hirdetés
200129-O-ZZ999-001R.jpg

6 millió beteg vagy „dél-koreai modell”? – beszélgetés a koronavírus kilátásaitól dr. Ferenci Tamás biostatisztikussal

A koronavírus-járványnak egyik legrosszabb velejárója az emberekben egyre növekvő bizonytalanság. Tervezhetjük-e valamiképpen jövőnket, meddig tarthat a karantén, milyen áron csökkenthetők az emberi veszteségek?
Szöveg: Göbölyös N. László - Fotó: Southcom/ - szmo.hu
2020. április 07.


hirdetés

Ezekről kérdeztük Dr. Ferenci Tamás biostatisztikust, aki tagja annak az epidemiológiai munkacsoportnak, amely folyamatosan tájékoztatja a kormányfőt a magyarországi járványhelyzetről.

- Ön a szerzője „A magyarországi koronavírus-járvány valós idejű epidemiológiája” című folyamatosan frissülő weboldalnak. Mi a szerepe ennek a munkának a járvány kezelésében?

- Alapvetően az a feladat, hogy a járvány alakulását leírjuk, mert meg akarjuk tudni, mik történtek a múltban, és legyen egy pillanatfelvételünk arról, hogy a múltbeli történések eredményeképpen mi a jelenlegi helyzet. És ami talán a legfontosabb, hogy készítsünk egy előrejelzést arról, mi várható a jövőben. Ezek manapság nagyon pontos információkat tudnak szolgáltatni. A járványok terjedésének matematikai leírása viszonylag fiatal tudományág, amely rengeteget fejlődött az elmúlt 20-30 évben. Van számos kidolgozott modellünk, amelyek képesek megragadni és leírni ezeknek a járványoknak a terjedését.

Nem is igazán maga az előrejelzés a fontos - hány eset várható holnap, jövő héten, jövő hónapban -, hanem az, hogy a legtöbb ilyen modellel el lehet játszani a „mi lenne, ha?” típusú kérdéseket. Például előrejelezhetőek a korlátozások bevezetésének vagy feloldásának várható hatásai. A valóságban csak egy dobásunk van, nem tudunk kipróbálni többfélét, mint egy számítógépes játékban. Ezért nagyon fontosak a járványügyben a matematikai és a statisztikai modellek, hiszen segítenek kiválasztani a legjobb kimenetelű megoldást

- Ezekhez a modellekhez Önök felhasználják a korábbi magyarországi és más országbeli járványoknak az adatait is?

hirdetés

- Nem. Az oldalon, amely mindenki számára hozzáférhető, kizárólag a magyar napi esetszámot és halálozási adatokat használom fel. A korábbi járványok inkább a tapasztalatban és a módszertanban jönnek be, hogy milyen eszközöket kell ráereszteni ezekre az adatokra.

- Minden nap értesülünk a fertőzöttek, a halálozások, a karanténban lévők és a teszteltek számáról. Ezekkel kapcsolatban több probléma is felmerül. Például sokan úgy vélik, hogy a fertőzöttek száma valószínűtlenül kicsinek tűnik, igaz, a tesztelések száma is alig 20 ezer feletti egy hónappal az első beteg regisztrációja után.

- Számos módszer van arra, hogy reális képet kapjunk a megbetegedésekről. Az oldalon általam alkalmazott úgy működik, hogy veszem a halálozási arányt – bár járvány közben nem lehet egyszerűen elosztani a halottak számát az esetszámmal, mert a kórházban ápoltak között valószínűleg lesznek, akik meghalnak, de ez megfelelő eszközökkel korrigálható - ami ma Magyarországon 10-15% körül alakul. Ha ezt az emberek összevetik a német adatokkal, azt látják, hogy ez annak sokszorosa. Elgondolkodhatunk azon, hogy ez vajon miért lehet. Nem valószínű, hogy a vírus nálunk halálosabb lenne, és az egészségügyi rendszerünk sincsen túlterhelve, hogy az lenne a különbség magyarázata, pláne, hogy a betegségnek úgysincs oki terápiája. Az sem valószínű, hogy nálunk a betegek kockázatosabbak, mert például a német lakosság elöregedettebb.

