hirdetés
VÁLASZOL: Vásáry André
Vásáry André nevét a Csillag születik óta mindenki ismeri. Magyarország egyetlen férfiszopránja nem csak a zene komoly ágát hozta közelebb az emberek szívéhez, hanem az önkéntesség társadalmi szerepvállalását is népszerűsíti. A fiatal énekessel ennek fontosságáról, s a rendhagyó énekórákról beszélgettünk.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2011. június 06.


hirdetés

Vásáry André nevét a Csillag születik óta mindenki ismeri. Magyarország egyetlen férfiszopránja nem csak a zene komoly ágát hozta közelebb az emberek szívéhez, hanem jótékonysági fellépéseivel az önkéntesség társadalmi szerepvállalását is népszerűsíti. Az Önkéntesség Európai Évén belül a hétvégén tartott önkéntesség napja apropóján a fiatal énekessel önkéntes feladatairól, s rendhagyó énekóráiról is beszélgettünk.

Csomós Éva interjúja

- Miért lett ez önnek ilyen fontos ügye?

- Azzal, hogy nekem megadatott az, hogy ismernek és esetleg oda is figyelnek rám, szinte kötelességemnek tartom azt, hogy olyan irányba is megháláljam, hogy kevés publicitást kapó helyzetekre, sorsokra vagy épp emberekre hívjam fel a figyelmet. Ez számomra nem teher, nem is erőfeszítés, örülök, ha tudok segíteni.

- Mióta vesz részt az efféle kezdeményezésekben?

- A legelső jótékonysági fellépés még jóval az ismertségem előtt volt, amikor még senki nem tudta, hogy ki az a Vásáry André, de zenész ismerősein már akkor megkértek, hogy ilyen alkalmakkor én is adjak elő valamit. Számomra ez egy folyamatos dolog, ami az ismertségemmel vált láthatóvá, de én sosem csaptam ekörül túl nagy hírverést.

- A „Rendhagyó énekóra Vásáry Andréval” című iskolai sorozatra is ismerősei kérték fel?

- Ez az Önkéntesség Európai Éve keretein belül jött létre, onnan kaptam a felkérést, amit nagyon nagy örömmel vállaltam el. Először nem tudták, hogy pontosan mit is szeretnének velem kapcsolatban, az azonban egyértelmű volt, hogy énekelni kell. Akkor jött nekem az az ötletem, hogy mivel van nekem egy kihasználatlan tanári diplomám…

- …most lehetne hasznosítani?

- Pontosan! Azt tudták, hogy nagyon jól megtalálom a kapcsolatot a fiatalokkal, azt pedig én tudom, hogy rólam „a komoly művész” kép alakult ki, amit épp ideje volt feloldani. Nagyon örülök ennek a „vállalkozásnak”, mert ezek az órák interaktívak, és nagyon jó hangulatban telnek el.

- Országos vagy fővárosi sorozat ez?

- Eddig budapesti általános- és középiskolákba vittük el, sajnos muszáj volt szelektálni, hiszen vannak más jellegű felkéréseim is, de a jövő tanévtől ismét folytatjuk. Most persze nem arra kell gondolni, hogy Bach és Händel műveit, valamint szonátákat elemzek, hanem érdekességeket mesélek, miközben olyan műveket is eléneklek, amit biztos, hogy a diákok maguktól nem hallgatnának meg, de kicsit modernizált változatban már tetszhet nekik. Eközben érzékeltetem velük, hogy csak a „kitartás, tehetség, szorgalom” hármas jelszava alatt érdemes bármibe belekezdeni, viszont, ha rálépnek egy útra - amin úgy érzik, hogy tehetségesek -, akkor nagyon kitartónak kell lenni, és nagyon fontos, hogy ne csak az öncélú mutogatás és a celebkedés hajtsa őket, hanem valami értéket is közvetítsenek az emberek felé. Ez nem könnyű ma, amikor sztárkultuszban élünk.

- S mi foglalkoztatja a diákokat, mivel kapcsolatban vannak kérdéseik?

- Két dolgot figyeltem meg nagyon: az egyik, amikor a toleranciáról beszélek. Arról, hogy bármiben tér el valaki a többiektől, a nagy átlagtól – legyen az súly, haj, bőrszín, vallás, bármi – amivel úgymond csúfolhatóvá válik, mennyire fájdalmas az annak az embernek, akit csúfolnak. Felhívom a figyelmüket, hogy a saját életükből vegyenek példát, hiszen már mindenki átesett olyanon, hogy valaki igazságtalanul bántotta. Na ilyenkor mindig nagyon nagy a csönd. Én évek óta dolgozom színházakban is, így tudom, hogy csend és csend között van különbség. Ilyenkor az a fajta csönd van, amikor érezni, hogy hoppá, ez mindenkinek elindított valamit a gondolatában. Ez nagyon érzékenyen érinti őket, hiszen a tinédzserek nagyon kritikusak, leginkább másokkal szemben. Ilyenkor saját példákat szoktam hozni, holott engem a férfi szopránságom miatt nem bántottak, de én is kaptam különféle megjegyzéseket és nagyon meg kellett keményítenem magam, hogy ezt a karriert végig tudjam csinálni, illetve el tudjam kezdeni. Erre hívom fel a figyelmet, a kérdések pedig nagyon változóak.

A másik, hogy nagyon sokan szeretnének televíziós műsorvezetők lenni, s ezzel kapcsolatban kérik ki tanácsaimat - pedig ha az éneklésről kérdeznének, könnyebben tudnék válaszolni -, de azt szoktam mondani, hogy a nyelvek tanulása, a diploma megszerzése, maga a tanulási folyamat, és az alapoktól való kezdés elengedhetetlen. Én ugyanis vallom azt, hogy azért is tudtam ezt elérni és ezért is tudok ma ebben a szakmában dolgozni, mert én is ott kezdtem, hogy ingyen jártam el énekelni. A legaljáról indultam, nemrég pedig a Kongresszusi Központban volt nagyzenekarral kísért önálló koncertem. Az szerintem csak nagyon kevés embernek jön össze, hogy lépcsőket kihagyva, rögtön a csúcson van, és ezt hosszú időn keresztül meg is tudja tartani, hiszen az a személyiségfejlődésében is megmutatkozhat.

- S az, hogy felnőtt fejjel, 18 éves kora után kezdte tudatosan képezni a hangját?

- Azért már előbb is kiderültek a zenei képességeim, viszonylag korán próbáltak kórusba, zenei tagozatba betenni, de ez valahogy sosem jött össze, így felnőtt fejjel kezdtem el énekelni tanulni, méghozzá olyan erős „hátszéllel”, hogy a családom nemhogy nem támogatta, de tiltotta, és minden módon próbálta megakadályozni az éneklésemet. Az énektanárom sem igazán bízott bennem, és ez olyan feszültséget teremtett, hogy amikor már sehogy sem működött a szüleimmel való viszony, a szülői házat is el kellett hagynom. Édesapám azt gondolta, hogy ha el kell járnom dolgozni ahhoz, hogy ki tudjam fizetni az albérletet, az énekelésről biztos le fogok mondani. Éveken keresztül tartó kemény harcok voltak, folyamatos volt az elutasítás is, ugyanakkor töretlen volt bennem a meggyőződés, hogy hinnem kell magamban, mert más úgysem hisz.


- Mitől tartott ki mégis?

- Azt gondolom, hogy aki igazán valamilyen feladatra született – ezt az élet bármely területére értem – akkor az az is lesz. Számomra ez soha nem volt kérdés.

- És a barátok?

- Abból jöttem rá, hogy nem is értik, miről van szó, amikor feltették a kérdést, hogy „André, te még mindig folytatod az éneklést?”. Akkor nagyon dühített, de később rájöttem, hogy nem lehetek rájuk mérges, mert ők ezt máshogy értékelik. Számomra természetes volt, hogy folytatnom kell. Akkor is, amikor háromévnyi próbálkozás után sem történt semmi. Amikor nem sikerült egy meghallgatás, megviselt, persze, olyankor az ember egy ideig sajnálja magát, elkeseredik, de aztán saját magamat kellett – mert nem volt más – kirángattam abból az állapotból, mert tudtam, hogy egyes egyedül én vagyok az, aki ezt megteszi, és muszáj is.


