hirdetés
petycim.jpg

4400 kilométert gyalogolt Budapesttől Lisszabonig

Vizy Péter semmilyen járműre nem szállt fel 5 hónapos zarándokútja során. Kevesebb pénzt költött, mintha itthon maradt volna.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. április 10.


hirdetés

A spanyolországi El Camino, vagyis a Szent Jakab-út évszázadok óta hatalmas népszerűségnek örvend: zarándok-autópályának is nevezik, annyian mennek rajta végig évről évre akár vallási okokból, akár életük valamilyen fordulópontjához érve. Magyarországról is sokan teljesítik, Vizy Péter azonban messze kiemelkedik a mezőnyből: két éve nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy Budapestről indulva gyalogol el Santiago de Compostelába. Végül annál is tovább, egészen a portugál fővárosig jutott, és azóta is a hosszútávú túrázás szerelmese. Motivációiról, átélt élményeiről és további hasonló terveiről mesélt.

– Mikor jöttél rá, hogy szeretsz több száz (sőt ezer) kilométereket gyalogolni?

– Pár napos túráim gyerekkoromban is voltak már, de komolyabbá akkor vált a dolog, amikor három éve besokalltam az állandó hétköznapi rutintól és elhatároztam, hogy mindenből kiszakadva lelépek egy időre. A spanyol útról (vagyis a klasszikus El Caminóról) először édesanyámtól hallottam, és rögtön megtetszett a gondolat. Regisztráltam egy internetes útitárskeresőre, két héttel később pedig már úton voltam Spanyolország felé.

Egy hónap alatt teljesítettem a 800 kilométeres utat, ami után úgy jöttem vissza, mintha kicseréltek volna. A Camino-hangulat hihetetlen módon megváltoztatja az embert. Sokkal nyitottabb leszel tőle, hiszen a világ minden tájáról érkeznek a zarándokok, akikkel hasonló célból vannak ott, és együtt éled át velük az élményt. Annyira megfogott az egész, hogy nem volt kérdéses: folytatni akarom.

pety1

– A következő lépés már rögtön a hosszú út volt?

– Nem, először még a 200 kilométeres magyar szakaszt teljesítettem. Erről viszonylag kevesen tudnak, pedig létezik: Budapesten a Clark Ádám térről indul, felmegy a Normafához, majd tovább Makkosmária és Zsámbék felé. Az osztrák határhoz közeli Lébényig, az ottani Szent Jakab templomig tart, de el lehet menni egészen a határig, ahol becsatlakozik a Camino ausztriai szakaszába. Az irányt ugyanúgy kagylószimbólumok jelzik, mint Spanyolországban. Egy barátommal mentem végig rajta 2013 decemberében, bő egy hét alatt.

"
A végállomáson, Lébényben megláttam egy jelzőkövet, amelyen az állt: Santiago de Compostela még 3210 kilométer. Egyből az jutott eszembe, hogy megvan a vége és az eleje, nehogy már a közepét kihagyjam...

Hazajöttem, és szinte azonnal elkezdtem szervezni.

Névjegy

Vizy Péter 1983-ban született Budapesten. Érettségi után multimédia-fejlesztő OKJ-s képzésre járt. Amikor itthon van, logisztikával és fuvarszervezéssel foglalkozik, megszakításokkal hét éve dolgozik ugyanannál a cégnél (a hosszabb útjai előtt mindig kilépett, de hazaérve újra felvették)

A gyaloglás mindig közel állt hozzá, gyerekként cserkész volt, majd egyre több teljesítménytúrán indult. Emellett futni is szokott, többször részt vett már a Spartan Race terep-akadályfutó versenyen.

pety5

– Hogy állsz a zarándoklat spirituális oldalához? Ez is fontos számodra, vagy inkább egyfajta erőpróbaként, kihívásként tekintesz rá?

