hirdetés
berlinifal.jpg

5 érdekes történet a berlini falról

Ma van a berlini fal leomlásának 25. évfordulója. Furcsa, kevesek által ismert történeteket gyűjtöttünk össze a fallal kapcsolatban.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2014. november 09.


hirdetés

Ma van a 25. évfordulója a berlini fal leomlásának. Pontosabban annak a napnak, amikor egy elszólásnak köszönhetően megnyílt a határ a két Berlin között, és emberek ezrei tódultak át keletről nyugatra, és közben elkezdték bontani a falat. A volt NDK határőrei pedig leeresztett fegyverrel álltak, és nem avatkoztak közbe. Nézzünk néhány történetet a fallal kapcsolatban.

1. Véletlen volt a határnyitás?

Úgy tűnik, igen, legalábbis a teljesen zavarodott kommunista vezetés az NDK-ban nem tudott gátat szabni a folyamatnak, és egy elszólásnak köszönhetően már 1989. november 9-én kiengedték a kelet-berlinieket nyugatra. De mi is történt?

1989 nyarát követően már szinte minden nap tüntettek az NDK területén, a határok megnyitását és a fal lebontását követelve. Különösen az a magyar lépés lendített a folyamaton, amikor megnyitottuk a nyugati határt a keletnémet turisták előtt. Egyre többen "disszidáltak" vagyis utaztak illegálisan nyugatra a bezárt kommunista országból. Októberben a csehszlovákok is közölték, hogy meg fogják nyitni a határaikat, mert nem tudtak mit kezdeni a keletnémet menekültek tömegeivel.sch

Schabowski bejelent

hirdetés

Az események akkor gyorsultak fel, amikor Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár november 4-én az NDK-ba utazott. Feltehetően azonnali cselekvésre szólította fel a keletnémet vezetést, amelynek éléről Erich Honecker pártfőtitkár le is mondott. Az utazás megkönnyítését kidolgozó javaslatok hamar elkészültek, és 9-én az állampárt döntést hozott, amelyet az egyébként reformpárti kelet-berlini első titkár Günter Schabowski ismertetett élő adásban. Ám hogy mikortól érvényesek az új szabályok, arra nem tért ki. mire a Hamburgi Bild riportere, Peter Brinkmann rákérdezett, és a papírjai közt kutató, igencsak zavarban lévő Schabowski azt dadogta, hogy „Nos,... ismereteim szerint azonnal hatályba lép… Igen, azonnal.” Mondanunk sem kell, hogy az NDK-sok ezrei azonnal megrohamozták a berlini határátkelőhelyeket, és mivel a határőrök nem tudtak az azonnali hatályról, ezért robbanásig feszült a hangulat, végül 23 órakor az egyik átkelőnél megnyitották a sorompókat, és a tömeg átözönlött Nyugat-Berlinbe.

2. Mi lett a berlini fal nyulaival?

A rendszerváltás és a határnyitás igazi vesztesei a berlini fal nyulai voltak. Viccesen hangzik, de ők igencsak jól érezték magukat a két Berlin közti biztonsági zónában. Gondoljuk csak el: a halálos veszélyt jelentő zónában mindenhol gyönyörű fű nőtt, ők voltak a tápláléklánc csúcsán, senki nem vadászott rájuk, sőt fegyveresek őrizék a területet. Boldog börtönéletüket nem zavarta senki, szaporodtak is, mint a... szóval pont mint a nyulak. Néha próbálták őket kicsit ritkítani, de több ezren megmaradtak. Aztán vége lett a jó világnak, a fal leomlott, és hogy, hogy nem, ők is Nyugat-Berlinbe költöztek. Ott éldegéltek tovább, persze jóval kisebb kolóniákban, ja, és persze szabadon.

Dokumentumfilm is készült róluk, íme a trailer:

3. Nem csak Nyugat-Berlin volt körbevéve a kommunista NDK-val

Mintegy 10 olyan körbevett terület (enklávé) létezett az NDK-ban, amelyre a kommunisták valahogy nem tudták rátenni a kezüket, többségük lakatlan terület volt.

Volt köztük egy kis falu, amelyben furcsamód laktak is emberek. Sőt, nem is akármilyenek. Steinstücken egy kis falu volt, és az NDK 1951-ben megpróbálta elfoglalni, de ez nem sikerült, mert a lakosság ellenállt. Hosszú ideig nem tudtak mit kezdeni vele, ráadásul ezen a részen volt a legtöbb dezertálás is a határőrök részéről. A kommunista vezetés annyit tudott tenni, hogy teljesen elzárták őket a külvilágtól, amikor felépítették a berlini falat. Erre az amerikai hadsereg is lépett: helikopter-leszállót építettek a falu egyik lakosának birtokán, mi több egy kis helyőrség is védte őket. Később az NDK egy külön fallal vette körül a falut.ytein

Steinstücken

Végül tárgyalások útján oldódott meg a helyzet 1972-ben, amikor egy 20 méter széles folyosót, ún. korridort hoztak létre, amely nyugatra vezetett, és amelyen keresztül elláthatták a falu lakosságát.

4. Az utolsó áldozat

A fal fennállásának 28 éve alatt mintegy 5 ezer ember tudott átszökni nyugatra. Sok ezernek viszont nem sikerült, őket szökés közben elfogták, és sajnos minimum 136 embert meg is öltek vagy vízbe fúltak, de voltak olyanok is, akik, miután elfogták és börtönbe zárták őket, öngyilkosok lettek. Ha a két Németország közti határ teljes hosszát vesszük alapul, összesen mintegy 1400-an vesztették életüket menekülés közben vagy a letartóztatás után.Down With The Wall

A legutolsó áldozat érdekes módon már a rendszerváltás után lelte halálát az akkor már igencsak foghíjas falnál. A tragédia áldozata egy 14 éves fiú volt, aki 1990. augusztus 31-én Lichtenrade városrészben egy kalapáccsal próbált meg kiütni egy darabot a még álló betonfalból, feltehetően emlékbe szerette volna eltenni. Ám az ütéstől egy jókora betontömb is kidőlt, amely épp rázuhant, és megölte a fiút.

5. Akik nyugatról keletre szöktek...

Nehéz elképzelni, hogy a szovjet típusú diktatúrák egyik legelviselhetetlenebbjeként számon tartott, uniformizált és szürke NDK-ba akart volna bárki is menekülni Nyugat-Berlinből vagy az NSZK-ból, de egy alkalommal mégis történt ilyen. 1988-ban esett meg, tehát már a végét járta a szocialista tábor, amikor is megállapodtak egy területcserében Kelet- és Nyugat-Berlin között. A nyugati oldalon helyezkedett el az ún. Lenné-háromszög, egy olyan hely, amely lényegében területen kívüli státust élvezett, jogilag azonban az NDK-hoz tartozott.1368q

A Lenné-háromszög

A területen többnyire csak hajléktalanok és olyan szélsőbalos aktivisták voltak, akik Nyugatról menekültek oda, mert szembekerültek a törvénnyel. Amikor a területcsere megtörtént, a nyugati hatóságok megszállták a Lenné-háromszöget, az ott lakók átmásztak a berlini falon, és az NDK-ban kötöttek ki. Az ottani rendőrség sem fogadta őket kitörő örömmel, hiszen még aznap visszatoloncolták őket Nyugat-Berlinbe.

Berlinben idén így emlékeztek a fal lebontására

Az 1989. november 9-én ledöntött fal belvárosi nyomvonalán 6888 fehéren világító léggömböt rögzítettek 3 méter magas állványokon. A Fényhatár (Lichtgrenze) című installáció az évfordulós ünnepség leglátványosabb eleme. Az egymástól néhány méterre álló léggömbök sora 15 kilométer hosszan kanyarog az újraegyesített Németország újjászületett fővárosában az egykori határzár helyén, a Bornholmer Strasse-i volt határátkelőtől - amelyet 25 éve elsőként nyitottak meg a tömeg nyomására - egészen a leghosszabb megmaradt falszakaszig, a világhírű East Side Gallery-ig. A fehéren fénylő léggömböket az ünnepség csúcspontján, vasárnap este engedik majd fel a magasba.

Az egyik legismertebb volt határátkelőnél, a Checkpoint Charlie-nál az egyik díszvendég, Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök is megjelent, amikor felkapcsolták a léggömbökbe bújtatott lámpasort. Gorbacsov rövid köszöntőjében felidézte, hogy 1966-ban, amikor először járt Kelet-Berlinben, egy lerombolt, sötét várost ismert meg, amely azonban 1989 óta virágzó nagyvárossá fejlődött. Hozzátette, büszke arra, hogy ő is hozzájárulhatott ehhez az átalakuláshoz.IMG_20141108_104325IMG_20141109_003138640px-BerlinWall-BrandenburgGate

Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kozvagohid_ck.jpg

Különleges fotók a pesti marhavágás történetéből

150 éve épp ez idő tájt kezdték meg a Soroksár felé tartó út melletti szántóföldeken Pest város saját kezelésű közvágóhídjának és marhavásár-piacának az építését.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. március 08.


hirdetés

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Az építkezés megkezdése után két és fél évvel, 1872. július 27-én már sort keríthettek a közvágóhíd felavatására. A beszédeket követően a hatósági és szakmai vezetők, iparosok és nőegyleti tagok ünneplőruhás gyűrűjében egy virágokkal és szalagdísszel ékesített, méretes bikát vágtak le. Az eseményt „barátságos villásreggeli” zárta.

Korábban a városban több helyütt voltak állatvásárok és szerteszét működtek a magánvágóhidak.

1861-ben harminckét mészárszéken évente több mint háromszázezer ökröt, tehenet, borjút öltek le és dolgoztak fel a mészárosok.

hirdetés

A marhákat a házak között, a köztereken keresztül hajtották át. A kosz és a bűz egyre kevésbé volt elfogadható a polgárosodó város lakóinak. A megvadult állatok nemegyszer a közbiztonságot is veszélyeztették.

Az egykori Széna (ma Kálvin) tér a 19. század közepén. Marhajtás az Üllői út torkolatánál. Újházy Ferenc mára (1827–1921) elveszett festményéről készült régi fotóreprodukció (részlet)

Mészárszék a Dohány utcai izraelita templom tőszomszédságában, 1894 körül. Klösz György felvétele (részlet).

A pesti nép, köztük hentesek. Klösz György felvétele 1895 körül készült a bontás előtt álló Belvárosban. Az emberek mögött a Küttel-ház látható, ami 1692 óta állt itt, a megszűnt Duna és Torony utca sarkán, a mai Március 15. tér helyén.

Mészárszék, közélelmezési felügyelőségi és állatorvosi helyiségek a Várban, a Mátyás templommal szemben kezdődő Szentháromság utca elején. Azonosítatlan fényképész felvétele, 1900 körül (részlet).

Hőnig Károly hentesáru üzlete a józsefvárosi Óriás utca 37-ben. (Ma Leonardo Da Vinci utca.) Szomszédjában mészárszék, valószínűleg Zsák András húscsarnoka.

Zeidl Vencel Mészáros, Hentes, Szalámi- és Kolbászgyár Rt. VII. kerület Thököly út 4. alatti üzletének személyzete. A gyár a Józsefvárosban, az Illés utca 14. alatt működött.

Kvassay fényképészet, 1920-as évek.

Schillinger Miksa húscsarnoka a Király utcában, 1928. A tőkehúsokon nemzetiszín szalagok, mert a felvétel a magyar áruk vásárlását propagáló Magyar Hét idején készült.

A mészáros "céh" az 1930. évi Szent Jobb- körmenetben. Az Imre herceg halálának 900 éves évfordulójának tiszteletére tartott emlékév csúcspontjának számított az augusztus 20-i körmenet, amiben vagy nyolcszázezren vettek részt, sokan az ipartestületek csoportjaiban, beöltözve. Azonosítatlan fényképész felvétele.

„Utcahosszat bőg a szegény marha / Nincsen kedve menni vágópadra /Kínosan küzd öt-hat szelindekkel: /Életiért még öklelni is mer!” – írta egy ilyen jelenetről Arany János.

A vásár és a húsfeldolgozás központosítását közegészségügyi szempontok is megkövetelték,

így lehetett szervezetten megoldani az élőállatok orvosi szemléjét és a húsáruval kapcsolatos egyéb (mai szóval élve) élelmiszerbiztonsági kérdéseket. Az építkezés együtt járt a ferencvárosi vasút és a környék utcahálózatának fejlesztésével is.

A megannyi modern eszközzel (tetőhűtéssel, víztoronnyal, úsztatómedencével) felszerelt létesítmény Julius Hennike (1832-1892) és Hermann von der Hude (1830-1908) porosz építészek munkája. Egy korabeli újság tudni vélte, hogy „ezzel egy világvárost előzünk meg” mert „Hennike Gyula” régóta ajánlgatta munkáját Berlin városának, „de ott, talán a nagy költség miatt, haboztak, Pest városa felhasználta az alkalmat és elfogadván a tervet, azt végre is hajtatá.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
semmelweis.jpg

Koronavírus: Semmelweis előtt tiszteleg a Google – ő terjesztette el a kézmosást

173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé és és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással csökkenthető a fertőzések terjedése.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. március 20.


hirdetés

Ma a világhírű magyar orvos, Semmelweis Ignác előtt tiszteleg a Google. A különleges videologót nem véletlenül időzítették a kereső főoldalára március 20-ára. 173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé, és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással jelentősen csökkenthető a fertőzések terjedése.

Semmelweis Ignác életében jóval kevesebb megbecsülést és elismerést kapott, mint amennyit megérdemelt volna. Ráadásul halálának részben tisztázatlan körülményei sem voltak méltóak az orvostudományi egyetem névadójához. A sors fintoraként állítólag éppen az a betegség okozta a halálát, amelynek évekkel azelőtt ő maga fedezte fel a kórlényegét.

Semmelweis Ignác Buda szülötte. Apja, József fűszerkereskedő, anyja, a sváb származású Müller Terézia egy krisztinavárosi kerékgyártó leánya volt. Az Apród utcai ház, ahol a kis Ignác gyermekkorát töltötte, nemcsak Semmelweisék otthona, de a környék egyik fűszeresboltja (a Fehér Elefánt) is volt egyben; ma már orvostörténeti múzeum.

641px-Ignaz_Semmelweis

fomuve

hirdetés

Semmelweis Ignác fő műve

St_Rochus_Hospital_Budapest

A Rókus Kórház

A katolikus gimnázium elvégzése után Ignác a bölcsészettudománnyal kezdett ismerkedni, de a Pesti Tudományegyetemet már az első évben otthagyja, és atyja nyomására átjelentkezett a Bécsi Egyetem jogi karára. Hamar rájött azonban, hogy nem a törvények útvesztői között fogja megtalálni a hivatását, így rövidesen már az orvostudományi kar hallgatójaként járt be a szemináriumokra. Elkezdte Bécsben, majd folytatta Pesten, de 1844-ben végül mégis a császárvárosban állítják ki a diplomáját.

Bár doktorátusát botanikai értekezésével szerezte meg, néhány évre rá sebész- és szülészképesítést is kiérdemelt. Bécsben először a nagyhírű kórbonctani intézetben dolgozott, később a szülészeti klinikán lett asszisztens. Állásából sajnos elbocsátották, mivel lényegében csak helyettesített egy professzort, ekkoriban kezdte el foglalkoztatni egy külföldi utazás gondolata. Úgy tervezte, Dublinba megy, hogy ott praktizáljon, ezért angolul is megtanult. Az élet azonban nem a külföldi karriert tartogatta számára.

Egy velencei körútról visszatérve sokként érte az a hír, hogy barátja, a szintén orvos Kolletschka tragikusan elhunyt, míg ő távol volt. Kolletschka, mint kiderült, boncolás közben szerzett fertőzésben halt meg, és morbid módon éppen ez vezette rá Semmelweist, hogy megtegye a kor egyik legnagyobb felfedezését. Miután összehasonlította barátja és a gyermekágyi lázban elhalálozott anyák kórképét, rájött: a kórbonctani leletek egyeznek, az elváltozások azonosak.

