hirdetés
l2.jpg

10 tragikus tény Lajkáról, az első kutyáról, akit az űrbe küldtek

A szovjetek évtizedeken keresztül titokban tartották Lajka kiképzésének és halálának gyomorforgató részleteit.
Forrás: Listverse - szmo.hu
2017. január 15.


hirdetés

Lajka utazása az űrbe az emberiség történelmének meghatározó pillanata volt. Bizonyíték volt arra, hogy miket érhetünk el, és a hihetetlen eredmény megkönnyítette a további nagyszerű teljesítmények megvalósítását.

Lajka azonban csak egy egyszerű kutya volt, aki semmit nem értett a küldetéséből. Számára életének utolsó hetei félelemben teltek, utolsó pillanataiban pedig nem értette, mi történik körülötte és rettegett. Pedig ha a történelem másképp alakult volna, akár haza is térhetett volna.

10. Lajka kóbor kutya volt

Az űrprogram előtt Lajkának nem volt otthona. Keverék kutya volt, akit Moszkvában találtak, a szovjetek ugyanis kifejezetten olyan kutyákat kerestek, mint Lajka. Míg az amerikaiak majmokkal próbálkoztak, addig a szovjetek könnyebbnek tartották a kutyák űrkiképzését. Külön csapatuk volt, amelyik kóbor kutyákat gyűjtött be az utcákról. Úgy gondolták, hogy ezek az állatok olyan nehézségeket éltek már túl, ami miatt kezelni tudják majd az űrben tapasztalható nehéz körülményeket. Valójában nem is Lajka volt az első kutya, akit az űrbe küldtek, hanem Albina, de ő "csak" a félútig repült el, onnan pedig élve tért vissza. Ő lett Lajka tartaléka. Mushka is azokhoz a kutyákhoz tartozott, akiket elkezdtek kiképezni, azonban ő annyira megrémült a felkészítés során, hogy még az ételéhez sem nyúlt többet.

9. Tudták, hogy meg fog halni

Albinával szemben mindenki tudta, hogy Lajka nem fog élve visszatérni. A szputnyik nem volt alkalmas a biztonságos visszatérésre, így a terv az volt, hogy Lajka pár napig kering a világűrben, majd mérgezett étellel eutanáziában részesül. Természetesen a Szovjetunión kívül ez senkinek nem tetszett, a britek tüntettek a küldetés ellen. Voltak olyanok is, akik minden nap 11 órakor egy perces néma csenddel tiltakoztak Lajka küldetése ellen.

A szovjetek persze nem értették a felháborodást, mivel szerintük egyedül az számított, hogy a küldetés az emberiség érdekeit szolgálja. Ennek ellenére lehet, hogy Lajka kiválasztása mégis kegyetlenség volt, egyesek szerint ugyanis Albinát akarták kiküldeni, azonban ő egyszer már bizonyított, ezért Lajkának kellett mennie helyette.

lajka1

8. Siettették az űrhajót

Lajka halála elkerülhető lett volna, legalábbis az eredeti terv szerint haza kellett volna térnie. A szovjetek azzal dicsekedtek, hogy mindene meglesz ahhoz, hogy biztonságban visszatérjen. Hruscsov miatt változott a program, aki Lajka utazását propagandaként látta, és a tökéletes időpontra szerette volna időzíteni az utazást. A terve az volt, hogy a Szputnyik 2-t a Bolsevik Forradalom 40. évfordulóján lövik ki, a tudósokat pedig sürgette, hogy addigra minden készen álljon. Emiatt több tervet félre kellett dobni, a négy hét csak arra volt elég, hogy élőlényt küldhessenek az űrbe, arra nem, hogy kitalálják, hogyan hozzák vissza.

7.A kutyák hosszú heteket töltöttek egyre kisebb ketrecekben

A Szputnyik 2 alig volt nagyobb, mint egy mosógép. Lajkának még megfordulni se volt helye, ezért már előtte úgy szoktatták, hogy kiláncolták. Csak arra volt helye, hogy leüljön vagy lefeküdjön, mást nem tudott csinálni. Hogy felkészítsék a helyhiányra, Lajkát a többi kutyával együtt egyre kisebb ketrecekbe zárták be. Volt hogy 20 napig kisméretű ketrecben tartották.

