hirdetés
snapshot-14.jpg

29 évesen győzte le a rák, előtte a Guardianben osztotta meg utolsó gondolatait egy brit fiatal

A világ tele van fantasztikus pillanatokkal, merítsünk belőle, amennyit csak tudunk - üzente az olvasóknak Elliot.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 20.


hirdetés

Elliot Dallen húgával, Annabellel - fotó: Elliot Dallen

Mindig tragikus dolog szembenézni egy gyógyíthatatlan betegséggel, tudni azt, hogy mennyi idő maradt még az életből. Különösen egy fiatalnál. Mint Elliot Dallennél, akinél két évvel ezelőtt, 29 évesen diagnosztizáltak mellékvesekéreg-rákot.

Elliot tisztában volt azzal, hogy meg fog halni. Áprilisban már írt egy cikket a Guardian arról, hogy a jelenlegi járványhelyzetben számára a betegség végső stádiuma azt jelenti: nem éri meg a karantén végét, nem töltheti utolsó hónapjait úgy, ahogy szerette volna, hanem, mint a koronavírus által „fokozottan fenyegetett személy”, bezárásra ítéltetett, barátai és családja nélkül. 2020. szeptember 7-én adta fel szervezete a rák elleni harcot. Utolsó erejével azonban még összeszedte gondolatait életről és halálról, amelyek szintén a londoni lapban jelentek meg alig néhány órával azelőtt, hogy végleg lehunyta a szemét.

A Londonban élő, wales-i születésű Elliot bevallotta, hogy a karantén végül is nem bizonyult olyan sivárnak, mint ahogyan azt elképzelte, sőt az első hetekben „könnyedén lebegett az időben, elfoglalta magát és vidám volt”, elvégre nem voltak halaszthatatlan dolgai, és az adott keretek között azt csinálhatott, amit akart. Aztán állapota rosszabbodni kezdett, vészesen lefogyott, az áttétek miatt reggelente húszperces köhögési rohamok fogták el, és egy idő után már a szteroidok, a morfium és egy jeges ital sem segített, hogy pánikérzését csökkentse. A magány még nyomorultabbá tette, szerencsére húga június végén hozzáköltözött.

Ekkor döntöttek úgy az orvosok, hogy megpróbálkoznak Elliotnál egy kísérleti stádiumban lévő gyógyszerrel, amit már több mint egy éve ígértek neki. Ugyanakkor figyelmeztették: ezzel legfeljebb néhány hónappal tudják meghosszabbítani az életét.

A reménység azonban nem tartott sokáig, mert már nagyon rossz állapotban volt. Alig kapott levegőt, nehezére esett a mozgás, letargiába esett. Mindössze egy hétig kapta a kezelést, de jártányi ereje is alig volt, úgy érezte, mintha influenzás lenne és közben az agyára köd ülepedett volna le. Ekkor értette meg, hogy nincs menekvés.

hirdetés

„Azt hittem, hogy ezáltal teljesen felszabadulok. Tévedtem. Mivel már nem volt miért harcolni, csak várnom kellett. A harc érzelmi és mentális lett. És arra késztetett, hogy visszatekintsek” - írja Elliot.

A fiatalember élete a végzetes diagnózisig szépen alakult. Elégedett volt a munkájával, egészségével, kapcsolataival. Azt tervezte, hogy megtanul spanyolul, elmegy Dél-Amerikába, talán valamilyen önkéntes munkát is vállal. Elképzelte, hogy családot alapít 40 éves kora körül, gyermekei lesznek, de azt sem tartotta kizártnak, hogy egy világutazó agglegény lesz, aki barátai gyerekeinek mesél kalandjairól. Mindezeket azonban már nem élheti meg.

„Mindenki meghal, és mindig vannak olyan helyek és élmények, amelyek hiányoznak valakinek az életéből – a világnak túl sok szépsége és kalandja van egy ember számára” – elmélkedik, és úgy érzi, hogy a rá szabott időt jól töltötte.

Elliot a Guardienben megjelent utolsó írásában megköszönte barátainak és mindazoknak a biztató szavait, akik gondoltak rá, és akiket megindított első cikke. „Az, hogy velem vagytok és pozitívak vagytok, sokat segít. Vidámságot, örömöt, nevetést akarok. Azt hiszem, nagyon is lehetséges így meghalni. Igaz, ott lebeg felette a szomorúság árnyéka, de azt akarom, hogy mindenki elengedje magát és érezze a szeretetet.”

