hirdetés
kefne.jpg

5 borzongató tény a legnagyobb írókról – mitől fél Stephen King?

És az megvan, hogy Hemingway profi torreádor volt?
Listverse - szmo.hu
2018. január 31.


hirdetés

A művészek gyakran extravagáns személyiségek, az írók pedig különösen érzékenyek. Ezt mind megértjük, de azért némelyikük olykor átlépte a határt. Íme néhány példa.

William S. Burroughs lelőtte a feleségét

A beatnemzedék egyik fontos alakjának leghíresebb könyve a Meztelen ebéd (1959), leghírhedtebb tette pedig a jelzett. Kemény drogos volt, s annak ellenére, hogy megházasodott és gyermeke is született, nyíltan homoszexuálisként élte az életét.burroghs

Sokszor megkérdőjelezték, hogy normális-e. Mindössze két évet kapott a gyilkosságért, mely valójában véletlen volt: egy játék (?) keretében a neje fejére helyezett üveg helyett fejen lőtte a nőt.

Edgar Allan Poe 13 éves unokahúgát vette feleségül

hirdetés

A holló című vers író-költője huszonhat volt, a lány 13, amikor feleségül vette. Tizenegy évig éltek boldog házasságban, amikor a Virginia Eliza Clemm tuberkolózisban elhunyt.poe

Az író műveinek elemzői szerint az írásokban megjelenő halott nők és a sok vér mind az elvesztett feleség okozta trauma jelei voltak.

Charles Dickens tudott hipnotizálni

Dickens egyike a legsikeresebb viktoriánus íróknak, máig népszerűek a művei. Érdekelték a természetfeletti dolgok, elég csak A karácsonyi énekre gondolnunk.dickens

Egy cambridge-iszellemklub tagja volt és a hipnózissal is komolyan foglalkozott. A környezetében élőket gyakran próbálta gyógyítani ezzel a módszerrel, állítólag sikerrel.

Ernest Hemingway profi torreádor volt

Az öreg halász és a tenger Nobel-díjas írója a múlt század húszas éveiben töltött el több időt a spanyolországi Pamplonában, ahol teljesen megbabonázták a bikaviadalok.hemingway

Végül annyira belehabarodott a dologba, hogy ő maga is megtanulta a torreádorkodást és amatőr versenyeken is részt vett. Azért jó, hogy nem váltott hivatást.

Stephen King retteg a 13-as számtól

A horrorirodalom élő klasszikusa egy konkrét betegségben szenved, mely több, mint babona, triskaidekafóbiának hívják. Fizikai tünetekben is jelentkezhet, így például pánikrohamban, s az USA népességének 10 százalékát érinti.king2

King extrém eset: mindentől retteg, ami a számmal kapcsolatos, 1984-ben például egész évben félt, mert háromszor is volt péntek 13-a, ekkor volt 13 éve házas, 13 éves volt a lánya és eddigre 13 könyvét adták ki. Lehet, hogy inkább bírnia kéne a számot.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
anna-szalon.jpg

9 év után bezár a Hadik Irodalmi Szalon, de más néven folytatódnak az estek

Juhász Anna irodalmár és a Hadik útjai különválnak, de a tervei szerint máshol, más formában folytatná az írókkal, költőkkel való beszélgetéseket.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 02.


hirdetés

Kilenc éve, hogy elindult Újbudán a Hadik Irodalmi Szalon. Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser ötlete volt, hogy a klasszikus díszletek között éledjen újjá valami a századeleji kávéházi kultúrából, abból az irodalmi-művészeti hagyományból, amely egész Budapestet átszőtte. A kávéházi irodalom tette lehetővé azt, hogy az irodalmi élet ne csak folyóiratok lapjain, levelezésekben és egyetemi szobák homályában működjön, hanem részévé váljon Budapestnek, a város életének, annak a pezsgő közéletnek, amely a századelő fővárosát jellemezte.

Az irodalom iránt érdeklődőknek Juhász Anna szalonjának elindulása előtt kevesebb terük volt arra, hogy ne csak könyvekből ismerjék az irodalmat, hanem találkozhassanak írókkal, költőkkel és a társművészetek képviselőivel. A szalon ugyanis nem szorítkozott sosem a szigorúan vett irodalomra, megjelenhettek itt képzőművészek, zenészek, színészek, akiknek a produkciói színesítették az esteket, sokat adtak hozzá az amúgy is gazdag kínálathoz.

