hirdetés
furby-tamagotchi.jpg

21 tárgy, ami szinte biztosan ott volt a gyerekszobádban a '90-es években

Tamagotchi, Furby, lakattal zárható napló... Valld be, hogy ismerősek!
Forrás: Inspirációk magazin, Képek: Apartment Therapy, Buzzfeed, Home Stratosphere, SheKnows - szmo.hu
2019. október 28.


hirdetés

Csorba Anita és lelkes csapata a kreatív energiáikat csak arra összpontosítják, hogy nektek érdekes és inspiráló tartalmakat állítsanak elő. Tarts velük az Inspirációk Magazin felületein!

A kilencvenes évek – a rendszerváltás, a grunge bandák, az eredeti normcore, a kosaras kártyák, a matricaalbumok, a betárcsázós internet, a Dallas, a Jóbarátok, a Szupercsapat, a Twin Peaks, a dél-amerikai szappanoperák, a Dragon Ball, a Spice Girls, a Backstreet Boys Britney Spears, a Macarena, és a Mambo No. 5 korszaka.

Rengeteg dolog történt, és fokozatosan nyílt ki a világ: megjelentek az új rádió- és tévécsatornák, megnyílt az első McDonald’s (aztán jöttek a kötelező mcdonaldsos szülinapi bulik), az évtized végén kiadták magyarul is az első Harry Potter könyvet, alakult (és fel is oszlott) egy csomó király zenekar, felépültek az első “amerikai” plázák, és felbukkant egy csomó új márka.

Elképesztően sok új impulzus érte itthon az embereket – és akkor még nem is beszéltünk a kilencvenes évek esztétikájáról, ami nemcsak a ruházatra, de a lakberendezésre is rányomta bélyegét. A nyugati hatásnak köszönhetően furcsa, színes és műanyag dolgok jelentek meg az otthonokban – és persze a gyerekszobákban is.

Ezekből gyűjtöttünk össze most párat. Ha a kilencvenes években nőttél fel (vagy akkor nőtt fel a gyermeked), biztosan találsz köztük régi ismerősöket. Persze a lista nem lesz teljes, úgyhogy kommentben várjuk a kihagyott kedvenceiteket. Nézzük meg a kilencvenes évek legmenőbb gyerekszobai cuccait!

21. Babzsákfotel

... amiből mindig baromi nehéz volt felkelni.

20. Átlátszó telefon

… amin órákig csacsogtál a barátaiddal.

19. (Másolt) CD-gyűjtemény

… amiben tuti ott volt a Now That’s What I Call Music válogatás.

18. És persze a hifi, amin lejátszottad

17. Felfújható fotel

… ami mindenféle fura hangot adott ki, ahogy mocorogtál rajta.

16. Action Man vagy Barbie figura

…amihez mindig kellett valami új menő kiegészítő.

15. Függöny fából készült gyöngyökkel

… aminek néha szándékosan nekimentél.

14. Fura, homokkal töltött izé

…aminek a világon semmi értelme nem volt.

13. Furby (vagy valami hasonlóan ijesztő játék)

Hogy a viharba nem voltak tőle rémálmaink?

12. Lávalámpa

… amit néha esténként megigézve bámultál.

11. Összevarrt kezű, ajtóra akasztható plüssmaci

… ami akkor aranyosnak tűnt – ma inkább ijesztő. Miért varrták össze szegény kezeit – és miért kellett felakasztani az ajtóra?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
Képernyőfotó-2019-10-26-11.26.51.png

„Nem tudtam, hogy gázt engednek rájuk” – meglepő vallomást tett egy volt náci táborőr

Hallotta a sikítozást is a zárt ajtók mögül, de állítása szerint nem tudta, hogy gyilkosság történik a gázkamrákban.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. október 26.



Bruno Dey, egykori SS őr október 17-én állt az állami bíróság elé Hamburgban, ahol azzal vádolták, hogy stutthofi szolgálata alatt, 1944 és 45 között, 5230 ember gyilkosságához járult hozzá.