A fiatalember azt írta, hogy a közelgő halál bölcsebbé tette, és fontosnak érezte, hogy utolsó gondolatait megossza az itt maradókkal.

Megtanulta a hála fontosságát. Még a legrosszabb pillanatokban is, amikor sokkolta a diagnózis, kínozták a kemoterápia mellékhatásai, lelkileg mélyponton volt, tudta, hogy ott van a csodálatos családja, a barátai, akikre számíthat, és visszaemlékezett a velük töltött nagyszerű időkre.

Ráébredt arra, hogy egy jól megélt élet elég hosszú lehet, függetlenül annak tényleges időtartamától. A világ tele van fantasztikus pillanatokkal, merítsünk belőle, amennyit csak tudunk.

„A legtöbb ember arra számít, hogy megéri az öregkort. Én most már az öregséget kiváltságnak tekintem. Senki se panaszkodjon, hogy egy évvel öregebb lett, még több az ősz haja és a ránca. Inkább annak örüljön, hogy megérte. Ha pedig úgy érzed, hogy nem hoztál ki mindent a tavalyi évedből, próbáld jobban kihasználni a következőt.”

Elliot harmadik tanulsága, hogy merjünk sebezhetők lenni, és fogadjuk el mások segítségét, még akkor is, ha egy olyan társadalomban élünk, amely az egyéni képességeket és a függetlenséget díjazza. Erre is a rák és szerettei odaadása tanította meg.

„Tégy valamit másokért” – tanácsolja Elliot, azokra gondolva, akik nem érezhetik a segítő szeretet kiváltságát, mint ő, a Black Lives Matter harcosaitól a kétségbeesetten Angliába igyekvő migránsokig.

Elliot búcsújában bolygónk védelmére is figyelmeztet. „Én hamarosan elmegyek, de az emberiségnek továbbra is szembe kell néznie a széndioxid-kibocsátások hatalmas kihívásával és az élőhelyek megmentésével. Volt szerencsém látni néhány természeti csodát, és megérteni, hogy milyen értékesek. Remélem, ezt a következő nemzedékek is elmondhatják, de ehhez egy nagy közös erőfeszítésre van szükség.”

Miután az áprilisi cikke után nagyon sokan megkeresték és kérdezték Elliottól, hogy mit segíthetnek, mi tenné őt boldoggá, barátaival és családjával azt találták ki, hogy létrehoznak egy alapítványt az ő emlékére, fiatal rákbetegek támogatására.

„Az élet élvezet. Használd ki, ahogy tudod” – ezek voltak Elliot Dallen utolsó leírt szavai.



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
caravan-1000x667.jpg

Azt hitte, mindkét gyerekét kihozta a tűzből a hős apa, ám kiderült, hogy egyik fia bennégett

Ugyanannak a gyerekének a kezét és a lábát ragadta meg, mivel nem látott a füsttől. Másik fia csodával határos módon felépült az égési sérülésekből.
Fotó: Erin Harvey / SWNS.COM / Northfoto - szmo.hu
2020. október 22.


hirdetés

Hiába hitte azt, hogy mindkét gyermekét kihozta a tűzből a hős édesapa, valójában ugyanannak a fiának a kezét és lábát ragadta meg, másik gyermeke bennégett a lakókocsiban - írta meg a Harvey család tragikus történetét a Daily Mail.

A hároméves Zac és négyéves Harley édesapjuknál, Shaunnál tartózkodtak a walesi Ffair Rhosban található lakóautójában, amikor egyelőre nem tisztázott okokból tűz ütött ki a járműben. A férfi megpróbálta kimenteni két fiát a tűzből, és saját életét kockáztatva ment be a lángok közé, ám a sűrű füsttől semmit sem látott. Kitapogatott azonban két végtagot, amiket abban a hitben ragadott meg, hogy a két kisfiú karjai azok, és így rohant ki a tűzből. Amikor azonban már kijutott az égő objektumból, akkor látta, hogy Harley van csak a kezében, az ő kezét és lábát ragadta meg, Zac továbbra is a lángok fogságában van. A tűz azonban ekkorra olyannyira szétterjedt a járműben, hogy a férfi nem tudott visszamenni érte, a kisfiú bennégett.

Az apát és a megmentett fiút is kórházba vitték, az utóbbi volt súlyosabb állapotban. Harley rendkívül súlyos égési sérüléseket szenvedett és kómába esett.

