hirdetés
girl-1822702_1920.jpg

„16 évesen lettem a fájdalomcsillapítók rabja” – őszintén vallott 10 évig tartó függőségéről a fiatal lány

A most 26 éves Katie kálváriája az orvos által felírt fájdalomcsillapítókkal kezdődött, majd fokozatosan magával rántotta az addikció örvénye.
Címkép: illusztráció (Pixabay) - szmo.hu
2019. június 29.


hirdetés

Volt idő, amikor a most 26 éves Katie életének majdnem minden pillanata mögött megbújt egy késztetés - bevenni egy bizonyos tablettát és akkor helyreáll a világ rendje.

A fiatal lány a BBC hasábjain osztotta meg tanulságos történetét a Co-codamol nevezetű fájdalomcsillapítóval folytatott harcáról.

Tipikus élethelyzetnek számított nála, hogy mikor barátja álomra hajtotta fejét, ő egy macska nesztelenségével kutakodni kezdett a táskájában, hogy a lefekvés előtt bevett adagot megfejelje még egy tablettával.

Egy ilyen alkalommal aztán a srác éberebb volt, mint gondolta és felhívta a figyelmét egy kulcsfontosságú tényre: attól féltette a lányt, hogy ha tovább kapkodja a pirulákat, egy nap nem fog felébredni utánuk.

Ez a kijelentés arcul csapta az ifjú Katie-t.

Márpedig minden egy átlagos recepttel és egy sorozatnézéssel töltött otthoni kuckózással kezdődött.

A 16 éves tini éles fájdalmat érzett a jobb oldalában, mintha valaki hasba rúgta volna. Nem sokkal később már a kórház felé száguldott vele a mentő, azt hitték, hogy vakbélgyulladása van.

Azonnal a műtőbe küldték, hogy kivegyék a vakbelét, ám kiderült, hogy a rejtélyes fájdalom forrása nem az.

Az orvosok rövid időn belül egy cisztát távolítottak el a petefészkéből, majd másnap a lány aggódó apukája társaságában, tántorogva elhagyta a kórházat.

A kezében a Co-codamol gyógyszer receptjét szorongatta, amire azt mondták, hogy elmulasztja majd a fájdalmát - akkor még nem gondolta volna, hogy kilenc évig az élete azok körül a tabletták körül fog forogni.

Szakértők szerint előfordulhat, hogy valaki a készítményben található kodeintől függővé válik, ám ez ritkán fordul elő, ha orvosi felügyelet mellett szedik - Katie a legerősebbet kapta a három típusból.

A műtét után megkönnyebbültnek érezte magát, azt hitte, a fájdalomcsillapítóktól a fájdalom valóban elmúlik, ám egy ideig csak rosszabb lett.

Mivel a szülei elváltak, csak az apukája volt otthon, aki pár nap szenvedés után visszavitte a kórházba, ahol felírtak neki egy nagyobb adagot, azzal a tanáccsal, hogy "tartsa a szemét a fájdalmán".

Katie esetében kiderült, hogy súlyos endometriózis állt a testi problémák hátterében, ám közel 6 évbe és számtalan kórházi látogatásba telt, hogy diagnosztizáljákk.

Először az ajánlott mennyiséget használta a tablettákból, ám habar a rabjukká vált.

"Nehéz elmagyarázni, hogy hogy éreztem magam a piruláktól. Elnyomták a fájdalmat, de ennél többről volt szó. Az agyam ködösebbé vált, ha rajtuk voltam, ami csökkentette a pánikot, amit amiatt éreztem, hogy nem tudtam pontosan, mi lehet a baj velem. Visszagondolva ez egy borzasztó, elbizonytalanító állapot, amibe magamat helyeztem általuk."

Katie minden egyes műtét és orvosi beavatkozás után kapott egy doboz fájdalomcsillapítót, majd egyre többet és többet kért, a doktorok pedig még mindig nem találták meg a fájdalom nyitját.

"Egyre inkább úgy éreztem, hogy szükségem van a fájdalomcsillapítókra ahhoz, hogy normálisan működhessek."

A fájdalmak a tanulásban is hátrányára voltak, ezért tablettákkal a táskájában járt iskolába, ám az eredményei romlottak és otthagyta az intézményt. Egy ruhaboltban kapott részmunkaidős állást és egyre reménytelenebbül érezte magát, ráadásul mindennek a tetejébe az apukája is megbetegedett.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
zacher-gabor-mti-mohai-balazs-kokain-toxikologus.jpg

Zacher Gábor: „Nem kevesen használnak kokaint a szexhez”

És szerinte van egy réteg, amelyik egy partiban képes akár 100 ezer forintnyi kokaint felszippantani. A magyarországi fogyasztásról beszélt egy interjúban az ismert toxikológus.
Fotó: MTI/Mohai Balázs - szmo.hu
2019. augusztus 18.



A magyar kokainfogyasztási szokásokról beszélt egy interjúban Zacher Gábor toxikológus.

A Növekedés című lapnak elmondta, hogy

nem feltétlenül az elit drogja a kokain, jelen van a menedzserek életében is, ugyanúgy, ahogyan a szegényebb társadalmi rétegek körében a "biofű".

Arról is beszélt, hogy van egy olyan réteg, amelyik megengedheti magának, hogy egy partiban akár százezer forintnyi kokaint is felszippantson.

A beszélhetés során arról is volt szó, hogy a drog okozta akut túladagolások talán nem annyira gyakoriak,

de arról semmiféle adat nincsen, hogy a kokain okozta szívinfarktus mennyi áldozatot szed, illetve hányan esnek át ilyen eseményen.

"Az a kérdés, hogy egy ilyen szituációban a sürgősségin vagy a kardiológián elhangzik-e a mágikus kérdés: az elmúlt tíz-tizenkét órában fogyasztott-e kokaint?" - mondta a lapnak Zacher Gábor.

Azt is mondta: "A kokain esetében stimuláns drogról van szó s most ne arra gondoljunk, hogy minden kokainfogyasztó életveszélyes állapotba kerül. Itt is vannak mennyiségek, amelyek persze megterhelik – megpörgetik, felspannolják – a szervezetet, de közben eufórikus állapotot és boldogságérzést is előidéznek. Jellemző még a szapora szívverés, a megemelkedett vérnyomás, romlik a látás és megváltozik a hallás minősége is. Mindez persze átcsaphat egyfajta pszichózisba, agresszivitásba is.

Arról már nem is beszélve, hogy nem kevesen használnak kokaint a szexhez".

A függőségről azt mondta a lapnak a szakember:

"Abban semmi rossz nincsen, ha az ember egy jó vacsora után megiszik egy fröcssöt vagy egy sört.

Viszont, ha az ember esténként hazamegy, pattint egy üveg rozét, amitől olyan kellemesen elálmosodik a tévé előtt, majd reggel úgy ébred, hogy egy picit izzad, rossz a gyomra, reszket a keze, a lehelete meg olyan, mint Shrek-é

és mindezt egy felessel – ami lehet egy harmincezer forintos viszki is – „oldja meg”, akkor baj van, akkor már függőségről beszélhetünk."

A függő számára a kokainná sem a jóérzés a legfontosabb, hanem hogy a fogyasztónak "működjön a rendszere".


KÖVESS MINKET:



hirdetés
emily-ratajkowski-modell-insta-celeb-szoros-honalj.jpg

Emily Ratajkowski a szőrös hónaljával valami fontosat üzent a nőknek

Hatalmas sikert aratott a bejegyzéssel Instagramon.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 18.



Emily Ratajkowski Instagramon olyan fotót tett közzé, amelyen jól látható, hogy szőrös a hónalja.

A gyönyörű és sikeres modell egy fontos ügyre próbálta felhívni ezzel a követői figyelmét.

A bejegyzés és a mondanivaló tarolt: eddig több mint 2 millió lájkot kapott.

Azt írta:

"Adjuk meg a nőknek a lehetőséget, hogy azok legyenek, akik csak lenni akarnak, és olyan sokszínűek, amilyenek csak akarnak lenni. Írtam egy cikket a Harpers Bazaar-ba arról, milyen fontos a nők választáshoz való joga; hogy eldönthessék, mit vesznek fel, mit posztolnak, és azt is, hogy szőrtelenítenek-e vagy sem. Hölgyek, csináljátok a dolgaitokat a kedvetek szerint, lányok, amit csak akartok".

Nem ez az első eset, hogy a modell kiáll valamilyen ügy mellett. Mi is megírtuk: májusban a meztelen fotójával üzent a szigorú alabamai abortusz-törvénnyel kapcsolatban.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Emily Ratajkowski (@emrata) által megosztott bejegyzés,


KÖVESS MINKET:




hirdetés
nyar_tanulas_ck3.jpg

Szülői dilemma: kell-e tanulni a gyerekkel nyáron?