- Manapság sokan keresik a boldogulási lehetőségeiket külföldön. Noha sehol nincsenek kolbászból a kerítések, de talán jobban adódnak lehetőségek…

- Amikor megnyertem a Miskolci Operaversenyt, azt gondoltam, hogy majd itthon elindul a karrierem. Ehhez képest semmi nem történt. Emlékszem, a fürdőszobában, kazettásmagnóra énekeltem fel pár áriát mindenfajta kíséret nélkül, és ezt küldtem ki Amerikába, ahonnan másfél hét után jött a válasz, hogy ösztöndíjat ajánlanak. Úgy, hogy Magyarországon mindenhonnan elutasítottak. Amerikában rengeteget dolgoztam ahhoz, hogy meg tudjak élni. Már szinte a képzés és a tanulás rovására ment, mert az ösztöndíj az egy dolog. Eközben pedig rájöttem, hogy én ugyan imádom Amerikát, de a művészeti képzés nem véletlenül Európában a legerősebb. Úgyhogy meghoztam a döntést, pedig mindenki mondta, hogy „André, ösztöndíjas vagy a világ egyik legjobb zenei intézetében, ne hagyd ott!”.

- S csakugyan, miért nem csinálta végig?

- Belegondoltam, hogy ha ott vagyok még négy évet, elvégzem, és úgy kerülök ki, hogy nemzetközi szinten labdába nem rúghatok. Így hazajöttem a nagy büdös semmire. Merthogy itthon nem kellettem sehova. S kezdtem felépíteni magam.

- Valami azt súgja, hogy még mindig nem lett egyenes az út…

- Volt, hogy egy évig abbahagytam az éneklést és elmentem légiutaskísérőnek, de már félév után nem éreztem jól magam, és a sorra jöttek a jelzések is.

- Sorsszerű jelek?

- Az egyik járaton összefutottam a régi énektanárnőmmel, aki mondta, hogy „Én ismerem magát, s látom, hogy nincs jól.”

- Ha saját magát be is tudta csapni, a tanárnőt nem sikerült.

- Meglepődtem, átgondoltam, s eldöntöttem: újra belevágok. Tudva, hogy újabb nyomorgások és kínszenvedések jönnek, de döntenem kellett, hogy vagy ezt a kínlódást választom, vagy azt, hogy örök életemre becsapott leszek, negyvenévesen meg skizofrén vagy depressziós.

- S milyen volt az újrakezdés?

- Abból a szempontból nagyon nehéz, hogy amikor az ember a nélkülözésből egy nagyon jól fizető állásba kerül, nagyon nagy lelkierő kell ahhoz, hogy többszázezer forintos fizetést otthagyjon a nullára. Újabb nagy döntést hoztam: egyik napról a másikra felmondtam. Elkezdtem állást keresni. Diplomával, nyelvvizsgával olyan munkáim voltak, hogy - nem szégyen a munka, de hát… - „nem illett éppen profilba”. Megkerestem a legjobb tanárt - aki ráadásul nem Budapesten lakott, így az utazás is problémás volt - és még keményebben képeztem magam. Így mire eljutottam a Csillag születikbe, olyan szintű felkéréseim lettek, hogy csak kapkodtam a fejem. Épp aznap, amikor kiderült, hogy beválogattak ebbe a versenybe, három darab felkérés közül kellett választanom. Hihetetlen megtiszteltetés volt a bécsi Staatsoper, a világ egyik legjelentősebb operaszínpadának meghívása - úgy, hogy nem volt se ügynökön, se menedzserem, csak belógtam egy meghallgatásra, s mégis engem választottak -, és a Nemzeti Színház közül egy nap alatt kellett választani. Úgy gondolom, jól döntöttem, hogy a Csillag születiket és a Nemzeti Színházat választottam. A tehetségkutató után tejesen átalakult az életem.

- Most szüreteli a rengeteg befektetett munka gyümölcsét.

- A magyar emberekről azt mondják, hogy nem nyitottak az újdonságokra. Hát, életem első állva tapsolását a Csillag születik válogatóján kaptam, két percen keresztül. A tévében ez nem látszott, de fantasztikus élmény volt megtapasztalni, hogy mégis nyitottak. Ha látják, hogy valami őszintén jön, ha látják a munkát és a tehetséget is hozzá. S ez szerintem az egész világon így van. Az őszinteség a legjobb belépő. A színpadon ez a legfontosabb, ha valaki maníros vagy felvesz egy szerepet azt nem nagyon kedvelik. Ezt már önkéntességem elején, amikor még névtelenül jártam ingyen fellépni, már akkor megtanultam.

Névjegy

Vásáry André (Debrecen, 1982. 07. 17.)

Az egyetlen férfiszoprán Magyarországon, hangfekvése világviszonylatban is igen ritka.

A Miskolci Operaverseny győztese, a római nemzetközi énekverseny döntőse, a Vatican Tv-ben több mint 160 millióan láthatták énekelni. Felkérést kapott a világhírű bécsi Staatsoper-től, s több nemzetközi versenyre (Párizs, Graz, Bécs) hívták. Részt vett Ricardo Muti meghallgatásán, aki szerepet ajánlott neki. Ösztöndíjjal Amerikában tanult, majd Európában folytatta tanulmányait.

Itthon a Nemzeti Színházban és a Pesti Színházban játszott, s fesztiváljaink (Budapest Barokk Fesztivál, Magyar Farinelli koncert sorozat stb.) rendszeres résztvevője. Az országos ismertséget a Csillag születik című televíziós tehetségkutató hozta meg számára.

A képeket Kaszás Bence készítette.


Tetszett? Nézd meg a többi új cikkünket is! :)


KÖVESS MINKET:





hirdetés
A Csernobilról már most lehet tudni: az év sorozata
Nehéz spoilermentesen írni, mert tudjuk, hogy igaz történet. De így is tele van meglepetésekkel és izgalmas fordulatokkal.
Szegedi Éva - szmo.hu
2019. május 22.



"Értse meg, valami olyannal van dolgunk, ami még soha nem fordult elő ezen a bolygón!" - mondja Valerij Legaszov akadémikus a Csernobil című sorozat egyik jelenetében. És nem ez az egyetlen ütős mondat, ami elhangzik. Még csak 3 rész ment le, de számomra már most világos: a Csernobil az HBO-n az év legjobb sorozata.

13 éves voltam, amikor felrobbant a csernobili atomerőmű magja. Nyugati forrásból tudtuk meg, napokkal később, mi történt, és hogy Európát lassan beborítja a radioaktív, egészségre ártalmas sugárzás.

Mivel akkor még nem tudtuk, nem is tudhattuk, mennyit kaptunk belőle, a családom óvintézkedéseket vezetett be: nem mehettünk május elsején felvonulni, hiába volt jó idő, nem mentünk strandra; nem vásároltunk és fogyasztottunk epret, salátát, primőröket, tejet stb.

13 évesen átéreztem, milyen lehetett a Pripjatyban élőknek (elsősorban a gyerekeknek), és milyen borzalmas teher lehet ezzel az egésszel együtt élni. Akkor is, ha nem vagy súlyos beteg a szerencsétlenség miatt.

Sokáig téma volt nálunk a csernobili katasztrófa, az is, milyen következményekkel járt, köze lehet-e különféle, az ismeretségi körben felbukkanó daganatos betegségekhez. Amit lehetett (amint lehetett) elolvastunk, meghallgattunk és megnéztünk a témáról. Később, már felnőttként pedig lehetőségem volt a témával mélyebben foglalkozni és interjúkat készíteni magyar szakemberekkel a balesetről, az utóhatásairól és a korabeli tájékoztatásról.

Számomra éppen ezért volt fontos, hogy elkészült az HBO Csernobil című minisorozata. Letaglózott és lenyűgözött. Egyszerre.

Letaglózott, mert tudom, hogy ez megtörtént, és azt is, mennyi ember életébe és egészségébe került a felelőtlenség és a rossz döntések sorozata.

