qwertzui
Egy magyar utca, ahol lakni kiváltság
A II. kerületi Napraforgó utcában jártam, ahol a házakat a 30-as évek legnevesebb magyar építészei tervezték. Imádtam.
Fotók és szöveg: Berei Dániel
2015. szeptember 09.

"
Miért apu, olyan szép a házunk?

- kérdezi egy szőke kislány édesapjától, akinél éppen az imént érdeklődtem, hogy mesélne-e az utca és a házuk történetéről, illetve lefotózhatom-e azt. “Feldmár András könyvét ajánlom, abban még az alaprajz is benne van” - mondja nekem és szól, nyugodtan fotózzak. Miközben a képeket készítem, elárulja, hogy ebben az utcában azért többnyire idősek laknak és azok kissé bezárkózottak.

DSC02285

DSC02288

A Napraforgó utcában vagyok a II. kerületben, ahol 1931-ben egy kísérleti lakótelepet hoztak létre.

A szóösszetétel rossz csengésével ellentétben ez egy szuper hely, az 1930-es nemzetközi építészkongresszuson született az ötlet a létrehozására. De mi is ez?

Egész pontosan a magyar Bauhaus építészet egyik kiemelkedő darabja, jelenleg is műemléki védelem alatt áll az utca minden egyes háza. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1930-as lakásankétján született az ötlet, mi lenne, ha a stuttgarti Weißenhofsiedlunghoz hasonló utcát építenének fel Budapesten is. Felkértek tehát 23 neves magyar építészt, hogy tervezzenek az akkor rendkívül modern építészeti ágazatnak számító Bauhaus stílusban 22 házat.

DSC02279

DSC02284

A házak többségét tervező fiatalabb, már modern szellemben dolgozó építészek (Molnár Farkas, Fischer József, Ligeti Pál, Barát Béla és Novák Ede, Bierbauer Virgil, Gerlóczy Gedeon, Kaffka Péter, ifj. Masirevich György, Wellisch Andor), illetve a modernben és a különféle neo-stílusokban egyaránt kiválónak bizonyuló alkotók (Kozma Lajos, Münnich Aladár és Weichinger Károly) mellett a gárda soraiban megjelenik a hivatalos neobarokk több híve, Wälder Gyula és Kertész K. Róbert, valamint a szakma "nagy öregjeinek" egész sora, már az első világháború előtt is neves alkotók (Vágó József, Hajós Alfréd, Hegedűs Ármin és Bőhm Henrik) -írja a Budapest Folyóirat 2007-es számában.

"
Mennyibe kerül itt egy ház?

- kérdezem egy idős hölgytől, aki a 20-as számú, Fischer József által tervezett hófehér, kék nyílászárókkal díszített kockaházból lép ki. Kiderült, hogy épp az ellenkezője igaz annak, amit korábban a szőke kislány édesapja, a 9-es számú, Kertész K. Róbert által tervezett villa lakója állított. A néni szívesen mesél arról, mikor költözött ide, mennyibe kerülnek a környező házak, és hogy miért olyan lelakott a vele szemben található Gerlóczy Gedeon-ház.

DSC02300

“Pár számmal lejjebb az egyik ház most kelt el 170 millióért.

Itt szemben, ez a Gerlóczy Gedeon által tervezett ház az utolsó, ami önkormányzati tulajdonban van. Itt viszont elkövettek egy hibát, korábban belülről kettéosztották, így most felül laknak, alul pedig a pár évvel ezelőtt elhunyt Magdi néni helyére még senki sem költözött. Igaz, ha ezt megveszi valaki 67 millióért, 70 milliót még minimum rá kell költeni. A Műemlékvédelmi Hatóság (ma Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal - a szerk.) a ’90-es években elrendelte, hogy minden egyes házat az eredeti tervek alapján kell visszaállítani. A belső lépcsőtől az ablakok keresztmetszetéig, mindent. Szóval velünk szemben jó sok munka lesz. Az én házam sem ilyen színű lenne, de nincs mit tenni, ez a szabály.”