A bezártság miatt a kutyáknak székrekedésük lett, és akkor sem tudtak könnyíteni magukon, amikor hashajtót kaptak. A tudósok hamar rájöttek, hogy csak úgy tudják végigcsinálni a programot a kutyákkal, ha annyira sokáig vannak bezárva szűk helyekre, hogy a végén elfelejtik, hogy másképpen is éltek korábban.

lajka2

6. Egy nappal az utazás előtt az egyik tudós hazavitte Lajkát a gyerekeihez

A kilövés előtti napon Dr. Vladimir Yajdovsky hazavitte Lajkát a gyerekeihez. Az előtte lévő négy hétben ő állt hozzá a legközelebb. Ő is tagja volt a csapatnak, amelyik befogta a kutyát, majd ő edzette, és személyesen választotta ki a programhoz. A tudós azért vitte haza Lajkát, hogy a kutya élete utolsó napján a földön megismerje, milyen egy szerető családnál élni.

„Valamivel kedveskedni akartam neki” – nyilatkozta a tudós- „Olyan kevés ideje volt hátra.” Ő is ott volt azok között, akik utolsó útjára kísérték. Miután betették az űrhajóba és rázárták az ajtót, tudták, hogy most látták utoljára.

l1

5. Lajka rettegett

Lajkát aznap még nem küldték az űrbe, három napig várnia kellett, mielőtt kilőtték. Valamilyen hibát találtak ugyanis az űrhajón, amit meg kellett javítani, a kutya emiatt fagyos hidegben töltötte el ezt az időt, miközben mozogni sem tudott. A tudósok mindent megtettek, hogy gondoskodjanak róla, például egy légkondicionáló csövét dugták be hozzá, hogy melegen tartsák, és folyamatosan figyelték. Végül 1957. november 3-án lőtték ki.

Amint elindult az űrhajó, Lajka pánikolni kezdett, a szívverése és a légzésritmusa háromszorosa volt a normálisnak, nem értette, mi történik vele. Amikor súlytalanná vált, kezdett megnyugodni, a szívverése lelassult, azonban soha többé nem volt olyan, mint a Földön.

lajka03

4. A halála rettenetes volt

A küldetés után évekig azt állították a szovjetek, hogy Lajka az első napját túlélte, csak később ette meg a számára odakészített mérgezett ételt, ami után békében elhunyt. Az igazság csak 2002-ben derült ki, amikor az egyik tudós, Dimitrij Malashenkov elárulta, hogy Lajka 7 órán belül meghalt és kínzó fájdalmakat élt át. A hőmérsékletet szabályozó rendszer nem működött rendesen, úgyhogy a hajó egyre melegebb lett, hamar elérte a 40 fokos meleget. Lajka ekkor újra pánikba esett.

A Földön mindig megnyugtatták a kutyát, ha stresszessé vált a kiképzés, azonban ezen a ponton a tudósok csak lentről tudták követni, mi történik. Annyit láttak, hogy egyre gyorsul a szívverése, majd egyáltalán nem jött visszajelzés.

3. Darabokra hullott a visszatérésnél

Öt hónap után a Lajka koporsójává vált Szputnyik visszatért a Földre. Végigszáguldott az égen, az Egyesült Államokban kisebb pánikot okozva. Többen UFO-nak hitték 1958. április 14-én a repülő testet, ami egyszer csak vörössé vált, leszakadtak róla részek, majd felismerhetetlenné vált. Ez volt a Szputnyik 2., ami még a levegőben felrobbant, így Lajka teste soha nem ért földet.

lajka4

2. Mushka is meghalt nem sokkal később

Nem sokkal később Mushkát is az űrbe küldték egy rakétával más kutyák, patkányok és növények társaságában. Ekkor a kozmikus sugárzás hatásait vizsgálták a tudósok. Nekik eredetileg haza kellett volna térniük, azonban visszafelé a lassítást végző egyik alkatrész tönkrement. A szovjeteknek fogalmuk nem volt róla, hol fog landolni, attól tartottak, hogy amerikai területen.

