wp_2016_13
3 +1 ok, amiért kihagyhatatlan az idei World Press Photo kiállítás
A Néprajzi Múzeumban szeptember 23-tól egy hónapon át látható a tárlat, amelyet akkor is látogass meg, ha azt hiszed, hogy nem érdekel a fotózás!
Szenes Laura írása Pozsonyi Roland fotóival
2016. szeptember 22.

Mindenekelőtt fontos tisztázni: a 61 éve Hollandiában megalapított, évente megrendezett World Press Photo egy világot bejáró vándorkiállítás, mégis kiváltság, ha láthatjuk. Jó néhány esetben ugyanis a fényképek közt az adott ország vezetése talál olyat - többnyire egyetlen egyet - , amelyet saját kultúráját tekintve túlságosan "kényesnek" tart. Hogy csak egy példát mondjunk,

a tavalyi gyűjtemény egyik első díjas képét, amely egy meleg párt ábrázolt, Katarban ki akarták hagyni a tárlatból. A WPP független bizottsága azonban soha nem megy bele a fényképek hiányos kiállításába, mert ez a cenzúrával lenne egyenlő.

Az tehát, hogy mi minden évben láthatjuk a világ előző évben készült legzseniálisabb felvételeit, ajándéknak tekinthető.

wp_2016_15

wp_2016_12

wp_2016_16

De miért übereli az idei sorozat az összes eddigit számunkra? Nos, először is nem kisebb okból, mint hogy

a Pulitzer-díj megalapítása óta, azaz száz éve először magyar fotósok is megkapták az újságírói szakma eme legrangosabb elismerését! Ezeket a győztes fotókat is megnézheted a kiállításon.

Két büszkeségünk, a Reuters-nek dolgozó Szabó Bernadett és Balogh László képeiből talán láttál már néhányat - legnagyobb eséllyel tavaly nyáron, amikor a szerb-magyar határon lencsevégre kapott menekültek képei még a Facebookot is többször bejárták. Ezeket a műveket két díjazottunk többi alkotásával együtt teljes nagyságukban böngészheted végig az Emberár címre keresztelt kísérőkiállítás keretében, ami, mint elnevezése is sejteti, teljes egészében a menekültekről szól.

dsc_1908

wp_2016_09

wp_2016_04

wp_2016_05

A tavalyi év legfőbb világtémája, a menekültkérdés természetesen a World Press Photo válogatásában is megmutatkozik elképesztő és megrázó képeken keresztül. Nem megy el azonban a kiállítás témája ebbe az irányba: az idei tárlat inkább a hagyományos kompozíció felé húz, jóval színesebb, sokoldalúbb, mint a tavalyi, amely túlnyomó többségében mély, háborús, fájdalmas, drámai fotókat tárt a szemünk elé.

S itt következik a második ok, amiért látnod kell az idei szériát: a felvételek közt ez alkalommal megmutatkoznak olyanok is, amelyek egyáltalán nem a ma megszokott technikával készültek.

Egy japán fényképész, Kazuma Obara a csernobili katasztrófa sújtotta Pripjatyban talált, 1990 előtti színes filmeket használta fotói elkészítéséhez. Ennek a teljesen egyedi ötletnek a végeredményét is láthatod.

wp_2016_14

De honnan tudjam, hogy nem megrendezett a kép?

A World Press Photo tárlatába bekerülő képek hitelességét egy független bizottság és rengeteg hozzáértő bírálja el. A budapesti megnyitón Anaiis Conijn, a WPP menedzsere egy négyszemközti faggatás keretében elmagyarázta, mennyire lehetséges megítélni, hogy a fotósok a szabályoknak megfelelően semmit sem rendeznek meg előre (gondolva itt például a már emlegetett, tavaly első díjat nyert képre a meleg párról, akiknek intim pillanatát nyugodtan megrendezhette volna a fényképész). Anaiis válasza az volt, hogy vannak esetek, amikor ezt valóban nem lehet száz százalékosan tudni, ám ha ilyesfajta csalás történik, az többnyire kiderül más forrásból, és a fotósnak nem éri meg a hírnevét kockáztatnia emiatt.

Azt is elmondta, hogy az alkotók használhatnak képszerkesztő programot, például Photoshop-ot, csak nem minden funkcióját. A technikai megfelelést pedig szintén nagyon pontos műszerekkel és nagyon nagy hozzáértéssel ellenőrzik.

20150212amszterdam-2015-februar-12a-world

A dán Mads Nissen tavaly első díjat nyert munkája, amely egy szentpétervári meleg párt, Jont és Alexet mutatja intim helyzetben, többhetes munka eredménye. Mads sülve-főve együtt volt a párral, és egy görbe este után, miközben meglehetősen ittas állapotban voltak mindhárman, a saját lakására invitálta őket. A szobában meghagyta nekik, hogy tegyenek úgy, mintha ő ott sem lenne. Ekkor készült a világot bejárt fénykép.

A harmadik ok, amiért nem hagyhatod ki a most nyíló kiállítást, az, hogy

olyan meghökkentő helyszínekre repít el, amelyeket valószínűleg soha nem fogunk látni a saját szemünkkel.

Kimagaslik ezek közül David Guttenfelder észak-koreai képsorozata. A rettenetesen elzárt és mindenütt ellenőrzött államba ugyanis nem hogy a külföldi sajtó nem nyerhet betekintést, de még a belföldi újságírók keze is nagyon szigorúan meg van kötve. Az amerikai Guttenfelder egyike azon kevés kivételezetteknek, akik egy ideig készíthettek ott felvételeket.

wp_2016_21

A WPP csütörtök délutáni, budapesti megnyitóján több fontos gondolat hangzott el a kiállítás magyar és holland szervezőinek, bíráinak szájából. Bombera Krisztina televíziós újságíró - aki 2001-ben az ikertornyok elleni terrortámadásnak is a közelében volt - legfőbb gondolata "a mások életének megnézése" volt, ami nem kukkolás, sem bámulás, hanem ítélkezés nélküli megtekintés. A Holland Királyság Nagykövetségétől érkezett Molenberg Elzo ezzel egyetértve azt emelte ki:

a megtévesztések korában az igazmondás forradalmi tettnek számít.

Az ide beválogatott művek márpedig kőkeményen megmondják az igazságot.

Ja, és hogy mi a +1 ok? Természetesen a budapesten élő, ausztrál Warren Richardson röszkei fotója, amely a 2016-os World Press Photo nagydíját nyerte el.

wp_2016_28

Az idei WPP számokban:

82951 fénykép érkezett a bizottság elé, melyek

5775 fényképész kezéből,

128 nemzettől,

21 országból érkeztek,

42 fotót téve nyertessé,

155 fényképből összeállítva a tárlatot.

A fényképekről, háttértörténetükről és készítőikről minden infót megtalálsz a worldpressphoto.org -n.

Oszd meg a cikket, hogy ismerőseid is kedvet kapjanak a kiállításhoz!


KÖVESS MINKET: