hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
100 éve halt meg a feleséggyilkos író – Csáth Géza története
Korának egyik legsokoldalúbb tehetsége volt, aki különc írásaiban az emberi lélek és a függőség legmélyebb bugyraiba kalauzolja olvasóit.
Forrás: Budapest romantikája blog, címkép: Wikipédia - szmo.hu
2019. február 16.


hirdetés

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Író, zeneszerző, festő

Ki volt Csáth Géza, aki csupán másfél évtizedet töltött írással, és az utolsó éveiben már nem is volt beszámítható? Azt mindannyian tudjuk, hogy Kosztolányi Dezső unokaöccse volt, aki édesanyja korai halála ellenére viszonylag védett családi környezetben nőtt fel. A kis Brenner József – ahogyan valójában hívták Csáth Gézát - igazi polihisztor volt, akit rengeteg tehetséggel áldott meg a sors.

Csáth Géza, Kosztolányi Dezső és Brenner Dezső

Már egészen fiatalon kiderült, hogy tehetsége van a zenéhez, a festészethez és az íráshoz egyaránt. Több zeneszerszám is közel állt a szívéhez, már tinédzserként zenekritikákat írt, később pedig ő ismerte fel először Bartók Béla és Kodály Zoltán jelentőségét. Egyetemi évei alatt zenei kritikákat készített és ebből tartotta el magát. S bár a muzsika és az írás élete végéig elkísérte, a középiskola elvégzése után mégis az orvosi egyetemre jelentkezett.

Ideggyógyászat és a morfium

Szorgalmas tanulással és az ideggyógyászat iránti kíváncsiságával korán kitűnt társai közül, így gyógyító karrierje is beindult: a híres Moravcsik professzor ideggyógyászati klinikájára kerül gyakornoknak, ahol nem csak a freudi pszichoanalízissel, de a morfiummal is megismerkedett testközelből. Állítása szerint a függőség kialakulását szerette volna tanulmányozni, amikor először belőtte magát, de ez a kísérlet olyan sikeresnek bizonyult, hogy később sem tudott a szertől szabadulni. A klinikán eltöltött idő, valamint a saját testén végzett drogos kísérletek hatásának lenyomatát olvashatjuk az Egy elmebeteg nő naplója című munkájában, amelyet Ópium címmel filmesítettek meg később.

Függőségek és szerelem

A rossz nyelvek szerint Csáth Géza – ahogy mindannyian ismerjük írói álnevén a XX. század első felének egyik legjelentősebb alkotóját – nemcsak érzékeny lelkületének köszönhette saját balsorsát, hanem függő természetének is. Fiatal korában a szexet és a gyönyöröket hajszolta, sőt naplójában még részletesen meg is örökítette, az általa „elejtett” nőkkel történt aktusait, ahol a gyengébbik nem tagjait csak pusztán eszköznek tekintette. Később a nők élvezetét a drogokra cserélte: először csupán a függőség természetét szerette volna megismerni a morfin által, de az ópium, a morfium sokkal erősebbnek bizonyult nála.

Csáth Géza

Sem az időnként végigszenvedett elvonó-kúrák, sem felesége, Jónás Olga szerelme nem tudta megmenteni saját magától az írót. Házasságot kötött, még gyermekük is született Olgával, de eszement féltékenysége és folyamatos testi bajai, a drog börtöne nem hagyta nyugodni.

Gyilkosság és öngyilkosság

A nők iránt érzett szenvedélyét és megvetését mi sem példázza jobban, hogy házassága alatt arra kényszerítette feleségét, hogy végigolvassa a szexuális kalandjairól szóló fiatalkori naplóját. Pedig az asszony mindent megtett a férjéért, ha kellett segített neki az elvonási tüneteket enyhíteni, ha kellett drogot csempészett be számára az elvonóra. Ennek ellenére mégis a halál lett a jutalma, 1919-ben egy lázálmos napon Csáth Géza egyszerűen lelőtte feleségét a gyermekük szeme láttára.