– Nem vagyok vallásos, a már említett hangulaton túl mindig is elsősorban a teljesítményrésze motivált. Ennek ellenére tény, hogy történtek olyan dolgok az úton, amelyeknek én is megláttam a spirituális oldalát. Saját teóriám is van erre: szerintem egyfajta folyosót képez az a hihetetlen mennyiségű pozitív energia, amit a több évszázada erre járó zarándokok hoznak magukkal.

Bár nem nagyon hiszek a csodákban, többször is átéltem olyasmit, amire nehezen lehet más jelzőt használni. Volt például egy srác, akinek a bakancsa teljesen feltörte a lábát. Nagyon szenvedett miatta, végül belátta, hogy muszáj lesz újat vennie, mert ebben egyszerűen nem tud továbbmenni. Másnap a pusztában gyalogolva végleg elege lett és azt mondta, hogy nem érdekli, a következő alkalommal eldobja.

Miután ez elhangzott, pár kilométerrel odébb egy jelzőkövön találtunk egy tökéletes állapotban lévő bakancsot, benne egy virágszirommal. Felpróbálta, pontosan az ő mérete volt. Onnantól abban ment végig.

Vagy említhetném azt is, amikor annyira megerőltettem az egyik térdszalagomat, hogy teljesen begyulladt. Konkrétan nem tudtam menni, visítottam a fájdalomtól, amint ráléptem. Jobb híján leültem, és nem sokkal később arra jött egy nővér. Kaptam tőle kenőcsöt és térdfixálót, így tudtam folytatni az utat. Egy másik alkalommal egy Ohio-i angoltanárnővel mentem együtt több napon keresztül, aki gyakorlatilag folyamatosan tanította nekem a nyelvet. Rengeteget fejlődtem neki köszönhetően. Ez is egy olyan dolog volt, amit nagyon szerettem volna, az út pedig megadta.

pety8

pety3

– Térjünk vissza a hosszú utadra: hogyan vágtál neki, milyen szakaszokra bontottad?

– Először akartunk térképet nyomtatni, de A/4-es lapokra bontva egy nagy doboznyi mennyiséget tett volna ki, így végül hagytuk az egészet. Útikönyveink se voltak, teljesen rábíztuk magunkat a jelzésekre. Induláskor még egész kis csapat kísért el bennünket, összesen 17-en vágtunk neki. A kísérő csapat utolsó tagjai Győr környékén szakadtak le, onnantól két barátommal mentem tovább, akit az első spanyol utamon ismertem meg.

Átértünk rendben Ausztriába, onnan kezdődött számomra az új terep. Az éjszakákat főleg kolostorokban töltöttük – ezek azért nagyon jók, mert a legtöbb helyen fullos zarándokszállásokat építettek ki, amit a helyiek alig használnak. Úgy voltunk vele, hogy ha már eddig eljutottunk, menjünk tovább legalább a svájci határig. Így is lett, Tirolban el voltunk ájulva a látványtól, majd azzal a lendülettel átkeltünk a határon. Svájc is lenyűgözően gyönyörű hely, alig foglalkoztunk azzal, hogy tudunk haladni, mert teljesen lekötött minket a táj.

– Mekkora felszerelést vittetek magatokkal?

– Nekem 15 kilós csomagom volt, benne önfelfújó matrac, sátor, hálózsák, meleg ruhák, váltócipő és zokni. Illetve egy pár túraszandál is, amit Győrben vettem meg. Ez a súly viszonylag soknak számít, egy átlagos zarándok 8-10 kilóval szokott útnak indulni, de nekünk ugyebár figyelni kellett az időjárási szélsőségekre, hiszen még alig tavaszodott, amikor elkezdtük. Az osztrák hegyekben hó is volt még bőven, Svájcban pedig napokig szakadt az eső.

pety4

pety9

– Zarándokszállások ott is végig voltak?

– Nem, idővel már extrémebb helyeket is be kellett vállalnunk.

"
Sokszor aludtunk sátorban, sőt buszmegállóban, kikötőben és még nyilvános vécében is.

Persze utóbbit nem úgy kell elképzelni, mint ami Magyarországon megszokott: patikatisztaság volt padlószőnyeggel, semmiben nem szenvedtünk hiányt. Genfben pedig egy magyar zarándoknál szálltunk meg, aki addig egyedüliként ment végig nőként ugyanezen az úton.