A szovjetek azt állították, hogy a rakéta a visszatérésnél kigyulladt, azonban robbanóanyagok is voltak a fedélzeten, amiket felrobbantottak annak érdekében, nehogy az amerikaiak kezébe jussanak titkaik.

1. Nem tudtunk meg túl sokat

„Minél több idő telik el, annál inkább sajnálom” – nyilatkozta Oleg Gazenko, a csapat egyik tudósa – „Nem szabadott volna ilyet tennünk. Nem tanultunk eleget az egészből ahhoz, hogy jogos lett volna az állatok halála.”

Lajka utazása az űrbe inkább szimbolikus volt, mint tudományos. Bizonyíték volt arra, hogy az űrbe lehet küldeni egy élőlényt, és főleg arra, hogy erre először a szovjetek voltak képesek. Az viszont, hogy nem hozták vissza, őket minősíti. Egy lengyel tudós szerint Lajka halála mindenképpen nagy veszteség volt a tudomány számára, még akkor is, ha részben legalábbis miatta indult be az űrutazás. Négy évvel később az első ember, aki az űrbe ment, Gagarin, már élve tért vissza.

Képek: Wikimedia / Wikipedia

Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!


KÖVESS MINKET:





hirdetés
elbert_ck.jpg

Máig kísért a legrejtélyesebb siófoki haláleset

A rendőrség szerint véletlen baleset történt 1983-ban, de sokan a leghíresebb politikai gyilkosságként emlegetik.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: A siófoki móló, Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2019. augusztus 31.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Több, mint 35 éve, egy tavaszi napon Elbert János az előző rendszer ismert és elismert nyelvzsenije Siófokon a Balatonba fulladt. Persze előfordul az ilyesmi, hiszen sok híres és sikeres ember halt már meg balesetben, sőt szép számmal akadtak olyanok is közöttük, akik önként vettetek véget az életüknek.

Csakhogy az Elbert-ügyben túlságosan sok nyitott kérdés maradt, és a hatóságok is meglepően gyorsan zárták le az ügyet, ami szinte azonnal életre hívta a máig nem csitult összeesküvés-elmélet hullámot. Melyet csak erősített, hogy pár hónapon belül Elbert fia és felesége is öngyilkos lett.

Elbert János halálhíre. Magyar Hirlap, 1983. március 11. (Arcanum)

Ki volt Elbert János?

Először is nézzük az akkori nyomozás által feltárt(?) tényeket. Elbert János, 51 éves korára szinte mindent elért, amit az előző rendszerben csak el lehetett érni: színházak játszották az általa fordított darabokat, folyamatos vendég volt a TV és rádióműsorokban, több egyetemen volt óraadó tanár, ráadásul szinte nem volt olyan fontos külföldi (különösen orosz és lengyel) tolmácsolási feladat, melyet nem őrá bíztak volna. Gyakorlatilag a legfelsőbb körök állandó tolmácsának számított a diplomáciai életben.

Ráadásul – bár felesége korábban depresszióban szenvedett – magánélete is teljesen rendben volt. Kiválóan nevelte 17 éves fiát és remek férjnek is számított (legalábbis semmilyen bizonyíték sem támasztja alá ennek ellenkezőjét). Minden a legtökéletesebben alakult számára, amikor egy napon kapott egy megmagyarázhatatlan telefonhívást a pesti irodájában, mely után nem sokkal a térdig érő Balatonban találtak rá holtan.

Mi történt 1983. március 9-én?

Elbert a Színházi Intézet igazgatói irodájában végezte napi teendőit, amikor titkárnője fél tízkor egy telefonhívást kapcsolt be neki. A beszélgetés alig fél percig tartott, és utána a férfi azonnal, mindenét (még a legfontosabb noteszét is) hátrahagyva kiviharzott a helyiségből. Titkárnőjének csak annyit mondott, hogy hamarosan visszajön és üres kézzel(!) távozott. A rendőrségi vizsgálat szerint ezután a Magyar Rádióba sietett, ahol felvette esedékes 1050 forintnyi honoráriumát, majd a Déli pályaudvaron oda-vissza jegyet vásárolt Siófokra.

Elbert János (középen) egy interjú közben. 1965. Fotó: Fortepan/Hunyady József

A vonaton tudta meg, hogy Lepsénynél vágányjavítás miatt nem jár a vonat, így pótlóbuszra kellene szállnia. Elbert a kalauz elmondása szerint ekkor azonnal aziránt érdeklődött, hogy így várhatóan mikor érkezik Siófokra. Amikor megtudta, hogy nem valószínű az egyórás érkezés, nagyon komor és feszült lett. Lepsénynél nem is szállt fel a buszra, hanem taxit fogott és a siófoki Bányász üdülőhöz vitette magát. A sofőr vallomása szerint ekkor már egy papírba csomagolt dosszié féleséget szorongatott a kezében, és több ízben is az órájára nézett.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
sziklalakas1.jpg

Föld alatti nyomor Budapesten: a barlanglakások látszólag az életet, valójában a halált kínálták

Még ötven éve is laktak bennük.
Forrás: Budapest romantikája blog, Címkép: 1908. Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum/Kerekes J. Zoltán - szmo.hu
2019. szeptember 08.



Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

A sziklalakások eredete

A sziklalakások létét a török uralomnak és ezen keresztül a bornak köszönhetjük. A megszállás idején ők voltak, akik a bor megfelelő tárolásához a sziklákba – leginkább mészkőbe - vájtak barlangokat. Legtöbb esetben a nagyobb, tárolásra szolgáló mélyedés közelében a bor őrzésével megbízott vincellér számára is vájtak egy odút, mely lakásul szolgált neki és a családjának. A mészkőbányászat – különösen Budafokon vagy akkori nevén Promontoron – csakhamar túlnőtt a borászat által elvárt mennyiségen, és a kiváló, víznek is ellenálló mészkő keresett építőanyag lett Pesten majd később Budapesten is.

1932. Fortepan/Horváth Lajos

Ebben az időszakban már két legyet ütöttek egy csapásra és a mészkövet úgy bányászták, hogy eleve lakássá alakítható mélyedéseket készítsenek.

Ide eleinte a kőfejtéseken dolgozó munkások költöztek be, ám később ezeket már a normál lakások módjára adták-vették, sőt leggyakrabban bérbe adták őket.

Ahogy az igények nőttek, az eljárásokon is változtatni kellett. Az 1800-as évek közepén Budafok lakosságának negyede, vagyis megközelítőleg 3000 ember élt barlanglakásokban, és ehhez már nem volt elegendő a hagyományos vájási módszer nyújtotta lehetőség.

Így néztek ki a sziklalakások

Ebben az időben már kezdetleges lakótelepeket vájtak a mészkőbe, melyet egy ember magasságú, téglalap alakú mélyedéssel kezdtek. Ez lett a közös udvar, melyből minden irányba barlangokat vájtak a kőbe. Az emberek eleinte igen praktikusnak tartották a barlangot, mint lakóhelyet, hiszen falai jóval ellenállóbbak voltak az akkori – de akár a mai – házakénál is. Az elkészült barlangokon csak minimális átalakításokat kellett elvégezni, hogy élhetővé tegyék őket.

Budafoki barlanglakás kiállítás. Honismeret c. folyóirat 1976./Bach Melitta felvétele

Általában a nyílást úgy alakították át, hogy egy fa keretet és egy ebbe illeszkedő ajtót lehessen hozzá rögzíteni, a falakat fehérre meszelték és néhány lakás esetében egy kéményt fúrtak a mennyezeten keresztül a szabadba, ez utóbbi azonban ritka volt. Emellett néhány egyszerű bútorral és kezdetleges tűzhellyel rendezték be a barlanglakásokat. A padlót és a mennyezetet szinte minden esetben érintetlenül hagyták.

Ezek a lakások természetesen az áruk miatt voltak népszerűek, és ennek megfelelően a kezdetektől a legszegényebb rétegek szorultak rájuk.

Egy budafoki barlanglakás éves díja az 1800-as évek második felében 50-120 korona között mozgott, míg a közelben, a Törley gyárban vagy a Sörházban 40-60 koronás havi bért lehetett keresni.

Ma már múzeum az utolsó budafoki barlanglakás. Népszabadság, 1998. szeptember 30.

Vagyis, ha a mai számok nyelvére fordítjuk, akkor egy-két havi átlagbérért lehetett egy évre megoldani a lakhatást. Sőt egy átlagos barlanglakást már 2-3000 koronáért meg is lehetett venni (ha volt eladó), ami nagyjából négy és fél évnyi fizetésnek felelt meg. Ám a huszadik század fordulójára a lakások már inkább feketebáránynak, mintsem csodás és olcsó lehetőségnek számítottak.

Nem alkalmasak emberi életre: túlzsúfoltak voltak és közművek híján járványok alakultak ki

1910 környékén röppentek fel az első hangok, hogy

ezek a barlanglakások nem alkalmasak emberi életre és nemcsak az ott élőket, de a környezetüket is veszélyeztetik és lakhatatlanná teszik.

Nem meglepő módon kiderült, hogy éppen a legelőnyösebbnek tűnő tulajdonságok tették őket a leginkább veszélyessé. Először is olcsóságuk folytán éppen a leginkább rászoruló családok jutottak ide, akik sok gyereket neveltek, igen kevés bevétel mellett.

Ennek következtében nem volt ritka, hogy még a legkisebb, 5-6 négyzetméteres lakásokban is akár 8-10 ember zsúfolódott össze. Emellett a barlang felépítése folytán egyetlen falon lehetett csak nyílást vágni, így, ha ritkán vágtak is apró ablakokat, huzatot nem lehetett létrehozni, vagyis a levegőcsere igen minimális volt.

1900. Budapest XI.,Gellérthegy barlanglakás a későbbi Sziklatemplom helyén. A felvétel 1874 körül készült. Fortepan /Budapest Főváros Levéltára

Szintén szóba sem jöhetett a csatornázás, lévén, hogy a lakások jóval az utcaszint alatt voltak, így legtöbbször csak egy gödröt véstek a sziklába, ami WC és emésztőgödör szerepkört is betöltött. Az így terjengő rettenetes bűz még igazából csak zavarólag hatott – a környéken lakók számára –, ám a fentiek tükrében

nem nehéz elképzelni, hogy micsoda melegágyai voltak ezek a telepek a legkülönbözőbb járványoknak.

A 1910-es években nem volt ritka, hogy a 3000 körüli lakosságból egy időben akár hatszázan is betegek voltak, ráadásul

olyan járványok tűntek fel, mint a vérhas, a tífusz, a kolera, sőt a lepra is. Emellett a napfény szinte teljes hiánya kapcsán igen gyakori volt a test torzulásához vezető angolkór is.

A sziklalakásokban még a 60-as években is laktak

Azonban a telepek felszámolása – a helyiek és kormányzat erőfeszítései ellenére - végül lehetetlennek bizonyult. Az itt lakók nem csak, hogy ragaszkodtak a lakásukhoz és az életformájukhoz, de anyagi lehetőségeik miatt, ha akartak sem tudtak volna elköltözni a barlanglakásokból.

1975. Fortepan/Balázs Lajos

A budafoki barlangi telepet így több, mint 100 évig lakták a legszegényebb rétegek és csak a szükséglakások, illetve lakótelepek nagyobb arányú megjelenésekor, az 1960-as években kezdett elnéptelenedni. Volt azonban, aki még ekkor is ragaszkodott a barlanglakásához.

Az egyik utolsó lakó 1971-ben hagyta hátra a barlangját,

mely most kiállításként az eredeti állapotában látogatható.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:




hirdetés
sir-cim.png

Megtalálhatták II. András király és felesége sírhelyét

A királyi pár maradványait azonban valószínűleg nem fogják megtalálni. Nem a földbe, hanem a templom járószintje fölé emelkedő szarkofágokba temették őket, amit viszont a tatárok, majd a törökök is elpusztítottak.
MTI, képek: Rosta Tibor - szmo.hu
2019. augusztus 28.



A bánsági Egresen (Igris) végzett ásatások során a kutatók feltételezhetően megtalálták annak a két sírépítménynek az alapját, amelyben egykor II. András magyar királyt, és második feleségét, a konstantinápolyi császárlányt, Courtenay Jolántát temették el.

