hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
VÁLASZOL: Vásáry André
Vásáry André nevét a Csillag születik óta mindenki ismeri. Magyarország egyetlen férfiszopránja nem csak a zene komoly ágát hozta közelebb az emberek szívéhez, hanem az önkéntesség társadalmi szerepvállalását is népszerűsíti. A fiatal énekessel ennek fontosságáról, s a rendhagyó énekórákról beszélgettünk.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2011. június 06.


hirdetés

Vásáry André nevét a Csillag születik óta mindenki ismeri. Magyarország egyetlen férfiszopránja nem csak a zene komoly ágát hozta közelebb az emberek szívéhez, hanem jótékonysági fellépéseivel az önkéntesség társadalmi szerepvállalását is népszerűsíti. Az Önkéntesség Európai Évén belül a hétvégén tartott önkéntesség napja apropóján a fiatal énekessel önkéntes feladatairól, s rendhagyó énekóráiról is beszélgettünk.

Csomós Éva interjúja

- Miért lett ez önnek ilyen fontos ügye?

- Azzal, hogy nekem megadatott az, hogy ismernek és esetleg oda is figyelnek rám, szinte kötelességemnek tartom azt, hogy olyan irányba is megháláljam, hogy kevés publicitást kapó helyzetekre, sorsokra vagy épp emberekre hívjam fel a figyelmet. Ez számomra nem teher, nem is erőfeszítés, örülök, ha tudok segíteni.

- Mióta vesz részt az efféle kezdeményezésekben?

- A legelső jótékonysági fellépés még jóval az ismertségem előtt volt, amikor még senki nem tudta, hogy ki az a Vásáry André, de zenész ismerősein már akkor megkértek, hogy ilyen alkalmakkor én is adjak elő valamit. Számomra ez egy folyamatos dolog, ami az ismertségemmel vált láthatóvá, de én sosem csaptam ekörül túl nagy hírverést.

- A „Rendhagyó énekóra Vásáry Andréval” című iskolai sorozatra is ismerősei kérték fel?

- Ez az Önkéntesség Európai Éve keretein belül jött létre, onnan kaptam a felkérést, amit nagyon nagy örömmel vállaltam el. Először nem tudták, hogy pontosan mit is szeretnének velem kapcsolatban, az azonban egyértelmű volt, hogy énekelni kell. Akkor jött nekem az az ötletem, hogy mivel van nekem egy kihasználatlan tanári diplomám…

- …most lehetne hasznosítani?

- Pontosan! Azt tudták, hogy nagyon jól megtalálom a kapcsolatot a fiatalokkal, azt pedig én tudom, hogy rólam „a komoly művész” kép alakult ki, amit épp ideje volt feloldani. Nagyon örülök ennek a „vállalkozásnak”, mert ezek az órák interaktívak, és nagyon jó hangulatban telnek el.

- Országos vagy fővárosi sorozat ez?

- Eddig budapesti általános- és középiskolákba vittük el, sajnos muszáj volt szelektálni, hiszen vannak más jellegű felkéréseim is, de a jövő tanévtől ismét folytatjuk. Most persze nem arra kell gondolni, hogy Bach és Händel műveit, valamint szonátákat elemzek, hanem érdekességeket mesélek, miközben olyan műveket is eléneklek, amit biztos, hogy a diákok maguktól nem hallgatnának meg, de kicsit modernizált változatban már tetszhet nekik. Eközben érzékeltetem velük, hogy csak a „kitartás, tehetség, szorgalom” hármas jelszava alatt érdemes bármibe belekezdeni, viszont, ha rálépnek egy útra - amin úgy érzik, hogy tehetségesek -, akkor nagyon kitartónak kell lenni, és nagyon fontos, hogy ne csak az öncélú mutogatás és a celebkedés hajtsa őket, hanem valami értéket is közvetítsenek az emberek felé. Ez nem könnyű ma, amikor sztárkultuszban élünk.

- S mi foglalkoztatja a diákokat, mivel kapcsolatban vannak kérdéseik?

- Két dolgot figyeltem meg nagyon: az egyik, amikor a toleranciáról beszélek. Arról, hogy bármiben tér el valaki a többiektől, a nagy átlagtól – legyen az súly, haj, bőrszín, vallás, bármi – amivel úgymond csúfolhatóvá válik, mennyire fájdalmas az annak az embernek, akit csúfolnak. Felhívom a figyelmüket, hogy a saját életükből vegyenek példát, hiszen már mindenki átesett olyanon, hogy valaki igazságtalanul bántotta. Na ilyenkor mindig nagyon nagy a csönd. Én évek óta dolgozom színházakban is, így tudom, hogy csend és csend között van különbség. Ilyenkor az a fajta csönd van, amikor érezni, hogy hoppá, ez mindenkinek elindított valamit a gondolatában. Ez nagyon érzékenyen érinti őket, hiszen a tinédzserek nagyon kritikusak, leginkább másokkal szemben. Ilyenkor saját példákat szoktam hozni, holott engem a férfi szopránságom miatt nem bántottak, de én is kaptam különféle megjegyzéseket és nagyon meg kellett keményítenem magam, hogy ezt a karriert végig tudjam csinálni, illetve el tudjam kezdeni. Erre hívom fel a figyelmet, a kérdések pedig nagyon változóak.

A másik, hogy nagyon sokan szeretnének televíziós műsorvezetők lenni, s ezzel kapcsolatban kérik ki tanácsaimat - pedig ha az éneklésről kérdeznének, könnyebben tudnék válaszolni -, de azt szoktam mondani, hogy a nyelvek tanulása, a diploma megszerzése, maga a tanulási folyamat, és az alapoktól való kezdés elengedhetetlen. Én ugyanis vallom azt, hogy azért is tudtam ezt elérni és ezért is tudok ma ebben a szakmában dolgozni, mert én is ott kezdtem, hogy ingyen jártam el énekelni. A legaljáról indultam, nemrég pedig a Kongresszusi Központban volt nagyzenekarral kísért önálló koncertem. Az szerintem csak nagyon kevés embernek jön össze, hogy lépcsőket kihagyva, rögtön a csúcson van, és ezt hosszú időn keresztül meg is tudja tartani, hiszen az a személyiségfejlődésében is megmutatkozhat.

- S az, hogy felnőtt fejjel, 18 éves kora után kezdte tudatosan képezni a hangját?

- Azért már előbb is kiderültek a zenei képességeim, viszonylag korán próbáltak kórusba, zenei tagozatba betenni, de ez valahogy sosem jött össze, így felnőtt fejjel kezdtem el énekelni tanulni, méghozzá olyan erős „hátszéllel”, hogy a családom nemhogy nem támogatta, de tiltotta, és minden módon próbálta megakadályozni az éneklésemet. Az énektanárom sem igazán bízott bennem, és ez olyan feszültséget teremtett, hogy amikor már sehogy sem működött a szüleimmel való viszony, a szülői házat is el kellett hagynom. Édesapám azt gondolta, hogy ha el kell járnom dolgozni ahhoz, hogy ki tudjam fizetni az albérletet, az énekelésről biztos le fogok mondani. Éveken keresztül tartó kemény harcok voltak, folyamatos volt az elutasítás is, ugyanakkor töretlen volt bennem a meggyőződés, hogy hinnem kell magamban, mert más úgysem hisz.


- Mitől tartott ki mégis?

- Azt gondolom, hogy aki igazán valamilyen feladatra született – ezt az élet bármely területére értem – akkor az az is lesz. Számomra ez soha nem volt kérdés.

- És a barátok?