Az egykor a stutthofi koncentrációs táborban őrként dolgozó 93 éves férfi tárgyalásán azt mondta, hogy az őrtoronyból látta, amint embereket vezettek a gázkamrába, majd sikítozás és dörömbölés hallatszott a zárt ajtó mögül - számolt be a The Guardian.

"Nem tudtam, hogy gázt engednek rájuk"

- felelte a bíró kérdésére.

Elmondása szerint mintegy 20-30 foglyot vezettek be, akik nem álltak ellen.

Azt nem tudta megmondani, hogy férfiak vagy nők voltak-e, mert a fejüket leborotválták, mint ahogy azt sem, hogy zsidók vagy más foglyok lehettek-e, illetve, hogy később mi történt velük.

"Nem láttam, hogy bárki kijönne"

- vallotta be.

Állítása szerint egy másik alkalommal egy 10-15 fős csoportot vezettek a gázkamrába, de őket azután fehér kezeslábasba öltözött emberek a krematórium épületébe vitték.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
autozas60_ck.jpg

Tényleg olcsóbb volt 50 éve autózni?

Összevetjük az idei évet és 1969-et az átlagbér tükrében. Mi igaz abból, hogy a benzin alig került többe, mint a csapvíz?
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2019. október 23.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A családi, baráti beszélgetések folyamán, az idősebb korosztály szájából gyakran hangzik el, hogy „régen minden jobb volt”, meg hogy „régen könnyebb volt megélni”. Furcsa egy szerkezet az emberi agy, hiszen a korábbi emlékekről legtöbbször letörli a negatív vetületeket, és ami megmarad, az csak egy rózsaszínbe hajló kivonata a fiatalkori emlékeknek.

Hogy mekkora élmény volt egy Trabanttal furikázni a lakótelepen vagy éppen a falu főutcáján, azt ma már nem lehet megállapítani, de hogy könnyebb volt-e autóhoz jutni és azt fenntartani, azt a gazdasági adatok tükrében napjainkban is ki lehet számolni. Lássuk hát, hogy milyen is volt az autós élet 50 éve, 1969-ben.

Szolnok Várkonyi István tér. 1969. Fortepan/LECHNER NONPROFIT KFT. DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT/VÁTI FELVÉTELE

Autóvásárlás

Hogy az ember lánya/fia az autós társadalom részese lehessen, ahhoz először is vásárolni kell egy négykerekűt. Az egyszerűbb összehasonlíthatóság kedvéért cikkünkben az új autók árával számolunk (már csak azért is, mert a hiány gazdaságban nem volt ritka, hogy a használt autók drágábbak voltak az újaknál). Ennek megfelelően az autók forgalmazásával foglalkozó állami vállalat,

a Merkur kínálatában a legolcsóbb autó 1969-ben éppen a fentebb már említett Trabant volt. Ez az apró autócska akkoriban 46 ezer forintos áron kellette magát.

Mivel abban az évben a hivatalos adatok szerint az átlagbér 1766 forint volt (végig ezzel számolunk a továbbiakban), így könnyű kiszámolni, hogy

26 hónapnyi kuporgatás nyomán már be is fizethettünk a vágyott gépre.

Budapest XXI.,Csepeli Szabadkikötő Petróleum utca 4., Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat, átadó csarnok. 1974. Fortepan/UVATERV

Ötven évvel később az árlisták legolcsóbb rubrikájában a Lada Granta Sedan található, 1 999 ezer forintos vételáron. Jelenleg a nettó átlagkereset 237 ezer forint hazánkban, így

az orosz autóra ma 8,5 hónapot kell gyűjteni.

Persze nyilvánvaló, hogy ez a Granta modell inkább csak egy elméleti lehetőség, hiszen egy teljesen fapados verzióról beszélünk, de nézzük is meg gyorsan a választékok alakulását az adott két évben, ha már szóba került.

A választék

1969-ben összesen 18 autótípus érkezett az országba,

és ebben a számban már az is benne van, hogy a 353-as Wartburg autókon belül külön típusnak minősült a tetőablakos verzió, ami ma csak egy egyszerű extraként jelenik meg. Az akkori számmal szemben

ma 33 márka van jelen az országban.

