hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
10 érdekesség a magyar közlekedés múltjából, amiről sokan nem hallottak
Gondoltál már arra, milyen lehetett a 20. század elején a még alig létező magyar utakon közlekedni? Hogyan szereztek jogosítványt az első autósok? Esetleg ismersz egy-két régi, megmosolyogtató közlekedési szabályt? Utazzunk egyet a századelőn!
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Fortepan/Szabó János - szmo.hu
2019. január 17.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

1. Amikor a biciklizést még iskolában tanították

A 19. század végi bringákon nem volt könnyű közlekedni. A nagy kerékpárgyártó cégek országszerte sorra nyitották a kereskedéseik mellett a kerékpáriskolákat is, ahol a vásárlókat némi fizetség ellenében rögtön megtanították biciklizni. Budapesten 1900-ban már tíz kerékpáriskola volt – elsősorban férfiak számára. A női bringázást nem csak egészségtelennek, hanem egyenesen szemérmetlennek és nőietlennek tartották, így számukra csak egyetlen iskola kínált zárt körű tanulási lehetőséget. A nőknek egyébként külön bringákat is gyártottak, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a kerék és a lánc nem csíphette be a hosszú szoknyákat.

2. A bicikliseket fenyegető veszélyek

A viszonylag gyorsan haladó kerékpárosokra több veszély is leselkedett. Az emberek veszélyesnek érezték egy bringa “nyaktörő” sebességét, így sokan ellenszenvvel tekintettek az új járműre. Ha egy kerékpáros vétlenül vagy véletlenül balesetet okozott, számíthatott az azonnali megtorlásra. 1899-ben például Kerepes község lakosai több esetben is megverték a falun – szerintük nagy sebességgel – átkerekező bicikliseket.

A kerékpárosokra leselkedő másik nagy veszélyforrást a tolvajok jelentették. A korabeli rendőrségi jegyzőkönyvek beszámoltak róla, hogy néha sikerült olyan tolvajt elfogni, aki 100-150 kerékpár ellopását vallotta be. A rendőrségi statisztikák szerint 1933-ban Magyarországon 17 200 bicikli ellopását jelentették be, és legalább ugyanennyien lehettek, akik a nyomozás sikertelenségében “bízva” be sem jelentették a járgányuk eltűnését.

Mosonmagyaróvár, Fő utca. 1913. Fortepan/Jurányi Attila

3. Az első motorversenyek

A gyorsaság szerelmesei igencsak megörültek az első motorkerékpárok megjelenésének, és rögtön versenyeket is szerveztek. A Magyar Motorkerékpár Szövetség 1906-ban rendezték az első országúti versenyt Budapest – Dunakeszi – Vác – Mácsa – Aszód – Gödöllő – Budapest vonalon. A szabályok 35 km/óra átlagsebességet írtak elő a 16 versenyző számára.

Motorverseny. 1922. Fortepan

4. Motorok a köz szolgálatában

A motorokat nagyon hamar beállították a köz szolgálatába. A rendőrség 1927-ben motoros osztagot állított fel, hogy ellenőrizze az utak megnövekedett forgalmát. A rendőrök nagy teljesítményű Indián motorjaikkal könnyen utolérhették a szabálytalankodó autóvezetőket. De hazai – Méray – motorkerékpárokat vásárolt a posta, a csendőrség, a tűzoltóság és a katonaság is. A tűzoltók részére speciális oldalkocsikat építettek, amelyekbe tűzoltó fecskendőket és szivattyút szereltek.

1939-ben a hadsereg bevonultatta a polgári használatban lévő motorkerékpárokat. A tulajdonosok többsége soha többet nem látta viszont a járművét.

Budapest II., Margit körút (Mártírok útja), szemben a Bem József utca torkolata. 1950. Fortepan/magyar Rendőr

5. Ők voltak az első magyar gépkocsi tulajdonosok

1895-ben Hatschek Béla optikus műszerész egy német gyártmányú Benz Velo gépkocsit vásárolt, ami 1,5 lóerős volt, és kb. 20 km/óra sebességgel tudott robogni. Állítólag sokat bosszankodott miatta, mert hozzáértő szakemberek és alkatrészek híján nehezen tudta javíttatni a járgányt. Az elsőségről nem sokkal maradt le a pezsgőgyáros Törley József, aki még ugyanebben az évben személygépkocsit és áruszállításra alkalmas tehergépkocsit vásárolt.

gróf Zichy Béla Rezső Mercedes típusú személygépkocsija. 1905. Fortepan/Zichy

6. Az első közlekedési szabályok

Rudnay Béla, Budapest főkapitánya 17 pontos rendeletet adott ki, amely kimondta, hogy Budapest területén 1901 júniusától csak vizsgázott gépkocsi és sofőr közlekedhet. A rendelet előírta a járművek évenkénti kötelező műszaki vizsgáját. A rendelet szerint autók mindenütt közlekedhetnek, ahol fogatokkal közlekednek, ám sebességük nem haladhatja meg a lovas kocsik sebességét. A személykocsik a villamosvágányok mellett legfeljebb a villamos sebességével , szélesebb utcákon pedig maximum 15 km/óra sebességgel haladhattak. Az első vezetői vizsgát 1901 júniusában a Velodrom garázs előtt tartották, és a vizsgázók 16 lóerő alatti vagy feletti teljesítményű járműre kaptak jogosítványt. A kocsikat rendszámtáblával látták el, de a 13-as számot nem adták ki, nehogy szerencsétlenség érje a gazdáját. Az első évben 38 személyautó kapott forgalmit, és 49-en szereztek jogosítványt.

1910-ben újabb szabályokat vezettek be. Eszerint a történelmi Magyarország területét 15 gépjármű kerületre osztották fel, és az autókat kerületenként eltérő rendszámtáblával látták el. Az utakon négyféle (!) jelzőtáblát rendszeresítettek. A rendőrségen 1927-ben külön közlekedési osztályt hoztak létre, és még ugyanebben az évben állították fel a Körút és a Rákóczi út kereszteződésében az első “villanyrendőrt”, ami azt jelentette, hogy a szolgálatos rendőr egy hosszú bottal váltogatta a lámpa színeit.

7. Az első benzinkutak

A motorokat és az autókat valahogy el kellett látni üzemanyaggal, így nálunk is megnyíltak az első benzinkutak. A tankolás a következőképpen nézett ki: a benzinkút kézi hajtású szivattyújával a kútkezelő a kútoszlopban lévő két ötliteres üvegtartályba pumpálta az üzemanyagot. Amikor megtelt az egyik tartály, egy csap átállításával a másikat kezdték feltölteni, ezalatt az első tartályból a gépkocsi tankjába folyt a motalkó. Mivel a benzin importból származott, ezért a kormány úgy segített a dolgon, hogy adómentességgel támogatta a növényi alkoholok használatát. Vagyis az üzemanyag kezdetben 95% benzint és 5% alkoholt, később már 20% alkoholt tartalmazott. Ez a keverék volt a motalkó.

Ha az autós hosszabb túrára indult, igyekezett az útra szükséges üzemanyagot előre beszerezni, mert nem tudhatta, hogy hol és milyen minőségű benzint tankolhat. A Magyar Automobil Club 1906-ban megjelent évkönyve 64 töltőállomást sorolt fel a nagy Magyarország területén. A benzinkutakon kívül üzemanyagot a drogériákban, gyógyszertárakban és vegyeskereskedésekben is árusítottak.

Pécs. Rákóczi út 43., Varga Gyula Autókarosszéria- és Kocsigyára, elkészült személyautó az üzem udvarában, REX benzinkút a háttérben.1927. Fortepan/Varga Csaba dr.