DSC02296

A félig lakatlan ház

A kedves hölgy, akivel beszélgettem, egyébként sorsszerűen épp egy 1934-ben épült Bauhaus stílusú múzeumban, a Kazinczy utcai Elektronikai Múzeumban dolgozik. Így reggel Bauhausból Bauhausba megy és láthatóan nagyon büszke arra, hogy egy egykori, híres magyar építész tervezte az ő házát.

“Persze hogy tudom, ki építette a házamat. Ez egy Fischer ház, ott szemben az pedig egy Hajós Alfréd által tervezett. Az egész utca műemlékvédelem alatt áll, 15-20 éve foglalkoznak azzal, hogy ez a hely 100 év múlva is megmaradjon olyannak, amilyennek tervezték. Ennek köszönhetően például már egyirányú az utca, korábban, amikor kétirányú volt, a Hűvösvölgyi út felől erre vágták le az utat.”

DSC02294

Hajós Alfréd által tervezett ház

A közösség a néni szerint jó, mindenki ismer mindenkit. Csak azok a házak jelentenek kivételt, amelyeket azért vettek meg korábban ingatlanbefektetők, hogy hosszabb távra kiadják, itt 2-3 évente rotálják egymást a külföldiek. Ilyen egyébként az én kedvencem, a 3. szám alatt található Kaffka-ház is.

A telep közepén van egy kis park, itt ülök le jegyzetelni. Velem szemben a Kertész K. Róbert már említett, különleges háza. Egy édes fekete labrador fut oda mellém, de a gazdája, aki sétáltatja nem ide való, csak ebbe a parkba jött a kutyájával. Ebből kiderül, hogy azért annyira nem elszigetelt ez az utca, mint korábban gondoltam. Az utca túloldalán egy idősebb hölgy lép ki a kapun, megkérdezem tőle, hogy mióta élnek itt. Ők az 1970-es években költöztek be, szülői hagyaték volt a ház, és ahogy a 20-as számban már korábban megtudtuk, legtöbben itt apáról fiára szálló házakban élnek. Érdekes, hogy ugyanarra a házra, amire a Fischer-ház lakója 170 milliót mondott, ő azt mondta, legalább 200 millióért kelt el.

DSC02293

DSC02292

DSC02283

A házakat egyébként külső, laikus szemmel szép rendben tartják, a 9-ben is épp felújítanak. Persze az is lehet, hogy építészetileg abszolút nem tartják be az örökségvédelmi szabályokat, mint ahogy a Budapest Folyóirat is megemlíti, hogy “Sajnos az utca egyik legjelentősebb épülete, a nyugat-európai korai modernizmus szempontjából is figyelemre méltó 15. számú ház (Molnár Farkas és Ligeti Pál) állapota figyelmeztető. Homlokzatait előtetőkkel törték meg, hátsó oldalához szedett-vedett sufnit biggyesztettek. A Vágó László tervezte ház (11.) patak felőli homlokzatához félköríves alaprajzú, aránytalan toldalék épült, hasonló történt Tauszig Béla és Róth Zsigmond házával is (16.).” Ráadásul a lap kiemeli, hogy az utcaszerte általános, hogy a lakók valamilyen igénytelen kerti épületet emeltek.

Ugyanakkor a 2007-es magazinban azt olvashattuk, hogy a Napraforgó utca közterülete teljesen lepusztult, hogy a járdák és az út töredezett, hogy az útszegélyek hiányosak, a növényzet kiégett, a padok koszosak és szétkoptak, hogy a régi lámpákat eszi a rozsda. A szerző, Haba Péter akkoriban önkormányzati rendelet és leginkább szándék hiányában nem is látott kiutat abból, hogy ez a lepukkantság egyszer megszűnik. Most, 2015-ben személyes látogatásom alapján garantálhatom, hogy ez most nem így van, a környezet felemelően tiszta és igényes.

DSC02290

Az utcából kiballagva büszke voltam: azt éreztem, hogy pillanatokra része lehettem valami arisztokratikusnak, valami kiváltságosnak. Mintha nekem is lett volna kicsit házam a Napraforgó utcában, és az én falaimat is híres tervezők tették volna oda. Aztán felszálltam a 61-es villamosra és elindultam hazafelé…

Ha tetszett a cikk, oszd meg!


KÖVESS MINKET: