját a rendőrségtől kezdve pilótákon át lelkes civilek ezrei segítették. A drámai helyzetről a Debreceni Újság egy olvasója így írt:

"Pár nappal ezelőtt tudtul adta a napisajtó, hogy a madárvédő egyesületek húszezer fecskét szállítottak le Bécsen keresztül Velencébe. A korai fagyban ugyanis megfagytak volna a fecskék s e preventív intézkedéssel megmentették az életüket… Még aznap reggel, hogy ezt a hírt olvastuk, elégedetten konstatáltuk, hogy összes fecskéink útnak eredtek. Este azután furcsa meglepetésben részesültünk. Úgy hét óra tájban száz és száz fecske érkezett birtokunkra. Ellepték ablakainkat, megtöltötték á verandát s nemsokára a tanyaudvar is telve volt madarakkal. Próbáltuk őket az istálló-épületekbe beterelni, mert előre tudtuk, hogy a Bakonyból érkező hideg szél megtizedelheti őket. Éjtszaka fagyott s másnap reggelre borzasztó látvány tárult a szemünk elé. Kertünk, verandánk, tanyaudvarunk feketéllett a fecskehulláktól. Ezernél több fecskét szedtünk össze a tanyán. Három kivételével, amelyek valahogyan a konyhába jutottak, valamennyiöket megölte a hideg. Szomorú, szívbemarkoló tragédia! Ezer kis fecske-hulla a földön. Sírva álltunk a tömegsír előtt, mely befogadta a madarakat. Fáskosarakkal öntöttük belé a fecskét. Dideregtünk a szeptember végi ködben és hátunk mögött a Bakony erdői zúgtak. Fájdalmasan és szívet tépően. Ezer madárszív búcsúztatóját zengték."

(Forrás: Debreceni Újság 1931. október 2. 6.)

Illusztráció a Néptanítók Lapjából (Néptanítók Lapja 64. évf. 20. szám, 1931. október 15. 11./Arcanum Digitális Tudománytár)

Néhány nappal korábban a Pesti Hírlap már beszámolt az ausztriai és magyarországi fecskehelyzetről, illetve a szomszédunkban már kibontakozó társadalmi összefogásról:

“Magyarországon és Ausztriában is rengeteg fecske rekedt, mert a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudnak utrakelni. (…) Az osztrák állatvédő egyesület tagjainak megesett a szívük az elkésett fecskéken, ezért elhatározták, hogy összefogdostatják őket és repülőgépeken Dél felé szállítják el a szenvedő madarakat. A rendőrség is segítségére van a szegény fecskéknek. A rendőrségi őrszobákon ezrével gondozzák őket (…) A vidékekről is tömegesen küldik fel Bécsbe a fecskéket. Pénteken délben indult el Becsből Velencébe az első repülőgépes fecskeszállítmány. Szombaton kétezer fecskét szállítanak Olaszországba.”

(Forrás: Pesti Hírlap 1931. szeptember 26. 6.)

És hogy miért is volt mindez akkora probléma, hogy szinte azonnal mentőakciót kellett szervezni? A fecskéknek különleges szerepe van Európában. Amellett, hogy hozzájuk kötik a nyári időszak kezdetét – noha tudjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat – Észtország és Ausztria is hivatalos madarának választotta.

Ráadásul a fecskéket kiemelten hasznos madárként tartják számon, ami nem csoda, hiszen elsősorban az emberek és állatok számára is kellemetlen rovarokkal táplálkoznak. Szívesen fészkelnek eresz alá/gazdasági épületekbe, ami mind nekik, mind az embereknek/háziállatoknak előnyös. Így aztán nagyon is érthető, hogy miért indult akció a madarak biztonságos helyre juttatásáért. A Debreceni Újság október 6-án arról számolt be, hogy

“az Országos Állatvédő Egyesület felhívására néhány napja az ország minden részéből kis dobozokban Budapestre szállították az itt rekedt fecskéket. A vasút díjmentesen szállította fel Budapestre a fecskéket, melyeket a pályaudvarokon melegedő helyiségekben helyeztek el. ahonnan az Állatvédő Egyesület helyiségeiben, a Károly-körut 1. sz. telepén gyűjtöttek össze. A kis didergő madárkákat az Állatvédő Egyesület erre a célra berendezett helyiségben szabadon bocsátotta. A meleg és a táplálkozás következtében a fecskék megerősödtek és röpködni kezdtek a helyiségben. Annyira otthonosan érezték magukat, hogv a látogatók fejére, vállára és kezére szálltak. Közel ötezer fecske gyűlt össze, amelyeket ma ládákba csomagoltak és a Nemzetközi Légiforgalmi Rt. útján elszállítottak. A szállítmányt Follért Károly ny. államtitkár, az Országos Állatvédő Egyesület elnöke kísérte ki a Mátyásföldi repülőtérre, ahonnan a délutáni repülőjárattal Sztambulba szállították. Az elszállított fecskék csak kisrészben magyarországi fecskék, nagyobb részük Lengyelországból és Oroszországból indult vándorútra és a korán beköszöntött hűvös őszben ittrekedtek.”

(Forrás: Debreceni Újság 1931. október 6. 2.)

A Budapesti Hírlap egy gyors kérdésre “elkapta” Ujvári László “fecskepilótát” is, aki ekkor a francia CIDNA (Compagnie Internationale de Navigation Aerienne) légicég alkalmazásában állt, és nem csak a budapesti, de a bécsi fuvarnál is ő vezette a gépet. A nem mindennapi szállítmányhoz életveszélyes kalandok is társultak:

“Remélem, ebbe a fecskeszállítmányba már nem csap bele a menykő.

Ujváry László vezette ugyanis azt a gépet, amelyik viharba került a fecskékkel és a gép fémvázát hatalmas villámcsapás érte két viharfelhő között.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!