hirdetés
8_N.jpg

100 éve született Básti Lajos

Éppen száz évvel ezelőtt született a XX. századi magyar színjátszás egyik legszebben beszélő, fejedelmi megjelenésű alakja: Básti Lajos, Kossuth-díjas színművész, Básti Juli színésznőnk édesapja.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2011. november 16.


hirdetés

Éppen száz évvel ezelőtt született a XX. századi magyar színjátszás egyik legszebben beszélő, fejedelmi megjelenésű alakja: Básti Lajos, Kossuth-díjas színművész, Básti Juli színésznőnk édesapja.

Csomós Éva cikke

Még ma is a szép magyar beszéd elkötelezettjeként emlékszünk rá, kinek neve meghatározott színészi stílust jelentett, és akit tökéletes beszédtechnika, visszafogott színpadi mozgás, elmélyült karakterformálás, átgondolt játék, s nem utolsó sorban a megjelenés utánozhatatlan eleganciája jellemzett.

Bár születésének 100. évfordulóját országosan ma ünnepeljük, több – egyébként hitelesnek számító – forrás 1911. november 17-t tekinti valós dátumnak. Annyi azonban egészen bizonyos, hogy a keszthelyi rövidáru-kereskedő, Berger Rezső fia eredetileg nem színésznek készült, sokkal inkább csalogatta a muzsika világa, ezért is tanult hegedűn játszani Árvai Tigris Jánostól, de író és orvos is szívesen lett volna, ez utóbbiból még egy szemesztert is hallgatott az egyetemen.

hirdetés

Aztán egy véletlen találkozás megmutatta számára az igazi irányt. Egy 1932-ben Keszthelyen nyaraló színiakadémiai növendék (Mányai Lajos) olyan hatással volt rá, hogy ősszel már jelentkezett is a Színművészeti Akadémiára, ahová Ódry Árpád egyetlen Ady-vers meghallgatása után fel is vette olyan tanoncok közé, mint Fónay Márta, Gobbi Hilda, Perczel Zita, Szörényi Éva, Gellért Endre, s akikkel 1935-ben szerzett diplomát, már Beregi Lajos néven. Neve később 1936-ban Básthy-ra módosult, míg végül 1942-ben végleges formát öltve Básti Lajos lett.

A diplomaszerzés után Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását, amit daliás szépsége, kellemesen zengő orgánuma is meghatározott. S mint rendkívül jó megjelenésű férfi - mint fiatal amorózó, bonviván - kezdetben társalgási darabokban, operettekben szerepelt, mint ahogy a harmincas évek filmjeiben is ilyen jellegű szerepeket játszott (Méltóságos kisasszony, 120-as tempó, Pillanatnyi pénzzavar, Azúrexpressz).

A Vígszínházhoz 1937-ben szerződött, de a kor politikája miatt 1939-40-ben már alig kapott szerepet. 1941-ben még játszott a Magyar és az Andrássy Színházban, de azután a háború végéig nem léphetett színpadra. Amikor épp nem volt munkaszolgálatos, könyvkiadással és írással foglalkozott. 1945-ben Várkonyi Zoltán Művész Színházába került, majd a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek - az 1968-72-es vígszínházi kitérőt leszámítva - haláláig a tagja maradt.

A háború után elmélyült karakterformáló készsége és nagyformátumú drámai ereje szerepről-szerepre bontakozott ki. A hallgatás évei alatt színészete beérett, s előnyös adottságaival is megtanult bánni. Használta, s nem kihasználta azt. Egy rádióinterjúban így beszélt: „ha a jó Úristen adott egy férfinek vagy egy nőnek egy jól használható, kellemes, hízelgő alaphangot, ennek iszonyatos veszélyei vannak, mert fiatal színésznél, amikor még nem alakul ki teljesen az egyéniség, amikor még vájja, vési, keresi a medrét és aztán majd a sodrát, valahol ez egy borzasztó jó védelem, egy kényelmes védekezési mód… minden színész-pedagógusnak fontos kötelessége, hogy ezt fékezze.”