763px-Ignaz_Semmelweis_1858

eskuvoikep

Az esküvői képük

felesege

Felesége

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
jarvany.jpg

A kolera: ez volt az első járvány, amit jól dokumentáltak, és nagyon fejlődött utána a közegészségügy

Cikksorozat indult a járványok történetéről, hogy segítsenek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit
MTI - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

A világjárványok évezredek óta végigkísérték az emberiség történetét, ám a 19. századi kolera volt az első, amelyet jól dokumentáltak - erről Fónagy Zoltán, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa beszélt. Most az intézet égisze alatt a járványok történetével foglalkozó új sorozat indult.

A történész szerint a sorozat célja az ismeretterjesztésen kívül, hogy segítséget nyújtson az embereknek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit. Mint mondta,

a járványok pusztítása az emberiség évezredes tapasztalata volt, történetük megismerése segíthet abban, hogy a mai ember ne úgy tekintsen erre a világméretű problémára, mint valamilyen ismeretlen eredetű veszélyre.

A sorozatból az is kiderül majd, hogy a mai orvostudományhoz, egészségügyi infrastruktúrához képest mennyire eszköztelenül néztek a járványokkal szembe évezredeken keresztül az emberek.

A hétköznapi élet története című blogon indított sorozat cikkeit olyan szakemberek jegyzik, akik eddigi munkásságuk alatt már foglalkoztak a járványok történetével. A szakértők a nagyközönség számára érthetően dolgozzák fel a témát.

hirdetés

A sorozatban a legnagyobb világjárványok, a pestis, a kolera, a spanyolnátha, a TBC mellett szó lesz majd a gyerekbetegségekről, a háborúkat követő vérhasjárványok és a harmadik világban pusztító betegségek történetéről, valamint kitekintést adnak a védőnői hálózat járványok megelőzésében játszott szerepére is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
PioXII_Coppi_Bartali.jpg

Kiderül-e az igazság XII. Pius pápának a II. világháború idején tanúsított magatartásáról?

Régóta várt ajtók nyílhatnak ki a történészek és múlt tisztázásának követelői előtt. Március 2-tól tanulmányozhatóvá váltak XII. Pius pápa (1939-1958) uralkodására vonatkozó dokumentumok a Vatikáni Apostoli Archívumban.
Göbölyös N. László - Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

Talán végre választ kap az utókor arra a kérdésre, hogy miért hallgatott a katolikus egyházfő a zsidók üldözésével és kiirtásával kapcsolatban a II.világháború idején. Pius ellentmondásos magatartása áll a középpontjában Rolf Hochhut A helytartó című világhírű drámájának, és ennek nyomán készült 2002-ben Costa-Gavras nem kevésbé nagy port felvert filmje, az Ámen.

Ebben a témában hosszú ideje két, egymásnak ellentmondó álláspont uralkodik. Az egyik szerint XII.Pius (Eugenio Pacelli) mindent megtett a zsidók megmentéséért, ugyanakkor óvatosnak is kellett lennie, hogy ne hozza veszélyes helyzetbe Európa katolikus lakosságát. Ennek a véleménynek a képviselői sürgetik a pápa szentté avatását, amelyet mindeddig nem sikerült keresztül vinnie a Szentszéknek. A másik szárny azt állítja, hogy Pius erkölcsi vezetőként megbukott: felemelhette volna a szavát és megállíthatta volna a Holokausztot anélkül, hogy egyházát veszélyeztette volna, amelyet a még a náci Németország is hatalomként tisztelt.

Ugyanakkor kezd erősödni egy harmadik nézet, amely a kérdést nem fekete-fehéren látja és mérlegre teszi a kor minden aspektusát, amelyben XII. Pius szerint kettős harcot kellett folytatni a nácizmus és a szovjet kommunizmus ellen, akiket a római katolikus egyház halálos ellenségnek tartott.

