hirdetés
kozlekedes_regen_ck3.jpg

10 érdekesség a magyar közlekedés múltjából, amiről sokan nem hallottak

Gondoltál már arra, milyen lehetett a 20. század elején a még alig létező magyar utakon közlekedni? Hogyan szereztek jogosítványt az első autósok? Esetleg ismersz egy-két régi, megmosolyogtató közlekedési szabályt? Utazzunk egyet a századelőn!
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Fortepan/Szabó János - szmo.hu
2019. január 17.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

1. Amikor a biciklizést még iskolában tanították

A 19. század végi bringákon nem volt könnyű közlekedni. A nagy kerékpárgyártó cégek országszerte sorra nyitották a kereskedéseik mellett a kerékpáriskolákat is, ahol a vásárlókat némi fizetség ellenében rögtön megtanították biciklizni. Budapesten 1900-ban már tíz kerékpáriskola volt – elsősorban férfiak számára. A női bringázást nem csak egészségtelennek, hanem egyenesen szemérmetlennek és nőietlennek tartották, így számukra csak egyetlen iskola kínált zárt körű tanulási lehetőséget. A nőknek egyébként külön bringákat is gyártottak, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a kerék és a lánc nem csíphette be a hosszú szoknyákat.

2. A bicikliseket fenyegető veszélyek

A viszonylag gyorsan haladó kerékpárosokra több veszély is leselkedett. Az emberek veszélyesnek érezték egy bringa “nyaktörő” sebességét, így sokan ellenszenvvel tekintettek az új járműre. Ha egy kerékpáros vétlenül vagy véletlenül balesetet okozott, számíthatott az azonnali megtorlásra. 1899-ben például Kerepes község lakosai több esetben is megverték a falun – szerintük nagy sebességgel – átkerekező bicikliseket.

A kerékpárosokra leselkedő másik nagy veszélyforrást a tolvajok jelentették. A korabeli rendőrségi jegyzőkönyvek beszámoltak róla, hogy néha sikerült olyan tolvajt elfogni, aki 100-150 kerékpár ellopását vallotta be. A rendőrségi statisztikák szerint 1933-ban Magyarországon 17 200 bicikli ellopását jelentették be, és legalább ugyanennyien lehettek, akik a nyomozás sikertelenségében “bízva” be sem jelentették a járgányuk eltűnését.

hirdetés

Mosonmagyaróvár, Fő utca. 1913. Fortepan/Jurányi Attila

3. Az első motorversenyek

A gyorsaság szerelmesei igencsak megörültek az első motorkerékpárok megjelenésének, és rögtön versenyeket is szerveztek. A Magyar Motorkerékpár Szövetség 1906-ban rendezték az első országúti versenyt Budapest – Dunakeszi – Vác – Mácsa – Aszód – Gödöllő – Budapest vonalon. A szabályok 35 km/óra átlagsebességet írtak elő a 16 versenyző számára.

Motorverseny. 1922. Fortepan

4. Motorok a köz szolgálatában

A motorokat nagyon hamar beállították a köz szolgálatába. A rendőrség 1927-ben motoros osztagot állított fel, hogy ellenőrizze az utak megnövekedett forgalmát. A rendőrök nagy teljesítményű Indián motorjaikkal könnyen utolérhették a szabálytalankodó autóvezetőket. De hazai – Méray – motorkerékpárokat vásárolt a posta, a csendőrség, a tűzoltóság és a katonaság is. A tűzoltók részére speciális oldalkocsikat építettek, amelyekbe tűzoltó fecskendőket és szivattyút szereltek.

1939-ben a hadsereg bevonultatta a polgári használatban lévő motorkerékpárokat. A tulajdonosok többsége soha többet nem látta viszont a járművét.

Budapest II., Margit körút (Mártírok útja), szemben a Bem József utca torkolata. 1950. Fortepan/magyar Rendőr

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hitler-szomszedja-zsido-asszony-northfoto.jpg

Hitler szomszédságában lakott évekig egy ma is élő zsidó nő - elmesélte, milyen volt

A 101 éves asszony több emlékét is elmesélte, ami a német diktátorhoz fűződik. Például azt, hogy mindig SS-tisztek kísérték a kocsijától az ajtóig, nehogy a bejáratig megpróbálják megölni.
Fotó: Northfoto - SWNS - szmo.hu
2020. február 12.


hirdetés

Adolf Hitlerrel élt évekig egy házban fiatalkorában egy most 101 éves zsidó nő.

Alice Frank Stock az 1920-as és '30-as években Németországban nőtt fel, és hosszú ideig ugyanabban a lakóépületben lakott, mint a német diktátor, sőt a közvetlen szomszédságában.

"Egy nagy házban laktunk, aminek két bejárata volt. A miénk a 14-es lakás volt, a másik pedig a 13-as vagy a 15-ös, amiben Hitler lakott"

- mondta.

Az asszony elmesélte, hogy bár szomszédok voltak, ő és a családja csak néhányszor látta Hitlert. A szakácstól és a többi lakótól viszont hallottak pletykákat, és több furcsaságra is felfigyeltek. Például amikor egyszer kihoztak az épületből egy koporsót, amiben állítólag a diktátor unokahúga feküdt.

hirdetés

"Szerintem ő is ott lakott, és ott is halt meg. Mindenki találgatta, hogy hogyan és mikor hunyt el. Sejtettem, hogy egy nő fekszik a koporsóban, de soha nem erősítették meg, hogy pontosan ki, és nem is beszélhettünk róla nyíltan"

- emlékezett vissza Alice.

Később kiderült, hogy valóban Hitler unokahúga, Geli Raubalt vitték a koporsóban, aki 23 éves korában, nagybátyja lakásában öngyilkos lett. Állítólag Hitler fegyverével végzett magával, de a halálának körülményeiről máig vitatkoznak. A pletykák szerint egyébként a diktátor és unokahúga (aki Hitler féltestvérének lánya volt) titkos viszonyt folytattak a 19 év korkülönbség és a rokoni kapcsolat ellenére. Erről még Hitler pártjában is tudtak, sőt nem is nézték jó szemmel.

Az idős asszony arról is mesélt, hogy bár soha nem beszélt a német politikussal, egyszer-kétszer látta őt, amikor hazajött, sőt egyszer az operában is találkozott vele. Az iskolán keresztül kapott jegyeket a királyi páholyba, de amikor odaült volna, az ott őrködő SS-tisztek azt mondták, hogy nem mehet oda, üljön két sorral lejjebb. Később Alice felnézett a királyi páholyba, és látta, hogy Hitler ült ott.

A nyugdíjas nő arra is tisztán emlékszik, hogy amikor a Führer hazaért, a kocsiból először két SS-tiszt ugrott ki, hogy közrefogják Hitlert, és szinte berohantak vele az épületbe, nehogy azon a rövid úton valaki megpróbálja megtámadni vagy megölni őt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kekpotty-nasa3.jpg

Felújították a 6 milliárd kilométerről készült képet a Földről

'Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett.'
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

Annak idején hatalmas szenzáció volt A Halványkék pötty című fotó,amely 1990-ben készült. A Voyager–1 űrszonda által készített fotón mintegy 6 milliárd kilométerről látható a Föld, a "Pale Blue Dot" című, mára kopotassá, szemcséssé vált ikonikus fotót nemrég felújították.

A fotót a híres tudós, Carl Sagan nevéhez szokás kötni, hiszen ő volt az, aki átnyomta a NASA-n, hogy az űrszonda készítsen fotót a Földről, de nem akármikor, hanem abban a pillanatban, amikor amikor legelőnyösebb ponton tartózkodik a Naprendszer szélén.

Úgy becsülik, hogy ekkor - 1990 február 14-én - körülbelül 6 milliárd kilométerre lehetett a Földtől.

A fotó kis látószögű kamerával, kék-, zöld- és ibolyaszín szűrőkkel készült.

A Voyager készített képeket a Vénusz, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz bolygókról is, a Merkúr túlságosan közel volt a Naphoz, és a Marsról sem sikerült jó fotót készíteni a napfény hatása miatt. A NASA 60 kiválasztott fotóból mozaikot állított össze, melynek a Családi portré címet adta.

hirdetés

Lapozz a fotókért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
cseled_ck1.jpg

„A családfő a személyük felett is rendelkezett” – így éltek a háztartási cselédek

Az előző századfordulón az úriasszonyok életének egyik legfontosabb kérdése a cselédmizéria volt: képtelenség rendes, tiszta, erkölcsös, szorgalmas cselédet találni. De vajon, hogy nézett ki ez a kérdés a cselédek oldaláról?
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon - szmo.hu
2020. február 18.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Kikből lett cseléd?

Elsősorban vidéki, tizen- és huszonéves lányokból, akiknek a családja rászorult a még szinte gyereklány jövedelmére. Mivel a budapesti úri középosztály életének fokmérője volt, hogy a családnak van-e egy-két cselédje, értelemszerűen a legtöbb cseléd budapesti polgárcsaládoknál dolgozott, és többségük a főváros környéki falvakból esetleg megyékből érkezett a városba.

A még házasságkötés előtt álló lányok jöttek Budapestre, átlagéletkoruk 20-25 év volt. A többségük paraszti családból származott, az első világháború után közülük sokan félárvák voltak, akiknek a keresetére szükség volt otthon, hogy édesanyjuk el tudja tartani a családot.