Odaérve megint csak azt mondtuk magunknak, hogy ha idáig eljöttünk, menjünk már át Franciaországba... Így is lett. Az elején még ott is sokat sátraztunk, majd bekerültünk egy nagyon komoly, önkéntes szállásadó rendszerbe. Kicsit olyan ez, mint a Couchsurfing, azzal a különbséggel, hogy zarándokok számára van fenntartva és a házigazdák abszolút semmit nem tudnak az érkezése előtt a vendégről. Tehát nem kis bizalom kell hozzá. Gyakorlatilag jó két hétig címről címre mentünk, a távozásunkkor mindig értesítették a következő önkéntest, aki nagyjából 25-30 kilométerre lakott. Végül a 97. napon átértünk Spanyolországba, ahonnan két évvel korábban elindultam.

pety7a

pety13

Facebook és blog

Peti saját Facebook-oldalt is létrehozott Petycamino néven, elsősorban azért, hogy az ismerősei képben legyenek, merre jár éppen. A dolog azonban hamar túlnőtt ezen: mire Spanyolországba ért, már 600-nál is több követője lett, ma pedig 1100 felett jár. Olyan is akadt, aki ennek köszönhetően eleve tudta, hogy érkezni fog. Voltak zarándokok, akik név szerint mentek oda hozzá.

Az út során végig naplót vezetett, amit egy külön erre a célra regisztrált blogon tett közzé, miután hazaért. Méghozzá csúsztatott valós időben, tehát annak megfelelő időközönként frissítve, ahogy megszülettek a papírra írt bejegyzések. Ennek köszönhetően ő maga is még egyszer át tudta élni az egészet.

– Fürdeni, tisztálkodni mennyire tudtatok közben?

– Ez nagyon változó, a rekord talán hét nap volt fürdés nélkül, de ilyen szerencsére csak egyszer fordult elő. Ausztriában például patakban is tudtunk mosakodni. Egyébként vicces volt, hogy a spanyol út kezdetéhez érve

"
hirtelen ott találtam magam egy csomó nulla kilométeres zarándok mellett, akik frissen borotválva, tiszta ruhában készültek a startra. Csodálkoztak is rendesen, hogy kerülök oda csapzottan, hatalmas szakállal.

Ekkorra egyébként mindkét társammal elváltunk egymástól, a tempóbeli különbségek miatt úgy döntöttünk, külön megyünk tovább.

A spanyol út végére érve Finisterrában megpihentem pár napot, de úgy voltam vele, hogy még mennék. A portugál utat választottam, amit ugye a legtöbben épp a másik irányba tesznek meg, én viszont velük szemben indultam el. Eljutottam Lisszabonig, időztem ott kicsit egy frissen megismert magyar zarándokkal, majd hazarepültem. Eredetileg Bécsbe szerettem volna érkezni és onnan gyalog befejezni, de annyival drágább lett volna a jegy, hogy végül egyenesen Budapestre mentem. Viszont azt mégsem akartam, hogy így legyen vége, ezért édesapámmal a reptérről elvitettem magam Vértesszőlősre, és onnan sétáltam vissza. Ezzel együtt lett 4400 kilométer a teljes táv, bő öt hónap alatt.

pety11

Santiago de Compostela, katedrális

pety10

Itt még a portugál szakasz előtt

– Mit éreztél a végén?

– Nagyon nehéz volt visszailleszkedni a monoton mindennapokba. Bár a munkám miatt nem kellett aggódnom, mert visszavettek a céghez, de így is nagyon nehezen ment a váltás.

"
Lényegében az életem részévé vált, hogy reggelente felkapom a bakancsot meg a hátizsákot, és megyek tovább. Otthon, az ágyamban felébredve is jó ideig ez volt az első gondolatom.

Ősszel még úgy-ahogy megvoltam rövidebb túrákkal, de amint beköszöntött a tél, elkezdtem tervezgetni a következő nagyobb utamat, mert egyszerűen szükségem van rá.