Ha ezeket az autókat csak típus, a motor, a hajtás (2 vagy 4 kerék hajtás) és a karosszéria típusa alapján különböztetjük meg (mondjuk Polo vagy Golf, 1 literes vagy 1,5-ös, két- vagy négyajtós, 2 vagy összkerekes, stb.), akkor a legnagyobb stréber ma a Mercedes, mely egymaga 231 típussal szerepel az árlistán. Persze bizonyos típusok esetében nem lehet csak úgy besétálni a szalonba, és megvenni a négykerekűt, hanem néha hosszú hónapokat kell várni. Bezzeg régen...

Budapest, BNV. 1970. Fortepan/Bauer Sándor

Régen más volt a helyzet, hiszen hosszú évekbe tellett, mire a vágyott autó (vagy ami éppen érkezett az országba) az új tulajdonoshoz került.

1969-ben például volt olyan típus, amire csak 1974(!)-re vettek fel rendelést

és nemritkán akkor sem érkezett meg. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy egyszerűen a Merkur kevés autót hozott az országba. Ez 1969-ben 22 ezer autót jelentett. Persze később nőtt ez a szám: 71-ben már 50 ezer, 75-ben 80 ezer, míg a rendszerváltás előtt, 1988-ban már 130 ezer négykerekűt jelentett.

Bár ma a válság óta lábadozó piac ennél az utolsó számnál nem sokkal nagyobb (kb. 160 ezer), de a csúcson, 2003-ban 208 ezer új autót helyeztek forgalomba, és emellett ma magánimportban is 200 ezres nagyságrendről beszélünk, vagyis több, mint 300 ezer országba kerülő autóról. Nem csoda, ha 50 éve igen szerencsés ember volt, aki autóval járt.

Budapest, BNV. Trabant 601-es modell. 1966. Fortepan

De vajon miért hozott be ilyen kevés járművet a Merkur?

Alapvetően két okból: a valutaínség időszakában, a szűkös keretből csak igen kevés nyugati autót lehetett vásárolni, ezzel szemben a KGST piac gyárai csapnivaló hatékonysággal működtek és ezért nem is bírták kielégíteni az igényeket. Ennek a kijelentésnek a valóságtartalmát nézzük meg a romániai Dacia gyár példáján keresztül, mivel ők éppen 1969-ben kezdték el francia licensz alapján a Dacia 1300 gyártását.

Ha nem akarunk szőrösszívűek lenni, akkor fogjuk a termelés beindításának nehézségeire, hogy még egy évvel később is

csak 4200(!) autót sikerült egy esztendő alatt összeszerelni, de ez a szám a legjobb évben (1984) is éppen csak elhagyta a 83 ezres darabszámot. Amióta a Renault megvásárolta a márkát, csupán ebben a romániai gyárban 350 ezer gépkocsit szerel össze.

Az elsuhanó Dacia... Békéscsaba Andrássy út (Tanácsköztárság útja) - Lepény Pál utca sarok. 1976. Fortepan/Kádas Tibor

Viszont ezt nem is foghatjuk a modern technikára, mivel a francia márkának éppen 1970 volt az addigi rekordéve, amikor először lépték át az 1 milliós darabszámot (igaz ez több gyárban). Nem csoda, ha éveket kellett várni egy Daciára.

Persze ha már sikerült autóba ülni, akkor eljött az igazi kánaán. Az elbeszélések (és a Taxisblokád tanulságai szerint) a benzin már majdnem olyan olcsó volt, mint a csapvíz. Hát nem egészen...

Az üzemanyagárak

1969-ben a legolcsóbb benzinfajta 3 forintba került literenként, így a fentebb említett átlagbérből éppen 588 litert lehetett a tankba csorgatni.

2019-ben ugyan az üzemanyagok ára folyamatosan változik, de nem túlzunk, ha kb. 400 forinttal számolunk átlagban.

A mai átlagbérrel kalkulálva ez bizony 592(!) litert jelent.