35 évesen érte el a klasszikus szerepkört. A legnagyobb Shakespeare-szerepeket játszotta el pályája során: Hamletet, Leart, és a legszebb szerepeket: Don Pedrót A sok hűhó semmiértben (1946), Buckinghamet a III. Richárdban (1947), Orlandót az Ahogy tetszikben (1949), Banquot a Macbethben (1950), Brutust a Julius Cesarban (1963). Mindezt pedig olyan hatalmas szériában, ami csak keveseknek adatik meg. Ő maga is előszeretettel emlegette a játszási rekordokat: százszor volt Csongor, csaknem ugyanannyiszor Bánk bán, négyszázötvenszer Ádám Az ember tragédiájában, kétszázszor oreg Bolyai Németh László drámájában, százszor Hamlet, ugyanennyiszer Lear… A klasszikus szerepkörbe érkezés hős-színész ideált faragott belőle.

Nem hitt a műveletlen, pusztán ösztönös művészetben, de tudta, hogy a legnagyobb műveltség sem ér semmit, ha nem bújik meg mögötte az ábrázolandó valóságra ráérző művészi ösztön. Úgy tartotta, hogy az ösztönös ráérzés és a kulturált megértés benső vitájából kell kialakulnia a művészi megvalósulásnak. Ebben az időszakban rengeteget játszott, próbált, filmezett, nyilatkozott, tanult. 4-5 óra alvással beérte, hihetetlen energiák szabadultak fel benne akkoriban, ami a hallgatásban töltött évek visszahatása volt. Egyedül élt, teljesen alárendelve magát a színháznak. „Magánosan élek, nem házasodom, mert lelkiismeretes vagyok” – nyilatkozta 1945-ben, három évvel később (37 évesen) azonban ezt a fogadalmat megtörve feleségül vette a nála csaknem 20 évvel fiatalabb tüneményes, tehetséges Ferrari Violettát. 1954-ben felbomló házasságuknak nem is a korkülönbség, inkább kettejük igen eltérő temperamentuma vetett véget. Básti akkor már egy éve tanított a főiskolán, tanítványai között pedig ott volt az a Zolnay Zsuzsa is, akit egy évvel diplomázása után, 1956. október 5-én feleségül vett, s kivel életre szóló boldog házasságban élhetett.

Ő volt az egyik legszebben beszélő magyar színészünk, kinek fegyvere és vesszőparipája szintén a beszéd volt. Hangjának szépségét számos hangfelvétel és film őrzi. Igazi művésze volt a szép magyar beszédnek, ki saját zalai tájszólásának leküzdésével jutott el a főiskola beszédtanári posztjáig. 1953-1960 között színészek nemzedékei tanulták tőle a tiszta szövegmondást.

Az emberi nagyság felmutatásában színpadon, filmen és a különböző tévéműfajokban egyaránt maradandót alkotott. Hősei nem emelkedettek voltak a szó patetikus értelmében, hanem előkelőek. Egyfajta nemességet, a viselkedés kultúráját, a magára adó ember önérzetét testesítette meg, eleganciája pedig belső elegancia volt. A hozzá egykor közelállók úgy emlékeznek: mindig fegyelmezett volt, választékosan öltözött és beszélt.

A világ drámairodalmának szinte minden főszerepét eljátszotta, filmek és tv-játékok sorában nyújtott felejthetetlen alakítást. Legendás volt klasszikus versmondása, amelyet a Magyar Rádió archívuma őriz. Éveken keresztül a Színházi Dolgozók Szakszervezete elnöki tisztét is betöltötte.

Nagy művész volt, vitákat és indulatokat kiváltó személyiség. Lehetett szeretni vagy elutasítani, csak közömbösnek nem lehetett maradni irányában. Harcait látványosan de soha nem öncélúan vívta. A színházért csatázott.

Filmen a harmincas évek közepétől kezdve szerepelt. Több mint 30 film és számtalan televíziós produkció őrzi alakításait. A kezdeti „hősszerelmes” szerepek után 1945-öt követően jutott el a nagy formátumú jellemábrázoláshoz. (Merénylet, 1959, Iván Iljics halála, 1965 - tv-film). Az utóbbi filmben nyújtott alakításáért a Monte Carló-i filmfesztiválon Arany Nimfa-díjat kapott.

