hirdetés
DSCF0595-1.jpg

VÁLASZOL: Vásáry André

Vásáry André nevét a Csillag születik óta mindenki ismeri. Magyarország egyetlen férfiszopránja nem csak a zene komoly ágát hozta közelebb az emberek szívéhez, hanem az önkéntesség társadalmi szerepvállalását is népszerűsíti. A fiatal énekessel ennek fontosságáról, s a rendhagyó énekórákról beszélgettünk.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2011. június 06.


hirdetés

Vásáry André nevét a Csillag születik óta mindenki ismeri. Magyarország egyetlen férfiszopránja nem csak a zene komoly ágát hozta közelebb az emberek szívéhez, hanem jótékonysági fellépéseivel az önkéntesség társadalmi szerepvállalását is népszerűsíti. Az Önkéntesség Európai Évén belül a hétvégén tartott önkéntesség napja apropóján a fiatal énekessel önkéntes feladatairól, s rendhagyó énekóráiról is beszélgettünk.

Csomós Éva interjúja

- Miért lett ez önnek ilyen fontos ügye?

- Azzal, hogy nekem megadatott az, hogy ismernek és esetleg oda is figyelnek rám, szinte kötelességemnek tartom azt, hogy olyan irányba is megháláljam, hogy kevés publicitást kapó helyzetekre, sorsokra vagy épp emberekre hívjam fel a figyelmet. Ez számomra nem teher, nem is erőfeszítés, örülök, ha tudok segíteni.

hirdetés

- Mióta vesz részt az efféle kezdeményezésekben?

- A legelső jótékonysági fellépés még jóval az ismertségem előtt volt, amikor még senki nem tudta, hogy ki az a Vásáry André, de zenész ismerősein már akkor megkértek, hogy ilyen alkalmakkor én is adjak elő valamit. Számomra ez egy folyamatos dolog, ami az ismertségemmel vált láthatóvá, de én sosem csaptam ekörül túl nagy hírverést.

- A „Rendhagyó énekóra Vásáry Andréval” című iskolai sorozatra is ismerősei kérték fel?

- Ez az Önkéntesség Európai Éve keretein belül jött létre, onnan kaptam a felkérést, amit nagyon nagy örömmel vállaltam el. Először nem tudták, hogy pontosan mit is szeretnének velem kapcsolatban, az azonban egyértelmű volt, hogy énekelni kell. Akkor jött nekem az az ötletem, hogy mivel van nekem egy kihasználatlan tanári diplomám…

- …most lehetne hasznosítani?

- Pontosan! Azt tudták, hogy nagyon jól megtalálom a kapcsolatot a fiatalokkal, azt pedig én tudom, hogy rólam „a komoly művész” kép alakult ki, amit épp ideje volt feloldani. Nagyon örülök ennek a „vállalkozásnak”, mert ezek az órák interaktívak, és nagyon jó hangulatban telnek el.

- Országos vagy fővárosi sorozat ez?

- Eddig budapesti általános- és középiskolákba vittük el, sajnos muszáj volt szelektálni, hiszen vannak más jellegű felkéréseim is, de a jövő tanévtől ismét folytatjuk. Most persze nem arra kell gondolni, hogy Bach és Händel műveit, valamint szonátákat elemzek, hanem érdekességeket mesélek, miközben olyan műveket is eléneklek, amit biztos, hogy a diákok maguktól nem hallgatnának meg, de kicsit modernizált változatban már tetszhet nekik. Eközben érzékeltetem velük, hogy csak a „kitartás, tehetség, szorgalom” hármas jelszava alatt érdemes bármibe belekezdeni, viszont, ha rálépnek egy útra - amin úgy érzik, hogy tehetségesek -, akkor nagyon kitartónak kell lenni, és nagyon fontos, hogy ne csak az öncélú mutogatás és a celebkedés hajtsa őket, hanem valami értéket is közvetítsenek az emberek felé. Ez nem könnyű ma, amikor sztárkultuszban élünk.

- S mi foglalkoztatja a diákokat, mivel kapcsolatban vannak kérdéseik?