Ellenben a néhány százalékos halálozási arányt mutatott Németországban nagyon sokat tesztelnek, így adja magát a magyarázat: valójában a mi halálozási arányunk is ugyanannyi, csak mi a betegek mindössze egytizedét vettük észre. Ezzel a logikával kaphatunk egy számszerű adatot arról, hogy hány betegünk van ahhoz képest, amennyit kimutatunk, és ennek alapján megbecsülhetjük a fertőzöttek valós számát is.

- A hivatalos adatokban nyilvánosságra kerül az elhunytak kora, és a koronavírus előtti egészségi állapotuk, amelyekből többnyire az tűnik ki, hogy bármilyen újabb fertőzés végzetes lehetett volna számukra. Úgy gondolom, hogy egy ilyen tájékoztatás a teszteltek esetében is iránymutató lehetne akár a közvélemény számára is, hogy az emberek lássák a valódi veszélyt.

- Ezt most kezdjük pontosan látni, hogy az egyes tényezőknek mekkora a kockázatot növelő szerepe. Nemzetközi tanulmányokban azt például már jól felmérték, hogy bizonyos életkorban mekkora a halálozási kockázat, de sokkal nehezebb felmérni a társbetegségek hatását. Ezekről inkább csak a járvány végén kapunk reálisabb képünk. Egy dologra vigyázzunk: ha az elhunytak 80%-a szív- és érrendszeri beteg volt, ez természetesen nem azt jelenti, hogy az ilyen betegségekben szenvedőknél 80% a halálozási kockázat. Ezért lehetnek félrevezetőek az ilyen adatok önmagukban, ha nem gondoljuk végig a kérdést.

- A járvány kitörése óta gyógymódok tucatjai keringenek az interneten. Az utóbbi napokban megjelent az az elmélet, mely szerint azokban az országokban, ahol bevezették a BCG-oltást, kevesebb a megbetegedés. PLOS Medicine pedig térképpel is illusztrálta, hogy ahol magasabb az oltási kultúra, ott kisebb mértékű megbetegedések várhatók. Önnek mi ezekről a véleménye?

- A  tanulmány azt nézte, hogy mennyi a koronavírus okozta megbetegedési és halálozási ráta egy országban, aszerint, hogy van-e BCG-oltás vagy nincsen, illetve, hogy mióta van. Az ilyenfajta vizsgálatoknak általános problémája, hogy az egyes országok nem csak ebben az egy tényezőben térnek el. Vessük össze például Olaszországot és Magyarországot: Olaszországban több megbetegedés van és nincs BCG, nálunk kevesebb van és van BCG. De közben a két ország között számtalan egyéb különbség is van.

Honnan tudhatjuk, hogy a megbetegedések, halálozások számában tapasztalt különbségnek konkrétan a BCG-nek és nem a többi tényezőnek van-e szerepe? Tehát a BCG-beli eltérés összemosódott egy sor más körülménnyel. Ugyanezt az eredményt kapnánk, ha az egy főre jutó tésztafogyasztással vetnénk össze a koronavírus okozta megbetegedéseket. Bármennyire is viccesnek hangzik, az empirikus alátámasztottsága e két ország viszonyában ugyanannyi ennek, mint a BCG-s teóriának. A másik probléma, hogy nem egyéni szinten vizsgálták a kérdést, hanem országos átlagokat. Ez pedig egy további problémát is felvet, mert az országos átlagok nem biztos, hogy úgy viselkednek, mint az egyéni szintű kapcsolatok.

Kérdésfelvetésként elfogadható, és immunológiai szempontból biztosan érdekes dolgokat lehet belőle leszűrni, de módszertani szempontból ez a bizonyítás gyenge lábakon áll. Ami nem azt jelenti, hogy nem igaz, csak azt, hogy ez nagyon kevéssé bizonyítja, ettől persze még igaz is lehet.

- Az embereket végső soron az érdekli a legjobban, hogy meddig tarthat ez az állapot. Ön milyen tendenciát lát?

- Annak a felmérésében, hogy meddig terjedhet a járvány, segíthet a betegségek elemi reprodukciós száma: ez azt jelenti, hogy ha én bedobok egy csupa fogékony emberből álló társadalomba egy beteget úgy, hogy semmilyen korlátozó intézkedés nincsen, akkor ő átlagosan hány embert fog megbetegíteni. Ez egyfajta ragályossági mérőszám. Például a kanyarónál, ami nagyon ragályos, 15 feletti is lehet, míg a szokásos szezonális influenzánál alig több, mint 1. A koronavírusnál úgy tűnik, hogy ez az elemi reprodukciós szám 2-3 környékén van. Ebből ki lehet számolni, hogy ha semmit nem teszünk ellene, akkor az embereknek mekkora hányadának kell védettnek lennie ahhoz, hogy ne tudjon járvány kitörni külön intézkedés nélkül sem. Ha ugyanis egyre több megbetegedés történik, a betegek túlnyomó része felépül, és remélhetőleg a későbbiekben immunis lesz a betegséggel szemben, akkor egy idő után egyre gyűlnek a védett emberek a lakosságban. Így, bár a fertőzöttek egyenként három embert „megkínálnak” a betegséggel, egyre kevesebben betegszenek meg, mert a megkínáltak egy része már átesett rajta. Ekkor a tényleges reprodukciós szám csökkenni kezd, és amint elérjük az 1-et, onnantól kezdve nem tud kialakulni önfenntartó járvány. Az elemi reprodukciós számból ki lehet számolni, hogy ez a küszöb kb. 60-70%. Ez Magyarországon hatmillió embert jelent! Ez a küszöb mindaddig, amíg nincsen védőoltás, ami a dolgok jelenlegi állása szerint a legjobb esetben is egy-másfél év múlva készülhet el.

Nagy dilemma előtt áll a világ: nem lehet a betegség terjedését korlátozó intézkedésekkel a végletekig alacsony szinten tartani, akkor olyan sokáig tartana a dolog, hogy azt sem a gazdaság, sem a társadalom nem bírná ki. De azt sem lehet hagyni, hogy napi 10 ezer beteg legyen, mert akkor az egészségügyi ellátás omlik össze.

Rövid távon bővíteni kell az ellátórendszer kapacitását, de valójában valami mást is ki kell találni. Nagyon sok verzió van a megoldásra, talán a legtöbbet az úgynevezett „dél-koreai modellről” beszélnek. Nincsenek bezárások, még az éttermek is működnek, nemhogy a munkahelyek és az iskolák, viszont rendkívül széles körű tesztelés, nagyon hatékony kontaktus-kutatás és a fertőzöttek gyors elkülönítése folyik. Bár Dél-Korea sem lefutott meccs még, ez egy szóba jövő megoldás lehet, és reménykedhetünk, hogy működik anélkül, hogy a társadalom és a gazdaság életét alapvetően felborító, drákói intézkedésekre volna szükség: a kontaktusok számának csökkentésére. Így is ki kell várni az időt a védőoltásig, vagy a kellően sok felgyógyult összegyűléséig, de legalább így sokkal inkább kibírható ez az idő, emberileg és gazdaságra nézve is.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nagyijo-1000x667.jpg

„Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám” – Tímea dühös és válaszokat vár

Azt mondja, a nagymamája szinte biztosan koronavírusban halt meg, de nem került az áldozatok listájára. Az anyukája rajta van, de szerinte félrevezető adatokkal.
Belicza Bea írása, a címképen Tímea fotója a nagymama kezéről - szmo.hu
2020. május 30.


hirdetés

"Szavak nincsenek arra, amit érzek. Düh és elmondhatatlan fájdalom. Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám"

– mondja Tímea, akinek külföldi otthonából kellett követnie a történteket.

A nagymama majdnem 100 évet élt anélkül, hogy operációt végeztek volna rajta. Márciusban azonban kilyukadt a gyomra, ezért a Szent Imre kórházba vitték. Egyedül élt. Lánya, unokái segítették bevásárlással, főzéssel, de vigyáztak rá nagyon. Az utóbbi egy évben, ha volt egy kis nátha, influenza, senki nem ment a közelébe.

Tímea szerint a nagymama bottal, a hajlott hátával is fürge mozgású volt. Az életmentő műtétet is jól bírta, a hetedik napon mondták, hogy másnap mehet haza. Akkor viszont kiderült, lázas és tüdőgyulladása van.

"Ezen a napon zárták be a kórházat, többet nem lehetett látogatni. És ugyanezen a napon lett lázas édesanyám is, aki nagyit látogatta eddig."

hirdetés

Édesanyja gyenge, étvágytalan volt és nehezen vette a levegőt, a láza 39 fok volt. Érezte, hogy baj van, nagyon akart koronavírus tesztet. Kétszer is volt orvosnál, de hazaküldték antibiotikummal, hogy ne aggódjon, ez sima influenza. Öt nap múlva agyvérzés-gyanúval került ő is a Szent Imre kórházba.

Fél napon át vizsgálták védőfelszerelés nélkül. Tímea szerint a koronagyanú mindenkit meglepett: "Amikor kiderült, hogy tüdőgyulladása van, improvizálni kellett, nem voltak felkészülve az elkülönítésére. 24 óra múlva kiderült, hogy pozitív, át is vitték a László kórházba."

Tímea nagymamája és a dédunokák

A nagymama még ezelőtt pár nappal meghalt. Tímea két húgát és nevelőapját is kórházba vitték. Kettőjük tesztje pozitív lett, bár nem voltak tüneteik. Az egyik lánynak viszont - hiába érezte, hogy beteg - nem sikerült a tesztje, mert ivott egy kis vizet előtte. Elfelejtettek neki szólni, hogy nem lehet.

Tímea édesanyja végig rossz állapotban volt, lélegeztetőgépen. Nyolc nap múlva ő is meghalt.

A patológus szerint nem volt semmi baja édesanyámnak a koronán kívül

- állítja Tímea.

A halotti bizonyítványon is az áll, hogy alapbetegsége a koronavírus, amelynek a szövődménye volt a tüdőgyulladás, amelynek a következménye a vérmérgezés. Kísérőbetegségként jelölik meg a húgyhólyagrák miatti kezelést. Azt írja a formanyomtatvány, hogy ez az alapbetegségtől független dolog, de hozzájárulhatott a halálhoz.

Ezzel szemben az elhunytak nyilvános listáján, a koronavírus.gov.hu oldalon már alapbetegségként szerepel a rosszindulatú daganat.

Tímeát ez felháborította.

"A hivatalos statisztika szerint az áldozat a koronavírus mellett rákos is volt. Ez így hazugság. 21 évvel ezelőtt volt daganata, azóta gyógyult volt, semmiféle kezelése nem volt. Ez nem fair, így beleírhatják azt is, ha valaki koraszülött volt!"

Megkérdeztük az operatív törzset, hogyan kerülhetett a halotti bizonyítványon csak kísérőbetegségként szereplő, 21 évvel korábbi rák a hivatalos oldalra, immár mint alapbetegség. Nem kaptunk választ.

Tímea azt sem érti, a nagymamája miért nincs a listán. Ezt magyarázhatja, amit az egyik doktornő mondott neki, amikor telefonon beszéltek édesanyja fertőzéséről.

"Sajnálkozva magyarázta, hogy nem tudja, honnan kaphatta el édesanyám a koronavírust. Félbeszakítva kérdeztem, ugye tudják, hogy a nagymamám ugyanitt hunyt el tüdőgyulladásban két nappal azelőtt?"

A doktornő azt mondta, össze sem rakták, hogy ők rokonok voltak. 

Tímea úgy gondolja, a nagymamája is fertőzött lehetett, és a kórházban elkapott koronavírus okozhatta nála a lázat és a tüdőgyulladást. Csak ez sohasem derült ki. Amikor az anyja tesztje elkészült, a nagymamája már napok óta halott volt.

"Ha tesztelték volna, akkor talán anyu is időben kórházba került volna, és talán túlélhette volna. Arról nem beszélve, hogy ha vírusos volt és védőfelszerelés nélkül ápolták, megfertőzhetett dolgozókat, mint ahogy nagyi is, ha ő is fertőzött volt." 

"A szeretteim a mulasztások és kezdeti fejetlenség áldozatai is" - összegzi Tímea, hogy látja ő a helyzetet.

A hivatalos lista amúgy is nehezen követhető

Tímea 65 éves édesanyja az akkori hivatalos bejelentés szerint az ötödik vagy hatodik áldozat lehetett. Egy 75 éves asszonnyal egy napon hunyt el. A jelenlegi hivatalos listán a második helyen van.

Megnéztük, hol szerepel a 75 éves asszony. Ilyen korú nő azonban csak 105. a listán.

Az operatív törzset erről is megkérdeztük, ez hogy lehet. Választ nem kaptunk.

Ahogy írtuk, Tímea édesanyja mellett a 21 évvel korábbi rákja szerepel alapbetegségként. A világon mindenütt vannak a halálos áldozatok között egészséges emberek. Magyarországon azonban a hivatalos tájékoztatás szerint szinte senki sem halt meg alapbetegség nélkül.

Összesen tizenegy embernél nincs megadva ebben a rubrikában betegség. Ebből 8 "feltöltés alatt áll", egynél szerepel, hogy "nincs adat", egynél, hogy "nem ismert" és egyetlen egynél, hogy "nincs". Egy 81 éves férfinél.

Vannak, akiknél latinul írják az alapbetegségeket, vannak, akiknél hosszan, minden valaha létezett betegséget, másoknál minimálisan, talán épp olyat említve, ami a koronavírusból származhat és nem fordítva. Ilyenek a tüdőgyulladások, gennygyülemek, légzési nehézségek, sokszor a szívpanaszok és sztrókok is.

Több egymást követő ember a listán ugyanazzal a betegséggel van fent. A 250. és a 251. helyen egy-egy 91 éves nő szerepel, szóról szóra ugyanazzal az alapbetegséggel: "magas vérnyomás, általános érelmeszesedés, szívelégtelenség."

Itt nemcsak a betegségek egyeznek, de a betegek életkora és neme is.

Bár a listával kapcsolatos kérdéseinkre hivatalos választ nem kaptunk, egy általunk megkérdezett orvos azt mondta, szerinte az adatokat szándékosan senki sem manipulálta.

"A magyar egészségügyi rendszer nagyon gyenge békeidőben is. A hibák nagy része ebből fakad, a másik részét meg a járvány okozta káosz, kapkodás hozta. A szabályok sokszor, hirtelen változtak. Ráadásul nem sokat tudunk a vírusról. A kevés információ a világon mindenütt probléma volt. Nincs durva eltussolás szerintem. Más országban sincs mindenki a listán, például az otthon, tesztelés nélkül meghaltak. Tudjuk, hogy Magyarországon nem beszélhetünk mindenről, de durva titkolózást nem engednének az orvosok, ebben biztos vagyok."

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
antall-Copy.jpg

Két dolgot mondott Antall József a halálos ágyán Orbán Viktornak

Az első szabadon választott miniszterelnök elsőszülött fia, Antall György beszélt édesapjáról a Válasz Online-nak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 28.


hirdetés

Exkluzív interjút adott a Válasz Online-nak Antall György, az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József elsőszülött fia. Bár mint „titkos tanácsosaként” sok mindent látott és hallott, eddig mégsem beszélt édesapjáról.

Most a Válasz Online kérdéseire többek között arról beszélt, igaz-e, hogy Antall József halálos ágyán politikai örökösének tette meg Orbán Viktort. A politikus fia elmondta, hogy valójában két tanácsot adott az akkor még fiatal, ellenzéki vezetőnek.

"Ott álltam akkor édesapám kórházi ágya mellett, pontosan tudom, mi hangzott el azon a beszélgetésen.

Azt mondta neki: „ne felejtsd el, miért harcoltunk”, mármint az Ellenzéki Kerekasztal idején. Illetve Orbán Viktor lelkére kötötte, hogy vigyázzon a pártjára. Körülbelül ez volt a két üzenet"

- mondta el Antall György.

hirdetés

Az interjúban azt is elmesélte, hogy azért sem beszélt édesapjáról, mert ügyvédként olyan helyen dolgozik, ahol megkérték, legyen visszafogott a közéletben, és ez neki tökéletesen megfelelt.

Édesapjáról elmondta, hogy nem volt naiv, "csak éppen mélyen bízott az emberi értelemben: ha valamit értelmes szavakkal elmondunk, azt az emberek megértik és talán méltányolják. Megdöbbentette az értetlenség, de még inkább a rosszhiszeműség, amivel minden egyes tettét és szavát az akkori sajtó fogadta. Pedig hol voltunk még a közösségi médiától! Amíg létezett nyomtatott sajtó, s az emberek újságokban, meg könyvekben közölték gondolataikat, volt egy természetes szűrő, de ma már nincs semmi" - mondta.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
igazgyongy-maradjotthon.jpg

L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”

A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.
Láng Dávid; képek forrása: Igazgyöngy Alapítvány - szmo.hu
2020. május 31.


hirdetés

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait.

– Hogyan gyűrűzött be önökhöz a járványhelyzet, mikor észlelték az első jeleit?

hirdetés

– A megbetegedéseket szerencsésen megúsztuk, legalábbis azokban a falvakban, ahol dolgozunk, senkiről nem tudunk, aki elkapta volna. Karanténról hallottunk, itt közel a román határ, de fertőzésről nem. Ez óriási megkönnyebbülés, fogalmam sincs, mihez kezdtünk volna, ha valóban terjedni kezd a járvány.

Az intézkedések hatásait viszont azonnal érezni kezdtük. Az első két hét volt ebből a szempontból a legrázósabb, főleg azért, mert nagyon zavarosan terjedtek az információk.

A családok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nehezen tudnak különbséget tenni az igaz és hamis állítások, a valós és az álhírek között. Emiatt rengeteg hergelő, pánikot keltő hírt véltek valósnak, ami nem segített nekünk abban, hogy uralni tudjuk a helyzetet.

Mondok egy példát. A környéken főleg Berettyóújfaluban vannak nagyáruházak, a többség oda jár vásárolni. Az első felhalmozási hullám idején itt is ürültek ki polcok, ha nem is gyakran, de volt olyan pillanat, amikor valamilyen tartós élelmiszert nem lehetett kapni. Az olyan Facebook-posztok pedig, hogy „lerabolták a berettyóújfalui Tescót”, futótűzként terjedni kezdtek, és komolyan megrengették azoknak a családoknak a létbiztonság-érzését, akiknek nem volt semmi tartalékuk.

– Konkrét pánikhangulat is volt?

– Igen, határozottan. Azt tudni kell, hogy a generációs szegénységben élőknek a Facebook a legfontosabb tájékozódási forrás és egyben közösségi színtér. Minden családban van legalább egyvalakinek profilja, és mivel mi már régóta tartjuk így is a kapcsolatot a családokkal, rálátunk a posztjaikra és kommentjeikre. Sajnos bőven voltak olyanok ezek között, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”, és még sorolhatnám.

Az állandó krízishelyzetben élők érzelmileg amúgy is elég labilisak, ehhez jött hozzá a mostani helyzet, szóval el lehet képzelni, mennyire volt olaj a tűzre egy-egy ilyen kiírás. Mi persze próbáltuk megnyugtatni őket, de legtöbbször eredménytelenül.

Sok tényező nehezítette a helyzetet, rögtön első körben az is, hogy az iskolák bezárásával otthon maradtak a gyerekek. Ezeknél a családoknál az iskolai étkezés olyan tétel, ami létfontosságú a túlélés szempontjából. Az első pár napban még az se volt tiszta, hogy lesz ezután az ebéd, kiszállítják-e, kell-e ételhordó, stb. Nagy zavart okozott az is, amikor a kisebbségi önkormányzatok elkezdtek kríziscsomagokat osztani, mert utána jött egy központi rendelkezés, hogy az erre fordított pénzek a működésre vannak, és nem segélyezésre. Ez megint csak felpaprikázta a kedélyeket, a roma önkormányzatok között is indulatos vitákat okozott.

Közben ne felejtsük el, hogy a közmédiában folyamatosan az hangzott el, hogy az önkormányzatoknak mindent meg kell oldaniuk, forduljanak hozzájuk az emberek a gondjaikkal. Ezt persze készpénznek vették a nehéz helyzetben élők, csak azt nem látták át, hogy az egyes települések anyagi helyzete nem azonos. Ha egy település nagyobb, és vannak üzemek, vállalkozások, ott a helyi adóbevétel nagyobb mozgásteret enged, mint azokban a kis falvakban, ahol semmi ilyen nincs.

Így aztán, amikor például egy kisvárosban élő kiposztolta a Facebookra, hogy „köszönjük szépen a segélycsomagot a polgármesternek”, a közeli falvakban élők nem értették, ők miért nem kapnak, és rögtön lázadozni kezdtek.

Kiosztott kríziscsomag egy ház udvarán

– Az Igazgyöngy Alapítvány miben tudott segíteni?

– Első lépésként fertőtlenítőszereket szereztünk be, hiszen mi is megijedtünk, hogy mi lesz, ha berobban a járvány ezekben a közösségekben. Akkor már észleltük, hogy ha a helyi intézményrendszertől (önkormányzat, családsegítő) hiába kérnek segítséget, és mi, civilek fogunk segíteni, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Muszáj, hogy együtt, összefogva, és ne egymás ellenére dolgozzunk. Ezért a beszerzett fertőtlenítőket első körben igyekeztünk az erre nyitott intézményeknek eljuttatni, hogy ők adják oda az embereknek, ne feszüljön tovább a helyzet, és ne az legyen az üzenet, hogy ők nem, csak mi tudjuk megoldani a helyzetet.

Persze nekünk is plusz forrásokat kellett előteremtenünk, hiszen a sokszorosára nőttek a járványhelyzet miatt a kiadásaink. Van olyan településünk, ahol önmagában erre több mint 6 millió forintot költöttünk. Első körben a korábbi, nem címkézett céges támogatásokból csoportosítottunk át, amit például nyári táboroztatásra költöttünk volna eredetileg. Azzal, hogy az első pillanattól kezdve kommunikáltuk a helyzetet, szerencsére nagyon sok embert meg tudtunk szólítani, akik szolidárisak voltak. Akadt, aki kampányt szervezett nekünk, sőt egy amerikai egyházi szervezettől és egy nemzetközi cég alapítványától is érkezett egy nagyobb összeg. Ez tervezhetőbbé tette a működésünket, át tudtunk állni folyamatos segítségnyújtásra.

Elkezdtünk szájmaszkokat varrni és osztani, ezekből szintén adtunk az intézményrendszernek is. Kialakítottuk a kríziscsomagok adminisztrációs rendszerét, egy kolléganőnk folyamatosan rögzítette a kéréseket. Pénzbeli segítségnyújtást is kellett tennünk a tárgyi adományok mellé, ez például Toldon nagyon szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, hiszen egy bolt nélküli zsákfaluról van szó, ahol még könnyebben eluralkodott a pánik. Egyébként 16 településen dolgoztunk a járvány alatt.

Kríziscsomagok kiosztás előtt

– A munkahelyek megszűnése mennyire érintette a környéken élőket?

– Ebben a térségben munkát leginkább a közszféra ad, tehát vagy az intézményrendszer, vagy a közmunkaprogram. Esetleg még a nagy- és kiskereskedelem. Aki nem tartozik a fenti körbe és dolgozik, az messzebbre jár, többnyire feketemunkában, vagy alkalmi bejelentéssel. Nagyjából a harmadik héten tapasztaltuk, hogy leálltak ezek a munkalehetőségek, és akiket addig szervezetten vittek például építkezésekre, onnantól otthon voltak.

A szolgáltatáshiány miatt más téren is virágzik a feketegazdaság a falvakban, enélkül a leszakadó települések már nem is élhetők: a cigaretta-kereskedelemtől a pénzért fuvarozásig jó néhány családnak származott innen a megélhetése.

Ezek szintén inogni kezdtek, mivel a jövedelmek csökkenése miatt szűkült a kereslet. A bizonytalanságérzés pedig emiatt is csak tovább fokozódott.

– A digitális oktatásra való átállás milyen gyakorlati nehézségeket hozott?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kirschner-petra.jpg

„Mintha már el is feledkeztünk volna az elmúlt két hónapról” – újrakezdés karantén után

„Kihúznak a kis buborékomból, amibe bezártam magam. Most ez lett az újabb rémálom. Elég abszurd, nemdebár?” Vélemény.
Kirschner Petra írása; fotó: Hajdú Zsófia @ahogyzsofilatja - szmo.hu
2020. június 01.


hirdetés

Visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Reggel felöltözök, kisminkelem magam, felszállok a villamosra. Leszállok, felszállok egy másikra. Fel- és leveszem a maszkot. Az utca újra tömött, a plázákban már lézengenek. Az irodában már minden munkatárs fesztelenül, kesztyű és maszk nélkül dolgozik, egymástól nem tartva a megfelelő távolságot. Mintha már el is feledkeztünk volna az elmúlt két hónapról.