A hadiárvákat gondozó menhelyek pedig a 15 éves korukig náluk nevelkedett lányokat már eleve cselédsorsra igyekeztek előkészíteni. Háztartási ismeretekből kiképezték növendékeiket, és munkához is juttatták őket, sőt erre a célra egyenesen cselédszerző irodákat is létesítettek.

1909. Fortepan/Schmidt Albin

hirdetés

Sokan azért vállalták a szolgálatot, hogy a stafírungra való pénzt előteremtsék. A budapesti házicselédek havi átlag 36 pengős bére sok esetben teljes egészében megtakarítható volt.

Szállást, étkezést biztosított a munkaadó, néhol még a családtagok kiselejtezett ruháit is megkaphatták, így a cselédlány szinte a teljes havi fizetését félre tudta tenni.

Többségük a fizetését teljes egészében hazaadta, amit aztán a családja vagy felélt, vagy félretette számára stafírungra.

Az elszegődés

De vajon hogyan talált a fiatal vidéki lány munkát a számára annyira idegen, nyüzsgő és zajos nagyvárosban? A többség úgy indult el, hogy a barátnője, rokona beajánlotta őt az előző munkaadójához. Az 1920-as években a cselédek fele így talált állást. Persze

voltak olyan cégek, amelyek cselédközvetítéssel foglalkoztak, őket cupringereknek nevezték, és Budapest belvárosi kerületeiben voltak irodáik.

A cupringerek ún. kifutókat alkalmaztak, akik a pályaudvarokon lebzseltek, és keresték, megszólították a nagy batyuval érkező fiatal lányokat.

A közvetítő cég díjat kért a cselédtől és a munkaadó családtól is.

A különböző felekezetek is tartottak fenn cselédközvetítő irodákat, és akadtak olyanok is, akik újsághirdetés útján találtak munkát. Az is gyakran előfordult, hogy a cseléd nélkül maradt háziasszonyok kijártak az ún cselédbörzére, amely egy igazi emberpiac volt a pályaudvarok környékén.

1913. Fortepan/Glatz Ödön

Élet a családban

A nyüzsgő fővárosban érkező cselédek egy része megszeppent a város láttán. Ezek a fiatal lányok elszakadtak a családjuktól, bekerültek egy számukra tökéletesen ismeretlen hatalmas városba, ahol nem ismertek senkit és semmit. Legföljebb a falubéli barátnőjükkel találkozhattak a ritka kimenőik egyikén.

Attól kezdve, hogy bekerültek az úri családba, nem csak a munkaerejüket, de a szabadidejüket is eladták, és a családfő a személyük felett is rendelkezett.

Az 1876-os cselédtörvény a munkaadó házi fegyelmi jogának hatálya alá helyezte a cselédet, vagyis a a családfő akár testileg meg is fenyíthette a munkavállalót. A törvény azonban nem rögzítette a cseléd munkaidejét, ezért a cseléd munkája a család életének ritmusához alkalmazkodott.

A mindenes cseléd rendszerint reggel hatkor kelt, tisztálkodott, télen begyújtott, reggelit készített, délelőtt takarított, segédkezett az ebéd elkészítésénél, terített, mosogatott, ruhát stoppolt, segített a mosásban, uzsonnát, vacsorát készített, és többségük este 11, éjfél körül esett ágyba. Vagyis az átlagos munkaidejük 15-17 óra volt. Budapesten heti egy vasárnap délutáni kimenő járt a cselédnek.

A lányok ezt a pár óra szabadidőt általában az ún. cselédkorzón töltötték (Baross tér), ahol ismerőseikkel, falubelijeikkel találkoztak, és lehetőség nyílt arra is, hogy férfiakkal (katonákkal, iparos és boltoslegényekkel) ismerkedjenek. De voltak, akik moziba, színházba vagy szórakozóhelyekre jártak.

1922. Fortepan/Jankovszky György

A házi cselédek értelemszerűen a családdal laktak egy fedél alatt. A dualizmus éveiben külön cselédszobát leginkább csak a nagypolgári családok tudtak biztosítani számukra,a többség a konyhában lakott egy kihúzható kis cselédágyon.

Később már a pesti polgári lakásokat úgy építették, hogy külön helyet kapott benne egy szűk, gyakran sötét vagy tűzfalra néző cselédszoba is nagyon szerény berendezéssel.

A munkaadók nem tekintették családtagnak a cselédet, és gyakran igen rosszul bántak velük. Voltak helyek, ahol még a keresztnevüket is elvették, és csak Marinak szólították a fiatal lányt, hogy ne kelljen megjegyezni a pár havonta váltakozó cselédek nevét.

A cseléd erkölcsei

A cselédek nagy része csak pár hónapig szolgált, aztán hazament a szülőfalujába, és élte tovább a paraszti életet. A szolgálatból azonban annyit profitált, hogy megismert egy úribb életet, megtanulta a középosztály ételeit elkészíteni, szépen teríteni, és ezáltal nőtt az ázsiója a falusi házassági piacon.

Akadtak azonban, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy kalandok nélkül ússzák meg a fővárosi kiruccanást.Egyes úri családok a serdülő fiuk igényeit kielégítendő csinos cselédet vettek fel, és hallgatólagosan eltűrték az úrfi és a lány viszonyát. Azt remélték, hogy a romlatlan falusi lány nem hordoz nemi betegséget, és olcsóbb mint egy prostituált...

Ha a cselédlány megesett, ritkán, de előfordult, hogy az úri nagypapa fizette a tartásdíjat.Ha a lányt szigorúbb erkölcsök szerint nevelték, nem látott más kiutat, mint az öngyilkosságot: lúgot vagy gyufát ivott.

A két világháború között a női öngyilkosok negyede a cselédek közül került ki, és a 1930-as években évente átlag 400-450 cseléd kísérelt meg öngyilkosságot. Szomorú tény az is, hogy a fővárosi prostituáltak tekintélyes része egykori cselédlányok közül került ki.

1932. Fortepan/SChermann Ákos, Schermann Szilárd felvétele

Amelyik cselédlány mégis megszülte a gyermekét, jobb esetben hazaadta a szüleinek, rokonainak gondozásra, vagy vidékre béranyához. Ő pedig beállt szoptatós dajkának úri családokhoz.

Míg ő az úri csecsemőt szoptatta, a saját gyerekét vidéken hígított tehéntejjel vagy tejbe áztatott kenyérbéllel táplálták. A szerencsétlen alul táplált, rosszul gondozott cselédektől származó csecsemők negyede egyéves kora előtt meghalt.

Úgy tűnik tehát, hogy a "cselédmizéria" a cselédek oldaláról sem volt könnyű.

(Nagymamáim emlékére, akik 1930-40-es években még tizenévesen álltak cselédnek, és nagyobb gond nélkül megúszták a fővárosi kalandot.)

Forrás: Gyáni Gábor: család, háztartás és a városi cselédség

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
holy-1.jpg

A szélhámos magyar festő, aki átverte az egész művészvilágot

A XX. század egyik legnagyobb festményhamisítója volt Hóry Elemér, aki Picasso és Modigliani asztaltársaságával vegyült, aztán abból élt, hogy remekül utánozta őket.
Kovács-Tóth Noémi - szmo.hu
2020. február 04.


hirdetés

A nemzetközi szinten Elmyr de Hory néven hírhedtté vált fehérecsetes bűnöző, azaz Hóry Elemér eleinte összejárt Párizsban Picasso és Modigliani társaságával a ’30-as években, aztán szép lassan belőlük élt meg a hátuk mögött. Történt ugyanis, hogy a Nagybányáról külföldre került, festőnek tanuló fiatalember megelégelte, hogy az ő képeit kevésbé viszik, mint a barátaiét.

Ezért elkezdte szignó nélkül, hasonló modorban ontani a festményeket.

Kétes karrierje úgy indult, hogy – túlélve a holokausztot – 1946-ban Picasso stílusában készített egy képet, önmaga szórakozására. Hamar ráérzett az ízére, miután a képet eredetinek hitte egy őt meglátogató műgyűjtő és azon nyomban megvásárolta, Hóry pedig természetesen nem visszakozott.

Nem sokkal később már tudatosan adott el Picasso-hamisítványokat Svédországban, magát magyar arisztokratának hazudva, miközben egyébként az igazi Picasso még javában élt és alkotott.

Hóry Elemér már fiatalkorában is mestere volt a csalásnak, hiszen behízelegte magát elegáns családok otthonaiba, ahol portrékat festett, és mellesleg kirabolta a megbízóit. Amikor az akkori híres színésznő, Perczel Zita is beperelte őt néhány eltűnt értéktárgy miatt, a festőnek még volt bátorsága – a vádak elismerése mellett – a kép honoráriumát, ötszáz pengőt utólag elkérni a bíróságon.

A gyors sikerélménytől felbátorodva Elemér elkezdte fejleszteni mind a technikáját, mind a stratégiáját, és kifejezetten a modern festőkre specializálódott: Modiglianit, Picassót, Gauguint, Renoirt, Monet-t és Matisse-t hamisított. Pénzéhes műkereskedőkkel seftelt, akik berendelték tőle a mesteri színvonalú hamisítványokat, majd büszkén nézte, ahogy a galériák sorra hirdetik a különlegesnek hitt műkincseket. Ugyan a másoló sokkal kevesebb fizetséget kapott a képek elkészítéséért, mint amennyiért a galériás kapcsolatai továbbértékesítették azokat, azért így is szépen gyarapodott a pénztárcája.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!