- Két dolgot figyeltem meg nagyon: az egyik, amikor a toleranciáról beszélek. Arról, hogy bármiben tér el valaki a többiektől, a nagy átlagtól – legyen az súly, haj, bőrszín, vallás, bármi – amivel úgymond csúfolhatóvá válik, mennyire fájdalmas az annak az embernek, akit csúfolnak. Felhívom a figyelmüket, hogy a saját életükből vegyenek példát, hiszen már mindenki átesett olyanon, hogy valaki igazságtalanul bántotta. Na ilyenkor mindig nagyon nagy a csönd. Én évek óta dolgozom színházakban is, így tudom, hogy csend és csend között van különbség. Ilyenkor az a fajta csönd van, amikor érezni, hogy hoppá, ez mindenkinek elindított valamit a gondolatában. Ez nagyon érzékenyen érinti őket, hiszen a tinédzserek nagyon kritikusak, leginkább másokkal szemben. Ilyenkor saját példákat szoktam hozni, holott engem a férfi szopránságom miatt nem bántottak, de én is kaptam különféle megjegyzéseket és nagyon meg kellett keményítenem magam, hogy ezt a karriert végig tudjam csinálni, illetve el tudjam kezdeni. Erre hívom fel a figyelmet, a kérdések pedig nagyon változóak.

A másik, hogy nagyon sokan szeretnének televíziós műsorvezetők lenni, s ezzel kapcsolatban kérik ki tanácsaimat - pedig ha az éneklésről kérdeznének, könnyebben tudnék válaszolni -, de azt szoktam mondani, hogy a nyelvek tanulása, a diploma megszerzése, maga a tanulási folyamat, és az alapoktól való kezdés elengedhetetlen. Én ugyanis vallom azt, hogy azért is tudtam ezt elérni és ezért is tudok ma ebben a szakmában dolgozni, mert én is ott kezdtem, hogy ingyen jártam el énekelni. A legaljáról indultam, nemrég pedig a Kongresszusi Központban volt nagyzenekarral kísért önálló koncertem. Az szerintem csak nagyon kevés embernek jön össze, hogy lépcsőket kihagyva, rögtön a csúcson van, és ezt hosszú időn keresztül meg is tudja tartani, hiszen az a személyiségfejlődésében is megmutatkozhat.

- S az, hogy felnőtt fejjel, 18 éves kora után kezdte tudatosan képezni a hangját?

- Azért már előbb is kiderültek a zenei képességeim, viszonylag korán próbáltak kórusba, zenei tagozatba betenni, de ez valahogy sosem jött össze, így felnőtt fejjel kezdtem el énekelni tanulni, méghozzá olyan erős „hátszéllel”, hogy a családom nemhogy nem támogatta, de tiltotta, és minden módon próbálta megakadályozni az éneklésemet. Az énektanárom sem igazán bízott bennem, és ez olyan feszültséget teremtett, hogy amikor már sehogy sem működött a szüleimmel való viszony, a szülői házat is el kellett hagynom. Édesapám azt gondolta, hogy ha el kell járnom dolgozni ahhoz, hogy ki tudjam fizetni az albérletet, az énekelésről biztos le fogok mondani. Éveken keresztül tartó kemény harcok voltak, folyamatos volt az elutasítás is, ugyanakkor töretlen volt bennem a meggyőződés, hogy hinnem kell magamban, mert más úgysem hisz.


- Mitől tartott ki mégis?

- Azt gondolom, hogy aki igazán valamilyen feladatra született – ezt az élet bármely területére értem – akkor az az is lesz. Számomra ez soha nem volt kérdés.

- És a barátok?

- Abból jöttem rá, hogy nem is értik, miről van szó, amikor feltették a kérdést, hogy „André, te még mindig folytatod az éneklést?”. Akkor nagyon dühített, de később rájöttem, hogy nem lehetek rájuk mérges, mert ők ezt máshogy értékelik. Számomra természetes volt, hogy folytatnom kell. Akkor is, amikor háromévnyi próbálkozás után sem történt semmi. Amikor nem sikerült egy meghallgatás, megviselt, persze, olyankor az ember egy ideig sajnálja magát, elkeseredik, de aztán saját magamat kellett – mert nem volt más – kirángattam abból az állapotból, mert tudtam, hogy egyes egyedül én vagyok az, aki ezt megteszi, és muszáj is.