103 est, több száz vendég és megannyi érdekes beszélgetés, produkció - ez volt Anna irodalmi szalonja az elmúlt 9 évben. A szalon ebben a formájában most bezár, és más néven működik tovább, a szervezők itt köszöntek el a közönségtől ma.

„Lezárult az életemnek egy jelentős része” - mondta a Szeretlek Magyarországnak Juhász Anna, aki büszke arra, hogy a Hadikban kilenc évig működhetett a szalon. „Az útjaink elválnak, a következő esteket máshol, de feltehetően hasonló formában szeretném megrendezni” - mondta az irodalmár, aki szerint az elmúlt évtizedben a szalonnak is köszönhetően pezsgő irodalmi élet bontakozott ki Újbudán, az emberek megszokták az esteket, mindig telt ház volt, és várták a havonta jelentkező újabb és újabb rendezvényeket.

Anna emellett tovább szervezi a New York Művész Páholyt, a Várkert Bazár 650 fős előadásait, amelyek mellé meg szeretné őrizni az irodalmi szalon bensőséges hangulatát is, most ezen dolgozik.

hirdetés

Arra a kérdésre, hogy sikerült-e elengedni azt a rendezvénysorozatot, amely összeforrt a nevével, azt válaszolta, hogy egyfelől rettentően nehéz volt, másfelől optimista, mert az új időszak új ötleteket és megvalósítható projekteket fog majd hozni. Szeretné azt hinni, hogy létrehozott valami sokak számára fontosat a budapesti művészeti életben, és a régi-új irodalmi szalon ezt fogja majd továbbvinni legalább ugyanennyi ideig, csak épp más helyszínen.

A szalon és más rendezvények eseményeiről a Szeretlek Magyarország is rendszeresen tudósított, de Juhász Anna ilyen különleges írásokat is nálunk jelentetett meg:

A szalont továbbra is Bonta Gáspárral közösen szervezik, aki ezután is a dizájnért és a megjelenésért felel majd.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
DSC_2650.jpg

„El kell jutnunk odáig, hogy felszabadítsuk saját magunkat” – beszélgetés Müller Péter íróval

Válságos időben a legjobb orvosság a lélek felszabadítása, a nevetés, a derű által – vallja Müller Péter, aki egy különös, egyszerre szórakoztató és alapos gondolkodásra serkentő regényt írt Világvége!!! címmel.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. november 14.


hirdetés

Világos, távoli tájakról származó kultikus szobrokkal övezet lépcső vezet fel az író szobájába. Müller Péter íróasztala mögött két nagy kínai jel. A Jüe – boldogság, öröm, és a Shen – szellem, isten jele. A vele szemközti falon egy gyönyörű Madonna-rajz, egy firenzei reneszánszkori alkotás másolata. Ebben a hangulatban kezdünk el beszélgetni a válság témájáról, és közben sokfelé bolyongunk.

- A világvége-várás évezredes hagyománya az emberiségnek. Sokszor egészen pontos időpontokat tűztek ki, például az ezredfordulókat, de emlékszünk a 2012 december 12-i „pánikra” is. Napjainkban ez már nem is annyira misztikus dolog, hiszen tudjuk, hogy a például klímaváltozással mekkora veszélyben vagyunk. Valóban megérett ez a civilizáció a pusztulásra?

- Ez a hatalmas kor lejáróban van, és ezt manapság minden ember tudja. Igaz, hogy igyekszik elhárítani magától ezt az érzést, de mindenki minden ponton látja, hogy ez a krízisnek olyan előrehaladott foka, ami már folytathatatlan. Te egyetlen okot említettél, a klímát, de a világválság a lét minden területére kiterjed. A pszichénk, a párkapcsolatunknak, a családi életünknek, a társadalomnak, a gazdaságnak és az egész természetnek az alapélménye. A halak is tudják a tengerben és a fák is az erdőben. Lehetetlen, hogy író erről ne beszéljen. Hamvas Béla, aki a krízist, melyet az emberiség idézett elő a Földön „létrontásnak” nevezte. Azt mondja: „A létrontása centrális helyen történik:

Vagyis egy központi, megnevezhetetlen helyen romlik el az egész. Ha most bárkit, akár egy egyszerű járókelőt kilőnének egy űrhajón, és egy másik bolygón megvizsgálnák a lelki habitusát, megállapítanák, hogy egy ez az ember egy mély válságban lévő világból került oda. Bennünk van. Bennem is. Ezt íróként nem tudom figyelmen kívül hagyni.

Nem tudok írni csupán a párkapcsolatokról, lelki zűrzavarainkról, egyéni gondjainkról, amikor egy olyan univerzális csődben vagyunk, amiért meggyőződésem szerint minden ember felelős. Nemcsak áldozatai, de tettesei is vagyunk a világnak, melyben élünk. Ezt nem szívesen ismerjük be.

hirdetés

Más kérdés – és ez a könyvemnek a lényege – hogy ami bennem a legmélyebben van, az a Bohóc, aki a fedőlapon van, derül a bajokon. Ő írta a könyvemet. Biztos vagyok benne, hogy minden ember legmélyén ott a derű, a boldogság. Isten szelleme lakik bennünk, s ezért lelke mélyén minden ember boldog. Csak ez nem jön a felszínre. El van fojtva bennünk.

Ezért van az, hogy a meditáció állapotában mindenki átéli a boldogságot. Én ezt a felszabadult derűt sokszor érzem, és igyekeztem az egész válságot onnan megközelíteni. Itt a fenti dolgozószobámban írás közben sokszor olyan hangosan röhögtem, hogy lentről a feleségem megkérdezte, hogy ki van nálam… Hagytam, hogy a Bohóc beszéljen, nevessen, derüljön, röhögje ki ezt az egész világot, amiben élek, és emelkedjen felül a bajokon. Ne féljek, hanem nevessek! Ez a könyvem alapihlete. Egy Bohóc igazából akkor vizsgázik, amikor szembesül az elmúlással.

- Akkor derül ki a lényege?

- Sokszor megnéztem Chaplin Rivaldafény című remekművét, ahol a két legnagyobb Bohóc, Buster Keaton és ő, utoljára komédiázik egy hatalmasat, és ez beletorkollik az elmúlásba. Chaplin saját halálából viccet csinál. Lezuhan egy ládába szorulva. Lehet, hogy eltört a csigolyája. De behozatja magát a törött ládában, és mosolyogva lekonferálja az elmúlást.

A derű a legfontosabb az üzenete a könyvemnek. Úgy gondolom, a legspirituálisabb mű, amit valaha írtam. Nemcsak arról van szó, hogy egy világnak vége van, hanem főleg arról, hogy egy új világ van születőben. Törvényszerű, hogy egy új világ megszületéséhez a réginek meg kell halnia. Más kérdés, hogy nagyon nehéz abban a stációban élni, amikor valami elmúlóban van. Mi egy elmúló kultúrában élünk, ami minden ponton csődöt mond. Ezt végigélni nagyon komoly sors-, és próbatétel. De ugyanakkor ez a legmélyebb tudás. Krisztus azt mondja: „Földbe esett magnak el kell halnia, hogy új élet teremjen.”. Ezt ő a saját halálára is érti. Én 1936-ban már beleszülettem a világvégébe, és azóta is válságból válságba lépünk. A mostani azért is annyira fenyegető, mert látom, hogy nem oldódott meg semmi. Lezárult a II. világháború a két atombombával. És a harmadik már nem következhet be, mert olyan rettenetes fegyverek vannak felhalmozva, amelyek Sámsonként magukkal ránthatják az egész emberi fajt. A nevetés, a derű azonban képes felszabadítani a lelkünket, az örömtelenség és a vidámság hiánya viszont bilincsbe köt.

- Éppen Chaplin mondta, hogy az ember az egyetlen lény, aki tudja, hogy meg fog halni, de a nevetéssel el tudja terelni róla a figyelmét. Sok olyan Bohócot ismerünk az irodalomból, a filmművészetből, akik kinevetik saját halálukat is, másfelől ott van ikertestvére, a Bolond,ki megnevetteti a királyt, miközben a szemébe mondja a legnagyobb igazságokat. A könyvbeli Bohóc mindkét szerepet betölti.

- Aki nevet bennünk, az halhatatlan. Az elmúláson nevetni nem azt jelenti, hogy félelmünkben nevetünk. Nem a félelem „elterelése” , hanem a legyőzése miatt nevetünk. A legnagyobb olasz filmrészlet, az Új szörnyetegekből egy színésztemetés, Alberto Sordival. Kimennek a gyászolók, zokognak, aztán felidézik, hogy a nagy komédiás milyen felejthetetlen mókákat csinált, és az egész gyászszertartás röhögő kórusba torkollik. Dalolva körültáncolják a sírt, és így vonulnak ki a temetőből. Az ott dolgozó kőműveseknek kifolyik a malter a kanalukból, a többi gyászoló döbbenten nézi, mi ez a vidám, szentségtörő csorda…Ezek az én testvéreim…

- Amikor 1996-ban meghalt keresztapám, Navarovszky Papp László, a neves sakkozó, hasonló jelenetnek lehettem tanúja. Csapattársai, barátai elsiratták, aztán elkezdték felidézni a „Navar” felejthetetlen poénjait, sztorijait…mire kiértünk a temetőből, már dőltünk a röhögéstől...

- Ha már a nevetésről beszélünk: nem tudok felidézni a képzőművészetünk történetében egyetlen teli szájjal nevető, boldog Krisztus-arcot. Csupa vér, szenvedés, komorság és kétségbeesés. A mi keresztény hagyományunkban nincs benne a nevető Jézus. Pedig János apokrif evangéliumában ott van, hogy halála előtt kivitte énekelni és táncolni a tanítványait. És azt mondja: „Aki nem táncol, nem ismeri meg az előtte-állót… ha pedig körtáncomat követed, nézd meg magad bennem..”. Vagyis a vidám tánc tanításának lényege. Ezt jézusi igét elvermelték valaha egy holt-tengeri a barlangba. Nem késő bele kelleni tenni az Evangéliumokba, hogy derűs legyen a kultúránk..

- Mint ahogyan ezt érezzük, amikor az amerikai fekete gyülekezeteket látjuk-halljuk gospeleket énekelni…

- Az ösztön természetes bölcsessége felülírja a szomorúságot! A vérükben van ez a tudás. És állítom Neked, hogy ezt mindenki tudja, akit a Zene megérint. Füst Milán esztétikájában azt írja, hogy ha az embert valami gyász, bánat, szenvedés éri, nem tud alkotni. Csak akkor, amikor felszabadul!

Én is azt akartam, hogy felszabaduljon az olvasó, hogy rájöjjön: életünk nemcsak valaminek a vége, hanem egy általunk még nem ismert csodálatos újnak a kezdete. Ez a vajúdás utolsó stációja, ami nehéz az anyának és nehéz a magzatnak is. Abban a pillanatban, amikor világra jön, a sírás az első reakciója. Ahhoz, hogy az új életét elkezdje, egy kicsikét fel kell nőnie.

Az a leggyönyörűbb pillanata egy anyának, mikor látja a csecsemőjét mosolyogni. Akkor lett igazán ember. Ha művészettel foglalkozunk, ebből a mosolyból kell kiindulnunk. Ez az ihlet gyökere.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
kőhalmi_dedik_fb.jpg

Kőhalmi Zoltán és a mindenparódia – elolvastuk a Dumaszínház sztárjának első könyvét

„A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit - Avagy 101 hulla Dramfjorban” egyszerre hökkent meg és hoz valamiféle elvárhatót. Egy bonyolult és összetett humorú művet kapunk egy szerteágazó gondolatvilágú humoristától.
Malinovszki András; fotók: Dumaszínház - szmo.hu
2019. szeptember 27.


hirdetés

Mikor először érkeztek hírek arról, hogy Kőhalmi Zoltán is belép a könyvszerző stand up comedysek táborába, bizonyára hozzám hasonlóan sokakon örömmel vegyes kíváncsiság (vagy kíváncsisággal vegyes öröm – ez a regényből kiderül) lett úrrá: a magyar humor egyik legsikeresebb állócsillagától feltehetőleg senki nem számított sekélyes bulvárkönyvre, de az eredmény még így is minden bizonnyal sokaknak meglepetés lett.