Humorát a Butaságom története (1965) valamint a Történelmi magánügyek, (1969) című filmekben csillantotta meg. Munkásságát a televízióban portréfilmben mutatták be (A főszerepben Básti Lajos, 1970). De a világháború utáni időszakban is sokat filmezett (Föltámadott a tenger, Merénylet, Nappali sötétség, Szemtől szembe, Utószezon, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, Tanulmány a nőkről), majd a televízió is gyakran foglalkoztatta (Beszterce ostroma, Othello Gyulaházán, Volpone, Abigél stb.).

Lányát, Julit nem szánta a színi pályára, így az ő a tudta nélkül jelentkezett a főiskolára. Azóta megküzdött a színészóriás apa nyomasztó súlyával, s egyik vezető - Kossuth-díjas – színésznőnkké vált.

Básti Lajos művészetét 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, egy évvel korábban Érdemes művész lett, 1963-ban Kiváló művésszé vált, két évvel később pedig SZOT-díjjal jutalmazták.

Hosszantartó betegség után 1977. június 1-jén halt meg, hatvanhat éves korában. Szerepeiben azonban máig itt maradt velünk.

Csomós Éva többi cikke:




hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kozvagohid_ck.jpg

Különleges fotók a pesti marhavágás történetéből

150 éve épp ez idő tájt kezdték meg a Soroksár felé tartó út melletti szántóföldeken Pest város saját kezelésű közvágóhídjának és marhavásár-piacának az építését.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. március 08.


hirdetés

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Az építkezés megkezdése után két és fél évvel, 1872. július 27-én már sort keríthettek a közvágóhíd felavatására. A beszédeket követően a hatósági és szakmai vezetők, iparosok és nőegyleti tagok ünneplőruhás gyűrűjében egy virágokkal és szalagdísszel ékesített, méretes bikát vágtak le. Az eseményt „barátságos villásreggeli” zárta.

Korábban a városban több helyütt voltak állatvásárok és szerteszét működtek a magánvágóhidak.

1861-ben harminckét mészárszéken évente több mint háromszázezer ökröt, tehenet, borjút öltek le és dolgoztak fel a mészárosok.

hirdetés

A marhákat a házak között, a köztereken keresztül hajtották át. A kosz és a bűz egyre kevésbé volt elfogadható a polgárosodó város lakóinak. A megvadult állatok nemegyszer a közbiztonságot is veszélyeztették.

Az egykori Széna (ma Kálvin) tér a 19. század közepén. Marhajtás az Üllői út torkolatánál. Újházy Ferenc mára (1827–1921) elveszett festményéről készült régi fotóreprodukció (részlet)

Mészárszék a Dohány utcai izraelita templom tőszomszédságában, 1894 körül. Klösz György felvétele (részlet).

A pesti nép, köztük hentesek. Klösz György felvétele 1895 körül készült a bontás előtt álló Belvárosban. Az emberek mögött a Küttel-ház látható, ami 1692 óta állt itt, a megszűnt Duna és Torony utca sarkán, a mai Március 15. tér helyén.

Mészárszék, közélelmezési felügyelőségi és állatorvosi helyiségek a Várban, a Mátyás templommal szemben kezdődő Szentháromság utca elején. Azonosítatlan fényképész felvétele, 1900 körül (részlet).

Hőnig Károly hentesáru üzlete a józsefvárosi Óriás utca 37-ben. (Ma Leonardo Da Vinci utca.) Szomszédjában mészárszék, valószínűleg Zsák András húscsarnoka.

Zeidl Vencel Mészáros, Hentes, Szalámi- és Kolbászgyár Rt. VII. kerület Thököly út 4. alatti üzletének személyzete. A gyár a Józsefvárosban, az Illés utca 14. alatt működött.

Kvassay fényképészet, 1920-as évek.

Schillinger Miksa húscsarnoka a Király utcában, 1928. A tőkehúsokon nemzetiszín szalagok, mert a felvétel a magyar áruk vásárlását propagáló Magyar Hét idején készült.

A mészáros "céh" az 1930. évi Szent Jobb- körmenetben. Az Imre herceg halálának 900 éves évfordulójának tiszteletére tartott emlékév csúcspontjának számított az augusztus 20-i körmenet, amiben vagy nyolcszázezren vettek részt, sokan az ipartestületek csoportjaiban, beöltözve. Azonosítatlan fényképész felvétele.