8. Veszélyesek-e az autók?

Ahogy növekedett az autók száma, úgy növekedett az ellenzőik tábora is. Leginkább a “nagy sebességgel” haladó gépjárművek fékezhetőségében kételkedtek. Hogy megnyugtassák őket, 1909-ben a Magyar Automobil Club fékezési versenyt rendezett autók és fogatok között. A verseny eredményeként kiderült, hogy a fogatok féktávolsága minden próbánál lényegesen nagyobb volt mint az autók féktávolsága.

Budapest. Nyugati (Berlini) tér lipótvárosi házai, előtérben a Budapest-Újpesti Személyszállítási Rt. (BUSZ Rt.) autóbusza. 1920. Fortepan/Somlai Tibor

9. Az első autóbusz járatok

Az autók megjelenése után nem kellett sokat várni az első hazai autóbuszok megjelenésére. 1912-ben hozták létre a Röck-Csonka autóbuszt, amelyek nyáron emeletes, nyitott, télen egyszintes zárt karosszériával közlekedtek. A helyi járatú autóbusz-közlekedést a legtöbb helyen magánvállalkozók indították meg, általában egy-két jármú működtetésével. Az 1920-as évek elején így indult meg az autóbusz járat a Svábhegy és a János-hegy között. 1913-ban a posta indította meg az első távolsági járatokat. Csonka János tervei alapján készült sötétzöld autóbuszokat vásároltak, amelyek a dalmát tengerparton, a Felvidéken és Erdélyben szállították az utasokat. 1915-ben pedig a budapesti városi tanács indította meg az első menetrend szerint közlekedő járatait az Andrássy úton két busszal.

Arad, Andrássy tér (ma Bulevardul Revolutiei), háttérben az evangélikus (Vörös) templom. 1915. Fortepan/Jurányi Attila

10. Az elspő magyar autóutak

A motorizált járművek szilárd, jó minőségű utakat igényeltek. Elkezdődött tehát az utak felújítása, új utak építése. 1924-28 között több mint 3 ezer km utat láttak el új burkolattal. Ekkoriban épült a 163 km-es balatoni körút, a Putnok-Aggtelek, Lillafüred-Eger, Baja-Szeged útszakasz is. Az 1929-es nagy gazdasági világválság ideje alatt a munkanélküliség csökkentésére nálunk is megélénkült az útépítés. 1934-ben osztályozták az ország úthálózatát, és egy-, két- vagy háromjegyű számmal láttál el őket. A Budapesttől sugárirányban induló főútvonalakat 1-8-ig tartó, az óramutató járásával megegyező irányban számozták. Az 1-es számot a Budapest-Bécs főútvonal kapta.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget

KÖVESS MINKET:




A "halála" után hat napig még élt - rájöttek, miben halhatott meg Nagy Sándor
A tudósok szerint teljesen le volt bénulva, ezért hitték halottnak.
Daily Mail. Fotó: Wikimedia Commons - szmo.hu
2019. január 29.


hirdetés

A történelem valaha élt egyik legnagyobb hadvezére, III. Alekszandrosz makedón király, ismertebb magyar nevén Nagy Sándor időszámításunk előtt 323-ban halt meg Babilonban, 32 éves korában. A haláláról több feljegyzés is fennmaradt, ezek közül négyet fogadtak el hitelesnek a történészek, de azok sem közvetlen szemtanúktól származnak. Azt feltételezték, hogy valamilyen gyulladásos betegség, esetleg alkoholizmus okozhatta a halálát, de olyan teóriák is léteznek, amelyek szerint meggyilkolták.

Az új-zélandi Otago Egyetem orvosi kutatócsoportja azonban tüzetesen tanulmányozta a fennmaradt forrásokat, és a hadvezér halála előtti tünetekből arra a következtetésre jutottak, hogy Nagy Sándor egy nagyon ritka, gyulladásos eredetű idegrendszeri betegségben, az úgynevezett Guillain-Barré szindrómában halt meg.