- Abból jöttem rá, hogy nem is értik, miről van szó, amikor feltették a kérdést, hogy „André, te még mindig folytatod az éneklést?”. Akkor nagyon dühített, de később rájöttem, hogy nem lehetek rájuk mérges, mert ők ezt máshogy értékelik. Számomra természetes volt, hogy folytatnom kell. Akkor is, amikor háromévnyi próbálkozás után sem történt semmi. Amikor nem sikerült egy meghallgatás, megviselt, persze, olyankor az ember egy ideig sajnálja magát, elkeseredik, de aztán saját magamat kellett – mert nem volt más – kirángattam abból az állapotból, mert tudtam, hogy egyes egyedül én vagyok az, aki ezt megteszi, és muszáj is.


- Manapság sokan keresik a boldogulási lehetőségeiket külföldön. Noha sehol nincsenek kolbászból a kerítések, de talán jobban adódnak lehetőségek…

- Amikor megnyertem a Miskolci Operaversenyt, azt gondoltam, hogy majd itthon elindul a karrierem. Ehhez képest semmi nem történt. Emlékszem, a fürdőszobában, kazettásmagnóra énekeltem fel pár áriát mindenfajta kíséret nélkül, és ezt küldtem ki Amerikába, ahonnan másfél hét után jött a válasz, hogy ösztöndíjat ajánlanak. Úgy, hogy Magyarországon mindenhonnan elutasítottak. Amerikában rengeteget dolgoztam ahhoz, hogy meg tudjak élni. Már szinte a képzés és a tanulás rovására ment, mert az ösztöndíj az egy dolog. Eközben pedig rájöttem, hogy én ugyan imádom Amerikát, de a művészeti képzés nem véletlenül Európában a legerősebb. Úgyhogy meghoztam a döntést, pedig mindenki mondta, hogy „André, ösztöndíjas vagy a világ egyik legjobb zenei intézetében, ne hagyd ott!”.

- S csakugyan, miért nem csinálta végig?

- Belegondoltam, hogy ha ott vagyok még négy évet, elvégzem, és úgy kerülök ki, hogy nemzetközi szinten labdába nem rúghatok. Így hazajöttem a nagy büdös semmire. Merthogy itthon nem kellettem sehova. S kezdtem felépíteni magam.

- Valami azt súgja, hogy még mindig nem lett egyenes az út…

- Volt, hogy egy évig abbahagytam az éneklést és elmentem légiutaskísérőnek, de már félév után nem éreztem jól magam, és a sorra jöttek a jelzések is.

- Sorsszerű jelek?

- Az egyik járaton összefutottam a régi énektanárnőmmel, aki mondta, hogy „Én ismerem magát, s látom, hogy nincs jól.”

- Ha saját magát be is tudta csapni, a tanárnőt nem sikerült.

- Meglepődtem, átgondoltam, s eldöntöttem: újra belevágok. Tudva, hogy újabb nyomorgások és kínszenvedések jönnek, de döntenem kellett, hogy vagy ezt a kínlódást választom, vagy azt, hogy örök életemre becsapott leszek, negyvenévesen meg skizofrén vagy depressziós.

- S milyen volt az újrakezdés?

- Abból a szempontból nagyon nehéz, hogy amikor az ember a nélkülözésből egy nagyon jól fizető állásba kerül, nagyon nagy lelkierő kell ahhoz, hogy többszázezer forintos fizetést otthagyjon a nullára. Újabb nagy döntést hoztam: egyik napról a másikra felmondtam. Elkezdtem állást keresni. Diplomával, nyelvvizsgával olyan munkáim voltak, hogy - nem szégyen a munka, de hát… - „nem illett éppen profilba”. Megkerestem a legjobb tanárt - aki ráadásul nem Budapesten lakott, így az utazás is problémás volt - és még keményebben képeztem magam. Így mire eljutottam a Csillag születikbe, olyan szintű felkéréseim lettek, hogy csak kapkodtam a fejem. Épp aznap, amikor kiderült, hogy beválogattak ebbe a versenybe, három darab felkérés közül kellett választanom. Hihetetlen megtiszteltetés volt a bécsi Staatsoper, a világ egyik legjelentősebb operaszínpadának meghívása - úgy, hogy nem volt se ügynökön, se menedzserem, csak belógtam egy meghallgatásra, s mégis engem választottak -, és a Nemzeti Színház közül egy nap alatt kellett választani. Úgy gondolom, jól döntöttem, hogy a Csillag születiket és a Nemzeti Színházat választottam. A tehetségkutató után tejesen átalakult az életem.

- Most szüreteli a rengeteg befektetett munka gyümölcsét.

- A magyar emberekről azt mondják, hogy nem nyitottak az újdonságokra. Hát, életem első állva tapsolását a Csillag születik válogatóján kaptam, két percen keresztül. A tévében ez nem látszott, de fantasztikus élmény volt megtapasztalni, hogy mégis nyitottak. Ha látják, hogy valami őszintén jön, ha látják a munkát és a tehetséget is hozzá. S ez szerintem az egész világon így van. Az őszinteség a legjobb belépő. A színpadon ez a legfontosabb, ha valaki maníros vagy felvesz egy szerepet azt nem nagyon kedvelik. Ezt már önkéntességem elején, amikor még névtelenül jártam ingyen fellépni, már akkor megtanultam.

Névjegy

Vásáry André (Debrecen, 1982. 07. 17.)

Az egyetlen férfiszoprán Magyarországon, hangfekvése világviszonylatban is igen ritka.

A Miskolci Operaverseny győztese, a római nemzetközi énekverseny döntőse, a Vatican Tv-ben több mint 160 millióan láthatták énekelni. Felkérést kapott a világhírű bécsi Staatsoper-től, s több nemzetközi versenyre (Párizs, Graz, Bécs) hívták. Részt vett Ricardo Muti meghallgatásán, aki szerepet ajánlott neki. Ösztöndíjjal Amerikában tanult, majd Európában folytatta tanulmányait.

Itthon a Nemzeti Színházban és a Pesti Színházban játszott, s fesztiváljaink (Budapest Barokk Fesztivál, Magyar Farinelli koncert sorozat stb.) rendszeres résztvevője. Az országos ismertséget a Csillag születik című televíziós tehetségkutató hozta meg számára.

A képeket Kaszás Bence készítette.


Tetszett? Nézd meg a többi új cikkünket is! :)


KÖVESS MINKET:




Kvíz: 10 világhírű film, ami elvérzett a legjobb film Oscar-kategóriában
Felismered őket egy képkockából? Segítséget is adunk hozzá.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 22.


hirdetés

Mutatunk 10 zseniális és korszakalkotó filmet, amely bár szerzett Oscar-díjat, de elvérzett a legjobb filmnek járó díjnál.

Egy képkockából felismered-e ezeket a filmeket úgy, hogy a jelölésük évét és az adott év nyertesét is eláruljuk.

A kvízt a bouvet.cafeblog.hu szerzője készítette.


KÖVESS MINKET:




Kiss Anna Laura: “Nagyon sok mindenben hasonlítunk Stefivel”
A Drága örökösök egyik főszereplője elmesélte, hogyan változtatta meg az életét az RTL Klub sikersorozata, miben hasonlít a karakterére, és van-e szerepálma, amit eddig még nem játszott el.
Interjú: Fartek Patrícia - szmo.hu
2019. február 20.


hirdetés

Januárban indult az RTL Klub újabb sikersorozata a Drága örökösök, melyben a Szappanos család a halott nagyapa utolsó kérésének eleget téve, na meg az örökölhető milliók után vágyakozva visszaköltözik Budapestről a vidéki kis faluba Ökörapátiba. A falusiak életét fenekestül felforgatja a budapestiek érkezése, hiszen nem igazán tapasztalnak sokat a falun kívüli világból. Így van ezzel a 21 éves Stefi is, aki sok újdonsággal találja szemben magát.

Az őt alakító Kiss Anna Laura azt mondja, sok mindenben hasonlít az általa megformált fiatal lányra, de interjúkban elmeséli azt is, hogyan lett színésznő, mi az álomszerep számára és, hogy miben változtatta meg az életét az, hogy a szereppel egy teljesen új világba csöppent.

Hogyan indult a karriered, mindig is színésznő szerettél volna lenni?

