Ráférne már egy tavaszi nagytakarítás a világűrre is, hiszen rengeteg az űrszemét: tavaly egy amerikai műhold, idén egy meghibásodott orosz űrszonda esett "majdnem" a fejünkre. Ennek most még ugyan kevés az esélye, de fokozatosan nő és az ű
Az űrben mára túl nagy lett a rumli - állapította meg egy amerikai szervezet. A baj már akkora, hogy ha nem tesznek ellene, a föld körüli alacsony keringési pályákat használhatatlanná teszik az egymást követő ütközések.
Az űrszemét (más néven kozmikus hulladék) azoknak a mesterséges eredetű tárgyaknak a neve, amelyek a világűrben keringenek, és már nem hasznosíthatók és működőképes állapotba sem hozhatók. Ezek a mesterséges holdak és űrállomások kisebb-nagyobb levált darabkái, valamint használaton kívüli műholdak, szerelések során elszabadult eszközök.
A szakértők szerint meg kell szabadulni az űrszeméttől, különösen a nagy daraboktól, még mielőtt összeütköznének és kisebb darabokra törnének.
Műholdak a Föld körül:
Űrszemét által okozott lyuk a Challenger űrrepülőgép kabinjának ablakán
Az űrszemét problémája olyan régi és olyan széles körben ismert, hogy külön nevet is kapott: Kessler-szindróma. 1978-ban Donald J. Kessler, aki a NASA űrszeméttel foglalkozó részlegét vezette, elsőként jelezte, hogy ha az űrben keringő maradványok elkezdenek ütközni, a jelenség egyre tömegesebbé, zuhatagszerűvé válik.
Mivel nagyon sok tárgy kering óránként 27 ezer kilométeres sebességgel a Föld körül, és törik szét ütközéskor kisebb darabokra, a műholdakra leselkedő veszély jelentősen megnőtt. Az amerikai légierő jelenleg húszezer darab, az űrben keringő szemétre vadászik, ebből Amerikának körülbelül 500, Oroszországnak kétszer ennyi a nagy méretű űrszemete.
Az űrszemét kialakulása a Föld körül:
Ha évente öt vagy hat nagyobb méretű objektumot sikerülne eltüntetni, azzal elejét lehetne venni a zuhataghatásnak, tíznek a megsemmisítése pedig megfordítaná a veszélyes irányba fejlődő trendet.
A NASA kutatásokat pénzel, amelyek célja, hogy valamilyen megoldást találjanak.
A kutatóknak több kreatív ötletük is van. Az egyik elképzelés szerint hálókkal fognák el az űrben kóborló tárgyakat, és húznák be őket a légkörbe, ahol károkozás nélkül elégnek, vagy ballonok segítségével irányítanák az atmoszférába a szemetet.
Egy Delta-2 hordozórakéta Szaúd-Arábiában lezuhant harmadik fokozata
Egy másik terv lézerekkel lőné az űrben lévő tárgyakat, de nem azért, hogy széttörjenek, mert az csak még nagyobb szennyezettséget okozna, hanem hogy az így kapott lökéstől biztonságosabb pályára vagy a légkörbe kerüljenek.
Egy svájci cég is új takarító berendezést fejleszt. Az égi porszívó képes lesz úgy megközelíteni egy műholdat, hogy nagy karmával megragadja, majd bezuhanjon vele a légkörbe, ahol együtt megsemmisülnek. A fejlesztés oka, hogy Svájcnak két kis műholdja kering a föld körül, de szakemberei szeretnének kitakarítani maguk után, hiszen pár év múlva működésképtelenné válnak ezek a berendezések.
Egy (angol nyelvű) video arról, hogy miért fontos az űrszemét eltávolítása:
Néhány emlékezetes űrszemét:
Az első amerikai űrséta (Gemini–4) során Edward White elhagyott egy fél pár kesztyűt. A kesztyű egy hónapon keresztül 28 000 km/h sebességgel keringett a Föld körül.
1979 júliusában a 77 tonnás Skylab űrállomás a Föld atmoszférájába történő visszatérésekor az Indiai-Óceán délkeleti részén és Nyugat-Ausztrália egyes részein szórta szét darabjait, az alkatrészek közül nem minden zuhant a földre, hanem továbbra is alacsony pályán keringett.
2006-ban Suni Williams egy Expedition-14 keretében egy űrséta alkalmával veszítette el Kodak DCS 760 fényképezőgépét, a kamerát rögzítő csavar kilazult annak ellenére, hogy többször megragasztották.
2008 novemberében egy egész szerszámtáska szabadult el az STS-126 küldetése során, a táskát Magyarország területén is megfigyelhették a csillagászok. 2009. augusztus 3-án magyar idő szerint délután 3 óra körül lépett a Föld légkörébe és a Csendes-óceán felett semmisült meg.
2011 júniusában a Nemzetközi Űrállomás legénységének kellett a biztonság kedvéért átszállni az űrhajókba és felkészülni a menekülésre egy űrszemét miatt, amely végül 250 méterrel az űrállomás mellett haladt el.
Ütközések a világűrben
2005 januárjában a US Space Surveillance Network (Amerikai Világűrmegfigyelő Hálózat) munkatársai élő adásban nézték végig, ahogy egy 31 éves amerikai rakéta maradványai ütköztek frontálisan egy 2000-ben felbocsátott kínai rakéta harmadik fokozatával.
2009. február 10-én, a Szibéria felett 790 km magasan keringő műholdas kereskedelmi mobil távközlési rendszer részeként üzemelő Iridium műhold ütközött a Kozmosz-2251 műholddal, amely már egy évtizede használaton kívül van. Az amerikai megfigyelőhálózat mérései alapján a két összeütköző műhold kb. 600 darabra esett szét.
Erőss Zsolt volt az első magyar, aki megmászta a Csomolungmát. A legsikeresebb magyar hegymászóként tartották számon. Soha nem adta fel és soha nem gondolt arra, hogy abbahagyja.