Szász János az Egy elmebeteg nő naplója című novellából készített filmet Ópium címmel

Csáth ezután öngyilkosságot kísérelt meg. S bár ekkor még egy szomszédos katonaorvos meg tudta menteni az életét, a következő önmérgezés már sikerrel járt pár nappal később. Csáth Géza alig 31 évesen, pont 100 évvel ezelőtt hunyt el, s rövidke, alig több, mint egy évtizedes pályafutása alatt is maradandót alkotott. Gondoljunk csak a bravúrosan megszerkesztett novelláira A varázsló kertje című kötetben, vagy az idegbajt és függőséget sebészeti pontossággal ábrázoló Egy elmebeteg nő naplója című munkájára, vagy a lélek legsötétebb bugyrait is feltáró Anyagyilkosság című novellájára.

Ha szeretnél többet megtudni a tragikus sorsú Csáth Gézáról, akkor regisztrálj a MiroArt következő irodalmi estjére.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:




Polconszaró Györgynek gúnyolták a meg nem értett nemest, pedig sokat köszönhetünk neki
Ő az első pottyantós wc megalkotója. Elismerés helyett ragadványnevet kapott a magyar úr, aki sokat tett a higiéniai körülményeink javulásáért.
Kovács-Tóth Noémi írása, Címkép: Wikipédia - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

Magától értetődő manapság, hogy ha ürítenünk kell, kimegyünk az illemhelyre, majd egy mozdulattal kulturáltan eltüntetjük a nyomainkat. Ugyanakkor mindössze másfél évszázada létezik egyáltalán ez a lehetőség, amit ennyire természetesnek veszünk. Mivel az élet szerves részéről van szó, nem meglepő, hogy már a Biblia is önsegítő kézikönyvként funkcionált a témában: „A táboron kívül legyen egy helyed, hogy kimehess oda. És ásód is legyen a fegyvered mellett, hogy gödröt áss vele, és ha felkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled.”

Kiabálj, mielőtt kihajítod az ablakon!

Már a Krisztus előtti 3. században létezett ugyan vízvezeték Egyiptomban és Mezopotámiában, ahogyan a rómaiak is ismerték az öblítés fogalmát, a helyi nemeseknél pedig az aranybili volt divatban.

Vajon hányan fohászkodhattak nap mint nap Cloacinához, a szennyvízcsatorna római istennőjéhez?

Meglepő, hogy bár a 10. századi spanyol Granadában megépült a világ első vízöblítéses téglavécéje, valamiért az emberiség megrekedt a higiéniai fejlődésben, és egészen a 19. századig nem történt különösebb előrelépés.

A földbe ásott emésztőgödör és ágytál számított általánosnak, ezen felül a középkori városfalak résein, majd az ablakon való kihajítás dívott. A 16. században létezett egy párizsi rendelet, miszerint köteles mindenki kiabálni, mielőtt az utcára önti az edénykéje tartalmát. Megelőzve egy fontos kérdést, a vécépapír feltalálása előtt botra húzott szivacs töltötte be a tisztálkodási funkciót.

Az ürülék elföldelése több szempontból is jobb ötletnek bizonyult, mint csak úgy otthagyni az utcán. Ezt a szokást egyébként elősegítette az a 17. századi európai hiedelem is, miszerint a székletből démoni lényeket és rontásokat lehet megidézni. A trágyázott termőföld jótékony hatásairól pedig hamar meggyőződtek a földművelő népek. Az áttörés egy szomorú apropónak köszönhető, hiszen a 19. századi angol kolerajárvány után terjedt el végre a tartályos vécé (WC = water closet, azaz vízszekrény).

Zsigmond király oklevele is őrzi Polconszaró György nevét

Ami a hazai toalett-történelmet illeti, vándorló nomád őseink életmódjuknál fogva nem tudtak állandó árnyékszékeket létrehozni maguknak, ezért csak leütötték a kívánt időben és helyen a szúrófegyvereiket, és abba kapaszkodva hozták létre az instant budi-életérzést. Utána legfeljebb annyival javult az életminőség, hogy a magyarok a saját otthonaik végében tették ugyanezt, csak fixen kialakított helyszínen, és a dárdákat karókra cserélve.

Magyarországon az illemhely-kultúra első fontos mérföldköve egy magyar nemesnek, Polconszaró Györgynek köszönhető.