Mindig! Talán, mint minden kislány, én is színpadra vágytam. Táncoltam, énekeltem...de általános iskola végén, talán hetedikben döntöttem el, hogy színésznő szeretnék lenni.

Mi volt életed első szerepe, emlékszel még rá?

Gimiben a diákszínjátszóban álltam először színpadon előadásban 16-17 évesen. A Gyuri, ez volt a címe. A mi saját darabunk volt, amit később vittünk a Diákszínjátszó Fesztiválra is. Én egy naív lányt játszottam benne, mindjárt elsőre betaláltak. Nem volt túl nagy szerepem, de arra emlékszem, hogy Szalay Bencével karöltve kellett bejönnöm. Elméletileg ő szedett fel engem a könyvtárban, a történetben Emmának hívtak. Ő azt mondta, hogy “Emmával ugyanazt a könyvet szerettük volna kivenni”

az én első megszólalásom pedig az volt, hogy “Igen, Röné Deszkárc.”

Most a színházat említetted, de jelenleg az RTL Klub sorozatában láthatnak a nézők. Melyik áll közelebb hozzád?

Ez érdekes, mert, amikor végeztem a Pesti Magyar Színiakadémián akkor biztos voltam benne, hogy színházban fogok játszani. Nem tudom, miért, de akkor azt éreztem, hogy tuti az lesz az én utam. Aztán azóta inkább a kamera előtt álltam többet. De nagyon élvezem mindkettőt és olyan érdekes, hogy mennyire mások számomra, holott lényegében ugyanaz.

Téged a legtöbben a Holnap Tali! című sorozatból ismernek, most pedig Stefit alakítod a Drága örökösökben. Milyen változást hozott ez az életedben?

Elég nagy változást hozott ez számomra. Majdnem egy év telt el a két szerep között, nekem ezalatt nem is volt forgatásom, csak színházi munkáim voltak. Ez a sorozat teljesen más, kezdve a produkciótól, mert ez nyilván egy sokkal szélesebb korosztálynak szól, témájában is komolyabb, a karakter is teljesen más.

Mennyire hasonlít hozzád Stefi? Megtaláltad saját magad az ő karakterében?

Érdekes, de ahogy egyre jobban haladunk előre, történnek vele a dolgok és bontakozik ki, úgy egyre inkább azt veszem észre, hogy

nagyon sok mindenben hasonlítunk.

Én főként 16-17 évesen voltam olyan, mit ő most 21 évesen. Stefinek ugye nem volt könnyű élete, igazándiból csak sodródik az árral. Fiatalabbként én is ide-oda csapódtam, kerestem a boldogságomat bizonyos emberekben, vagy dolgokban mert nem volt meg saját magamban az, amit kerestem.

Mit gondolsz róla, tudnál például a barátnője lenni?

Én mindig azt mondom Stefire, hogy ő nem buta. Ő egyszerű.

Ez a kettő pedig teljesen más. Stefi itt van vidéken nincsen semmi behatás, csak a falu. Minden, ami most 21 évesen történik vele az tök új, először tapasztal rengeteg dolgot, amit lehet, hogy más lányok hamarabb átélnek. Ezért ő az én szememben egy kicsit nem is 21, hanem inkább 18 vagy 17.

Nehéz őt elképzelni úgy, hogy nem én alakítom. De, ha egy társaságba keverednénk, akkor megpróbálnék jóban lenni vele. Van egy barátnőm, aki nagyon bájos, pont, mint Stefi és őt nagyon imádom. De mondjuk arra is kíváncsi lennék, hogy Stefi hogyan viszonyulna hozzám.

Hogy érzed magad a forgatásokon, mit adott neked eddig a sorozat?

Egy teljesen új közegbe kerültem, megismertem egy csomó embert. Egy folyamatos bizonyítási vágy van bennem, főként saját magam felé. De emellett nagyon jól érzem magam, egyre szorosabb kapcsolatok, barátságok szövődnek az emberek között. Itt nem az van, hogy bejössz dolgozni, hanem kíváncsi vagy a többi emberre, aki itt van. Illetve hát tőlük rengeteget lehet tanulni.