Nem szokás könyvismertetőbe köszönetnyilvánítást biggyeszteni, én most mégis megteszem: hálás vagyok Kőhalmi Zoltánnak, hogy miatta kénytelen voltam megtudni, hogyan találom meg a billentyűzeten az ø karaktert. (Nektek nem árulom el, meg fogtok lepődni.) A tulajdonképpeni norvég „ö” betű nagy szerepet játszik a regényben, a szerző ugyanis az előzetes híreszteléseknek megfelelően tényleg majdnem minden ö-t kicserélt ø-re – és hogy ezt mennyire nem öncélúan tette (és hogy hol miért nem), arra a regény megfelelő pontjain jövünk rá. Mint ahogy sok más logikai érdekességre is. De ne szaladjunk ennyire előre.

Kőhalmi regényéről nehéz bármi konkrétat és határozottat állítani – voltaképpen még azt is, hogy regény-e egyáltalán.

Mióta ismert lett a könyv nagyjábóli sztorija és borítója, a legtöbb helyen – jobb híján – krimiparódiaként hivatkoznak rá. Van benne valami, de a teljes igazságot messze nem fedi. Maga a szerző meséli több helyen, hogy élete első könyvének a Minden könyv címűt szánta, melyben lényegében minden könyvműfaj alapparódiáját megírta volna – azzal az ironikus szándékkal, hogy ezután soha, semmilyen más könyvet ne kelljen elolvasnunk.

A Minden könyv egyik fejezetéből kelt önálló életre A férfi, aki megølte..., ami egyfajta "mindenparódiává" nőtte ki magát: a krimi műfaján kívül kifigurázza a japán történelmi regényeket, a romantikus vámpírsztorikat vagy épp a kis, cuki rovarokat főszerepeltető meséket. Mikor a Litkai Gergely moderálta könyvbemutatón Kőhalmi részleteket olvasott fel a különböző fejezetekből, még nem volt teljesen világos, ezeket hogyan gyúrja össze koherens egésszé. Azonban mindenkit megnyugtathatok: az eredmény remek, és a szerzőhöz méltóan logikailag kikezdhetetlen lett.

hirdetés
null

Az alaptörténet szerint adott egy (majd később még megszámlálhatóan sok) gyilkosság, aminek felderítésére egy végtagjait a regény során folyamatosan elveszítő ezredes, egy, a dramfjordi rendőrség épületében felnevelkedő tinilány, a későbbiekben pedig egy rendőr bal agyféltekéjét megöröklő rendőrkutya vállalkozik. Hektoliternyi kávé és kéregzuzmópárlat, valamint abszurd és roppant vicces karakterek között lavíroznak a megoldás felé – bár ennek a történet nagy részében semmi nyoma.

A könyvbemutatón is szóba került, hogy kiknek lehet nehéz dolga a művel. Mindenekelőtt a tördelőknek, akik valószínűleg ritkán dolgoznak fejjel lefelé írt karakterekkel, hieroglifákkal vagy az etruszk ábécé betűkészletével. (De, lássanak csodát, ezek a furcsaságok is működnek a szövegben.) Ezen kívül a lehetetlenre vállalkoznának azok is, akik hangoskönyvet, filmet vagy akár csak fordítást készítenének Kőhalmi írásából. Talán soha nem készült még magyar irodalmi mű, amelyet ennél jobban kizárólag olvasásra szántak volna: hangban vagy képben a legtöbb fordulat egyszerűen visszaadhatatlan.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
finn_konyvcsomag4.jpg

Zseniális módszerrel szerettetik meg az olvasást a kamaszokkal Finnországban

A tankönyvek mellé olvasnivalót is kapnak ajándékba iskolakezdéskor a felső tagozatosok. Természetesen a koruknak megfelelő tartalommal.
Mosonyi-Káczán Szilvia írása a Finland News blogon - szmo.hu
2019. október 08.


hirdetés

Hallottál már a sisu-ról (a finnek sziszunak ejtik)? Ez az a titkos esszencia, ami átsegíti őket a nehéz helyzeteken. Mindez találkozott a magyar virtussal és megszületett a Mosonyi-Káczán Szilvia blogja, a Finland News.

