A tavasz első igazán napos hétvégéjén, a Balaton felvidéken jártunk. Sokat hallottam már a Liliomkertről, ami egy egészen különleges piac a Káli-medencében. Ez kíváncsivá tett. Mivel nem akartam hamar megöregedni, és rég jártam piacon, í
A tavasz első igazán napos hétvégéjén, a Balaton felvidéken jártunk. Sokat hallottam már a Liliomkertről, ami egy egészen különleges piac a Káli-medencében. Ez kíváncsivá tett. Mivel nem akartam hamar megöregedni, és rég jártam piacon, így úti célunk Káptalantóti lett.
Napsütés, de ugyanakkor erős szél fogadott minket, amikor megérkeztünk. Parkolóhelyben nem volt hiány, aki korán érkezik, még válogathat is. A piac egyre népszerűbb, hiába a jó hír gyorsan terjed. Múlt vasárnap szintén sokan kijöttek.
A Liliomkertnek hangulata van, ahol az árusok főleg helybeliek vagy környékiek. Minden kofa mosolygós és kedves. Itt nincs lökdösődés, kiabálás, senki nem rohan. Az emberek zöme közvetlen és vendégszerető. Hiába, ez egy más, nyugodtabb világ.
Az antik és ószeres standoknál a szemünket csak úgy vonzotta a sok régiség. Régi könyvek és képeslapok kofferekben, órák, porcelánok, dobozok, konyhai eszközök és még sok más. A piac jól körbejárható és ötletes, látszik, hogy jó a szervezés.
Rengeteg termelővel lehet találkozni. Nekem a sajtok nagy kedvenceim. A házi készítésű medvehagymás kecskesajt ízlett a legjobban, még otthonra is vettünk. Szerintem a kecskesajt mindenféle fűszerrel jó barátságba tud kerülni. A vásárlás előtt, természetesen meg is kóstolhattuk. Azt már mondanom sem kell, hogy a kecskesajt árusoknál voltak a leghosszabb sorok. :)
"Célunk, hogy piacunkat vonzóvá tegyük a publikum számára. Célunk továbbá, hogy a piacozás emberiségen átívelő szokását visszaállítsuk a régi kerékvágásba, alternatívát kínálva a multik és a fogyasztó társadalom elidegenedett világa ellenében" - írják honlapjukon, ahol nem mellékesen személyesen is bemutatnak minden kofát, részletesen elmesélve történetüket.
A Liliomkert létrehozói maguk sem úgy tekintenek magukra, mint egy egyszerű piacra. "Közösséget építünk, szerető és befogadó közösséget"- írják.
A piacon több órát el lehet tölteni vásárlással, nézegelődéssel és egy kis beszélgetéssel. Egy biztos, unatkozni senki nem fog. Búcsúzóul hangozzék szokásos mondásom. A Balaton felvidék továbbra is az én magyar Provence-om.