Van példaképed a szakmában, akire nagyon felnézel?

Először Emmanuelle Seigner jutott eszembe a Keserű méz című filmben nyújtott alakítása miatt. Az egyszerűen utánozhatatlan, vagy legalábbis nem lehetne egykönnyen reprodukálni.

Eddig főként egyfajta “jókislány” szerepben láthatunk téged. Mi az a karakter, amit nagyon szívesen eljátszanál egyszer?

Nagyon szeretnék egyszer egy olyan típusú nőt eljátszani, mint a Drága Örökösökben Mónika. Egy ízig-vérig nőt.

Mert én amúgy nem is vagyok ilyen és nem is volt soha ez a típus a saját életemben sem. Pont ezért szeretnék egyszer ebbe belekóstolni, hogy milyen lehet egy jó határozott nőt játszani, aki mondjuk mindig mindent tud, ott van, iszonyat intelligens és lehet egy picit szemét is, azt se bánom. Kihívás lenne.

Mostanában nagyon sokat forgattok, elég pörgősek a napjaid. Mennyi szabadidőd van most, mit csinál Kiss Anna Laura, amikor nem forgat?

Hát, nem sok szabadidőm van, de változó egyébként. A színészkedés mellett nagyon szeretek dalokat írni meg zongorázni. De ez azért több, mint hobbi, mondjuk úgy, hogy egy másodlagos álmom egyébként, hogy a saját dalaim egyszer napvilágra kerüljenek és eljussanak emberekhez a baráti körömön kívülre. Ha úgy van szabadidőm, akkor szoktam néha festeni, de azt is csak inkább magamnak. Emellett fontos szerepet tölt be az életemben a sport, nagyon szeretek futni. De azt inkább olyankor, amikor jó idő van, mert edzőteremben annyira nem jó futni szerintem.


KÖVESS MINKET:





Ariana Grande elért egy rekordot, ami eddig csak a Beatlesnek sikerült
Az énekesnő egyszerre uralja a Billboard slágerlistájának első három helyét.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 20.


hirdetés

Ariana új albuma, a Thank U, Next nem is olyan rég, február 8-án látott napvilágot, mégis sikerült a rajta megjelent dalokkal egy olyan mérföldkövet elérnie, amit a poptörténelem során eddig mindössze a Beatles-nek sikerült, 1964-ben.

Az énekesnő 7 Rings című száma negyedik hete trónol Billboard 100-as listájának élén, a második helyen a Break Up With Your Girlfriend, I'm Bored szerepel, a harmadikon pedig a Thank U, Next áll.

Nem rossz ez a mesterhármas, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Beatles annak idején az első 5 helyet is magáénak tudhatta a Can't Buy Me Love, a Twist and Shout, a She Loves You, az I Want to Hold Your Hand és a Please Please Me című dalokka.

Forrás: 444.hu


KÖVESS MINKET:




Victor Máté: Petruska nem plagizált!
Az Artisjus korábbi elnöke részletes, alternatív szakvéleményében védelmébe veszi az énekest.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 21.


hirdetés

Amint arról mi is beszámoltunk, az énekes Help Me Out of Here című szerzeményével a szakértők szerint plágiumot követett el, ezért kizárták A Dal 2019 döntőjéből.

Petruska nem sokkal a kizárás után egy közleményben igyekezett tisztázni a helyzetet, illetve rajongói is kiálltak mellette, most pedig az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda volt elnöke, Victor Máté kelt védelmére, amit az énekes meg is osztott Facebook-oldalán.

Victor szerint nem igaz, hogy a paraméterek túl nagy számban megegyeznek. Szerinte a felhasznált zenei eszközök túl nagy számban térnek el egymástól ahhoz, hogy plágiumról lehessen beszélni.

Íme Petruska hálás szavai és a teljes, rendkívül aprólékos szakvélemény:


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x