Ennek az autoimmun betegségnek a feltételezett kórokozója (vagyis a betegséget megelőző gyulladásé) nagyon elterjedt volt az ókorban. Nagy Sándor a halála előtt magas láztól, altesti fájdalmaktól, majd úgynevezett "szétterjedő zsibbadástól" szenvedett, amely ennek a betegségnek a jellegzetes tünete.

A kutatók szerint a végén teljesen lebénult, a légzése is alig láthatóvá vált, a környezete ezért hihette halottnak (akkoriban a halál beálltát a légzés megszűnésével állapították meg, a pulzust nem nézték).

A beszámolók szerint feltűnő volt, hogy Nagy Sándor holtteste hat nappal a halála után még mindig nem kezdett bomlani, teljes épségében megvolt. Ezt akkoriban csodának hitték, valamint Nagy Sándor isteni származásának, de a kutatók szerint sajnos egyszerűen arról volt szó, hogy halálának hivatalosan elfogadott időpontja után még hat napig élt, csak teljesen le volt bénulva, sehogyan sem tudott életjeleket leadni. Valószínűleg végig a tudatánál is maradt, míg végül elhunyt.


KÖVESS MINKET:



Sosem látott felvételek kerültek elő az Ady-temetésről
Több darabba szabdalva, különböző helyekről kerültek elő a képsorok, amelyeken a költő 100 évvel ezelőtti gyászszertartása látható.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. január 29.


hirdetés

Eddig soha nem látott snitteket tett közzé a Magyar Nemzeti Filmalap Ady Endre 1919. január 29-i temetéséről.

A pontosan 100 évvel ezelőtt lezajlott nemzeti gyászszertartást a korabeli filmhíradó kamerája örökítette meg és csak nemrég előkerültek a kameranegatívok.

A most beazonosított filmanyag nem csak hosszabb, mint az eddig ismert képsorok, hanem minőségben is hatalmas előrelépést jelent a korábbiakhoz képest. Az egyedüliként ismert eredeti kópia ugyanis az akkori labortechnikai problémák miatt szinte élvezhetetlenül sötét volt, és így került be a mozikban is vetített filmhíradóba. Sokáig úgy tudtuk, csak ez a gyenge minőségű anyag maradt ránk Ady Endre temetéséről.

Az archívumi raktárrendezések során azonban nemrég előkerült több tekercs ismeretlen eredetű kameranegatív. A feliratok nélküli képsorokat sokan próbálták beazonosítani és megfejteni, ennek eredményeként kerültek elő olyan unikális mozgóképek, mint a Krúdy Gyulát vagy Kertész Mihályt (Michael Curtiz) megörökítő rövid snittek.

Az Ady-temetés is több darabba szabdalva, különböző helyekről került elő, ami látható is a képanyagba karcolt vágójeleken.

A vágatlanul fennmaradt filmanyagokat egyszerre két operatőr készítette, egyikük a lépcsősor tetején állt, a másikuk lejjebb, a tömeget távol tartó öntöttvas kerítésnél. A filmanyagban fennmaradtak olyan apró részletek is, amelyeket véletlenül rögzített az operatőr. Ilyen például a lépcső északi párkányán álló fényképész alakja, akit a kurblis kamera egy téves mozdulattal mindössze egy filmkockán örökített meg, így róla csak ez az egy állókép maradt fenn.

A Filmarchívum Filmhíradók 100 éve című sorozatának Ady temetéséről szóló része:


KÖVESS MINKET:





Babaarcú magyar színésznő, aki eltűnt, és csak évtizedek múlva, öregen került elő
Goll Bea titkolta múltját, és még új barátai sem tudták, hogy valaha ünnepelt sztár volt.
Orosz Emese - szmo.hu
2019. február 12.


hirdetés

Goll Beát a Beszélő köntös című filmben láttam először. Már akkor is feltűnt a szőke babaarcú színésznő rendkívüli szépsége. Nevére azonban akkor hiába kerestem rá, a Wikipédia is csak egy rövid bekezdésben írt az egykori sztárról, és sehol nem találtam felvilágosítást arról, mi lett vele ‘45 után. A háború után egyszerűen eltűnt, és évtizedekig nem lehetett tudni róla semmit. Pár éve azonban végre kiderült, hogy mi történt az egykor ünnepelt sztárral.

