Kovács Ákos 87-ben kezdett zenélni, és - mindannyiunk szerencséjére - máig se hagyta abba. Az énekes-szövegíró-zeneszerző ma 43 éves. „Ákosológia” nem csak rajongóknak az ikon szülinapján.
Mit tehet egy tehetséges magyar srác érettségi után? Alapít egy zenekart, irtózatosan befut vele, közben lediplomázik a Közgázon. Aztán szólókarrierbe fog, amivel még jobban befut. Ugye, milyen egyszerűen hangzik? Kovács Ákosnak sikerült.
Pokorny Szilárd írása
„Én vagyok a jel” A Bonanza Banzai volt az a zenekar, amelyik a kortárs kamaszközösség számára magyarra fordította a Depeche Mode zenéjét. Mindezt olyan eredetiséggel ötvözte, hogy egyszerűen nem lehetett kitérni előle. Vagy rajongva hallgattad rojtosra a Banzai bakeliteket és kazettákat (bizony, bizony: akkoriban még a „lézerlemezről” is csak a sci-fi filmekből hallottunk), vagy gyűlölted ezt a „darknál is darkabb” zenét. Aztán egyre inkább magára talált a Bonanza Banzai, és kialakult a saját egyedi karaktere és stílusa. Az 1984 vagy a Jel sokunknak olyan lemez, olyan szám, ami itt bent örökké szól. És biztos nem én vagyok az egyetlen, aki tizenévesen a Valami véget érre lassúzott egy (vagy sok ;)) házibuliban.
Aztán ez is véget ért, és a Banzai Ákosra cserélődött. Ennek nagyon sokan örültek, és olyan is akadt, aki sajnálta, de az biztos, hogy Ákos magasra tette a lécet a hazai könnyűzenében. A mai napig megbízhatóan szállítja az arany- és platinalemezeket, és gyártja a slágereket. De ezeken, hál’ Istennek, egyáltalán nem érezni, hogy „gyártották” őket. Olyan zenék ezek, amikben a szerző tehetsége és szíve is benne van. Talán ezért dobog együtt olyan sok rajongó szíve együtt Ákos szerzeményeire.
Persze, még korántsem merítettük ki az ünnepelt érdemeit. Hiszen színvonalas borpatikát üzemeltet, saját lemezstúdiót működtet, színdarabokhoz szerez zenét, néha játszik is. Múzeumokba komponál tárlatvezető, aláfestő zenét, versesköteteket ad ki, angol nyelvű albumokat készít és külföldön is koncertezik. Emellett annyi díjat nyer évről évre, hogyha azokat kitenné egyszer a hajtókájára, mint például a megboldogult Brezsnyev elvtárs, akkor legalább annyira sűrűn borítanák felöltőjét, mint a kommunista vezérnek. De ha valakitől, akkor Ákostól nem sajnáljuk. ;)
A hazai könnyűzenére igazán ráférne, hogy a mindenféle csinált sztárocskák és harmatgyenge önjelölt tehetségek helyett újabb kovácsákosok bukkanjanak elő, például a manapság oly trendi tévés tehetségkutatókban. De addig is, hallgassuk Ákost, aki most lett 43 éves. És kívánjunk magunknak még sok nagyon jó zenét tőle.
Neki pedig kívánjunk nagyon sok boldog születésnapot.
Erőss Zsolt volt az első magyar, aki megmászta a Csomolungmát. A legsikeresebb magyar hegymászóként tartották számon. Soha nem adta fel és soha nem gondolt arra, hogy abbahagyja.