- Manapság sokan keresik a boldogulási lehetőségeiket külföldön. Noha sehol nincsenek kolbászból a kerítések, de talán jobban adódnak lehetőségek…

- Amikor megnyertem a Miskolci Operaversenyt, azt gondoltam, hogy majd itthon elindul a karrierem. Ehhez képest semmi nem történt. Emlékszem, a fürdőszobában, kazettásmagnóra énekeltem fel pár áriát mindenfajta kíséret nélkül, és ezt küldtem ki Amerikába, ahonnan másfél hét után jött a válasz, hogy ösztöndíjat ajánlanak. Úgy, hogy Magyarországon mindenhonnan elutasítottak. Amerikában rengeteget dolgoztam ahhoz, hogy meg tudjak élni. Már szinte a képzés és a tanulás rovására ment, mert az ösztöndíj az egy dolog. Eközben pedig rájöttem, hogy én ugyan imádom Amerikát, de a művészeti képzés nem véletlenül Európában a legerősebb. Úgyhogy meghoztam a döntést, pedig mindenki mondta, hogy „André, ösztöndíjas vagy a világ egyik legjobb zenei intézetében, ne hagyd ott!”.

- S csakugyan, miért nem csinálta végig?

- Belegondoltam, hogy ha ott vagyok még négy évet, elvégzem, és úgy kerülök ki, hogy nemzetközi szinten labdába nem rúghatok. Így hazajöttem a nagy büdös semmire. Merthogy itthon nem kellettem sehova. S kezdtem felépíteni magam.

- Valami azt súgja, hogy még mindig nem lett egyenes az út…

- Volt, hogy egy évig abbahagytam az éneklést és elmentem légiutaskísérőnek, de már félév után nem éreztem jól magam, és a sorra jöttek a jelzések is.

- Sorsszerű jelek?

- Az egyik járaton összefutottam a régi énektanárnőmmel, aki mondta, hogy „Én ismerem magát, s látom, hogy nincs jól.”

- Ha saját magát be is tudta csapni, a tanárnőt nem sikerült.

- Meglepődtem, átgondoltam, s eldöntöttem: újra belevágok. Tudva, hogy újabb nyomorgások és kínszenvedések jönnek, de döntenem kellett, hogy vagy ezt a kínlódást választom, vagy azt, hogy örök életemre becsapott leszek, negyvenévesen meg skizofrén vagy depressziós.

- S milyen volt az újrakezdés?

- Abból a szempontból nagyon nehéz, hogy amikor az ember a nélkülözésből egy nagyon jól fizető állásba kerül, nagyon nagy lelkierő kell ahhoz, hogy többszázezer forintos fizetést otthagyjon a nullára. Újabb nagy döntést hoztam: egyik napról a másikra felmondtam. Elkezdtem állást keresni. Diplomával, nyelvvizsgával olyan munkáim voltak, hogy - nem szégyen a munka, de hát… - „nem illett éppen profilba”. Megkerestem a legjobb tanárt - aki ráadásul nem Budapesten lakott, így az utazás is problémás volt - és még keményebben képeztem magam. Így mire eljutottam a Csillag születikbe, olyan szintű felkéréseim lettek, hogy csak kapkodtam a fejem. Épp aznap, amikor kiderült, hogy beválogattak ebbe a versenybe, három darab felkérés közül kellett választanom. Hihetetlen megtiszteltetés volt a bécsi Staatsoper, a világ egyik legjelentősebb operaszínpadának meghívása - úgy, hogy nem volt se ügynökön, se menedzserem, csak belógtam egy meghallgatásra, s mégis engem választottak -, és a Nemzeti Színház közül egy nap alatt kellett választani. Úgy gondolom, jól döntöttem, hogy a Csillag születiket és a Nemzeti Színházat választottam. A tehetségkutató után tejesen átalakult az életem.

- Most szüreteli a rengeteg befektetett munka gyümölcsét.

