hirdetés
vasarlas_ck.jpg

3 kérdés, amit tegyél fel magadnak ruhavásárlás előtt

Ugye ti is vettetek már olyan ruhát, ami egyetlenegyszer sem volt rajtatok? Ha a vásárlás előtt pár kérdést feltesztek magatoknak, talán elkerülhető a pénzkidobás.
Bitay Andrea írása a a Maison blogon, címkép: Pixabay - szmo.hu
2017. szeptember 19.


hirdetés

A MAISON blogon Andi a mindennapi rutinról ír. Aminek legfontosabb része, hogy meg tudjuk becsülni a kis dolgokat és értékelni a szépet.
 

Mostanra egészen kiegyensúlyozottá vált a kapcsolatom az öltözködéssel, pedig nem volt ez így korábban. Nincs igazán érzékem az öltözködéshez, mindig csodálattal néztem azokat a nőket, akik nagyon izgalmas külsőt tudnak maguknak varázsolni mindössze néhány feltűnésmentes darabbal.

Arra már rájöttem, hogy érdemes egy "fókuszpontot" kiválasztani magunkon és arra helyezni a hangsúlyt,

illetve a kiegészítőkkel egészen jól el lehet játszani, ha a változatos megjelenésről van szó. Az amúgy is bizonytalan stílusérzékemet nem erősítette meg, hogy az utóbbi években elég sokat változott a testem, hol vékonyabb voltam, hol kevésbé, hol úgy éreztem, hogy ezt a részt kéne elrejteni, hol azt, aztán úgy, hogy leginkább mindent... A változást a kapszula gardróbom kialakítása hozta meg.

Nagyjából egy évvel ezelőtt ilyenkor kezdtem el nagyon kritikus szemmel átnézni a gardróbomat

és minden olyan holmitól megszabadultam,

- amiben nem éreztem magamat magabiztosan

- amit nem hordtam hónapok óta

- amit először és utoljára a próbafülkében vettem fel

- aminek nem volt jó a mérete

- aminek nem szerettem az anyagát

A célom az volt, hogy teljesítsem a kihívást, ami szerint 3 hónapig csak 33 ruhadarabból öltözködhetek (beleértve a cipőket is). Olvashattátok a blogon, hogy sikerült és nagyon élveztem ezt a folyamatot.

A folyamat részeként egy kis önismeretet is tanultam,

elengedtem azokat a dolgokat, amik nem én voltam és csak arra figyeltem, hogy mi áll jól nekem, mit viselek szívesen. Ahhoz, hogy átlássuk a dolgokat, néha teljesen le kell tisztítani, például kipakolni a gardróbot és nulláról újragondolni. Most már tudom, hogy mi az, ami kényelmes a számomra és nem akarok magamra erőltetni olyat, ami nem én vagyok (csak máson láttam, hogy milyen jól állt neki).

Kevesebb ruhát vásárolok, azokat pedig nagyobb odafigyeléssel. Sosem indulok úgy el ruhát venni, hogy nem tudom, mire van szükségem és az elmúlt egy évben nem vettem impulzusvásárlás alapján semmit.

Természetesen nem mindig tudom pontosan, hogy például most egy virágos inget akarok venni, csak azt tudom, hogy szükségem van egy ingre, ami lehet ilyen, olyan, amolyan, ezt a részt majd a kínálat dönti el. Hosszúra nyúlt bevezető után jöjjön az a 3 kérdés, amit mindig felteszek magamnak a ruhavásárlás előtt.

1. Magabiztosan érzem benne magam?

A legfontosabb kérdés, ugyanis előfordul, hogy nagyon csininek érzem magam valamiben a próbafülke rejtekében, aztán amikor először kilépek az utcára, rájövök, hogy ez túl feltűnő/túl sokat mutat/túl szoros/túl feszes stb. Ha egy szoknya állva éppen jól takar, de ha leülök, akkor biztos állandóan lefele húzogatnám a combomon, akkor azt inkább otthagyom, mert az lenne a sorsa, hogy soha nem veszem fel végül.

Egy farmernadrágban és fehér pólóban is nagyon csinos tud lenni egy nő, ha megfelelő a kisugárzása, nem kell extrázni.

2. Biztosan ár-érték alapján döntök, vagy berántott valami akció, brand vagy elvárás?

Bizony előfordul, hogy meglátok egy fotót az Instagramon, amin az adott influencer x márka ruháiban van és arra gondolok, nekem is itt kéne vásárolnom! Ez azonban olykor hamis igény, aminek nem akarok bedőlni.

Sőt, sokszor nem csak azt vizsgálom meg vásárlás előtt, hogy nem túl drága-e az adott holmi, hanem azt is, hogy nem túl olcsó-e. Kivagyok a gyorsan tönkremenő, ezerforintos fast fashion pólóktól, amiből háromhavonta vehetek újat, ahelyett, hogy vettem volna egy drágább, de jobb minőségűt.

