1848
5 szép vers a forradalomról, amit nem Petőfi írt
Petőfi pár évszázadra ellátta munícióval az iskolai ünnepségeket, de van itt még mástól is jó 48-as vers.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2018. március 15.


Tompa Mihály: 1848

Betűk és ajkak fennen hirdetik:

Hogy a világ órjásilag halad;

Mondják: az ember, ez erkölcsi lény,

Tökélyesebb lesz minden perc alatt.

Az új időknek nagy története

E fontos tanból szép leckét adott;

És megtaníta: hogy nincsen nagy ok

Lenézni az oktalan állatot.

Az állatok közt önszülötteit

Csak a legalábbvaló falja fel,

És a világ órjásilag halad:

Mert most ezt a királyok kezdik el!

-------------

Különös: hogy aki egy magzatját megöli:

Elvesz pallossal vagy kötélen;

Aki pedig vadúl legyilkol százakat:

Halál helyett ezt hallja: éljen!

-------------

A bársony színe tart sok éveken,

De végre a bársony is kimegyen.

Rosz festék az a honfivér, királyok!

Midőn kiömlik, még piros, piros...

Ha megszárad: sötét lesz mint az átok,

S nincs idő, mely ily szennyfoltot kimos.

Juhász Gyula - Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el,

De az idők végéig megmaradnak,

Mint csillagok ragyognak boldogan

S fényt szórnak minden születő tavasznak.

Valamikor szép tüzes napok voltak,

Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.

Ilyen nap volt az, melynek fordulója

Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai

És lángoló Petőfi szava zengett,

Kokárda lengett és zászló lobogott;

A költő kérdett és felelt a nemzet.

Ma nem tördel bilincset s börtönajtót

Lelkes tömeg, de munka dala harsog,

Szépség, igazság lassan megy előre,

Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan visszanéz,

És emlékezve mámoros lesz tőled,

Tűnt március nagy napja, szép tavasz,

Mely fölráztad a szunnyadó erőket,

Mely új tavaszok napját égre hoztad,

Mely új remények ibolyáját fontad.

Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,

Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

Arany János: Nemzetőr-dal

Süvegemen nemzetiszín rózsa,

Ajakamon édes babám csókja;

Ne félj, babám, nem megyek világra:

Nemzetemnek vagyok katonája.

Nem kerestek engemet kötéllel;

Zászló alá magam csaptam én fel:

Szülőanyám, te szép Magyarország,

Hogyne lennék holtig igaz hozzád!

Nem is adtam a lelkemet bérbe;

Négy garajcár úgyse sokat érne;

Van nekem még öt-hat garajcárom...

Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.

Fölnyergelem szürke paripámat;

Fegyveremre senki se tart számot,

Senkié sem, igaz keresményem:

Azt vegye hát el valaki tőlem!

Olyan marsra lábam se billentem,

Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:

De a szabadságért, ha egy íznyi,

Talpon állok mindhalálig víni.

nagykep

Madách Imre: Nem féltelek hazám!

Bár ellened tör frigye zsarnokoknak,

Bár ellened tör irigy szolgahad,

Földönfutó népek megostromolnak,

Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy.

Nem féltelek, hazám!

Eldűltél volna, mint cser a viharban,

Ha a végzet nem nézett volna ki,

Hogy élj; nem törtek meg véres csatákban

A balszerencse századévei.

Nem féltelek, hazám!

Ameddig áll Branyiszkód kőrakása,

Mint órjás harcaid emlékjele,

Regét mond róla a Kárpát vadásza,

S viharként leng rajt hősök szelleme.

Nem féltelek, hazám!

Ameddig látom Alföld rónaságát,

Felette multak délibábja kel,

Szent vér hízlalja lengő dús kalászát,

És tápot a test, lélek benne lel.

Nem féltelek, hazám!

Az ősi bűn küldött ránk sujtoló kart,

A lánc helyét csak szent vér mossa le:

Hogy a jobb gyermek győzzön, Mózes elhalt

A pusztában s egy nemzedék vele.

Nem féltlek hát, hazám!

Reményik Sándor - Erdélyi március

Egy tizenötös szám. És március:

Az első tavasz-hónap közepe.

Kimondottam így egyszerűn,

Ne féljetek, ne féljen senkise.

Ne féljetek: nem tüzesednek át

Halk hangolás után a vers-sorok,

Nem temetni és nem lázítani,

Csupán figyelmeztetni akarok.

Oly csendben nő a versem, mint a fű,

Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán:

Nem szavalok, - szavaltunk eleget,

- Nagyon sokat - március idusán.

Volt egy tanítóm akkor, - igazi,

Nagy nevelő, - gyökérig leható.

Ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap,

Ha munkát s imát összefoglaló.

Magányos hangját zsivaj nyelte el. -

Lavina dörgött. Most, - a kő alatt

Számunkra csak csendes növekedés:

Valóban: munka s imádság maradt.

De szárny kell munkához s imához is!

Szárny, mely röpít, s forrás, mely enyhet ad.

Tört szárny, beomlott kútfő: - mégis élet,

Mégis üdvösség az a régi nap.

Testvér, látod: én nem járok tilosban,

De te is hidd: nem tilalmas dolog

Megsimogatni otthon a fiókban

Egy poros, régi, kicsi szalagot.

Aztán - menni a hétköznapok útján,

Császárnak megadni, mi az övé,

S maga részét minden hatalomnak, -

De Istennek is, ami Istené.

petofi
KÖVESS MINKET:




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x