Fortepan/Péterffy István

Ráadásul az akkori autók könnyedén nyelték be a 8-10 liternyi naftát, míg ma egy kisautót – kis túlzással – azonnal szervízbe viszünk, ha hat liter fölé szalad. Erre nyugodtan mondhatjuk, hogy az idő mindent megszépít...

Autópályadíj

De azt nem tagadhatjuk, hogy az autópályák használatáért egy vasat sem kellett fizetni! Irány a Balaton, matrica nélkül. Nos sajnos nem egészen.

Budaörs az M1-M7-es autópálya közös szakasza a benzinkútnál a Károly Király utcai felüljáróról nézve. 1968. Fortepan/Uvaterv

1969-ben ugyanis egyetlen sztráda volt Magyarországon,

a Martonvásárig 25 kilométeren nyújtózkodó M7-es. Ma ugyan fizetnünk kell az úthasználatért, de

jelenleg 1937 kilométernyi autópályát

használhatunk a matrica áráért.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
felvilagositas2.jpg

Többen olvasták őket, mint Petőfit: a szexuális felvilágosítás nagyágyúi a Kádár-korban

Veres Pál, Lux Elvira és Ranschburg Jenő írásai elképesztően népszerűek voltak a fiatalok körében.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2019. október 26.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Bár a Kádár-kor vezetése hivatalosan nem ítélte el a szexuális életet, azért a szocialista erkölcsrendszerben sok olyan elemet találunk, ami megfelelt a korábbi keresztény elveknek: például a hűség és házasság mindenhatósága. A homoszexualitás és a pornó pedig kifejezetten tabutémának számított.

Az 50-es, 60-as években nem is igen volt alkalma a kor ifjúságának arra, hogy valamilyen szexuális információhoz jusson:

pornó nálunk nem létezett, az erotikus nyugati filmek is hiányoztak a mozik kínálatából, könyvek nem igen jelentek meg a témában, és internet ugye akkor még nem létezett.

Fotó: Fortepan

A szexuális tudást jobb híján a szülőktől és egymástól szerezték meg a fiatalok, ez pedig oda vezetett, hogy hihetetlen sötétség honolt a tinédzserek fejében. Ezen hivatott változtatni a KISZ lapja a Magyar Ifjúság és később az Ifjúsági Magazin, amelyben Dr. Veres Pál és Ranschburg Jenő válaszolta meg a fiúktól és lányoktól érkező kényes kérdéseket.

A mai világban az egykori lapszámokat olvasva csak mosolygunk a bugyutábbnál bugyutább leveleken, így például, hogy virslitől lehet-e terhesnek lenni, vagy a hajszőkítés elveszi-e a szüzességet.

A pártvezetés egyébként hagyta, hogy a lelkes pszichológusok „felvilágosítsák” a magyar ifjúságot, hiszen addig sem a rendszerrel foglalkoznak, hanem egymással.í/span>

Így válhatott igazi sztár és országszerte ismert szakember a médiában feltűnő szexuál- és gyerekpszichológusokból. De nézzük csak meg, hogy kik is voltak ők!

Dr. Veres Pál

Kezdjük a sort a kecskeszakálláról és híres humoráról emlékezetes Dr. Veres Pállal, aki nem is volt igazi orvos. Újságíróként dolgozott, amikor feladatul kapta

az orvos válaszol rovatot a Magyar Ifjúságban.

Ekkor kezdődött el igazán „szexuálpszichológusi” karrierje minden képzettség nélkül, hiszen a posta sorra hozta az intim témákat firtató leveleket. Veres Pál pedig szókimondóan, józan paraszti ésszel és a dolgokat a nevén nevezve frappáns válaszokat adott az aggódó magyar fiataloknak.

Dr. Veres Pál

Ez a téma egyébként olyannyira az élete részévé vált, hogy később külön előadásokat is tartott szexuális témakörben. Ezeket az alkalmakat szalagos magnó kazettákon örökítették meg, amelyeket a szocialista ifjúság ronggyá hallgatott a házibulikon.