A rákövetkező évre, 2015-re a Via de la Platát (magyarul Ezüst utat) néztem ki, ami Sevillától indul Santiagóba, nagyjából 1000 kilométeren át. Mindenki azt mondta róla, hogy tavasszal és ősszel érdemes teljesíteni, mert nyáron elképesztő a hőség. Én meg nyilván augusztus elején indultam el, mikor máskor? Malagába repültem egy lengyel világutazó sráccal, Sevilláig az első kétszáz-valahány kilométert teljesen járatlan utakon tettük meg, sokszor konkrétan az autópálya mentén. Ja, és persze alsó hangon 40 fokban, árnyék nélkül. Mondanom se kell, mindenki hülyének nézett minket.

Összefoglaló videó a 2015-ös útról:

Petycamino 2015

Petycamino 2015

The movie :D

Posted by Petycamino on Satarrrday, Septembarrr 5, 2015

– Budapesttől Lisszabonig elgondolkodtál rajta bármikor, hogy járműre szállsz?

– Nem, annyira erősen a fejemben volt az elhatározás, hogy végig gyalog megyek. Oké, egyetlen kivétel akadt: amikor egyik este szakadó esőben, 40 kilométer után sem találtunk szálláshelyet, megállt mellettünk egy terepjárós fickó. Kérdezte, hol szállunk meg, mire azt feleltük, hogy fogalmunk sincs. Ne vicceljünk, elvisz minket, aludjunk nála. Na, ekkor beszálltunk a kocsijába arra a nagyjából öt kilométerre, ami a lakásáig hátravolt. Viszont másnap megkértük, hogy ugyanoda vigyen minket vissza, ahol felvett, így a célhoz végső soron semmivel nem kerültünk közelebb.

pety2

– Mennyi pénzből lehet kihozni egy ilyen utat?

– Próbáltunk csak étel-italra költeni, de néhányszor azért kénytelenek voltunk fizetős szálláshelyeket is igénybe venni. Összesen olyan 1100 eurót (kb. 370 ezer forint – a szerk.) költöttem, amit ha lebontasz öt hónapra, szerintem kevesebb, mint amennyiből itthon kijöttem volna. Egyedül a repülőjegy volt még plusz tétel, illetve a túraszandál, amit Győrben vásároltam.

– Voltak veszélyes helyzetek?

– Főleg Portugáliában kellett biztonsági játékot játszanom, mert ott sokat voltam egyedül. Ha legalább két-három sátor van felverve valahol, nemigen jön oda senki, de társaság nélkül adódhatnak neccesebb szituációk. Előfordult például, hogy épp letáborozni készültem, amikor egyszer csak megállt mellettem egy motoros fazon és elkezdte csóválni a fejét, hogy ez neki nagyon nem tetszik. Akkor végül arrébb mentem még néhány kilométerrel.

A tiroli Arlberg-hágón a nagy sziklákkal kellett vigyázni, mert ha rosszul lépsz, könnyen elvesztheted az egyensúlyod és beeshetsz közéjük. Emellett még a falkába verődött kóbor kutyák okozhatnak kellemetlenséget, többször előfordult, hogy menekülnöm kellett előlük. De idővel megtanultam kezelni őket: egy megfelelő méretű bot kell hozzá, illetve hogy ne félj, mert azt megérzik.

pety14

Peti saját tervezésű tetoválása: egy labirintus, középen a Camino kagylószimbólumával, szélein pedig iránytűvel

– Hová mész legközelebb?

– Április 20-án indulok el ismét, méghozzá édesanyámmal, aki már régóta tervezi, de most végre összejön neki. Közösen megcsináljuk a spanyol utat (én már harmadjára), majd ő hazajön, én viszont átrepülök Barcelonába, onnan pedig Franciaországba a GR10 nevű útra.

Ez Európa egyik legszebb és egyben legnehezebb túraútvonala, ami a Pireneusok hegyvonulatán halad végig több mint 670 kilométer hosszan. Összesen 48 kilométer szintkülönbség van benne, tehát egész nap le-föl kell menni.