Mielőtt még az a vád érne, hogy milyen közönséges modorban szólok a kedves olvasókhoz, tisztáznám, hogy eme ragadványnevet tartalmazó oklevelet maga Zsigmond király adta ki 1429-ben. Az említett úr tanúként szerepel benne, mint „Georgius Polczonzaro dictus”, tehát Polconszarónak nevezett György. Úgyhogy ha az uralkodó megengedhette magának ezt a stílust, akkor magam is bátorkodom szót ejteni erről a Szatmár megyei nemes úrról, akinek egyébként a kevésbé frappáns Saralyáni a becsületes családneve.

Azért változott a köznyelvben Polconszaróra, mert csúfolódó kortársai nem tudták felmérni találmánya jelentőségét és praktikumát.

Történt ugyanis, hogy Györgynek – valószínűleg némi külföldi ihlet nyomán – eszébe jutott, hogy szolgáival megépítteti a saját pottyantós vécéjét, az országban elsőként. Felvilágosodott emberünk ezt a minimál budit tuningolta fel egy olyan technikai újítással, hogy egy ülőalkalmatosságot csináltatott a lyuk fölé, hogy kényelmesebbé tegye a szükségszerű rutint. Lényegében egy fadeszkáról volt szó, amelyet középen kör alakban kivágtak, de a célnak tökéletesen megfelelt.

Az ismerősei pedig ahelyett, hogy fellelkesültek volna az egyszerű, de nagyszerű ötlettől – amellyel megkönnyítették volna a saját dolgukat is –, inkább megmosolyogták az úri hóbortját, és kigúnyolták őt. A jobb sorsra érdemes, meg nem értett feltalálóról, Polconszaró Györgyről egy jobbágyi kötelességeket rögzítő iratban, az úgynevezett urbáriumban is megemlékeztek, ezért ismerhetjük ma is ezt a tanulságos történetet. Bizony, elsőnek lenni nem mindig hálás szerep… Emlékét szobor vagy utcanév ugyan nem őrzi, de az a sok falusi tanya hátsó kertje igen, ahol máig ugyanilyen módszerrel oldják meg a latrina-kérdést.


KÖVESS MINKET:




10 tévhit, amit az emberek a szexről gondoltak a történelem során
Minek a Viagra, ha ott a verébagy?
Buzzfeed, fotók: Giphy, Wikipedia - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

A régiek sok mindent - bármiféle tudományosan bebizonyított felfedezésénél - évezredekkel korábban láttak - és persze van, amit nagyon nem. A Buzzfeed összeszedte ezeket a szex-szel kapcsolatos "tényeket".

1. Az erekciót a szelek okozzák.

Egy római doktor, Galen úgy tartotta, hogy a merevedést a péniszt felfújó szellentés okozza. Ennek következtében azt gondolták, minden felfújós étel afrodiziákum.

2. A nők lecsapolják a férfiak életerejét, ha menstruáció alatt szexelnek velük.

Végül is logikus, ilyenkor egy csomó vért veszítenek. Valahonnan vissza kell szerezniük...

3. Ha egy férfi tojást vágott a feleségéhez, ezzel kívánt neki könnyű gyermekszülést.

Ezt zsidók gyakorolták Marokkóban. Biztos azt gondolták, hogy a szó elszáll, a tojás megmarad.

4. Még akkor is pokolra kerülhetsz, ha házasan szexelsz.

A tizenkettedik században egy vélekedés szerint külön kínzóhely volt fenntartva a házaspárok számára, akik egyházi ünnepnapokon és vasárnap szeretkeztek.

5. A nemesség azt gondolta, hogy még a levegőben lévő szexualitás is beszennyezi őket

Jó sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy a szex mocskos dolog. Amikor például a kongói főpap útnak indult, amíg egy adott városban tartózkodott, minden házaspárnak tiltott volt a szex.

6. Ha szexeltél és utána lovagoltál, egy csomó rossz dolog történhet veled.

A szent állatot, a lovat megülő, korábban paráználkodó utas ugyanis tisztátalan. Ezért a ló lehet, hogy elkésik, eltéved, sőt, még ki is lehelheti lelkét - gondolta a tizenkettedik századi ember.

7. Meg akarod tartani az urad? Tegyél egy kis menstruációs vért az ételébe!

Jamaicában a mai napig sok férfi elkerüli a piros ételeket, mint például a paradicsomos spagettit ezen félelem miatt.

8. A maszturbáló nők melle összemehet, gyermeke pedig fogyatékos lehet.

Egy, az 1800-as évek végén írott könyv figyelmeztet annak veszélyeire, hogy jobb, ha a nők nem játszadoznak a nemzőszerveikkel.

9. Sőt, a maszturbáló nőknél megnő az öngyilkosság veszélye is.

Ez ugyanabban a könyvben olvasható. Az író nyilvánvalóan nem volt nagy rajongója az önkielégítésnek.

10. Ha verébagyat eszel, jobb lesz a szexuális életed.

Aphrodité, a szerelem és a szex görög istennője állítólag szintén nagy híve volt az afrodiziákumnak.


KÖVESS MINKET:





Kiderült, hogy egy fiatal férfi volt a böszörményi boszorkány
Arccal lefelé, összekötözött testtel temették el az Árpád-korban élt férfit.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 11.


hirdetés

Egy fiatal, 25 év körüli férfi lehetett a különleges módon eltemetett hajdúböszörményi boszorkány. A csontok vizsgálata sem sérülést, sem betegséget nem mutatott ki.

A sírt Hajdúböszörményben, a Perczel Mór utcában találták meg, benne egy hasra fektetett, összekötözött testtel. A temetés módja alapján a régészek feltételezik, hogy ártónak, vagy boszorkánynak gondolták a kortársai. A különös temetési szokás oka az volt, hogy az élők így akarták biztosítani, hogy az eltemetett személy nem térhessen vissza és ne követhessen el újabb gonoszságokat.

A maradványok vizsgálata befejeződött, és Bálint Marianna régész, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum munkatárs a 24.hu-nak elmondta, a

"böszörményi boszorkány" férfi volt, az Árpád-korban (XI. – XIII. század) élt és igen ifjan, 25 éves kora körül halt meg. Csontjain nem látszanak sem betegségre utaló elváltozások, sem külső behatás nyomai. Etnikumhoz nem sikerült kötni, de antropológiai jellegzetességei megegyeznek a környéken akkoriban élőkével."

Halálának oka még rejtély, mert lehetett olyan betegség, vagy gyilkosság, amelynek nem marad nyoma. A temetés módja miatt pedig lehetett valóban "boszorkány", annak ellenére, hogy férfi volt.

Őseink minden átlagtól eltérő megjelenésnek különös jelentőséget tulajdonítottak, de az is gyanús volt, ha valaki gyógynövényekhez értett. Elképzelhető, hogy a böszörményi boszorkányt is valamelyik ok miatt közösítették ki, és gondoskodtak arról, hogy ne térhessen vissza.

A Hajdúsági Múzeum beszámolója ITT olvasható.

Címlapfotó forrása: Hajdúsági Múzeum honlapja


KÖVESS MINKET:





Máig őrzik a Petőfi-fát, a legenda szerint alatta írta a költő A Tisza című versét
Nagyar határában áll a több száz éves tölgy, ott ahol a Kis-Túr sietett a kanyargó Tiszába.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 26.


hirdetés

Nagyarban, ebben a kis Szatmár megyei faluban a mai napig áll egy ősöreg fa csonkja, melyet féltő szeretettel óvnak a helyiek, és messze földről is ellátogatnak hozzá a magyar történelmet, irodalmat szeretők.

Ez a pusztulásában is méltóságteljes méretű „Petőfi-fa” sokat látott és sokat szenvedett, de megmaradt törzsét kegyelettel őrzik, hiszen

a legenda szerint a fa lombjai alatt írta Petőfi Sándor A Tisza című versét.

A költő 1846 nyarán járt el a megyébe, Obernyik Károly – későbbi márciusi ifjú – biztatására. Petőfi a szatmárcsekei Kende Lajosnál vendégeskedett akkor, és vele látogatta meg Nagyarban Kende unokatestvérét, Luby Zsigmondot, akivel élete végéig jó barátságban maradt. Ekkor jutott el Kölcsey sírjához is, amely szintén mélyen megérintette.

Petőfi innentől kezdve rendszeres vendég lett a Luby-családnál, Zsigmondnál, és testvérénél, Jánosnál is a nagyari kúriában.