- A magyar emberekről azt mondják, hogy nem nyitottak az újdonságokra. Hát, életem első állva tapsolását a Csillag születik válogatóján kaptam, két percen keresztül. A tévében ez nem látszott, de fantasztikus élmény volt megtapasztalni, hogy mégis nyitottak. Ha látják, hogy valami őszintén jön, ha látják a munkát és a tehetséget is hozzá. S ez szerintem az egész világon így van. Az őszinteség a legjobb belépő. A színpadon ez a legfontosabb, ha valaki maníros vagy felvesz egy szerepet azt nem nagyon kedvelik. Ezt már önkéntességem elején, amikor még névtelenül jártam ingyen fellépni, már akkor megtanultam.

Névjegy

Vásáry André (Debrecen, 1982. 07. 17.)

Az egyetlen férfiszoprán Magyarországon, hangfekvése világviszonylatban is igen ritka.

A Miskolci Operaverseny győztese, a római nemzetközi énekverseny döntőse, a Vatican Tv-ben több mint 160 millióan láthatták énekelni. Felkérést kapott a világhírű bécsi Staatsoper-től, s több nemzetközi versenyre (Párizs, Graz, Bécs) hívták. Részt vett Ricardo Muti meghallgatásán, aki szerepet ajánlott neki. Ösztöndíjjal Amerikában tanult, majd Európában folytatta tanulmányait.

Itthon a Nemzeti Színházban és a Pesti Színházban játszott, s fesztiváljaink (Budapest Barokk Fesztivál, Magyar Farinelli koncert sorozat stb.) rendszeres résztvevője. Az országos ismertséget a Csillag születik című televíziós tehetségkutató hozta meg számára.

A képeket Kaszás Bence készítette.


Tetszett? Nézd meg a többi új cikkünket is! :)



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
gyertya-gyasz-pixabay.jpg

Meghalt a NOX együttes állandó táncosa, Baraté Péter

A hírt a zenekar énekesnője, Péter Szabó Szilvia jelentette be.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. augusztus 06.


hirdetés

Gyászol a NOX együttes: meghalt egyik állandó táncosuk.

„Fájó szívvel és megrendülve tudatom Veletek, hogy Drága barátunk és egyben régi kollégám, hosszú évekig állandó táncosom, Baraté Péter (Csüli) tegnap elment!”

- írja Facebook-oldalán Péter Szabó Szilvia, a zenekar énekesnője.

„Csülikém, táncolj tovább az égi színpadon! Köszönöm Neked azt sok évnyi közös munkát, megannyi élményt és a barátságod!”

- búcsúzik társától a művész.

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
berczesi-robi.jpg

Négy szám után le kellett állítani Bérczesi Róbert koncertjét

A beszámolók szerint „nem volt koncertképes állapotban”.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. augusztus 08.


hirdetés

A Kultkikötő-programok keretein belül megrendezett koncertre, Badacsonyzomajba a Hiperkarma frontembere, Bérczesi Róbert legszemélyesebb projektjét, az Én meg az Ének című előadást vitte el - írja a Veol.hu.

A tervek szerint a zenész a BlaBla-, Biorobot- és Hiperkarma-dalok mellett eljátszotta volna a magyar alternatív és popzene egykori nagy slágerei is.

Azonban az egyébként is egyórás késéssel induló koncert négy szám után véget is ért. A dalszerző nem volt koncertképes állapotban, így a koncertet fel kellett függeszteni

- írja a lap.

A szervezők a készpénzzel fizető jegyvásárlóknak a helyszínen visszaadták a jegy árát, és a többieknek is hamarosan megtérítik. A közönség részéről a beszámolók szerint nem volt felháborodás, inkább aggódtak a zenészért.

hirdetés

Egyelőre nem tudni, miért nem tudta folytatni a koncertet Bérczesi, de a zenésznek a 2000-es évek első évtizedében komoly drogproblémái voltak, erről ő maga is beszélt. 2013 óta azonban - miután egyszer kórházba is kellett szállítani - saját bevallása szerint nem fogyaszt tudatmódosító szereket.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
1-1.jpg

83 éves a kis termetű színészóriás – A legjobb sztorik Dustin Hoffmanról

A haverjai máig Hooknak hívják, de ő volt az Esőember és az Aranyoskám klasszikus hőse is. Augusztus 8-án ünnepli születésnapját a világhírű színész.
Szajki-Vörös Adél, fotó: HBO GO - szmo.hu
2020. augusztus 07.


hirdetés

A nagyapánk lehetne, és mindig ott bujkál egy kis cinkos mosoly a szája sarkában. 167 centi, két Oscarja van, az egyiket az Esőemberért, a másikat a Kramer kontra Kramerért kapta. Összegyűjtöttük a legérdekesebb és legviccesebb anekdotákat Dustin Hoffmannról, aki augusztus 8-án ünnepli 83. születésnapját.