3. Mivel fogom ezt hordani és milyen alkalmakra?

A ruhatáram alapja a kombinálhatóság, mert csak így lehet igazán kihasználni a megvásárolt darabokat. Amikor állok a próbafülkében, akkor mindig átgondolom, hogy mi mással tudom még hordani azt a ruhát és megpróbálok elképzelni 2-3 olyan alkalmat, amikor felvenném.

Ha valami csak egyféleképpen hordható és nem alkalmi ruhát kerestem, akkor maradnia kell a boltban.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
zacher-gabor-mti-mohai-balazs-kokain-toxikologus.jpg

Zacher Gábor: „Nem kevesen használnak kokaint a szexhez”

És szerinte van egy réteg, amelyik egy partiban képes akár 100 ezer forintnyi kokaint felszippantani. A magyarországi fogyasztásról beszélt egy interjúban az ismert toxikológus.
Fotó: MTI/Mohai Balázs - szmo.hu
2019. augusztus 18.



A magyar kokainfogyasztási szokásokról beszélt egy interjúban Zacher Gábor toxikológus.

A Növekedés című lapnak elmondta, hogy

nem feltétlenül az elit drogja a kokain, jelen van a menedzserek életében is, ugyanúgy, ahogyan a szegényebb társadalmi rétegek körében a "biofű".

Arról is beszélt, hogy van egy olyan réteg, amelyik megengedheti magának, hogy egy partiban akár százezer forintnyi kokaint is felszippantson.

A beszélhetés során arról is volt szó, hogy a drog okozta akut túladagolások talán nem annyira gyakoriak,

de arról semmiféle adat nincsen, hogy a kokain okozta szívinfarktus mennyi áldozatot szed, illetve hányan esnek át ilyen eseményen.

"Az a kérdés, hogy egy ilyen szituációban a sürgősségin vagy a kardiológián elhangzik-e a mágikus kérdés: az elmúlt tíz-tizenkét órában fogyasztott-e kokaint?" - mondta a lapnak Zacher Gábor.

Azt is mondta: "A kokain esetében stimuláns drogról van szó s most ne arra gondoljunk, hogy minden kokainfogyasztó életveszélyes állapotba kerül. Itt is vannak mennyiségek, amelyek persze megterhelik – megpörgetik, felspannolják – a szervezetet, de közben eufórikus állapotot és boldogságérzést is előidéznek. Jellemző még a szapora szívverés, a megemelkedett vérnyomás, romlik a látás és megváltozik a hallás minősége is. Mindez persze átcsaphat egyfajta pszichózisba, agresszivitásba is.

Arról már nem is beszélve, hogy nem kevesen használnak kokaint a szexhez".

A függőségről azt mondta a lapnak a szakember:

"Abban semmi rossz nincsen, ha az ember egy jó vacsora után megiszik egy fröcssöt vagy egy sört.

Viszont, ha az ember esténként hazamegy, pattint egy üveg rozét, amitől olyan kellemesen elálmosodik a tévé előtt, majd reggel úgy ébred, hogy egy picit izzad, rossz a gyomra, reszket a keze, a lehelete meg olyan, mint Shrek-é

és mindezt egy felessel – ami lehet egy harmincezer forintos viszki is – „oldja meg”, akkor baj van, akkor már függőségről beszélhetünk."

A függő számára a kokainná sem a jóérzés a legfontosabb, hanem hogy a fogyasztónak "működjön a rendszere".


KÖVESS MINKET:



hirdetés
emily-ratajkowski-modell-insta-celeb-szoros-honalj.jpg

Emily Ratajkowski a szőrös hónaljával valami fontosat üzent a nőknek

Hatalmas sikert aratott a bejegyzéssel Instagramon.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 18.



Emily Ratajkowski Instagramon olyan fotót tett közzé, amelyen jól látható, hogy szőrös a hónalja.

A gyönyörű és sikeres modell egy fontos ügyre próbálta felhívni ezzel a követői figyelmét.

A bejegyzés és a mondanivaló tarolt: eddig több mint 2 millió lájkot kapott.

Azt írta:

"Adjuk meg a nőknek a lehetőséget, hogy azok legyenek, akik csak lenni akarnak, és olyan sokszínűek, amilyenek csak akarnak lenni. Írtam egy cikket a Harpers Bazaar-ba arról, milyen fontos a nők választáshoz való joga; hogy eldönthessék, mit vesznek fel, mit posztolnak, és azt is, hogy szőrtelenítenek-e vagy sem. Hölgyek, csináljátok a dolgaitokat a kedvetek szerint, lányok, amit csak akartok".