De ebben az összefüggésben figyelembe veszik azt is, hogy a katolikus egyházban elterjedt volt az antiszemita ideológia. (Az „istengyilkosság” vádját csak az 1962-65-ös II.Vatikáni Zsinat törölte az egyház dogmái közül). A Vatikán hivatalos lapjában, a Civiltá Cattolicában hemzsegtek a zsidóellenes hazugságok, és ezek az előítéletek az egyház legfőbb kiemelkedő alakjait is megfertőzték.

Példa erre Maximilian Kolbe lengyel pap, akit II. János Pál avatott szentté. Auschwitz-ba deportálták, ahol feláldozta magát egy fogolytársa helyett, ugyanakkor antiszemita nézeteket vallott, meg volt győződve arról, hogy egy nagy zsidó-szabadkőműves összeesküvés zajlik a világban és ennek hangot is adott.

hirdetés

Ennek a harmadik irányzatnak Piust egyfajta „hamleti” figurának állítja be, akinek nagy dilemmája a „beszélni vagy nem beszélni” volt.

Mindenesetre tény, hogy a II.világháború után a pápa sok zsidótól, zsidó vezetőtől kapott köszönetet a templomok, kolostorok mentési akcióiért. Maga a Vatikán is fogadott be üldözötteket és egy sor pap és apáca kapta meg  a Jad Vásem központtól a „Világ Igaza” kitüntetést. Az is igaz viszont, hogy nem tagadták ki Josef Tiso katolikus papot, aki a szlovák kollaboráns kormány elnöke volt 1939 és 1945 között és akit háborús és az emberiség ellen elkövetett bűnök miatt halálra ítéltek és kivégeztek.

Egy másik kulcskérdés: adott-e a pápa kifejezett utasítást az egyház részére a zsidók megmentésére? Eddig erre vonatkozóan nem találtak dokumentumot a Vatikán belső kommunikációjában.

Olaszországban sem a Szentszék, sem az egyház nem tiltakozott az 1938-ban hozott faji törvények ellen, csak arra szorítkoztak, hogy kegyelmet kérjenek a keresztény hitre áttérteknek és a katolikus polgárok zsidó házastársainak. Ez a hallgatólagos kollaboráció azzal magyarázható, hogy figyelembe vették azt az erős katolikus meggyőződést, mely szerint a zsidókat meg kell vetni, mert nem fogadják el Jézus Krisztust Messiásnak.

Róma zsidó közössége még emlékszik arra, hogy XII.Pius hallgatott, amikor 1943. október 16-án  a nácik behatoltak a gettóba és Auschwitz-ba deportálták az ott lévő férfiakat, nőket, gyermekeket, összesen 1023 embert. Elszállításuk előtt egy katonai kollégiumban tartották őket fogva, nem messze a Szent Péter bazilikától, „a pápa ablakai alatt”, ahogyan azt Ernst von Weizsäcker német követ, a későbbi nyugatnémet szövetségi elnök, Richard von Weizsäcker apja írta Berlinbe.

Most mindezekre a dolgokra, taktikázásokra fény derülhet. „Az egyház nem fél a történelemtől – jelentette ki José Tolentino de Mendonça bíboros, az archívum vezetője – Bizalommal tekintünk a tudományos kutatásra azzal a meggyőződéssel, hogy megérti cselekedeteink lényegét és szellemét.”

A Vatikán ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy rendelkezésre áll egy dokumentum arról a találkozóról, amely a római gettó megszállása idején jött létre Luigi Maglioni bíboros, vatikáni államtitkár és Weizsäcker között. E találkozóról már tudtak a történészek. A korábbi kutatásokból kiderült, hogy a vatikáni diplomácia óvatossággal apellált a nácik „emberiességére”, és arra hivatkoztak, hogy „e szörnyű háború alatt soha nem tett semmit Németország ellen.” Maglione azt mondta, hogy „a Szentatyának fájdalmat okoz, hogy ennyi ember szenvedését látja csak azért, mert egy másik felekezethez tartoznak.” Arra a kérdésre, hogy mit csinálna a Szentszék, ha a dolgok folytatódnának, a bíboros így válaszolt: „A Szentszék nem akar olyan helyzetbe kerülni, hogy nemtetszésének kelljen hangot adni, és ha mégis erre kényszerülne, az isteni gondviselésre bízná magát a következményeket illetően.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!