Langó Péter régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója az MTI-nek szerdán elmondta, a két sírépítmény elhelyezése alapján valószínűsítik, hogy ezeken feküdhetett az a két kőszarkofág, amelybe egykor a királyi párt temették. A templom legelőkelőbb helyén, a hosszanti hajó és kereszthajó kereszteződésében található "négyezetben" találták meg ugyanis a két téglaépítményt, amelyen feltételezhetően a két szarkofág feküdt.

"Az egyik szemem nevet, mert úgy tűnik, hogy egy Árpád-házi magyar király sírjának a helyét tudtuk rekonstruálni, a másik szemem viszont sír, hiszen valószínűleg nem fogjuk megtalálni a királyi pár maradványait"

- fogalmazott Langó Péter. Hozzátette: biztosan csak akkor lehet majd kijelenteni, hogy a két sírépítmény a királyi páré volt, ha az egresi ciszterci monostor teljes feltárása megtörténik. Egyelőre a templom területének csak azt a részét - mintegy tíz százalékát - kutatták, ahol a királysír helyét valószínűsítették.

A királyi párt feltételezhetően nem a földbe, hanem a templom járószintje fölé emelkedő szarkofágokba temették. A monostort viszont a tatárok, majd a törökök is elpusztították, így feltételezhető, hogy a sírok is a rombolás áldozatául estek.

Búzás Gergely régész, a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumának igazgatója azt nyilatkozta: a két síralapozás a templom első építési korszakához tartozó szentély diadalívének az indítópillére mellett fekszik.

Az ásatási területen néhány olyan vörösmárvány faragványt is találtak, amelyekről feltételezhető, hogy a nagyon reprezentatív királyi síremlékekhez tartoztak.

A múzeumigazgató kiemelte: az első templom egy háromhajós, közel húsz méter széles és majdnem ötven méter hosszú bazilika volt, amelyet egy későbbi periódusban, valószínűleg a tatárjárás után nagyon jelentősen átépítettek és kibővítettek. A templomot szélesebbre építették, és egy nagy, több hajós új szentélyt is építettek hozzá. Úgy vélte, még egy évtizedbe is telhet, míg a templom teljes területét, és a mellette álló kolostor területét is sikerül feltárni. Erre azonban lehetőség van, hiszen a terület nincsen beépítve.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kikepzotabor_ck.jpg

A csopaki terroristatábor története

Hogy terroristák pihentek az országban a nyolcvanas években azt senki nem cáfolta, de vajon itt is képezték őket?
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Csopak, BM kiképzőtábor. 1966. Fortepan/Magyar Rendőr - szmo.hu
2019. szeptember 11.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Tábor a térképen

A hetvenes évek derekán, egészen pontosan 1974-ben egy amerikai újságírónő, Dora Winters egy terjedelmes cikket közölt arról, hogy miként támogatja a keleti blokk a terrorizmust. Az egyik amerikai lapban megjelent anyaghoz egy – állítólag az amerikai titkosszolgálat légifelvételei alapján készült – térképet is mellékeltek. Ezen az akkori, európai kommunista blokk olyan bázisait jelölték, ahol nem csak rejtegettek nemzetközi terroristákat, de a kiképzésük is ezeken a helyeken folyt. Az NDK, Románia és Bulgária mellett hazánkban is szerepelt

egy jelölés Lake Balaton, Csopak

felirattal. Annak ellenére, hogy itthon már az 1972-es, müncheni olimpián történt terrortámadás után felreppent a hír, hogy a végrehajtásért felelős Fekete Szeptember tagjai nálunk leltek menedéket, a kiképzőtábor létét mindenki hevesen tagadta.

Az ügy hullámai akkor el is haltak és az igazi bulvár – és politikai – bomba csak 1990-ben robbant, amikor Horváth Balázs, az akkori belügyminiszter – állítólag – érdekes bizonyítékok birtokába jutott. Ezek tartalma szerint az egyik legismertebb nemzetközi terrorista, Ilich Ramirez Sanchez, vagy ismertebb nevén Carlos, a Sakál több éven keresztül Magyarországon tartózkodott.

A szóban forgó bizonyítékok valójában levelek voltak, melyeket a terrorista Kádár Jánosnak írt, és megköszönte bennük a szíves – több éves – vendéglátást, és a Carlos-csoport nevű szervezet működésének támogatását.