Goll Bea 1927-ben született Budapesten. Rendkívüli tehetsége és szépsége már egészen fiatal korában megmutatkozott. Csodalánynak hívták, és még csak 12 éves volt, amikor balett és tánctudása zsúfolásig töltötte a zeneakadémia nagytermét.

Nem kellett hozzá sok idő és a magas, karcsú szépséget a filmipar is felfedezte magának. Bea a 40-es években hét filmben - A beszélő köntös, Haláltánc, Fráter Loránd, Miért?, Családunk szégyene, Fekete hajnal, Szerelmes szívek - is szerepelt.

A főszerepeket teltházas előadások, dicsérő kritikák és újságcímlapok követték. Goll Bea mai szóval élve a 40-es évek háborús Magyarországának egyik sztárja, sőt szexszimbóluma volt. A magyar Greta Garbonak is nevezték. A történelem azonban közbeszólt.

1944 után nem hagyták filmekben szerepelni. Páger Antal, Karády Katalin köréhez tartozott és gyakorlatilag lefasisztázták. Csak vidéki színházakban léphetett fel, és egy kalap szalonban dolgozott. Egyértelművé tették számára, hogy ha folytatni szeretné előadóművész karrierét, azt csak külföldön teheti meg. Goll Bea még 15 évesen hozzáment Takács Antal filmproducerhez. Amikor őt is ellehetetlenítették, úgy döntöttek, elhagyják Magyarországot.

1948-ban emigráltak. Ezek után ismerősei és egykori pályatársai sem tudtak róla semmit. Illetve

az adattárakban is csak annyi szerepelt róla, hogy eltűnt.

Pár éve azonban Vujity Tvrtko és Verrasztó Gábor író Svájcban a nyomára bukkant az immár 6 évtizede nyom nélkül eltűnt magyar sztárnak. Ők még életben találták az akkor 86 éves Goll Beát, és megdöbbentő részleteket tudtak meg az emigrációban töltött további életéről.

Svájcban különböző dokumentumok szerint Bea, Beatrix, illetve Beatrice Nafzger néven élt. Sokan nem is tudták, hogy magyar. Arra pedig, hogy híres színésznő volt, csak egy költözés során derült fény.

Bea már idős hölgy volt, amikor eltörte lábát, közben felújították a lakását, és költöznie is kellett. A rakodásban segítő szomszédja kezébe ekkor került két dobozt tele rengeteg fényképpel és újságcikkel. Svájci szomszédai teljesen ledöbbentek, hogy egy ekkora filmcsillag élt mellettünk, hiszen

Bea soha senkinek nem beszélt csillogó múltjáról.

Első férje öngyilkos lett. Később született egy kisfia, de két hónapos korában ő is meghalt.

Svájcban először a szépségét kamatoztatta kalapmodellként, állítólag ő volt az egyik legjobb a szakmában. Majd amikor kezdett kiöregedni, balett tanárként üzemeltetett egy magán balettiskolát, és innen is ment nyugdíjba.

Goll Bea 2014-ben bekövetkezett haláláig egy idősek otthonában él egy Zürich melletti kisvárosban.

Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, s bár emlékei ködösek, igazi színésznői tartással és kifogástalan magyarsággal beszélt múltjáról.

Az interjúkból kiderült, hogy az idős Goll Bea nem tekintett magára se sztárként, se tehetségként, és nem is tulajdonít ennek jelentőséget. Úgy fogalmazott:

"
"Csak táncikáltam"

Amikor pedig szembesítették vele, milyen ünnepelt híresség volt, csak annyit válaszolt: “Na és?”