Ugyanakkor lenyűgözött a dramaturgia, a színészi játék, az utolsó részletekig megkomponált és hiteles díszlet. Magával sodort minden egyes jelenet. Részben azért is, mert sok olyan részletet ismertem meg belőle a baleset körülményeiről és az utána történtekről, amelyekről korábban nem volt tudomásom.

A sorozat hátborzongató, zseniális, hátborzongatóan zseniális.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
Trónok harca: megrendítőnek szánták az utolsó részt, de nem jött össze
Véget ért a nyolcadik, utolsó évad, elvarrták a szálakat. Nagyon be akarták már fejezni. Vigyázat, SPOILER!
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 20.



Egész múlt héten azon törtem a fejem, vajon hogyan lehet lezárni egy ekkora trilógiát csupán a maradék 75 percben. Hát így.

Összecsapták a befejezést, de az utolsó részből azért kiderült, ki ülhet a vastrónra. Illetve oda pont nem, és az is kiderül, miért nem.

SPOILER!

Érdekesség, hogy az utolsó részre ismét változtattak picit az intrón. Királyvár felperzselése után a mechanikus váracskán is látszódnak a pusztítás nyomai.

A főcímet követően a változatosság kedvéért a Trónok harca utolsó évadának utolsó része is vontatottan indul. A felégetett város hamulepte utcáin Tyrion a palotába tart. Végigsétál a felégetett termeken, s vele együtt mi is újra bejárhatjuk azokat a helyszíneket, ahol családja 8 évadon át szőtte a terveket és intrikákat.

Vicces, hogy gyakorlatilag az egész város téglákra esett, az alagsorban három kő elmozdításával Tyrion mégis megtalálja testvérei holttestét. Miközben ő könnyek közt, dühösen csapkodja a téglákat, Daenerys beszédet intéz katonáihoz, a megmaradt dothrakiakhoz és a makulátlanok seregéhez.

Ahogy az előző részben a Cleganebowl előtti scene, úgy ez alkalommal a Daenerys sárkányszárnyas belépője volt a rész legháttérképgyanúsabb felvétele.

Daenerys beszéde egyébként erősen emlékeztet valamiféle kommunista gyűlésre: molinóként lelógatott hatalmas zászló, magasba lendülő sarlók és a világ népeinek “felszabadításáról” szóló őrült monológ a történelemkönyvekből is ismerős lehet.

Miután Tyrion a királynő lábai elé dobja a segítői kitűzőt, börtönbe kerül. Jon meglátogatja, és az epizód első harmada tulajdonképpen egy köztük zajló hosszú, unalmas moralizálás arról, mi a helyes, illetve mit kellene kezdeni a bekattant Sárkánykirálynővel.

Jon szokás szerint nem is érti, mit keres itt, hogy került ebbe a szituációba, és nyűglődik azon, hogy neki kell jó döntést hozni és cselekedni. Végül rászánja magát, és felkeresi Daeneryst. Újabb poszterre való jelenet, amikor a hamulepte sárkány felemelkedik, hogy a bejáratnál megszagolja Jont.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Most egy ásványvizes palackot felejtettek a Trónok harca egyik jelenetében
A csapat rendre úgy reagál, hogy a folyamatos bakizás oka nem marketingfogás, hanem egyszerűen figyelmetlenség.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 20.



Még mindig nem tudni, hogy szándékos-e vagy sem, de egyre több baki bukkan fel a Trónok Harca háza tájáról.

Volt ugye Jamie keze, ami egy fotó erejéig visszanőtt, aztán a Starbucks-pohár, ami az asztalon maradt egy jelenetben.

Most egy újabb szomjas és figyelmetlen színész felejtett valamit a díszletben, ami ezúttal egy Samwell Tarly lába mögött felejtett ásványvizes palack volt.

A csapat rendre úgy reagál, hogy a folyamatos bakizás oka nem marketingfogás, hanem egyszerűen figyelmetlenség.