Ha pedig ez is megvolt, a Camino Norte nevű zarándokutat is lenyomom, ami Spanyolország északi partvidékén fut Composteláig. Így lesz nagyjából 2700 kilométer a teljes táv, már nagyon várom.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés

„Egy euróért vettünk házat Olaszországban" – ez történt utána

Három friss tulajdonos meséli el, hogy mi történt velük, miután szerencsét próbáltak és házat vásároltak Olaszország újjáéledő településein.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 15.


hirdetés

Mi is többször írtunk már azokról az olasz kisvárosokról és falvakról, melyek 1 euróért kínálnak festői környezetben álló házakat annak reményében, hogy az adott település és annak népessége az új lakóktól majd újult erőre kap.

Az ár azért ilyen alacsony, mert ezek az épületek általában jelentős felújításra szorulnak, ez pedig az új tulajdonos feladata.

Általában megszabják, hogy erre mennyi idő áll rendelkezésre, illetve azt is, hogy mennyi idő után lehet ismét eladni az ingatlant. Cserébe azonban sokszor nemcsak új ház, de "új élet" is jár, többnyire távol a nagyvárosok lelketlen mókuskerekétől.

Az első ilyen kezdeményezés 2008-ban, Salemiben volt, az akkor nem járt sikerrel, az önkormányzat csődje, a maffia felbukkanása és a házak igen rossz állapota miatt. Gangiban viszont működött a terv, száz ingatlanra ezren jelentkeztek és a felújítást követően a városka teljesen kivirágzott.

hirdetés

Az elmúlt évben Szicíliától kezdve az Alpokig számos település tett hasonló ajánlatokat annak érdekében, hogy új lakosokat vonzzon a haldokló közösségek újjáélesztésére és mindez felkeltette a média érdeklődését is, de sokakban megfogalmazódott az is, hogy "túl szép, hogy igaz legyen".

Vajon tényleg volt, aki nem csak álmodozott, hanem vásárolt is? És utána mi történt? Nem álltak útjába a bürokratikus akadályok, esetleg a nyelvi nehézségek, vagy épp a helyiek? Vajon nem bánták meg a vásárt?

A CNN ezért több olyan "1 eurós polgárt" is kikérdezett, akik éltek a lehetőséggel és vettek egy egy eurós ingatlant.

A 27 éves Morgane Guihot 31 éves férjével ugrott fejest a "dolce vitába".

Morgane, aki a franciaországi Nantes mellől érkezett, az első vásárlók között volt és Szicília szívében, Mussomeli ősi, kanyargós utcáiba szeretett bele.

A körülbelül egy kávé áráért vásárolt 50 négyzetméteres ház számukra második otthonná vált, melyet hamar fel is újítottak. Kifestették és a padlót is rendbe hozták, már csak a fürdőszoba befejezése van hátra.

"Mivel mindketten kézművesek vagyunk és értünk az ilyesmihez, a munka nagy részét magunk végeztük és nagyszerű volt látni, hogy a kétszobás házunk újra életre kel"

- mondja a büszke tulajdonos, a 15 négyzetméteres, panorámás teraszra pedig különösen büszke.

Ők két gyermekükkel nyaralóként fogják használni a házat a karácsonyi és nyári szünetekben.

Elmondásuk szerint a franciaországi árak után rögtön felkeltette az érdeklődésüket az itteni akció, de ami igazán megfogta őket, az a hely bája volt, illetve a helyiek kedvessége.

Annak is örülnek, hogy ez a város közel van sok csodás szicíliai látnivalóhoz és nincs úgy elszigetelve, mint sok kis település.

hirdetés

"Van itt minden, amire szükséged lehet, boltok, szupermarketek. Egy kellemes életmód vár rád, egyszerűen nagyszerű"

- mondják és szerintük nem is jött szembe semmiféle kellemetlen meglepetés.

Az ingatlaniroda dolgozói segítettek nekik a procedúrában és a fordításban is. A ház pedig alapvetően jobb állapotban volt, mint amire számítottak. Már azt is kitalálták, hogy a későbbiekben Mussomeli lehet a nyugdíjas mennyország számukra.

Míg sok vásárló szerelembe esett az egy eurós árakkal, néhányuk végül a drágább, jobb állapotban lévő házak felé mozdult el.

A Mussomeli 1 eurós épületeiben tett hosszú körút után Patrick Janssen belga üzletember magasabb áron választott egy „superior” házat, amelyet már majdnem teljesen felújított.

Akárcsak a legtöbb nézelődőt, úgy őt is a médiafelhajtás és az új élet ígérte csábított az olasz városkába.

"Őszinte leszek, nem vásároltunk 1 eurós házat. Megmutattak nekünk 25 olyan régi épületet, amelyek közül a legtöbb jelentős javításra szorul, így a végén egy 10 szobás épületet választottunk 10 000 euróért (~3 millió 350 ezer forint), és még több pénzt fektettem be a felújításba"

- meséli. Őt elsősorban nem az anyagiak, hanem az időfaktor tántorította el az 1 eurós vásártól.

Szerinte egy olyan épület felújítása éveket vett volna igénybe. Ráadásul így lett egy olyan háza, ami akár 20 év után is családi fészekként funkcionálhat majd 5 gyermekének. Egyelőre pedig nyaralóként használják, a hely szépsége pedig arra sarkallja Patrickot, hogy itt képzelje el idős éveit.

"A belga emberek nem pihennek. Az élet itt egyszerűbb, a város hangulatos és a környező természet vonzó. Ideális az 'akkumulátorok' feltöltésére és a méregtelenítésre.

Valójában nagyon meglepett, amikor azt tapasztaltam, hogy Szicíliában sokkal könnyebb házat vásárolni és felújítani, mint Belgiumban."

És van olyan is, akit valami erősebb dolog vonz Olaszországba az áraknál, például a DNS és az ősök.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
fuzerivar1.jpg

Füzéri vár: Újjáépítik Magyarország egyik legszebb várát, ahol egy ideig a Szent Koronát is őrizték

2025-re készülhet el teljesen, és a látogatók számára megelevenedik az a középkori hangulat, amellyel átélhetővé válik a történelem.
MTI, Fotó: Vajda János - szmo.hu
2019. november 23.


hirdetés

Várhatóan 2025-ben fejeződik be a füzéri vár felújítása, amely a Nemzeti Várprogram első teljesen befejezett projektje lesz. A beruházás mintát adhat a többi erődítmény későbbi felújításához is - mondta a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára.

Tuzson Bence a füzéri várfelújítás második ütemének kezdetét jelző időkapszula elhelyezési ünnepségén elmondta: a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében körülbelül

38 várunk és kastélyunk újul meg mintegy 68 milliárd forintos keretből. Jelenleg 12 projekt zajlik, amelyekből hat a jövő évben lezárul

hirdetés

A füzéri beruházás második üteme 2021-ben fejeződik be, 2025-re érhet véget a teljes beruházás. Az építkezéssel nemcsak a falakat és a tetőket húzzák fel, de a látogatók számára megelevenedik az a középkori hangulat, amellyel átélhetővé válik a történelem.

Füzér és a füzéri vár jelentős történelmi események tanúja volt, hiszen a terület Bánk bán tulajdona volt, 1235-től királyi birtok, utána pedig olyan neves családok birtokolták, mint a Nádasdyak vagy a Perényiek. 1526-27-ben Perényi Péter koronaőr az erődítményben őrizte a Szent Koronát. Később a vár áldozatául esett az osztrák hadsereg rombolásának, ami miatt 300 éven át "Csipkerózsika álmát" aludta az erőd, ebből ébredt most fel - közölte az államtitkár.