„Utcahosszat bőg a szegény marha / Nincsen kedve menni vágópadra /Kínosan küzd öt-hat szelindekkel: /Életiért még öklelni is mer!” – írta egy ilyen jelenetről Arany János.

A vásár és a húsfeldolgozás központosítását közegészségügyi szempontok is megkövetelték,

így lehetett szervezetten megoldani az élőállatok orvosi szemléjét és a húsáruval kapcsolatos egyéb (mai szóval élve) élelmiszerbiztonsági kérdéseket. Az építkezés együtt járt a ferencvárosi vasút és a környék utcahálózatának fejlesztésével is.

A megannyi modern eszközzel (tetőhűtéssel, víztoronnyal, úsztatómedencével) felszerelt létesítmény Julius Hennike (1832-1892) és Hermann von der Hude (1830-1908) porosz építészek munkája. Egy korabeli újság tudni vélte, hogy „ezzel egy világvárost előzünk meg” mert „Hennike Gyula” régóta ajánlgatta munkáját Berlin városának, „de ott, talán a nagy költség miatt, haboztak, Pest városa felhasználta az alkalmat és elfogadván a tervet, azt végre is hajtatá.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
semmelweis.jpg

Koronavírus: Semmelweis előtt tiszteleg a Google – ő terjesztette el a kézmosást

173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé és és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással csökkenthető a fertőzések terjedése.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. március 20.


hirdetés

Ma a világhírű magyar orvos, Semmelweis Ignác előtt tiszteleg a Google. A különleges videologót nem véletlenül időzítették a kereső főoldalára március 20-ára. 173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé, és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással jelentősen csökkenthető a fertőzések terjedése.

Semmelweis Ignác életében jóval kevesebb megbecsülést és elismerést kapott, mint amennyit megérdemelt volna. Ráadásul halálának részben tisztázatlan körülményei sem voltak méltóak az orvostudományi egyetem névadójához. A sors fintoraként állítólag éppen az a betegség okozta a halálát, amelynek évekkel azelőtt ő maga fedezte fel a kórlényegét.

Semmelweis Ignác Buda szülötte. Apja, József fűszerkereskedő, anyja, a sváb származású Müller Terézia egy krisztinavárosi kerékgyártó leánya volt. Az Apród utcai ház, ahol a kis Ignác gyermekkorát töltötte, nemcsak Semmelweisék otthona, de a környék egyik fűszeresboltja (a Fehér Elefánt) is volt egyben; ma már orvostörténeti múzeum.

641px-Ignaz_Semmelweis

fomuve

hirdetés

Semmelweis Ignác fő műve

St_Rochus_Hospital_Budapest

A Rókus Kórház

A katolikus gimnázium elvégzése után Ignác a bölcsészettudománnyal kezdett ismerkedni, de a Pesti Tudományegyetemet már az első évben otthagyja, és atyja nyomására átjelentkezett a Bécsi Egyetem jogi karára. Hamar rájött azonban, hogy nem a törvények útvesztői között fogja megtalálni a hivatását, így rövidesen már az orvostudományi kar hallgatójaként járt be a szemináriumokra. Elkezdte Bécsben, majd folytatta Pesten, de 1844-ben végül mégis a császárvárosban állítják ki a diplomáját.

Bár doktorátusát botanikai értekezésével szerezte meg, néhány évre rá sebész- és szülészképesítést is kiérdemelt. Bécsben először a nagyhírű kórbonctani intézetben dolgozott, később a szülészeti klinikán lett asszisztens. Állásából sajnos elbocsátották, mivel lényegében csak helyettesített egy professzort, ekkoriban kezdte el foglalkoztatni egy külföldi utazás gondolata. Úgy tervezte, Dublinba megy, hogy ott praktizáljon, ezért angolul is megtanult. Az élet azonban nem a külföldi karriert tartogatta számára.

Egy velencei körútról visszatérve sokként érte az a hír, hogy barátja, a szintén orvos Kolletschka tragikusan elhunyt, míg ő távol volt. Kolletschka, mint kiderült, boncolás közben szerzett fertőzésben halt meg, és morbid módon éppen ez vezette rá Semmelweist, hogy megtegye a kor egyik legnagyobb felfedezését. Miután összehasonlította barátja és a gyermekágyi lázban elhalálozott anyák kórképét, rájött: a kórbonctani leletek egyeznek, az elváltozások azonosak.