Később, 50 éves korában az orvosi egyetemet is elvégezte Veres Pál, így immár bátran használhatta a dr. előtagot és diplomával igazolhatta téziseit. Úttörő volt a maga korában, hiszen előtte még soha senki nem mert szexuális tabutémákkal foglalkozni, arra pedig végképp nem vette senki a bátorságot, hogy még tanácsokat is osztogasson.

A magánéletében Veres doktor hűséges férj volt és három gyermeket nevelt, de azért bármikor megjegyezte pajzánul még 70 évesen is, hogy szívesen csajozna, ha tehetné. Az Ifjúsági Magazin idején újabb szakemberek csatlakoztak Vereshez, hogy együtt harcoljanak a szexuális tudatlanság ellen, így Dr. Lux Elvira és Dr. Ranschburg Jenő.

Dr. Ranschburg Jenő

Utóbbit egyébként a Kádár-korban a Családi kör című tv-műsorból ismerhette meg az egész ország, ahol pszichológusként rokoni viszályokat próbált megvilágítani és megoldani.

Gyakran foglalkozott a gyermekek szexuális felvilágosításával és ő volt az első, aki írásban kijelentette, hogy a maszturbáció nem okoz semmilyen testi károsodást, sőt a szexuális fejlődés szerves része.

Dr. Ranschburg Jenő

Egyébként Ranschburg pályája sem pszichológusként indult, hanem tanár szeretett volna lenni. A magyar nyelv és irodalom iránti szeretete egész életét végigkísérte, még költészettel is foglalkozott, a kritikusok szerint nem is eredménytelenül. Szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket és rengeteget olvasott, ezt a hobbiját egyébként még gyermekkorából hozta magával.

A legtöbb szülő az előző rendszerben Ranschburg Jenőt főként

gyereknevelési tanácsadóként és gyerekpszichológusként azonosította, csak a tinik tudták, hogy gyakran felbukkannak írásai az Ifjúsági Magazin lapjain is, akár még szexuális témákban is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kocsma5.jpg

5 érdekesség a kocsmázás történetéből

A kocsmázás majdhogynem egyidős az emberi civilizációval. Az ókor óta természetes, hogy az ember beugrik egy-egy korsó sörre vagy pohár borra valahová. Vagy csak úgy beszélgetni, politizálni, felkelést vagy forradalmat csinálni...
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Egy kocsma Magyarországon 1949-ben. Fortepan/Magyar Rendőr - szmo.hu
2019. október 27.



A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

1. Mikor nyitott az első kocsma?

Meglepően régen: még a sumérok idejében Kis városából maradt fenn az első feljegyzés egy sörárus hölgyről

i.e. 2450 táján.

A sörárus házába feltehetően információt cserélni tértek be: pletykálkodni, beszélgetni, és az ivás csak arra szolgált, hogy közben ki ne száradjon a torkuk. A Gilgames eposz szerint még a mitikus hős is betért egy kocsmába, miközben Um-napistit kereste, hogy iránymutatást kérjen.

Érdekes, hogy Hammurapi törvényei kocsmárosnőkről beszélnek.

A törvények igen keményen bántak velük: halállal lakoltak, ha ismert bűnözőt nem adtak fel, vagy ha hamisították a sört, esetleg túl sokat kértek egy-egy italért.

A sumér kocsmákban a sör és az információk mellett szerelmet is lehetett venni: a kocsmárosnők lányokat alkalmaztak a férfi vendégek boldogítására.

2. Egyiptom, ahol a nők is járhattak kocsmába

Az egyiptomiak elsősorban sörházakba jártak, amelyek a városok szélén,

kikötőkben létesültek, és ahová nők is járhattak.

Az egyiptomi kocsmákban karosszékek álltak, és a vendégek egymás mellett ülve tudták inni a sört a földre állított korsókból - akár szívószállal is. Voltak hátsó helyiségek, ahol matracokat helyeztek el a részegek és a hölggyel mulatók nagy örömére.

Már Egyiptomban is jellemző azonban, hogy a sörházakba járás az alsóbb rétegek szórakoztatását szolgálta. A gazdagabbak a saját házaikban magasabb minőségű italokkal ihatták le magukat.