Nyár. Vidámság. Szabadság. Öröm. Lustálkodás. Semmittevés. Pihenés. De idővel beindul a suli-para. Mi van a tanulással? A gyakorlással? Lemarad, aki kihagyja?
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2019. augusztus 18.



A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Már megint egy olyan téma, egy olyan kérdés, amely minden évben újra és újra felüti fejét. És megint egy olyan téma, egy olyan kérdés, amelyre igen egyszerű, rövid és tömör, na meg igen határozott válaszom van. Nem.

Nem kell tanulni, nem kell gyakorolni. (Lehetni persze lehet, de én személy szerint ebben az esetben még a lehetőségnek sem adnék lehetőséget.) Mi legalábbis eddig soha nem tettük. És ezen az álláspontomon nem is szándékozom változtatni a jövőben sem.

Honnan ez a karakán vélemény? Honnan ez a magabiztosság? Négy iskolás gyerek (akik közül egyik sem ma kezdte az első osztályt) és kilenc – a sok gyerek okán többszörösen -, sikerrel befejezett tanév a magyar közoktatás olykor mélyfekete bugyraiban. Ennyi talán elég magyarázatképpen.

És ha hiszed, ha nem, ezen idő alatt még egyszer sem volt olyan, hogy gyakoroltunk volna nyáron.

És ami még fontosabb: ez még egyszer sem látszott meg a gyerekeim év közbeni iskolai teljesítményén.

Minden más – kis- és nagykamaszság, lustaság, hagyjállógvaatanulással-attitűd – persze igen, de a nyári két és fél hónap tökéletes kikapcs még soha.

Vagyis nem mondok igazat. Mert igenis meglátszik (nagyon is!), hogy mennyire hagyom őket gyerekeknek lenni a vakációjuk alatt, mennyi szabadságot hagyok nekik, mennyire engedem őket végre felszabadulni a tanévet úgy általában és folyamatosan, na meg állandóan jellemző nyomás alól. Csak épp ellenkező előjellel, mint ahogy azt én szülőként elképzeltem (rém)álmaimban. Hovatovább ezzel a hozzáállásommal önkéntelenül is felvértez(t)em a gyerekeimet egy olyan tapasztalattal, tudással, amelyet későbbi életükben nagyon is jól tudnak majd hasznosítani. De erről még később.

Kezdjük inkább azzal, hogy hogyan jutottam el idáig!

Most írhatnám azt, ahogy a legtöbb gyerekneveléssel kapcsolatos posztban kifejtettem már, hogy a jelenlegi állapotig sok mindent kipróbáltam, hosszú volt az út a hozzánk leginkább/legjobban illeszkedő megoldásig, de itt ez nem lenne igaz. Ugyanis ebben az esetben nem voltak különböző stációk; a véleményem Nagyfiú első nyári szünete óta nem változott.

Ezzel mondjuk önmagamat is alaposan megleptem, mert nem vagyok az a szülő, aki azonnal rátalál az igaz útra, általában kőkemény küzdéseken, próbálkozásokon át jutok el a számunkra legélhetőbb változatig, hogy aztán persze azonnal újratervezhessem az egészet, mert időközben eltelt az idő – jól van na, lassú víz is partot mos, de néha sikerül időn belül teljesítenem a kihívást és még élvezni is tudjuk a gyümölcsét még ha nem is feltétlenül annál a gyereknél, akire az egészet kitaláltam, de a következőknél biztosan… még szerencse, hogy öt gyerekünk van(!) -, s a gyerekeim már egy másik élethelyzetben vannak.

Jaj, de nagyon is szeretek szülő lenni! Na, de akkor hogyan tudtam ebben az esetben ezt a kérdést ennyire egyszerűen letudni, rövidre zárni? Több dolog is közrejátszott ebben.

Egyrészt benne volt az, hogy még élénken él(t) az emlékeimben az a kép, amikor a szülői ház előtt kacskaringozó, árnyat adó hatalmas szőlőlugas alatt a csendes nyári délutánokat olvasónaplók készítésével töltöttem, libákat rajzoltam a vonalas füzetembe vagy éppenséggel ringatozó nádat, ahelyett, hogy libákat kergettem volna a gát tövében és én ringattam volna a nádszálakat annak okán, hogy kacsales közben megpróbáltam volna közéjük furakodni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.




KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x