A leveleket állítólag egy olyan rendőrtiszt juttatta el a rendszerváltás utáni rendőri vezetőkhöz, akiben hirtelen felébredt a lelkiismeret. Meglepő módon Carlos magyarországi tartózkodását senki sem próbálta meg 1990-ben cáfolni. A korábbi rendőri vezetés akkor arra hivatkozott, hogy hazánkban csak 1982-ben állt fel az Interpol Magyar Nemzeti Irodája, ráadásul a nemzetközi körözéseket ekkor sem kapták meg visszamenőlegesen. A magyar hatóságok így nem tudhattak arról, hogy a nálunk tartózkodó férfi a világ egyik legrettegettebb terroristája.

Carlos egyik arca a számtalan közül

A tábor

A Carlos-csoport 1978 körül jött létre egy líbiai vagy szíriai központtal, azzal a céllal, hogy a nyugati országokban végrehajtott merényletekkel azok arabellenes politikáját büntessék. Ez pedig a kommunista rendszernek kapóra jött, így a csoportot – több más szélső balos szervezethez hasonlóan – nagy örömmel támogatták.

Az azóta napvilágra került információk szerint Magyarország úgy viszonyult Carloshoz, hogy menedéket és ellátmányt kap, de lehetőleg nálunk semmilyen balhét se csináljon.

Hogy mit jelenthetett az ellátmány, arra jól rávilágít, hogy 1986-ban, amikor Carlos jelenléte már kezdett kellemetlenné válni az országnak, az általa bérelt IBUSZ lakásban olyan fegyverarzenált (többek között robbanóanyagot, sőt rakétákat) foglaltak le, ami egy kisebb hadsereg számára is elegendő lett volna.

Azt tehát, hogy a nyolcvanas évek elején terroristák székeltek az országban, igazán senki sem tagadta, de itteni kiképzésük tényét minden létező fórumon cáfolni próbálták. 1990-ben, a botrány kirobbanásakor szinte nem volt olyan sajtóorgánum, ahol a csopaki, állítólagos kiképzőtábor vezetője ne nyilatkozott volna.

Bertalan László akkoriban mindenkinek elmondta, hogy a csopaki létesítmény egy rendőr-tiszthelyettesi kiképzőtábor, ahol igazából még az adottságok sem megfelelőek arra, hogy terroristákat képezzenek ki. Ráadásul a kiképzőtábor még csak nem is minősült titkos létesítménynek, csupán zárt státusza volt. A telepen megfordult külföldiek – vietnámiak, mozambikiak – csak nyári gyakorlatra érkeztek a táborba. Azt azonban nem cáfolta, hogy Csopakon huzamosabb ideig tartózkodott egy arab férfi, de ő a strandon dolgozott, mint gofriárus.

Csopak, BM kiképzőtábor. 1966. Fortepan/Magyar Rendőr

Ennek ellenére a tábor volt dolgozói és csopaki szemtanúk is határozottan állították, hogy bizony a városban és a tábor környékén is gyakran tűntek fel olyan bronzos bőrű fiatalemberek, akik egyáltalán nem tűntek érdeklődő német turistáknak. Ráadásul Giulio Andreotti, akkori olasz miniszterelnök 1990-es magyarországi látogatása idején hivatalos állásfoglalást kért a kormánytól arról, hogy képeztek-e ki terroristákat a Balatonnál a nyolcvanas években. Valójában az is lehetséges, hogy a tábort egyszerűen rossz helyen keresték. Ugyanis a már említett táborvezető felhívta rá a figyelmet, hogy a környéken van egy másik bázis is, melyet a honvédség üzemeltet és az bizony titkos státuszban szerepel.

Az ügy mindenesetre soha nem jutott tovább a találgatások stádiumánál, és más szaftos botrányok folytán már 1990 végére a feledés homályába merült.

Az akkoriban meglehetősen viharos politikai környezet bőven termelt beszédtémát hétről-hétre. A sajtóban is lekerült a napirendről a terroristaképzések témája, bár 1991-ben még érdeklődtek az illetékeseknél a vizsgálat további fejleményeiről. Ekkor nem cáfolták, hogy folyik az eljárás, ám államtitokra hivatkozva többet nem árultak el.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x