A Tisza című versét 1847. februári dátummal jegyezte, és Pesten keltezte. De a költemény minden sora bizonyítja, hogy a nagyari táj mennyire lenyűgözte. Igazi kuriózum a vers, hiszen Petőfinek köszönhető, hogy a leírással megőrizte a Tisza szabályozása előtti vadregényes vidék képét.

Petőfi Sándor: A Tisza

Akkoriban a természet még érintetlen volt. A kis egyutcás falvak körül sűrű erdők, lápvidékek, mezők terültek el. Ezen a helyen is erdőség volt, de a Tisza szabályozásával az élővilág is megváltozott, és a tölgyesből csak ez a fa maradt meg emlékül.

Az arrafelé kanyaró Tisza, és a Kis-Túr találkozása kis eltéréssel, de még ma is ott van. Egy 1850-es évek közepén – osztrák szakemberek által – készített katonai térképen is beazonosítható a hely, a Tisza, a túlparti malom, a torkolattól látható tarpai templom tornya, minden, ami a híressé vált tölgytől jól látható. Tiszta időben valóban látni lehetett a máramarosi-havasok csúcsát is.

A nagyariak generációi adták át egymásnak a legendát, hogy a faluban a Cseke felőli végen álló, akkor még teljes pompájában díszlő, hatalmas kocsányos tölgy alatt írta a verset Petőfi. Az biztos, hogy a Luby-család által őrzött dokumentumok is igazolják, hogy Petőfi járt ott, és a hozzájuk vezető úton útba esett a fa is, ahol bizonyára megpihent.

Bár akkoriban több hasonló fa is állt arrafelé, ez az óriási lombkoronájú tölgy nagy becsben maradt. Az itt élők pedig igen régóta Petőfi-faként emlegetik, és vigyáznak rá. Már évtizedekkel korábban körbekerítették, virágokkal ültették körbe, és emléktáblát is kihelyeztek.

Az 1961 óta védett, 6,5 méteres törzskerületű, 20 méter magas, 30 méter korona-átmérőjű, több száz éves fa minden óvintézkedés ellenére is elpusztult.

Már régóta beteg volt, egy felelőtlen tűzgyújtástól, majd villámcsapástól, végül egy vihartól is akkora károkat szenvedett, hogy végül 1996-ban kipusztult.

A korábbi községi tanács még időben gondoskodott a fa utódjáról, így az 1980-as évek végén a fa terméséből új fácskát neveltek, amelyet az akkor már gyengélkedő „szülő” mellé ültettek el.

Később az öreg tölgy utolsó makkterméséből a kisújszállási Városvédő Egyesület nevelt egy újabb utódot, amit 1999-ben ültettek ki. Azóta például a Luby-társaság is ültetett egy csemetét a parkba 2014-ben, ez a Dömsödi Petőfi-fa „testvérfája”.

A falu a Petőfi-fa környezetét is szépen rendezte. Faragott fa kapu várja a látogatót, bent részletes leírás található a fáról, és történetéről, valamint a Tisza, és a vidék természeti értékeit is ismertetik. A látogatóknak pedig pihenőhelyet alakítottak ki, hogy ők is leülhessenek és élvezhessék a hely szépségét.

A fától nem messze található a Luby-kastély, amely mára a rózsakertjéről híres. Vele szemben áll a Luby-kúria, egy kis barokk kastély, melyet 1780 körül építtetett Luby János. Ebben szállt meg többször is Petőfi Sándor. Az épületet a 19. század végétől magtárként használták, majd nemrégiben felújították, jelenleg még üresen áll.

Az Árpád-kori Ar nevű helyből jött létre a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Nagyar, melyet először egy 14. századi oklevelekben említenek. Az itteni területet több család is birtokolta, volt például a Kölcseyek, Matucsinayak, Szántai Petőfiek és Báthoryakra kezében is, később Bethlen és a Rákóczi-család kapta meg. A 19. század elejéig számos gazdája volt, míg végül a Luby-családé lett.

A kocsányos tölgy

Európa egyik uralkodó tölgyfaja, hatalmas gömbszerű koronája akár a 45 métert is elérheti. A törzsén a kéreg mélyen barázdált, levelei jellegzetesek. A virágai hosszú száron, a termése, a makk egy nyélen lógnak, amelynek neve a kocsány, a faj erről kapta a nevét.

A Petőfi-fa


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x