Saját bevallása szerint azért kapott sok szerepet, mert “olcsó volt”. A rajongókat, a népszerűséget és az autogramm osztogatást viccnek fogta fel. Ne feledjük, hogy abban az időben csak 14-16 éves kislány volt, akinek inkább csak az anyja hajszolta a népszerűséget.

A kiköltözés után Magyarországról senkivel sem tartotta a kapcsolatot. Egyszer sem tért vissza szülőhazájába, és soha nem is vágyott erre. "A múltba nem lehet visszamenni" - indokolta.

Az idős Goll Bea a halála előtt nem sokkal készült interjúkban azt is elárulta magáról, hogy szereti a vörösbort, a rántottát, szeret zenét hallgatni, illetve magyar színész könyveket olvasni, és a sok megpróbáltatás ellenére is boldogan élt Svájcban.

Forrás: TV2, Fortepan, Wikipédia


KÖVESS MINKET:




Szerelmi tragédia vagy legfelsőbb körökből megrendelt politikai gyilkosság? - 130 éve halt meg Habsburg Rudolf és szeretője
Egy fénykorát élő birodalom első számú örököse volt, de soha nem léphetett az Osztrák-Magyar Monarchia trónjára. Vajon a szerelem áldozata lett-e alig 30 évesen, vagy meggyilkolták?
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. január 30.


hirdetés

Az 1889. január 30: Rudolf trónörököst és szerelmét, Vetsera Máriát holtan találták az ausztriai Mayerling vadászkastélyában. I. Ferenc József és Erzsébet királyné egyetlen fiúgyermeküket vesztették el. (Négy gyermekük közül az elsőszülött Zsófia kétéves korában meghalt, a második, Gizella, 1932-ig, míg Rudolf húga, Mária Valéria 1924-ig élt). A bécsi udvar hivatalosan kettős öngyilkosságként zárta le az ügyet. Mint azonban utóbb kiderült, alapos vizsgálatot soha nem folytattak, éppen ezért máig tartják magukat azok a mendemondák, mely szerint valójában öngyilkosságnak álcázott politikai gyilkosság történt. Erre utalt emlékirataiban Zita császárné, az utolsó Habsburg-császár és magyar király, Károly özvegye is, de végül mégsem hozta nyilvánosságra azokat az állítólagos dokumentumokat, amelyek igazolták volna, hogy Rudolfot és Máriát eltették láb alól.

Még maga Habsburg Ottó is megígérte, hogy tisztázza ezt a régi kínos ügyet, de a közel 100 évet élt, köztiszteletben álló leszármazottnak sem volt elég bátorsága ahhoz, hogy kinyissa a csontvázat rejtegető szekrény ajtaját.

James és Joanna Bogle történészek két szálat is boncolgatnak az 1990-ben megjelent A Heart For Europe című könyvükben: osztrák titkos ügynökök végeztek vele, mert nem tetszett nekik Rudolf magyar-barátsága, vagy pedig a francia titkos szolgálat ölte meg, mert a trónörökös nem volt hajlandó részt venni egy Ferenc József elleni puccsban.

Ha végigtekintünk Rudolf életén, nagyon is hihető, hogy a Hofburgban nem nézték jó szemmel tevékenységét. Már húszas évei ismert volt felvilágosult gondolkodásáról, példaképének II.József császárt tekintette.

Szívesen találkozott tudósokkal, újságírókkal és más értelmiségiekkel. Egyes történészek még azt sem tartják kizártnak, hogy szabadkőműves volt…

Híve volt a parlamentarizmusnak, és írt egy esszét is, amelyben az osztrák nemesség maradiságát ostorozta. Csodálta Franciaországot és Angliát, gyűlölte az orosz despotizmust, az alkotmányos monarchiát tartotta járható útnak. Egy olyan birodalomról álmodott, amely képes túllépni a nemzetek közötti vetélkedéseken. Ugyanakkor meggyőződése volt, hogy a Monarchiának revansot kell vennie a Német Birodalmon az 1866-os königgrȁtzi vereségért, és ki kell terjesztenie határait egészen Konstantinápolyig.