Nem ez az első eset, hogy a modell kiáll valamilyen ügy mellett. Mi is megírtuk: májusban a meztelen fotójával üzent a szigorú alabamai abortusz-törvénnyel kapcsolatban.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Emily Ratajkowski (@emrata) által megosztott bejegyzés,


KÖVESS MINKET:




hirdetés
nyar_tanulas_ck3.jpg

Szülői dilemma: kell-e tanulni a gyerekkel nyáron?

Nyár. Vidámság. Szabadság. Öröm. Lustálkodás. Semmittevés. Pihenés. De idővel beindul a suli-para. Mi van a tanulással? A gyakorlással? Lemarad, aki kihagyja?
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2019. augusztus 18.



A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Már megint egy olyan téma, egy olyan kérdés, amely minden évben újra és újra felüti fejét. És megint egy olyan téma, egy olyan kérdés, amelyre igen egyszerű, rövid és tömör, na meg igen határozott válaszom van. Nem.

Nem kell tanulni, nem kell gyakorolni. (Lehetni persze lehet, de én személy szerint ebben az esetben még a lehetőségnek sem adnék lehetőséget.) Mi legalábbis eddig soha nem tettük. És ezen az álláspontomon nem is szándékozom változtatni a jövőben sem.

Honnan ez a karakán vélemény? Honnan ez a magabiztosság? Négy iskolás gyerek (akik közül egyik sem ma kezdte az első osztályt) és kilenc – a sok gyerek okán többszörösen -, sikerrel befejezett tanév a magyar közoktatás olykor mélyfekete bugyraiban. Ennyi talán elég magyarázatképpen.

És ha hiszed, ha nem, ezen idő alatt még egyszer sem volt olyan, hogy gyakoroltunk volna nyáron.

És ami még fontosabb: ez még egyszer sem látszott meg a gyerekeim év közbeni iskolai teljesítményén.

Minden más – kis- és nagykamaszság, lustaság, hagyjállógvaatanulással-attitűd – persze igen, de a nyári két és fél hónap tökéletes kikapcs még soha.

Vagyis nem mondok igazat. Mert igenis meglátszik (nagyon is!), hogy mennyire hagyom őket gyerekeknek lenni a vakációjuk alatt, mennyi szabadságot hagyok nekik, mennyire engedem őket végre felszabadulni a tanévet úgy általában és folyamatosan, na meg állandóan jellemző nyomás alól. Csak épp ellenkező előjellel, mint ahogy azt én szülőként elképzeltem (rém)álmaimban. Hovatovább ezzel a hozzáállásommal önkéntelenül is felvértez(t)em a gyerekeimet egy olyan tapasztalattal, tudással, amelyet későbbi életükben nagyon is jól tudnak majd hasznosítani. De erről még később.

Kezdjük inkább azzal, hogy hogyan jutottam el idáig!

Most írhatnám azt, ahogy a legtöbb gyerekneveléssel kapcsolatos posztban kifejtettem már, hogy a jelenlegi állapotig sok mindent kipróbáltam, hosszú volt az út a hozzánk leginkább/legjobban illeszkedő megoldásig, de itt ez nem lenne igaz. Ugyanis ebben az esetben nem voltak különböző stációk; a véleményem Nagyfiú első nyári szünete óta nem változott.

Ezzel mondjuk önmagamat is alaposan megleptem, mert nem vagyok az a szülő, aki azonnal rátalál az igaz útra, általában kőkemény küzdéseken, próbálkozásokon át jutok el a számunkra legélhetőbb változatig, hogy aztán persze azonnal újratervezhessem az egészet, mert időközben eltelt az idő – jól van na, lassú víz is partot mos, de néha sikerül időn belül teljesítenem a kihívást és még élvezni is tudjuk a gyümölcsét még ha nem is feltétlenül annál a gyereknél, akire az egészet kitaláltam, de a következőknél biztosan… még szerencse, hogy öt gyerekünk van(!) -, s a gyerekeim már egy másik élethelyzetben vannak.

Jaj, de nagyon is szeretek szülő lenni! Na, de akkor hogyan tudtam ebben az esetben ezt a kérdést ennyire egyszerűen letudni, rövidre zárni? Több dolog is közrejátszott ebben.

Egyrészt benne volt az, hogy még élénken él(t) az emlékeimben az a kép, amikor a szülői ház előtt kacskaringozó, árnyat adó hatalmas szőlőlugas alatt a csendes nyári délutánokat olvasónaplók készítésével töltöttem, libákat rajzoltam a vonalas füzetembe vagy éppenséggel ringatozó nádat, ahelyett, hogy libákat kergettem volna a gát tövében és én ringattam volna a nádszálakat annak okán, hogy kacsales közben megpróbáltam volna közéjük furakodni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.




KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x