VÉLEM.ÉN.(Y): Nemrég az online portálokat pásztázva egy olyan fotó került elém, melyen felső tagozatos diákok boldogan nézegetik a nekik szánt új könyveket az iskolában. A könyvekkel teli dobozok tárva-nyitva. Az érdeklődés, a lelkesedés őszintének tűnik…

Olvasni kezdtem a képhez tartozó cikket, s kiderült,

nem csak egyetlen intézmény tanulói kaptak könyvcsomagot, hanem minden egyes felső tagozatba megérkezett a több mint 100 könyvből álló ajándék. A Kulturális Alapítvány ezzel kívánja támogatni a fiatalok olvasástudását és olvasási kedvét a tanév elején. De jó, ilyen is van! – gondoltam magamban, mert lelkesedni akkor is ér, ha nem hazai vonatkozású a hír. Mindez ugyanis Finnországban valósult meg.

Az YLE újságírója szeptember elején ellátogatott Tampere város egyik iskolájába a téma kapcsán. Az adomány minden úgynevezett yläkoulu diákjához (7-9. évfolyam) megérkezett a napokban. Talán tényleg nem az újságírók jelenlétének tudható be, hogy a diákok izgalommal nézték meg a csomag tartalmát, és igyekeztek már előre lecsapni a számukra legsokatígérőbbnek tűnő könyvekre.

Forrás: YLE

hirdetés

Az egymillió értékű támogatásból a Finn Gyermekkönyv Intézet állította össze a csomagot a fiataloknak. Igyekeztek az adott korosztálynak leginkább megfelelő választékkal előrukkolni.

Külön figyelmet fordítottak a fiúk olvasási szokásaira,

mert bizony Finnországban (is) keményebb és rafináltabb küzdelmet kell vívni értük, mint a nőnemű olvasókért.

A könyvválaszték igen vonzóra sikeredett, az ötletgazdák valóban a 7-9. osztályosok olvasástudására kívántak pozitív hatással lenni.

A három doboznyi olvasmány egyike sem afféle kiselejtezett, senkinek sem igazán kedvére való iromány. Nem is holmi poros, a távoli történelmi időkbe visszatekintő, veretes, és szinte reménytelenül befogadhatatlan papírköteg (a kamaszok többsége szempontjából).

Sőt még csak az sem mondható el róluk, hogy egy szűk (tudós, politikus vagy egyéb bennfentes elit) réteg által, főként a saját körük számára íródott, komoly betűhalmaz díszpéldányai lennének, amelyek szépen mutatnak majd a polcokon, ahol aztán roppant csinosan, de egyre kétségbeesetten várják, hogy az érdeklő tizenévesek mikor kezdik őket végre átlapozni, vagy legalább megközelíteni. (Ezzel egyáltalán nem azt kívánom állítani, hogy a történelem poros, a történelmi olvasmányok befogadhatatlanok, vagy hogy a szépirodalom nem kortárs művei nem értékesek és nem élvezetesek. Pusztán arra vonatkozik a megjegyzésem, nem mindegy, kit mivel kínálunk, ha rá szeretnénk szoktatni valamire. És az sem mindegy, hogy ki, milyen céllal és milyen olvasnivalóval ajándékozza meg az oktatási intézményeket.)

Ami Finnországban már 20 évvel ezelőtt is feltűnt, hogy ott bizony mernek szórakoztató irodalmat adni a gyermekek kezébe.

Az iskolákban nemcsak az irodalomtörténet klasszikusait kell/lehet olvasni, hanem sok minden mást is. A nagy klasszikusokat merik egyszerűsített nyelven, rövidítve, könnyített kiadásban megjelentetni. Nem számít ez sem szentségtörésnek, sem a kánon gyalázatos arculcsapásának. A cél az olvasás megszerettetése, az élményalapú megközelítés.

Ha már megvan a kedv, megvan a gyakorlat és a lendület, akkor idővel a mélyebb mondanivaló, az elvontabb tartalom megértése is lehetségessé válhat. Az sem kizárt, hogy az olvasás megkedveléséhez nem a szépirodalom, hanem mondjuk az ismeretterjesztő szövegek segítségével jut el valaki. A lényeg, hogy megtörténjen az áttörés. Finnországban nem kell egyéni utakat bejárnia azoknak a pedagógusoknak, akik ezt az irányvonalat szeretnék képviselni az oktatásban, hiszen eleve így épül fel a tanterv, ez jellemző a taneszközökre, ez a természetes, ez az alapvetés.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!