Mégis milyen volt ez a két hónap? Lassan a bőrünk alá kúszó nyugtalanság, ijedtség, hirtelen életbelépő korlátozások, sokkoló tények, feszült hétköznapok és ideges bevásárlások, bezárkózás. Aztán bizonytalanság, félelem és növekvő pánik, az egymástól való elszakítottság érzése, izoláltság, a szabadságunktól való megfosztottság, majd talán megszokás és stagnálás... És most? Éljük tovább az életünket, megyünk tovább.

Számomra az elmúlt időszak rejtett magában némi hullámzást, szakaszokban éltem meg az egészet, és eszerint változott a hangulatom. A legelső napokban még talán élveztem is, hogy otthonról dolgozhatok, aztán a kijárási korlátozások bevezetésekor megjelenő pánikrohamokat egy derűs időszak követte, melyben megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Eztán stagnálás, visszaesés, majd depresszió, aztán újra oldódás.

Amikor elkezdtem megszokni a helyzetet, inkább bezárkóztam a lakásomba, azt éreztem, hogy ebben az ingerszegény otthoni környezetben tökéletesen távol tartok magamtól minden rosszat, és a magam kis kialakított harmóniájába kapaszkodtam.

Megszerettem az átrendezett birodalmamat, azt, hogy lett időm többet foglalkozni magammal, vagy azzal, hogy az igazán fontos kapcsolataimat ápoljam – akár a távolból is. Új hobbikba kezdtem és napi rutint alakítottam ki. Az én kis biztonságos váramban minden tökéletes volt.

hirdetés

Aztán csak bámm. Újabb hír. Feloldják a korlátozásokat. Mellbevágó volt ez is. Amiről azt hittem, még bőven eléldegélek vele hónapokig ebben a kis magányos biztonságban, kiderült, hogy vége van. Kihúznak a kis buborékomból, amibe bezártam magam. Most ez lett az újabb rémálom. Elég abszurd, nemdebár?

Nehéz volt elképzelni, hogy reggel, ha majd felkelek, sietve kell megreggeliznem, egy órával kevesebbet fogok aludni, és tökéletes szettben kell majd mindennap betipegnem az irodába, leülni egy steril íróasztal elé, és ott dolgozni.

Dobozban vinni a kaját, előző este kigondolni, hogy mit fogok enni, plusz napi 1,5 órát eltölteni tömegközlekedésen csak azért, hogy dolgozhassak. Nonszensznek tűnt, hiszen sikeresen megoldottuk a munkát a cégünknél home office-ból is, gördülékenyen mentek már a folyamatok. Furcsa volt az egész, hogy át kell megint állni, pedig egészen két hónappal ezelőttig ez volt a normális.

Azt, ami miatt nemrég pánikrohamok gyötörtek, mostanra megszoktam és megszerettem. Beszarás.

Az is igaz, hogy ahogy telt az idő, elkezdtünk tapasztalatokat szerezni a helyzetről. Megszoktuk, hogy behatárolt idősávban járhatunk boltba, hogy maszkot használunk, kesztyűt illetve kézfertőtlenítőt. A rengeteg külföldről özönlő rémhír és az ellentmondásosnál ellentmondásosabb nyilatkozatok és interjúk a témában mind fokozták a bizonytalanságot és a félelmet.

Nehéz volt olyan hiteles csatornát találni, amiben teljes mértékben bízhatunk, minden nagyon labilisnak tűnt. Mire számítsunk, mivel számoljunk, hogyan készüljünk, hány doboz tejet vegyünk. Egy laikus hétköznapi ember többnyire a hozzá beérkező információ áradatból vont egy átlagot, ami alapján még így is maximum a találgatásban bízhatott a legjobban. Bizonytalanságra voltunk ítélve.

Ez a bizonytalanság nem sokat változott, csupán a szabadságunkat kaptuk vissza. Vagyis egy részét, ami jelen esetben annyit tesz nagyjából: bejárhatok a munkahelyemre dolgozni, és ihatok sört kocsmában.

Tehát engedtek a korlátozásokból, és annak ellenére, hogy nem volt ínyemre, én is elkezdtem újra mindennap bevillamosozni az irodába. Az első pár napban iszonyú furcsa volt. Például nem tudtam ezt-azt megcsinálni két e-mail között, mint otthon. Gondolok itt arra, hogy gyorsan odateszek egy ebédet, vagy negyedórát jógázok, esetleg kiteregetem a lejárt mosást. Különös volt újra a személytelen irodai környezet a kis meleg kuckóm helyett.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!