3. A kocsma, mint a demokrácia melegágya

A görög démosz tagjai szintén jártak kocsmákba, ahol vízzel hígított bort szolgáltak fel nekik. De nem minden városállamban létezett kapelion, vagyis kocsma, csak a demokratikus berendezkedésűekben.

Az autoriter berendezkedésű poliszokban erősen korlátozták az ivóhelyek működését, hiszen a kocsmákban az emberek óhatatlanul politizálni kezdtek,

a városállam vezetői pedig ezt szerették volna elkerülni.

Így aztán nem csoda, hogy a régészek elsősorban Athénban és Korinthoszban azonosítottak néhány házat kocsmaként. A legtöbbet Korinthoszban tárták fel - egy egész házsort, közel az agorához. A korinthosziak mentségére legyen mondva, hogy aki komolyan vette a demokráciát, annak bizony kocsmába kellett járnia, hogy hozzájusson a legfontosabb információkhoz, és megfelelően tudjon dönteni egy-egy szavazás során.

4. Romlott rómaiak

A rómaiak tökélyre vitték az evés-ivás művészetét, és vendéglátóhelyek garmadája állt a rendelkezésükre, ha jól akartak mulatni. A Római Birodalomban már vendéglők, kocsmák, éttermek, gyorséttermek, útszéli fogadók és bordélyok szolgálták ki az éhes és szomjas vendégeket. Csak Pompejben közel 200 kocsmát és thermopoliumot (itt egyszerű meleg ételeket szolgáltak ki az utcára ülőhelyek nélkül) tártak fel.

Gyakorlatilag minden háztömbben volt legalább egy csapszék, ahol inni lehetett.

Voltak egyszerű földszinti kiskocsmák ivóval, konyhával, raktárral, az emeletükön pedig néhány kis kiadó szobával.

Ezekben nem lehetett római módra heverészve inni és enni, hanem csak az alsóbb osztályokra jellemző módon: ülve. A római vendéglátóhelyek már neveket is kaptak, falaikat pedig színes, kedvcsináló ábrákkal borították.

A vendégek is gyakran hagyták ott a véleményüket a falakon grafittik formájában,

sőt a kocsmáros számolása is a falon történt, és az árakat is ide írták fel.

A legtöbb római kocsmában ételt is lehetett kapni. Róma szegényei az utcákon és a kocsmákban élték a társadalmi életüket: itt ettek, ittak, beszélgettek, híreket cseréltek, üzleteltek.

Sokan a szexuális életüket is a bordélyként is funkcionáló kocsmákban élték.

A felsőbb rétegek természetesen lenézték, elítélték a kocsmázást, és tisztességes római matróna be sem tette a lábát egy ivóba.

5. Szerzetesi és kórházi kocsmák

A Római Birodalom bukásával a kocsmák is eltűntek néhány száz évre.

500-1000 között a kolostorok látták el étellel-itallal az utazókat, és ebből alakult ki a szerzetesi kocsmák intézménye. Hasonlóan furcsa szerzet az ispotályok, kórházak által működtetett kocsmák rendszere.

Az idős, beteg embereket gondozó kórházak kocsmáik bevételéből tartották el magukat - bár a kórház lakóinak általában megtiltották az ivó látogatását.

A kocsmák a felfutásukat fura módon a 14. századi nagy pestisjárványoknak köszönhetik.

A megtizedelődött lakosság bővelkedett a javakban: a munkaerőhiány miatt magasabbak lettek a bérek, és volt pénzük az embereknek arra, hogy az élet vidám dolgaira, például ivásra költsenek. Mivel bizonytalan volt, hogy megérik-e a másnapot, ezért sokan a teljes bérüket elitták.

A 15. századra a települések képéhez már épp úgy hozzátartozott a kocsma, ahogy a Római Birodalom idején.

Nem létezett középkori falu, város anélkül, hogy a főtéren a templom és a városháza mellett ne ékeskedett volna egy-egy kocsma is,

ahová mise előtt, után vagy helyett betérhetett az egyszeri ember.

Forrás: Marton Szabolcs: Kocsmatörténet

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!