A gyermekek édesanyja telefonon értesült a tragédiáról, a szemtanúk hívták őt, majd a kórházból is felhívták azzal a hírrel, hogy Shaun és Harley bent vannak, ő azonban várjon otthon, mert a rendőrség hamarosan megkeresi őt. Mikor a kisebb fiáról kérdezett, csupán annyit mondtak neki, hogy várja meg a rendőröket. A nő elmondása szerint már akkor tudta, hogy nagy a baj, amit aztán a rendőrök meg is erősítettek.

Erin Harvey / SWNS.COM / Northfoto

A 28 éves édesanya ezt követően ment be a kórházba a fiához, akivel kapcsolatban szintén nem jósoltak túl sok jót, mivel rendkívül súlyos állapotban volt. Harley azonban küzdött, és végül felébredt a kómából, és rögtön apjáért kiáltozott, nem sokkal később pedig azt mondta anyjának, hogy Zac meghalt.

hirdetés

"Ez volt az, amikor a legdurvábban szíven ütött a dolog, amikor ő is kimondta."

- mondta az anya a Real Fix nevű podcastben.

A kisfiú csodával határos módon épült fel a januári súlyos balesetből, szülei szerint élettelibb, mint valaha. Az, hogy mi okozta a tüzet, azóta sem derült ki teljesen, ám a vizsgálatok szerint nem volt szándékos a gyújtogatás, baleset történhetett.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
zente.jpg

„A saját álmomat élem” – Zente anyukája elmesélte, hogyan telik egy reggelük

Az SMA-s kisfiú anyukája megható sorokban írja le, miért is olyan különleges, álomszerű számára a reggeli kelés, indulás az oviba.


hirdetés

"Szerda van. Ülök az autóban, vezetek az ovi felé. 8 óra múlt, de én már egyszer elfáradtam" - kezdi legújabb posztját az SMA-s Zente édesanyja. A bejegyzésben pedig részletesen elmeséli, hogyan telik egy reggelük.

Reggel, amikor csörög Ati ébresztője én is hallom. Igyekszem nem teljesen felébredni. Aztán azt is hallom, amikor kint szöszmötöl a kazánnál és begyújtja a tüzet. 7-kor már az én ébresztőm szól. Nem nehéz felkelni, mert eleve nem vagyok nagy alvó. Gyors öltözés, pipere, aztán kiengedem Fruzsi kutyát. Várja a reggelit, amit nem kap (kissé dundus lett az elmúlt időszakban). Helyette néhány jutalom falatka jár, elvégre annyira hízeleg... Eldobom kétszer a sípoló sünit. Örül neki, reggel csak ennyi játék jut... Helyette elkísér a kazánhoz. Teszünk a tűzre. Aztán elkezdem kipakolni Zente dolgait az autóba és beindítom a motort, hogy jó meleg legyen. Kicipelem a gurit is végezetül (kerekesszék).

Zente ébred! Mosolyogva és már a sötétben elkezdi a mondókáját: "Zente haja szőke, anya haja barna..." hihetetlen, hogy egy 2 éves gyermeknek 24 óra is kevés lenne elmesélni azt a sok gondolatot ami a fejében jár. Megissza a tápszert, öltözünk. Könyvet kér! Megpróbálom lebeszélni, sietni kell! (néha sikerül néha nem, akkor olvasunk pár percet) Már indulna, de még nem lehet. Köhögni kell! Ezt szereti, de tudja, hogy utána orrszívás is van. Ez a része folyamatos tiltakozás. Nagy nehezen felöltözünk teljesen. Én már eddigre kb. megsülök. Végül választ egy játékot. Egyezkedünk, hogy mindig csak egy "valaki" jöhet velünk"

- meséli a posztban Zente édesanyja, a bejegyzés végén megható sorokban magyarázza el, miért is ilyen különleges számára ez a reggeli készülődés és az út az ovi felé.

"Szóval végre úton vagyunk. Mögöttem Zente szépen csendben ül, egy nagy plüss dínót szorongat. Néha hátrapillantok. Tudom, hogy jól van szóval nem azt ellenőrzöm, csak gyönyörködök! Ki ez a (számomra) csodaszép ovis nagyfiú!? Szinte hihetetlen. Olyan sokszor elképzeltem ezt és most minden olyan tökéletes. A saját álmomat élem! Nincs nálam boldogabb! (szerintem Zenténél sem) Köszönöm Nektek!"

hirdetés

- zárja bejegyzését az SMA-s kisfiú anyukája.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
gift-1760869_1920-1000x667.jpg

Már a karácsonyi ajándékokat is becsomagolta a brit nagymama, aki belehalt a Covid-fertőzésbe

Szívszorító felfedezést tett a család az imádott nagymama halálát követően.
Fotó: Illusztráció (Pixabay) - szmo.hu
2020. október 23.


hirdetés

Néhány nappal azután, hogy a család imádott nagymamája belehalt a koronavírus-fertőzésbe, gondosan becsomagolt karácsonyi ajándékokat találtak az otthonában - írta meg a szívszorító történetet a The Mirror.