763px-Ignaz_Semmelweis_1858

eskuvoikep

Az esküvői képük

felesege

Felesége

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
jarvany.jpg

A kolera: ez volt az első járvány, amit jól dokumentáltak, és nagyon fejlődött utána a közegészségügy

Cikksorozat indult a járványok történetéről, hogy segítsenek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit
MTI - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

A világjárványok évezredek óta végigkísérték az emberiség történetét, ám a 19. századi kolera volt az első, amelyet jól dokumentáltak - erről Fónagy Zoltán, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa beszélt. Most az intézet égisze alatt a járványok történetével foglalkozó új sorozat indult.

A történész szerint a sorozat célja az ismeretterjesztésen kívül, hogy segítséget nyújtson az embereknek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit. Mint mondta,

a járványok pusztítása az emberiség évezredes tapasztalata volt, történetük megismerése segíthet abban, hogy a mai ember ne úgy tekintsen erre a világméretű problémára, mint valamilyen ismeretlen eredetű veszélyre.

A sorozatból az is kiderül majd, hogy a mai orvostudományhoz, egészségügyi infrastruktúrához képest mennyire eszköztelenül néztek a járványokkal szembe évezredeken keresztül az emberek.

A hétköznapi élet története című blogon indított sorozat cikkeit olyan szakemberek jegyzik, akik eddigi munkásságuk alatt már foglalkoztak a járványok történetével. A szakértők a nagyközönség számára érthetően dolgozzák fel a témát.

hirdetés

A sorozatban a legnagyobb világjárványok, a pestis, a kolera, a spanyolnátha, a TBC mellett szó lesz majd a gyerekbetegségekről, a háborúkat követő vérhasjárványok és a harmadik világban pusztító betegségek történetéről, valamint kitekintést adnak a védőnői hálózat járványok megelőzésében játszott szerepére is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
PioXII_Coppi_Bartali.jpg

Kiderül-e az igazság XII. Pius pápának a II. világháború idején tanúsított magatartásáról?

Régóta várt ajtók nyílhatnak ki a történészek és múlt tisztázásának követelői előtt. Március 2-tól tanulmányozhatóvá váltak XII. Pius pápa (1939-1958) uralkodására vonatkozó dokumentumok a Vatikáni Apostoli Archívumban.
Göbölyös N. László - Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

Talán végre választ kap az utókor arra a kérdésre, hogy miért hallgatott a katolikus egyházfő a zsidók üldözésével és kiirtásával kapcsolatban a II.világháború idején. Pius ellentmondásos magatartása áll a középpontjában Rolf Hochhut A helytartó című világhírű drámájának, és ennek nyomán készült 2002-ben Costa-Gavras nem kevésbé nagy port felvert filmje, az Ámen.

Ebben a témában hosszú ideje két, egymásnak ellentmondó álláspont uralkodik. Az egyik szerint XII.Pius (Eugenio Pacelli) mindent megtett a zsidók megmentéséért, ugyanakkor óvatosnak is kellett lennie, hogy ne hozza veszélyes helyzetbe Európa katolikus lakosságát. Ennek a véleménynek a képviselői sürgetik a pápa szentté avatását, amelyet mindeddig nem sikerült keresztül vinnie a Szentszéknek. A másik szárny azt állítja, hogy Pius erkölcsi vezetőként megbukott: felemelhette volna a szavát és megállíthatta volna a Holokausztot anélkül, hogy egyházát veszélyeztette volna, amelyet a még a náci Németország is hatalomként tisztelt.

Ugyanakkor kezd erősödni egy harmadik nézet, amely a kérdést nem fekete-fehéren látja és mérlegre teszi a kor minden aspektusát, amelyben XII. Pius szerint kettős harcot kellett folytatni a nácizmus és a szovjet kommunizmus ellen, akiket a római katolikus egyház halálos ellenségnek tartott.