Vetsera Mária, azaz Marie von Vetsera apja osztrák báró, Albin von Vetsera, anyja egy dúsgazdag görög család lánya, Eleni Baltazzi volt. 1871. március 19-én született, tehát a tragédia idején még 18 éves sem volt. Diplomata apjának köszönhetően már gyerekkorában sokat utazott. Kortársai szép, álmodozó, sokat olvasó kislánynak írták le.

Tízéves volt, amikor Drezdában találkozott először a nála 12 évvel idősebb, akkor már nős Rudolffal, majd két évvel később Konstantinápolyban. Az akkor bemenne megszülető kamaszos rajongás vált 1888-ban szerelemmé, amikor apja halála után anyjával Bécsbe költöztek.

Maria Larisch grófnő, a trónörökös unokanővére volt első szerelmes leveleik közvetítője, majd ugyancsak az ő közvetítésével csempészték be novemberben a lányt a Hofburgba. Ezek a titkos találkák azokon az estéken zajlottak, amikor a királyi család többi tagja az Operába ment. Igazi szenvedélyüknek azonban csak két hónappal később engedtek szabad folyást. Január 13-án Mária azt mondta szobalányának: „Lehet, hogy jobban tettem volna, ha ma nem megyek el. Most nem önmagamhoz tartozom, hanem csakis ő hozzá”.

A helyzetük kezdett tarthatatlanná válni. Január 27-én német követség fogadásán az édesanyja társaságában érkező Mária találkozott Stefániával, Rudolf feleségével, de a császári fenségnek kijáró meghajlás helyett keményen vetélytársa szemébe nézett. Előző este azonban, ahogyan azt Erzsébet királyné Eugénia francia ex-császárnénak küldött leveléből tudjuk, igen heves szóváltás zajlott le Rudolf és apja, Ferenc József között. A trónörökös ugyanis azt követelte, hogy a császár járjon közbe XIII. Leó pápánál házassága megsemmisítése ügyében. Ferenc József hajthatatlan volt, Rudolf pedig öngyilkossággal fenyegetőzött.

A trónörökös másnap Larisch grófnőnek átadott egy lepecsételt dobozt, kérte, hogy segítsen neki újra találkozni Máriával, majd a mayerlingi vadászkastélyba hajtatott. Mária még aznap követte őt.

Innentől kezdve homályos a történet. Vetsera bárónő emlékirataiban idézi lánya utolsó üzenetét, amelyben azt írta: „Mire ezt megkapod, én már a Duna mélyén leszek”. Larisch grófnő azonban nem tesz ilyenről említést, pedig neki kellett továbbítania. Még ennél is gyanúsabb, hogy Rudolf január 30-ra vadászatra hívta hadsegédjét, Hoyos grófot, és sógorát, Fülöp coburgi herceget. Sőt, 29-én táviratozott magyar barátjának, Károlyi István grófnak, hogy 31-én találkozzanak Bécsben. Tehát semmi jel nem mutatott arra, hogy a trónörökös öngyilkosságra készül.

30-án hajnalban, miközben a vendégek már a hajtásra készülődtek, Rudolf inasa, Loschek ébreszteni ment urát. A trónörökös kérte, hogy jöjjön vissza egy óra múlva.

A hivatalos verzió szerint ekkor Rudolf már végzett Máriával, és az inas távozása után lőtte főbe magát. Állítólag búcsúleveleket is hagytak családjaiknak, ezeket azonban soha nem hozták nyilvánosságra.