Egy kis tánc

Az Amikor a farok csóválja című film forgatásán Hoffman és filmbeli partnere, Robert de Niro, valamint a rendező, Barry Levinson rögtönzött találkozón ülhetett le Bill Clintonnal. "Miről is szól a film?" - kérdezte Clinton De Nirót, aki Levinsonra nézett, abban a reményben, hogy majd ő megválaszolja a kérdést. Levinson Hoffmanra pillantott, akinek leesett, hogy nincsenek többen. "Egyszerűen csak elkezdtem sztepptáncolni. Még arra sem emlékszem, mit mondtam" - idézte fel Hoffman a jelenetet. A film egyébként egy elnöki szexbotrány leplezési kísérletéről szól...

Nagy barátság

Hoffman 1956 (!) óta ismeri Gene Hackmant, akivel egy filmes suliba jártak Pasadenában. Hackmant kirúgták pár hónap után, majd New Yorkba költözött, hogy ott próbáljon szerencsét. Hoffman nemsokára követte, és együtt is laktak Hackman egy-hálószobás apartmanjában, ahol Hoffman a konyhában aludt a földön.

hirdetés

Eredetileg pár napot ajánlott fel neki a barátja, de Hoffman nem volt hajlandó elmenni, így Hackmannek kellett elvonszolnia lakást nézni. Végül az ügy úgy oldódott meg, hogy Hackman rábeszélte Hoffmant, hogy közös barátjukkal, Robert Duvallal költözzön társbérletbe. Így is lett, Mannhattanben laktak és 80 dollárt fizettek egy hónapra ők ketten.

Rajongás

Hoffman és Hackman még lakótársi időszakukban - és okostelefon hiányában - gyakran felmentek a ház tetejére és doboltak. Hoffman bongózott, Hackman meg kongázott. Ezt tök jó elképzelni. Egyébként azért csinálták, mert hallották, hogy idoljuk, Marlon Brando klubokban zenél. Ők meg a tetőn.

Hook

Robert Duvallal később ismét egy filmsuliban kötöttek ki, ahová bevallásuk szerint a csajok miatt jártak. Fiatalkorukban a színészórák igazi aranybányának bizonyultak a számukra ilyen szempontból.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
reigl-judit.jpg

817 millió forintot fizettek a képeiért, mégis egy padláson dolgozott a most elhunyt Reigl Judit

Híresen szerény életet élt a világhírű művész.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. augusztus 08.


hirdetés

Mi is megírtuk, hogy pénteken, 97 esztendős korában elhunyt Reigl Judit világhíres Kossuth-díjas festőművész.

Nem akarta sem Lenint, sem Sztálint, sem Rákosit lefesteni, pedig a korszak legelismertebb mestere, Szőnyi István tanítványaként munkát kapott volna bőven az 50-es évek elején - hangzott el róla az RTL Klub Híradójában.

Reigl azonban 1950-ben a zöldhatáron a drótkerítésen átmászva inkább Párizsba emigrált.

Eleinte gyakorlatilag nyomorgott, de festékre valahogyan mindig volt pénze. Az 50-es évek végén viszont már a legnagyobb galériáknak dolgozott Franciaországban, és Németországban. A szürrealizmus egyik legfelkapottabb képviselőjének számított.

hirdetés

Egész életében híresen szerényen élt. Akkor is, amikor már a világ leghíresebb múzeumaiban állították ki képeit. Pedig az elmúlt 12 évben, az élő magyar művészek közül az ő képeiért fizettek a legtöbbet. 817 millió forintot. Ő ennek ellenére egy istállóból átalakított műteremlakásban lakott. Családot nem alapított, élettársa Betty Anderson, szintén festő volt. Ő 2007-ben halt meg, és 3 év múlva, 83 évesen, Reigl Judit is abbahagyta a festést.

Reigl Judit 97 évesen egy idősek otthonában hunyt el, egy Párizs melletti kis faluban.


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!