De ebben az összefüggésben figyelembe veszik azt is, hogy a katolikus egyházban elterjedt volt az antiszemita ideológia. (Az „istengyilkosság” vádját csak az 1962-65-ös II.Vatikáni Zsinat törölte az egyház dogmái közül). A Vatikán hivatalos lapjában, a Civiltá Cattolicában hemzsegtek a zsidóellenes hazugságok, és ezek az előítéletek az egyház legfőbb kiemelkedő alakjait is megfertőzték.

Példa erre Maximilian Kolbe lengyel pap, akit II. János Pál avatott szentté. Auschwitz-ba deportálták, ahol feláldozta magát egy fogolytársa helyett, ugyanakkor antiszemita nézeteket vallott, meg volt győződve arról, hogy egy nagy zsidó-szabadkőműves összeesküvés zajlik a világban és ennek hangot is adott.

hirdetés

Ennek a harmadik irányzatnak Piust egyfajta „hamleti” figurának állítja be, akinek nagy dilemmája a „beszélni vagy nem beszélni” volt.

Mindenesetre tény, hogy a II.világháború után a pápa sok zsidótól, zsidó vezetőtől kapott köszönetet a templomok, kolostorok mentési akcióiért. Maga a Vatikán is fogadott be üldözötteket és egy sor pap és apáca kapta meg  a Jad Vásem központtól a „Világ Igaza” kitüntetést. Az is igaz viszont, hogy nem tagadták ki Josef Tiso katolikus papot, aki a szlovák kollaboráns kormány elnöke volt 1939 és 1945 között és akit háborús és az emberiség ellen elkövetett bűnök miatt halálra ítéltek és kivégeztek.

Egy másik kulcskérdés: adott-e a pápa kifejezett utasítást az egyház részére a zsidók megmentésére? Eddig erre vonatkozóan nem találtak dokumentumot a Vatikán belső kommunikációjában.

Olaszországban sem a Szentszék, sem az egyház nem tiltakozott az 1938-ban hozott faji törvények ellen, csak arra szorítkoztak, hogy kegyelmet kérjenek a keresztény hitre áttérteknek és a katolikus polgárok zsidó házastársainak. Ez a hallgatólagos kollaboráció azzal magyarázható, hogy figyelembe vették azt az erős katolikus meggyőződést, mely szerint a zsidókat meg kell vetni, mert nem fogadják el Jézus Krisztust Messiásnak.

Róma zsidó közössége még emlékszik arra, hogy XII.Pius hallgatott, amikor 1943. október 16-án  a nácik behatoltak a gettóba és Auschwitz-ba deportálták az ott lévő férfiakat, nőket, gyermekeket, összesen 1023 embert. Elszállításuk előtt egy katonai kollégiumban tartották őket fogva, nem messze a Szent Péter bazilikától, „a pápa ablakai alatt”, ahogyan azt Ernst von Weizsäcker német követ, a későbbi nyugatnémet szövetségi elnök, Richard von Weizsäcker apja írta Berlinbe.

Most mindezekre a dolgokra, taktikázásokra fény derülhet. „Az egyház nem fél a történelemtől – jelentette ki José Tolentino de Mendonça bíboros, az archívum vezetője – Bizalommal tekintünk a tudományos kutatásra azzal a meggyőződéssel, hogy megérti cselekedeteink lényegét és szellemét.”

A Vatikán ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy rendelkezésre áll egy dokumentum arról a találkozóról, amely a római gettó megszállása idején jött létre Luigi Maglioni bíboros, vatikáni államtitkár és Weizsäcker között. E találkozóról már tudtak a történészek. A korábbi kutatásokból kiderült, hogy a vatikáni diplomácia óvatossággal apellált a nácik „emberiességére”, és arra hivatkoztak, hogy „e szörnyű háború alatt soha nem tett semmit Németország ellen.” Maglione azt mondta, hogy „a Szentatyának fájdalmat okoz, hogy ennyi ember szenvedését látja csak azért, mert egy másik felekezethez tartoznak.” Arra a kérdésre, hogy mit csinálna a Szentszék, ha a dolgok folytatódnának, a bíboros így válaszolt: „A Szentszék nem akar olyan helyzetbe kerülni, hogy nemtetszésének kelljen hangot adni, és ha mégis erre kényszerülne, az isteni gondviselésre bízná magát a következményeket illetően.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!