Virág Zsolt, a Nemzeti Kastélyprogramért és Nemzeti Várprogramért felelős kormánybiztos arról beszélt, hogy a füzéri vár turisztikai vonzerejének növelése mellett céljuk a vár és környezete megóvása, megőrzése az eljövendő nemzedékek számára. A kivitelezés során

konyhát, sütőházat, ecetesházat, darabont házakat, gyümölcsaszalót, liktárium helyiséget alakítanak ki. A pincékben papírmerítő műhely várja a látogatókat, de felépül majd a Várkapitány háza, a Rimay ház - Rimay János életét bemutató szoba is.

Egyedi élményelemként az úgynevezett Csillag ösvény csillagda, csillagászati animációs program várja az érdeklődőket. Kiállítással bővül a füzéri alsóvár, a vár infrastruktúrájához, a költségek csökkentése érdekében kiépül egy napelempark, bővítik a parkolót és váruradalmi függőkertet is kialakítanak. Az erdei környezetben egy tematizált játéktér kap helyet a Fehérlófia ősi mondájára alapozva.

Ilyen volt a vár a 2016-os felújítás után:

Horváth Jenő, Füzér polgármestere elmondta, hogy a vár felújításának első üteme mintegy kétmilliárd forintból valósult meg 2016-ra, amelynek eredményeként azóta jelentősen megnövekedett a turistaforgalom. A felújítás óta 280 ezer látogatója volt a várnak, ami évi 70 ezer fizető vendéget jelent. Most a konyha és sütőház kivitelezése kezdődik meg 622 millió forintból, Rudolf Mihály tervei alapján, a parkoló bővítése, a parkoló és játékkert fejlesztése további 200 millió forintba kerül majd, azután következik a kiállítási és programelemek elhelyezése. A második ütem teljes költségvetése másfél milliárd forint.

Eddig körülbelül négymilliárd forintot költöttek a vár felújítására, a teljes befejezéshez pedig további hatmilliárd forintra lesz szükség. A szakemberek szerint a befejezés után a vár látogatottsága meghaladhatja az évi 140 ezer látogatót.

Ilyen volt a füzéri vár felújítás előtt:


KÖVESS MINKET:






hirdetés

Egy vadregényes világ, ahol a Tisza a Dunába ömlik

Ljasuk Dimitry fotói madártávlatból mutatják meg, milyen gyönyörű látványt nyújt, ahogy a két nagy folyónk összeér.
Fotók: Ljasuk Dimitry - szmo.hu
2019. november 27.


hirdetés

A Tisza vidékének nagy szerelmese és fotósa, Ljasuk Dimitry egy különleges fotósorozatot készített. Nemrégiben egy útja során ellátogatott arra a részre, ahol a Tisza a Dunába torkollik, és a két nagy folyónk egyesül.

Nagyon megérintette őt a táj:

"Csak ültem és bámultam órákon át, nem tudtam betelni a látvánnyal.

hirdetés

Vajdaságban jártam és ha már ott voltam, megnéztem Zalánkemén és Titel között ezt a különleges természeti jelenséget".

A csodát pedig lefotózta, hogy másoknak is megmutathassa azt, amit így nagyon ritkán lehet csak látni. (A képekhez még egy-egy rövid magyarázatot is adott.)

Jobb oldalon a Tisza, középen a Duna (sziget melleti ága) bal oldalon a Duna főága, ködbe borított partján Zalánkemén faluval:

A szigeten a kis világítótorony hatalmas vízfelületre néz:

A ködben úszó, szemben látható Zalánkeménnél a Duna 1215 folyamkilométernél tart. A Duna teljes hossza 2850 km, amit mindig a tengeri torkolattól visszafelé számolunk, azaz a Duna-Tisza találkozásánál a Duna 1635 km-t tett meg a forrásától számítva eddig a pontig:

A Tisza 962 kilométert tesz meg, mielőtt a Dunával találkozik. Itt már közel olyan vízhozama van, mint a Dunának. Bár a Duna sokkal szélesebb, a Tisza általában mélyebb és így lehetséges az, hogy megközelíti a vízhozama ezen a ponton:

Jobb oldalon a Tisza, bal oldalon a Duna. Azt hiszem ez egy különleges találkozási pont:

hirdetés

A legenda szerint valahol itt temették el három koporsóba helyezve Attilát, a hunok vezérét, Isten ostorát:

Meglepő, hogy a Tisza itt már nem annyira "Szőke-Tisza" nincs jelentős különbség a két folyó színe között:

Ilyen a Duna és Tisza együtt, még 1215 kilométer van hátra a Fekete-tengerig, amit innen közösen tesznek meg:

Bal oldalon a Tisza érkezik a Dunába:

Zalánkemén, vagy magyarosan Szalánkemén 50-80 méteres löszfalak lábai előtt heverő 500 fős falu. Így novemberben csak egy kocsma volt nyitva, de úgy tűnt nyáron is jó kis élet lehet itt:

Szent Nicolas templom. A faluval szemben lévő szigeteken kecskék legelnek, ahogy a löszfalak tetején is. Az 500 fős faluban termálforrás is van, sőt egy várrom is a löszfal tetején:

A löszfalak tetején rengeteg üdülőházikó és villa épült pazar kilátással:

A környék tele van almafa ültetvényekkel, állítólag itt terem a világ legfinomabb almája:

A fotós-filmes így vall magáról:

"Ljasuk Dimitry vagyok, a Tisza-tónál nőttem fel, ahol szinte minden nap kint voltam a természetben. Ha boldog voltam, ha szomorú, ha esett, vagy fagyott, ha sütött a nap én a Tiszára mentem, így kapcsolódtam össze egy életre a természettel.

Szentpéterváron születtem, édesanyám magyar, édesapám ukrán. Egy éves korom óta élek Magyarországon, 20 éve Budapesten. Az utazásaim során ismertem fel, hogy hazám, Magyarország is tele van fantasztikus helyekkel. Filmjeimben szeretném ezeket a helyeket megmutatni a nézőnek. A darvak vonulásáról szóló filmemben vezettem be a “szlogenem”, hogy Magyarország tele van csodálatos helyekkel, csak “Vedd észre, fedezd fel és vigyázz rá!"

Madárfa a folyóban a Duna-Tisza találkozásánál:

Vedd észre: Lépj ki a mókuskerékből, menj ki a szabadba, ülj be egy csónakba, vagy sétálj az erdőben és vedd észre mi vesz körül! Vedd észre, hogy élsz és élj!

Fedezd fel: Járd körbe, ússz benne, sétálj, mássz fel rá, nevess, ismerd meg és tanulj!

Vigyázz rá:

A szép helyek kezdenek eltűnni, mert az ember felelőtlen és pazarló tevékenysége tönkre teszi az élő környezetet. Nem csak a szépet mutatom meg a filmjeimben, hanem a problémát, tragédiát is. De nem csak nézem, hanem próbálok tenni és megoldást keresni. Ezért is szervezek szemétgyűjtéseket, megyek el mások gyűjtésére és próbálok környezetvédelmi aktivista lenni."


KÖVESS MINKET:






hirdetés
martonvasar-kastely-kert-park.jpg

Egy meseszép park Martonvásáron, ahol még Beethoven is járt

A Brunszvik-kastély különleges növényvilága ősszel is elkápráztatja az idelátogatót.
Fotók: Németh Zsolt - szmo.hu
2019. november 12.


hirdetés

A kastélyt körbeölelő 70 hektáros csodaszép angolkertet Brunszvik Ferenc alakíttatta ki. A Pest megyei aljegyző, több megye táblabírója is volt. Híres volt Beethoven barátjaként és mecénásaként, emellett mintagazda volt, a ló- és juhnemesítés szaktekintélyeként említették. Ő kérte fel a park tervezőjének Heinrich Nebbient, aki a Városliget megálmodója is volt.

A parkban számtalan különleges növényt ültettek, életkoruk és a pusztítások miatt már csak pár ősi fa található. A 400 féle fásszárú növényféleség között van itt éger, mandula, cédrus, mocsári ciprus, platán is. Az egyik leghíresebb fája az a koros ciprus, amely már az 1800-as évek elején itt élhetett.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!