Loscheket és a mayerlingi személyzet többi tagját Fülöp herceg hallgatási esküre kötelezte. De sem ő, sem Hoyos soha nem árultak el semmit a tragédiáról. Ugyancsak Mayerlingben tartózkodott akkor Josef Cernousek rendőr, aki Rudolf biztonságáért felelt. Cernousek 1925-ben meghalt, hagyatékában volt egy lepecsételt csomag, amelyre azt írta: 10 év múlva kinyitandó. Erről sem derült ki soha semmi.

Maria Larisch memoárjaiban leírja, hogy Rudolf egyáltalán nem bízott apjában, sőt, azt is kijelentette, hogy ha bízna benne, azzal a saját halálos ítéletét írná alá. A grófnő azt is megemlíti, hogy Rudolf halála után kapott egy üzenetet Habsburg-Toszkánai János Szalvátor főhercegtől, a trónörökös legjobb barátjától, hogy adja át neki a rá bízott iratokat. Amikor találkoztak, a főherceg elárulta neki, hogy Rudolf azért lett öngyilkos, mert félt, hogy leleplezik azt az összeesküvést, amellyel ő Magyarország trónjára ülhetett volna. Egy évvel később János Szalvátor egy tengeri útja során nyomtalanul eltűnt..Mellesleg 1889 januárjában heves osztrák-ellenes megmozdulások voltak Budapesten, és már-már felkelésre lehetett számítani. Voltak magyar nemesek is e mozgalom támogatói között, például Károlyi István gróf…

Rudolfot végül az öngyilkosság miatt külön pápai engedéllyel a Habsburgok nyughelyén, a bécsi Kapucinus Kriptában temették el, Máriát pedig éjszaka titokban Heiligenkreuzban. Vetsera bárónőnek ezután azonnal el kellett hagynia Bécset, mert elterjedt a pletyka, hogy lánya megmérgezte Rudolfot.

Rudolf halálával kezdődött meg az az „átoksorozat”, amely elkísérte a Habsburg-trónörökösöket, egészen az uralkodó ház trónfosztásáig.

A sorban Károly Lajos, Ferenc József öccse következett, ő azonban 1896-ban egy közel-keleti útja során szerzett fertőzésben meghalt. Ekkor lett a trón első számú várományosa fia, Ferenc Ferdinánd, akivel Szarajevóban végzett 1914. június 28-án a szerb nacionalista Gavrilo Princip. És mivel az ő gyermekei Chotek Zsófiával kötött rangon aluli házassága miatt nem örökölhették a trónt, öccsének, Ottónak fia, Károly lett az 1916-ban meghalt Ferenc József utóda. Uralkodásra azonban csak két, életéből pedig mindössze hat éve maradt. 1922. április 1-én Madeirában a spanyolnátha vitte el.

A mayerlingi tragédia sokszor megihlette már a filmeseket. Először 1936-ban került a filmvászonra Habsburg Rudolf és Vetsera Mária története Charles Boyer és Danielle Darrieux főszereplésével. Egy 1949-es változatban a szerelmespárt Jean Marais és Dominique Blanchar, 1957-ben egy amerikai tv-filmben Mel Ferrer és Audrey Hepburn játszották. A leghíresebb változat az 1968-as, Omar Sharif és Catherine Deneuve kettősével. Bár ez is, mint az előzőek, a szerelmi szálat hangsúlyozzák, és azt sugallják, hogy Rudolf és Mária öngyilkossági szerződést kötöttek, mert nem akartak egy békétlen világban élni, jelentős hangsúlyt kapnak benne a trónörökös és apjának politikai nézetkülönbségei is.

1973-ban Jancsó Miklós készített a történet nyomán sajátos víziót Magánbűnök és közerkölcsök címen – itt Balázsovits Lajos és Teresa Ann Savoy vitte a primet - amit erotikus látványvilága miatt egészen a rendszerváltásig nem vetítettek nyilvánosan Magyarországon. A jelentősebb alkotások közül egyedül A mágus (2006) dolgozta fel egyértelműen azt a szálat, hogy a trónörökös összeesküvést szó apja ellen és ezért meg kell halnia.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x