Lapozz, ha látni szeretnéd a bakit:

Íme az aktuális baki videón:


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Hernádi Judittól Medveczky Ilonáig: ők voltak az Ötvös Csöpi filmek legcsodásabb női
Bár általában csak néhány másodperc jutott nekik, mégis a sorozat elmaradhatatlan szereplői voltak, többnyire lenge ruhában.
Forrás: Tó-retró blog - szmo.hu
2019. május 22.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Az Ötvös Csöpi filmek elmaradhatatlan "kellékei" voltak – a Balaton, a pofonok, a bénázó társ mellett - a csodás, többnyire fürdőruhában vagy egyéb lenge öltözetben feltűnő hölgyek. Ők többnyire rövidke szerepet kaptak, de természetesen ez is elegendő volt hozzá, hogy egy kis flörttel próbálkozzanak a – szinte mindig – rendíthetetlen nyomozónál. Aki akkoriban volt fiatal (vagy kicsit idősebb), biztosan legalább egy ilyen jelenetet fejből is fel tud idézni, hiszen a fiatalkori fantáziák közé könnyedén lopóztak be ezek a hölgyek. Cikkünkben egy csokorra valót gyűjtöttünk össze a „magyar Bond-lányokból”.

Hernádi Judit, Pogány Madonna

Bár csak a forgatás megkezdése előtt két évvel, 1978-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, Hernádi Judit 5 filmmel a háta mögött vállalta el a meggyilkolt Vályi Zoltán özvegyének szerepét.

Bár játékidőben sajna kevés jutott neki, a film vizuális élményéhez nagyban hozzá járult.

A flegma karakter egész estét betöltő dekoltázsa minden férfiembernek örökre a retinájába égett.

A filmben éppen a lakásán keresi fel a két rendőr, hogy férje után érdeklődjenek és Kardos Doktornak kocsányon lógó szemek, míg Csöpinek egy kis flört is jut, amikor engedélyt kér arra, hogy körülnézhessenek a lakásban. A válasz: „Hát persze, csináljanak, amit akarnak. Velem is!”

Varga Katalin, Pogány Madonna

Az Ötvös univerzum első bikinis nője a vitorlásverseny zsűrihajóján tűnik fel. Ebben a jelentben Csöpi már tudja, hogy a tettes egy olyan hajóval közlekedik, melynek vitorláján egy vörös csillag található. A zsűrihajó nevezési listáját pedig a mézédes hangú, huncut Varga Katalin kezeli.

Filmtörténeti mérföldkő Kern András vagyis Kardos Doktor minimum levesestányér méretűre kerekedő szeme, amikor a fürdőruhás lány keresztül mászik a lábain.

Neki újra csak ennyi jut, míg Csöpinek egy kis flört is, bár a kőkemény zsarut sokkal jobban érdeklik a vitorlacsúcson látható vörös csillagok, mint a lőtávolban található gömbölydedségek. Varga Katalin egy közgazdász diplomával és egy vadonatúj színészi végzettséggel került a Balaton vizére. A forgatás évében elnyerte a Legjobb női alakítás díját, igaz ezt nem a Pogány Madonnának köszönhette.

Tóth Enikő, Csak semmi pánik

Több okból is rendhagyó jelenetben tűnik fel a barna, göndörfrizurás naiva a sorozat második részében. Egyrészt nem róla marad emlékezetes a jelenet, másrészt úgy látható a vásznon egy csinos hölgy, hogy nem Csöpi körül legyeskedik.

Ő ugyanis Márta, aki a nyitójelenetben igyekszik Kardos Doktornak a pritaminrejtély megfejtésében segédkezni.

A jó doktor gyakorlatilag a teljes játékidőben a feleségétől kapott bevásárlólistán szereplő pritaminnak próbál a nyomára bukkanni, és végül Csöpi segítségével jár sikerrel. Tóth Enikő 1977-ben indult a Ki mit tud?-on, de sikereit nem ez alapozta meg. Bár a Filmművészeti Főiskolát csak egy évvel korábban végezte el, a Csak semmi pánik már a második filmje volt. Ezen kívül számtalan filmben tűnt fel, melyek között szerepelt az István, a király (Koppány egyik ágyasa), a Linda sorozat, és legutóbb a Mi kis falunkban láthattuk.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x