Iris Daviest még szeptemberben vitték kórházba gyomorproblémákkal és hörghuruttal. A walesi Ynysmaerdy-ben található Royal Glamorgan Hospital kórházban kezelték, ott, ahol a helyi gócpontja volt a koronavírusnak - az intézményben 43 halottja volt a betegségnek. Az életvidám nagymama azonban nem keseredett el, Facebook-oldalán folyamatosan blogolt a kórházból, és családjáról is gondoskodott: férjének például futárral szervezte meg a bevásárlásait. Szeptemberben negatív teszteket produkált, így kezelése végén hazaengedték a kórházból. Október 6-án az egyik nővérke jött házhoz ellenőrizni az állapotát, amikor látta, hogy baj van, ezért beküldte tesztelésre. Ekkor derült ki, hogy mégis elkapta a vírust.

A 69 éves asszony visszakerült a kórházban, ahonnan továbbra is blogolt, minden bejegyzésében arról írt, hogy igenis le fogja győzni a kórt.

Sajnos végül a betegség kifogott rajta, hamarosan lélegeztetőgépre került, majd nem sokkal később belehalt a betegségbe.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
afrikai-arvakat-orokbefogado-no-northfoto.jpg

14 árva, utcára került gyereket fogadott örökbe egy 26 éves brit nő Afrikában

Az afrikai gyerekek élete gyökeres fordulatot vett, miután a nő befogadta őket a menedékházába. Most ott élnek együtt, mint egy nagy család.
Fotó: Northfoto - Letty McMaster/SWNS - szmo.hu
2020. október 19.


hirdetés

14 gyerek anyukája egy fiatal brit nő, aki afrikai árvákat fogadott örökbe. Letty McMaster csak 18 éves volt, amikor egy hónapig önkénteskedett egy árvaházban Tanzániában. Nem tervezett hosszú távra, mégis ott ragadt, mert az ott töltött idő teljesen megváltoztatta az életét.

A lányt ugyanis nagyon megdöbbentette és megérintette, amit az árvaházban tapasztalt. Az ott élő gyerekeket fizikálisan és mentálisan is bántották, egy nap csak egyszer kaptak enni, a dolgozók pedig lenyúlták az árvák iskoláztatására adományozott pénzt.

"Borzalmas volt látni, hogy milyen bántalmazáson mentek keresztül a gyerekek, főleg, hogy láttam, ez milyen hatással van rájuk. Tudtam, hogy valamit tennem kell, hogy változzon valami. Nem hagyhattam ott őket így, ezért kitaláltam, hogy szerzek nekik egy házat, ahol lakhatnak"

- idézte fel Letty a kezdeteket.

hirdetés

Az árvaházat végül 2016-ban bezáratták, a lány pedig a saját kezébe vette a dolgokat.

Örökbefogadott kilenc utcára került gyereket, majd miután alapított egy, az Egyesült Királyságban regisztrált jótékonysági szervezetet, további öt árvát magához vehetett. Ők most mind Letty menedékházában laknak a tanzániai Iringa városában, és sokkal jobb életük van, mint eddig.

Az egyik fiú, Eliah például akkor lett hajléktalan, amikor az édesanyja meghalt. Egy szál pólóban volt az utcán tél közepén, amikor rátaláltak. Lettynek köszönhetően most már nemcsak újra otthonra és családra lelt, de tanulhat is. Sőt, az iskolája legjobb újonc tanulói között van.

A 11 éves Fredet már szeméthalom borította és napok óta nem evett, amikor megmentették. 2019-ben költözött Letty menedékházába, azóta pedig egy neves futballakadémia tagja lett.

Iddy csupán két éves volt, amikor a szülei meghaltak, eddigi rövid életének nagy részét pedig az utcán töltötte. Miután Letty befogadta őt, kiderült, hogy tehetséges bokszoló és zenész, olyannyira, hogy a zenéit már a helyi rádiók is játsszák.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!